[Grem] Egy leprásokat gyógyító lengyel orvosnő (1911-2014), aki kesztyű nélkül kezelte betegeit, hogy ne csorbítsa az emberi méltóságukat

[Emoke Greschik]

 „A hivatásom nem áldozat volt, hanem kegyelem” – Egy lengyel orvosnő, aki
szent lett
Dr. Speidl Bianka <https://kepmas.hu/hu/dr-speidl-bianka-1>
2022. 09. 08.
https://kepmas.hu/hu/wanda-b%C5%82e%C5%84ska-lengyel-orvosno-uganda-lepra-kozpont?utm_source=52968-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20lista%20%28K%C3%A9pm%C3%A1s%29&utm_campaign=975377-H%C3%ADrlev%C3%A9l%20906%20-%201&utm_medium=17665-email&utm_content=H%C3%ADrlev%C3%A9l%20906
<https://kepmas.hu/#copy_link>
<https://kepmas.hu/#copy_link> <https://kepmas.hu/#email>
<https://kepmas.hu/#email> <https://kepmas.hu/#facebook>
<https://kepmas.hu/#facebook> <https://kepmas.hu/#facebook_messenger>
<https://kepmas.hu/#facebook_messenger> <https://kepmas.hu/#linkedin>
<https://kepmas.hu/#linkedin> <https://kepmas.hu/#pinterest>

*Vannak olyan emblematikus személyiségek, akik élethivatásuknak tekintik,
hogy segítsenek. Az ő munkájuk ugyanolyan fontos a fejlődésben lemaradt
országok segélyezésében, mint a szervezetek szintjén megvalósuló programok.
Ez az írás Wanda Błeńska (1911–2014) lengyel orvosnőnek állít emléket, aki
Poznań** szülöttje volt, és akinek boldoggá avatási pere 2020-ban
kezdődhetett meg. Błeńska, aki 42 éven át gyógyította Uganda leprás
betegeit, nem volt közismert személyiség, bár szakmai körökben komoly
szaktekintélyként tartották számon.*
[image: Wanda Blenska afrikai gyerekek körében]
Wanda Błeńska afrikai gyerekek körében – archív fotó
„Ápolni kell az álmaitokat!”

A keresztény misszionáriusok – mind a protestánsok, mind a katolikusok – a
19. század elején kezdték meg Közép- és Dél-Afrikában a leprások
egészségügyi ellátását, menedékházak létesítését a számkivetetté vált
betegeknek. Az ugandai Buluba faluban Szent Ferenc Kis Nővérei 1934 óta
gondozták őket. A rend apácái képzett ápolónők voltak, s mintegy 22 ezer
betegről gondoskodtak, akik szegényes kunyhókban éltek, elkülönítve az
egészségesek világától. A misszió első, állandó orvos munkatársa Wanda
Błeńska lett, a trópusi betegségek specialistája. Błeńska 1951-ben kezdte
meg munkáját a Viktória-tó partján található településen. Már 1952-ben 80
ágyas kórházat és műtőt alakított ki, amelyet gyermekosztállyal és
diagnosztikai létesítményekkel bővített. Az évek során nemzetközileg is
jegyzett orvosi centrumot hozott létre, szakmai kapcsolatokat ápolt az
indiai és dél-afrikai hasonló központokkal, londoni, amszterdami és
hamburgi kutatóintézetekkel, valamint az Egészségügyi Világszervezettel.

Az ugandai kormánnyal együttműködésben országszerte leprakezelő állomások
hálózatát hozta létre, mintegy száz szakrendelővel. Erőfeszítései révén a
közegészségügyi oktatás és a lepra korai kezelése ezrek számára vált
elérhetővé.

