<div dir="ltr">
















<span style="font-size:8pt;line-height:101%;font-family:"Times New Roman",serif;color:black;background:yellow none repeat scroll 0% 0%">
</span><div><h1>
<span>„Csak a megrendült keresztény és az elborzadt ateista hiteles” – Interjú Barsi Balázs atyával</span>
</h1>
</div>

<div>
<div>
<div><a href="https://kepmas.hu/hu/szam-kati-0" hreflang="hu" target="_blank">Szám Kati</a></div>
</div>
<div>2022. 08. 26.</div>
</div>
<div>
<a href="https://kepmas.hu/hu/csak-megrendult-kereszteny-es-az-elborzadt-ateista-hiteles-interju-barsi-balazs-atyaval?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=971082-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20902%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20902" target="_blank">https://kepmas.hu/hu/csak-megrendult-kereszteny-es-az-elborzadt-ateista-hiteles-interju-barsi-balazs-atyaval?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=971082-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20902%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20902</a><span style="line-height:30px"><a href="https://kepmas.hu/#copy_link" rel="nofollow noopener" target="_blank"><span style="background-color:rgb(1,102,255);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span></div><span style="line-height:30px"><a href="https://kepmas.hu/#copy_link" rel="nofollow noopener" target="_blank"><span></span></a><a href="https://kepmas.hu/#email" rel="nofollow noopener" target="_blank"><span style="background-color:rgb(1,102,255);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span><span style="line-height:30px"><a href="https://kepmas.hu/#email" rel="nofollow noopener" target="_blank"><span></span></a><a href="https://kepmas.hu/#facebook" rel="nofollow noopener" target="_blank"><span style="background-color:rgb(24,119,242);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span><span style="line-height:30px"><a href="https://kepmas.hu/#facebook" rel="nofollow noopener" target="_blank"><span></span></a><a href="https://kepmas.hu/#facebook_messenger" rel="nofollow noopener" target="_blank"><span style="background-color:rgb(0,132,255);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span><span style="line-height:30px"><a href="https://kepmas.hu/#facebook_messenger" rel="nofollow noopener" target="_blank"><span></span></a><a href="https://kepmas.hu/#linkedin" rel="nofollow noopener" target="_blank"><span style="background-color:rgb(0,123,181);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span><span style="line-height:30px"><a href="https://kepmas.hu/#linkedin" rel="nofollow noopener" target="_blank"><span></span></a><a href="https://kepmas.hu/#pinterest" rel="nofollow noopener" target="_blank"><span style="background-color:rgb(189,8,28);width:30px;line-height:30px;height:30px;background-size:30px;border-radius:4px"></span></a></span>
<div>
<div><p><strong>Ahogy
 a reggeli ködös szerpentinen autózunk Szécsény felé, az évtizedekkel 
ezelőtti vizsgaidőszakok vasárnapi jegyzetbizniszei jutnak eszembe, 
amelyek után bementünk a Ferenciek terén az esti misére. Mert Barsi 
Balázs misézett. (Azt hiszem, sokkal inkább szeretnék megfelelni az 
akkori egyetemistának ezzel az interjúval, mint az olvasottságot szem 
előtt tartó főszerkesztőnek. Ezért hát előre is elnézést kell kérnem, ha
 kevésbé magazinos a megszokottnál.) Az út láthatatlan végén mesebeli 
ferences kolostor vár minket, csend fölé ívelt falakkal, parányi, zárt 
belső udvarán kúttal, a kerengő üvege mögött termő citromfával. És egy 
másik udvar, amely erdőre, patakra, tóra, dombra nyílik, és ahonnan 
tiszta időben a Tátra is látszik. Ez a két udvar a szigorú elkülönülés 
és a határtalan nyitottság szimbóluma is lehetne, és a Balázs atyával 
való beszélgetésben is ott feszül.</strong></p>
</div>
<div>
<div>
<div> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/article/public/media/image/2022/03/31/barsi_balazs.jpg?itok=4SB4N2S8" alt="Barsi Balázs atya" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="850" height="599"></div></div></div></div><div><div><div>
</div>
<div>Kép: Emmer László</div>
</div>

</div>

<div>
<div> <div>
<div><p><strong>–
 Ön szerint Isten mindannyiunkat ugyanúgy szólít meg? Van, akit a 
teológiai felismerések visznek közelebb hozzá, van, akit például a 
természetben való elmélkedés, van, akit egy csodás esemény, megint mást 
esetleg a tapasztalati tények. </strong><br>
– A hittan, a teológia alapjainak elsajátítása megkerülhetetlen a 
Krisztusba vetett hithez. Tudnom kell, kinek hiszek, hogy Krisztus 
valóságos ember és valóságos Isten, az Atya Egyszülöttje, enélkül 
kevésnek bizonyul a vallási érzés. Sok tanító és gyógyító van, de 
Krisztusnak egyetlen olyan gyógyítása nincs, ami ne az Istennel való 
kapcsolatról szólna. A gyógyítás túl kevés. <em>Lázár</em>t is azért 
támasztja fel, hogy megérhesse az Ő föltámadását. A tudomány is fontos 
felfedezéseket tesz. Az „énem” nem az atomokból jött elő. Örülök, hogy <em>Freund Tamás</em>,
 a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is kimondta, hogy a lélek, a 
személy nem az agy szellemi terméke. Viszont az én csak a te 
viszonylatában értelmezhető. Ebből következik, hogy a fogantatás 
pillanatában Isten a nemlétből szólította elő az énemet. </p>
<p><strong>– A teológus és a pap törekvése a megismerésre és a 
megértett, megtalált törvények megosztására párhuzamba állítható a tudós
 hivatásával. Melyik a könnyebb, megtalálni és megérteni, vagy átadni 
azt, akár egészen populáris, érthető formában? </strong><br>
– Mind a kettő nehéz, de azért a hasonlat annyiban nem működik, hogy aki
 meg van keresztelve és vallja, hogy Jézus Isten fia, emberré lett, 
meghalt a bűneinkért és feltámadt, valamint elfogadja az 
Anyaszentegyházat mint az ő titokzatos testét, az lényegében mindent 
tud, ha nem is kifejezett tudással. A hit alapelemeinek értelemmel 
történő elfogadása a teológiát nem végzett ember számára is magába 
foglalja a hit gazdagságát. <em>Szent János</em> szerint, aki megkapta a
 kenetet, vagyis a Szentlelket, annak a hittant nem úgy kell tanítani, 
mint a gyereket a fizikára, akinek fogalma sincs például az 
elektromosságról, mert ha az ember egzisztenciálisan elfogadja 
Krisztust, bennefoglalva megtalálhatja a hit minden igazságát. Jó látni 
predikáció alatt, hogy a hallgatóknak itt-ott felcsillan a szeme: 
„Istenem, hát ezt én is tudtam, csak nem fogalmaztam így meg!” 
Ugyanakkor, aki prédikál, annak ma azt is szem előtt kell tartania, hogy
 a nyugati civilizációban olyan rombolást végeztek, amely elérte 
emberségünk legmélyét. Ezért nem beszélhetek úgy, mintha a hallgatóság 
nem lenne megmérgezve, hisz én magam is meg vagyok mérgezve. Le kell 
ásni a gyökerekig. Ma gyökérkezelés kell. Ez okoz nehézséget.</p>
<blockquote>
<p>Már két vasárnapon idéztem<em> Camus</em>-t, az ateista filozófust: 
„Az ember, ha bemegy a templomba, akkor egy olyan szót vár, amely a 
problémáinak a gyökerét érinti.” Zseniális! A sok problémának szerinte 
egyetlen gyökere van. Én ezt a gyökeret nevezem szabad, szeretni képes 
emberi személynek. A baj pedig ott lehet, ha a személy elszakad 
Teremtőjétől, a többi embertől, és önközpontú lesz. </p>
</blockquote>
<p><strong>– Ha a tehetséges művész megfogalmazza a transzcendens hiányt, olykor többet ad az Isten-élmény középszerű megfogalmazásánál? </strong><br>
– Igen. <em>Kertész Imre</em> szerint a mai emberiség transzcendens árvaságban él. A művész érzékeny ember, aki a létezést is mélyebben érzi. <em>Sartre Az undor</em>ban
 azt írja, hogy tíz éve küzd azért, hogy ateista legyen, most viszont, 
hogy a parkban járt, rádöbbent, hogy a dolgok között semmiféle 
összefüggés nincs. Ezt nevezzük relativizmusnak. Csakhogy logikai hiba 
azt tenni abszolút állítássá, hogy minden relatív. Sartre azt mondja: 
ekkor undort éreztem. Ez a becsületes!</p>
<blockquote>
<p>Aki ateista, és azzal henceg, az nem igazán ateista. Ahogy az a 
keresztény sem hiteles, aki henceg a hitével, mert azt hiszi, emiatt 
felsőbbrendű. A megrendült keresztény és az ateizmusától megborzadt 
ateista hiteles ember.</p>
</blockquote>
<p>A nagy művészek nagy gondolkodók is, ahogy <em>Pilinszky</em> is nagy filozófus. Ahogy <em>Bossuet</em> vagy <em>Prohászka</em>
 prédikációi igenis művésziek a nyelvezetükben. Igazság, jóság, szentség
 – jó, ha ezek az embert egyszerre érintik meg. Olvassunk, de ne 
akármit, sem a civil, sem az egyházi irodalomból! Amibe beleszagolok, és
 érzem, hogy egy olcsó ideológiát akar eladni, azt leteszem. De ha 
valaki más értékrendszer erőterében gondolkodik, és nem emberellenes, 
nem bűn átvenni tőle dolgokat. A vallásos irodalomban is vannak giccsek,
 olyanok, amivel begyújtok a kályhába. Most viszont <em>Tolsztoj Szergij atya</em> című regényét elemzem a novíciusoknak, hihetetlen mélységekben keresi, hogy mi mozgat egy emberi lelket. És azért <em>Szent Ágoston</em>t
 egy nem hívőnek is illik elolvasnia. Főleg, ha európai, vagy ha afrikai
 – mert Szent Ágoston afrikai volt… vagy ha érdeklik az emberiség mély 
kérdései. </p>
<div>
<div>
<div>
<div>Kép</div>
<div> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/embedded_lan/public/media/image/2022/08/26/barsi_balazs_atya_04_jonasjacint.jpg?itok=yRlmBh-m" alt="Barsi Balázs atya" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="700" height="466"></div></div></div></div></div></div></div></div><div><div><div><div>
</div>
</div>
<div>Kép: Jónás Jácint</div>
</div>