Wanda Błeńska <https://wandablenska.pl/en/> 1911. október 30-án született a
lengyelországi Poznańban. Mélyen vallásos katolikus családban nőtt fel,
gyermekkorától orvos szeretett volna lenni. Tanulmányai kezdetétől tagja
volt az egyetemi Missziós Társaságnak, tudatosan készült a missziós
munkára. Gyógyszereket és kötszereket gyűjtött a kínai misszióknak, az *Annales
Missiologicae*, az első lengyelországi missziós folyóirat szerkesztője
volt. Küldetése megkezdésére 22 évet kellett várnia. Elszántságára így
emlékezett
vissza
<https://gloswielkopolski.pl/wanda-blenska-matka-tredowatych-konczy-102-lata/ar/1029857?cookie=1>:
*„Amikor fiatalokkal beszélek, mindig azt mondom nekik: ha vannak jó,
ragyogó ötleteitek, ápoljátok őket. Ne hagyjátok őket kihunyni, ne
utasítsátok el őket. Még akkor is, ha megvalósíthatatlannak, túl nehéznek
tűnnek. Ápolni kell az álmaitokat!”*
Mindenáron leprások közé készült

Amikor 1939 szeptemberében *Hitler *megtámadta Lengyelországot, kinevezték
a gdyniai Tengeri Kórház vezetőjévé, majd a Higiéniai Intézet
laboratóriumában dolgozott. 1942 októberére aktív tagja lett a földalatti
Lengyel Honi Hadseregnek, valamint a Gryf Pomorski titkos alakulatnak. A
Toruńban raboskodó lengyel katonáknak fehérneműt, élelmiszert és leveleket
juttatott be.

1944 júniusában a Gestapo letartóztatta, bebörtönözték, halálos ítélettel
fenyegették, és többször megverték. Ám egy alkalommal a börtönigazgató is a
kezelésére szorult.

Erre később így emlékezett vissza
<https://misyjne.pl/misja/wanda-blenska-kobieta-ktora-przywrocila-godnosc-tysiacom-osob-rozmowa/>:
*„A cellánkban nagybetűkkel felírtam a falra: »Isten óvja Lengyelországot«.
Szerencsénkre nagyon meleg nap volt. A börtönigazgató kiment a Visztula
folyóhoz. Olyan csúnyán leégett, hogy a gondozásom alá került. A többi
fogoly azt mondta, hogy eljött az idő, hogy mindent visszafizessek neki. De
az orvosi lelkiismeretem azt mondta: »Ne árts«. Segítettem rajta.”*

A háború után rövid ideig a toruńi városi kórházban dolgozott, majd
Gdańskba költözött, ahol az Állami Higiéniai Intézet bakteriológiai és
szerológiai osztályának vezetője lett. 1946-ban egy szénkonténerben
elrejtőzve Németországba szökött, ahol hadifogságba esett bátyja évek óta
betegeskedett. Fivére halála után az 1939 óta nyugaton harcoló *Maczek *lengyel
tábornok páncélos hadosztályának női alakulatához csatlakozott, kórházakban
dolgozott, lengyel hadifoglyokat és sebesülteket ápolt. A kommunista
hatalomátvétel miatt nem térhetett vissza Lengyelországba, ezért Hamburgban
trópusi betegségekből szerzett szakképesítést. Ezt követően Angliába
utazott, ahol a lengyel alakulatok kórházában dolgozott, majd
laboratóriumvezető lett. A Liverpooli Egyetemen 1948-ban trópusi
orvoslásból és higiéniából szerzett diplomát.

1950-ben munkát ajánlottak neki Ugandában, ezért Fort Portalba érkezett,
hogy előkészületeket tegyen egy leprakórház felépítésére. 39 éves volt
ekkor. Elutazása napján ezt írta a naplójába
<https://www.gdanskstrefa.com/dokta-matka-tredowatych/>: *„Ma délután 4
órakor elhagytam Londont. Állandóan esik az eső. A hajó tele van
emberekkel. Próbálok nem gondolni arra, hogy elhagyom Angliát. A fizikai
kimerültségtől eltekintve békét érzek a szívemben és valami csendes, békés
örömöt – tulajdonképpen teljesen boldog vagyok –, mint akinek semmije
sincs, és akinek mindene megvan....”* A leprakórház terve meghiúsult, ezért
1951 januárjában ellátogatott a Viktória-tónál található Nyengába és
Bulubába. Elhivatásáról egy naplóbejegyzése tanúskodik: *„1951. március 4.,
vasárnap – beszélgettem a püspökkel. Elmondtam neki, hogy egy sátorban is
ellaknék, de a lepratelepen szeretnék dolgozni.”*
Kép
[image: Wanda Błeńska fotó]
Fotó: Wanda Błeńska Archivum
A hangos ima ereje

Błeńska 1951-től 1993-ig, 82 éves koráig dolgozott a Buluba Lepra
Központban, az irányítást 1982-ben egy volt tanítványának, *dr. Joseph
Kawumá*nak adta át. A lengyel orvosnő világviszonylatban is az egyik
legismertebb szakértője lett a lepra kezelésének.

Pénzügyi támogatást szerzett számos nemzetközi intézménytől és Uganda
kormányától. A Központ napjainkban is együttműködik a WHO-val, európai és
afrikai orvosi egyetemekkel. A lepra szakértőjeként dr. Błeńska különböző
orvosi társaságok tagja volt, többek között a Nemzetközi Lepra Szövetségé
(Egyesült Államok), a Királyi Trópusi Orvosi Társaságé (Anglia) és a
Kelet-Afrikai Sebészek Ugandai Orvosi Társaságáé. A „leprások anyjaként”
emlegetett doktornő nemcsak a leprát kezelte, hanem minden más kórt is,
amelyektől a betegei szenvedtek. Így gyakran a sebész, az ortopéd
szakorvos, a szemész és a nőgyógyász feladatát is el kellett látnia. Dr.
Błeńska innovatív módszereket vezetett be a diagnosztikában, a kezelésben,
és megkezdte a leprás betegek társadalmi integrációját.

Wanda doktornő hite meghatározta az egész intézmény légkörét. Erről később így
nyilatkozott <https://www.gdanskstrefa.com/dokta-matka-tredowatych/>:
*„Imádkoztam
velük a kórházban. Ha tudtam, hogy valamelyik betegem súlyos állapotban
van, fennhangon beszéltem róla. Aztán mindenki imádkozott. Ebben a
tekintetben az afrikaiak egyszerűbbek. Itt, Lengyelországban a hangos ima
bizonyos korlátok áttörését igényli, otthon és máshol is. Ugandában nem. Ez
érthető volt számukra. A missziókba vetett hit erősödött. Soha nem
tartottam katekézist. Ezt másokra bíztam. Mindig volt katekéta vagy pap,
aki az úgynevezett térítéssel foglalkozott. Én pedig ragaszkodtam a
gyógyászathoz. Rájöttem, hogy ezek az emberek a misszionáriusokat nézik. És
az, hogy megszeretik-e a kereszténységet vagy elutasítják, attól függhet,
hogy milyen lenyomatot hagy bennük a magatartásunk.”*
Kesztyű nélkül az emberi méltóságért

Az orvosnő
<https://www.medonet.pl/zdrowie,doktor-wanda-blenska---matka-tredowatych-,artykul,1728781.html>
megtanulta a legelterjedtebb ugandai nyelvjárást, motorbiciklin járt, és
gyakran viselte a lengyel nemzeti színekben pompázó fehér-piros sapkáját.

A sportolás fontos volt számára, ha tehette, evezett a Viktória-tavon és
hegyet mászott. Ő volt az első nő, aki meghódította az ötezer méteres
Vittorio Emanuele-csúcsot a közép-afrikai Ruwenzoriban.