</div>
<p><strong>– Honnan tudhatjuk biztosan, hogy valami nem emberellenes? </strong><br>
– <em>Newman bíboros</em> csodálatos művét most <em>Somogyi György</em> 
fordítja. Ő azt írja, hogy a XIX. században a lelkiismeret működését az 
ember előrelátó, sunyi önzésével tévesztették össze, például, ha nekem 
nem tetszik, hogy nem lehet leváltani a feleséget, akkor átmegyek egy 
olyan gyülekezetbe, amelyben ez meg van engedve. Pedig a lelkiismeret 
nem előrelátó önzés.</p>
<blockquote>
<p>A XX. században azonban már magát a lelkiismeretet tagadták. <em>Freud</em> szerint a lelkiismeret nem más, mint egy „superego”, belénk nevelt erkölcsi „felettes én”.</p>
</blockquote>
<p>Amikor a II. Vatikáni Zsinat megerősítette a lelkiismereti 
szabadságot, nem a lelkiismeret eltorzított formájára gondoltak. Nem 
kell újra föltalálni, hogy mi az ember és a lekiismeret. Amikor például a
 középkori szerzetesek a pogány szerzők műveit másolták, azért értették 
meg, mert azokban is működött a lelkiismeret. A lelkiismeret ugyanis nem
 én vagyok, az fölöttem van és rajtam kívül van, Krisztus bennünk lévő 
velünk született hangja. Ezért, ha valaki abszolút más vallásban él és 
más világnézetet vall, de hallgat erre a hangra, akkor tudok vele 
párbeszédet folytatni. Sajnos van olyan keresztény, aki már elrongálta a
 lelkiismeretét, bár tartja az egyházi ünnepeket és szokásokat. De 
olykor vele is előfordulhat, hogy egy olyan nap után, amikor mindig a 
saját igazát hangoztatta, amikor a munkatársaival ordított, a feleségét,
 a gyerekét lehurrogta, éjszaka mégis megszólal ez a hang: „Ugye, tudod,
 hogy hazudsz?” </p>
<p><strong>– Európában mi a keresztény megmaradás útja? Egy erős elit 
mag, vagy a kapuk szélesre tárása, hogy jöjjön mindenki, hogy legyen 
kikből kiválnia az elit magnak? </strong><br>
– Alapjában véve újra fel kell fedezni, mi az Egyház. Newman azért 
lépett a katolikus egyházba, mert azt vette észre, hogy az első 500 év 
keresztény hite, amely sokszor csak csírájában rejtőzött, később a 
katolikus egyházban kifejezett tanítás lett, tehát az Egyház isteni 
vezetés alatt állt. Az eretnekek mindig mást mondtak és egymásnak is 
ellentmondtak, a katolikus egyház pedig lényegében ugyanazt hirdette. <br>
Nincs jobb törekvés, mint az emberiség egységének építése, de a mai 
globalista ideológiától meg kell szabadulnia az emberiségnek. Mi legyen 
az egység alapja? Egy elv? Akkor csak elvtársak leszünk. Közös gazdaság?
 De akkor ki irányítja ezt a gazdaságot? A legmélyebb egységet Krisztus 
ajánlja föl ma is azzal, hogy ha benne hiszünk, az isteni természet 
részesei leszünk. Isten gyermekei. Ezzel tud segíteni az Egyház a mai 
világnak. Az igazi katolikus nem zár ki senkit. Először mintha kizárna, 
hiszen mást nem fogad el Krisztussal kapcsolatban, csak amit ő magáról 
mondott, amit a zsinatok mondanak. Erről nem lehet fecsegni, mint ahogy 
arról sem, hogy az apámnak és anyámnak a fia vagyok. De ha komolyan 
veszem, hogy az Isten emberré lett, akkor ez a „mindenki mást kizárok” 
gondolat megnyílik, mert mindenki a lehetőségbeli testvérem lesz. Az 
európai Egyház meg fog tisztulni, már tisztul is. Nem megoldás, hogy 
mindent állítsunk vissza úgy, amint tegnap volt. Ez nem örökségátadás, 
hanem butaság. Az igazi tradíció az, amikor az örökkévalót veszi át 
egyik nemzedék a másiktól, nem csupán a tegnapit. Persze lehet, hogy a 
tegnapiban jobban megmutatkozott az, ami örökkévaló, és a mostani inkább
 elfedi. Nem bizonyos egyházi köröknek kell politikailag győzni, hanem a
 mélybe leszállva megújulni. Amikor egy egyházi kör győz a többi felett,
 máris megbukott. A megújulást a szenvedő modern teológus és hívő hozza 
el, aki szeretné őrizni azt, amit Krisztus nekünk adott. </p>
<div>
<div>
<div>
<div>Kép</div>
<div> <img src="https://kepmas.hu/sites/default/files/styles/embedded_lan/public/media/image/2022/08/26/barsi_balazs_atya_03_jonasjacint.jpg?itok=Fq4MrBoA" alt="Barsi Balázs atya" class="gmail-CToWUd gmail-a6T" tabindex="0" width="700" height="466"></div></div></div></div><div><div><div><div>
</div>
</div>
<div>Kép: Jónás Jácint</div>
</div>

</div>
<p><em>Látogatásunk után pár nappal kitört az ukrajnai háború. Nem lehet
 szót sem ejteni a közelben tomboló borzalomról, ezért felhívtam Balázs 
atyát, hiszen mindannyiunknak elkél a jótanács. </em></p>
<p><strong>– Mit lehet és kell tenni, amikor a hétköznapi, békés, emberi
 gondokkal és sokszor közéleti vitákkal terhelt életünkbe berobban egy 
igazi történelmi katasztrófa? </strong><br>
– Imádkozni és a szenvedők segítségére sietni. Az egyik Magnificat 
antiphonával kiáltok Istenhez: „Tiéd a hatalom, tiéd az ország Uram, te 
állasz minden nemzetek fölött, adj békét Urunk a mi napjainkban!” 
Körülöttem érezhetően rend van. Napirend, csönd, munka, pihenés, 
békesség, feladatok. De a háború ténye azt mutatja, hogy az élhető 
emberi rend mögött óriási rendetlenség, őskáosz rejtőzik, amely 
elnyeléssel fenyegeti csöndes, szép napjainkat.</p>
<blockquote>
<p>Ami most történik, az az általunk kialakított káoszban történik, amelyben nem isteni rend van.</p>
</blockquote>
<p>Nem úgy kell élnünk, hogy csupán a saját magunk erejéből kialakított 
rendre hagyatkozunk. Persze, realistának kell lennünk, ki kell 
alakítanunk egy élhető rendet, ez kötelességünk is, ám észlelnünk kell, 
hogy mögötte az őskáosz fenyeget. Vannak, akik úgy védekeznek ez ellen, 
hogy belevetik magukat és emberségüket az őskáoszba. Mások, akik 
békeidőben is sejtik az őskáoszt, a felületen maradva tombolva 
szórakoznak, a hétköznapiság és a szürkeség orgiájába menekülnek. Az 
állatként leselkedő zűrzavar oka, hogy felszámoltuk a Teremtő Istennel 
való kapcsolatunkat. Ezekben az órákban egészen Istenbe akarok 
kapaszkodni, ahogy senki másba nem kapaszkodhatom, úgy, ahogy halálom 
óráján szeretnék majd Istenbe kapaszkodni, mert a vele való kapcsolatot 
nem érinti a halál. Jeremiás siralmai hangzanak a bombázás szirénái 
mögött: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, térj meg a te Uradhoz, Istenedhez!” 
Európa, Európa, térj meg a te Uradhoz, Istenedhez! </p>
<p><em><strong>Ez a cikk a Képmás magazin 2022. áprilisi számában jelent meg. A Képmás magazinra <a href="https://kepmas.hu/elofizetes" target="_blank">előfizethet itt>></a></strong></em></p>





</div>