Plasztikai műtéteket is végzett, amelyekkel javította betegei testi
torzulásait és mozgásképességét. Elsajátította, hogyan lehet a szemhéjakat
sebészi úton korrigálni a trachoma esetében, amely a leprásoknál igen
gyakori és kínzó társbetegség. Korszerűsítette a kórházat, felállított egy
szövettani laboratóriumot, hogy citológiai és szövettani vizsgálatokat is
végezhessen. Az idegsebészetet Maliban tanulta.

Ahhoz, hogy az orvosi ellátást Uganda minden részére ki lehessen
terjeszteni, dr. Błeńskának képzett személyzetre volt szüksége. 1956-ban
heti leprológiai tanfolyamokat kezdett tartani orvostanhallgatók, ápolók és
rehabilitációs szakemberek számára, akik Ugandából, Kenyából, Szudánból és
Tanzániából érkeztek. A kampalai Makarere Egyetem Orvosi Karán is tartott
továbbképzéseket. 1986 és 1987 között az indiai Puri lepraközpontjában is
dolgozott, amelyet egy lengyel misszionárius, *Marian Żelazek*, az Isteni
Ige misszionáriusainak tagja hozott létre. Błeńska napi áldozó volt,
gyakran hajnali 4-kor kelt, hogy munkája előtt részt vehessen a szentmisén.
Amint arról levelezése tanúskodik
<https://misyjne.pl/misja/wanda-blenska-kobieta-ktora-przywrocila-godnosc-tysiacom-osob-rozmowa/>,
legnagyobb hibájának a lobbanékonyságát, a hirtelen haragját tartotta,
amellyel sokat küzdött.

Köztudott volt, hogy amikor csak lehetett, kesztyű nélkül vizsgált, hogy
betegei emberi méltóságát ezzel is erősítse. Leggyakrabban azt a kérdést
hallhatta, hogy vajon nem félt-e attól, hogy megfertőződik. Erre egy
interjúban <https://www.youtube.com/watch?v=EuElaDYDIYU> így válaszolt: *„Orvos
vagyok, és minden orvosnak vannak betegei, akik veszélyesek lehetnek rá. De
ez soha, talán szinte soha nem készteti arra, hogy tartózkodjon az
ellátástól.*

*Vannak különböző óvintézkedések. Azonban fontosabb, hogy ezeket úgy
válasszuk meg, hogy a beteg ne lássa. A beteg nem láthatja, hogy félünk
tőle. Az túlságosan fájdalmas.*

*Én felvettem a kesztyűt, amikor valamilyen beavatkozásra került sor, vagy
nyílt sebet kezeltem, de nem az én biztonságomról volt szó, hanem a beteg
biztonságáról.”*
„Szeretned kell a betegeidet”

Egy másik interjúban <https://www.gdanskstrefa.com/dokta-matka-tredowatych/>
így magyarázta meggyőződését: *„A betegek látják, érzik, hogy van valaki,
aki megérti őket, aki együttérez velük. Ez nagyon fontos számukra. Ezeket
az embereket átjárja a fájdalom. Arra várnak, hogy valaki enyhítse ezt. Ha
jó orvos akarsz lenni, szeretned kell a betegeidet, adj nekik időt és
törődést... Igen, ez a legfontosabb dolog – a beteghez való hozzáállás. Ez
mindenütt így működik. Mert mindenhol az ember szenved, és sokkal
gyorsabban gyógyul, ha bízik az orvosában.”*

A leprás gyermekekről is gondoskodott, megtanította őket arra, hogy ápolják
a külsejüket. Sportversenyeket szervezett, és ha a falusi fiú nyert, az
növelte a büszkeségüket és az önbecsülésüket. *„Ha tudod, hogy mit kaphatsz
el, könnyebb betartani a fertőzés elleni védekezés szabályait. Ha mindent
elmagyaráznak, az ember már nem fél.”*

Błeńska 1993-ban, 82 évesen tért vissza Poznańba. Életművéért több mint 40
kitüntetésben részesült. Élete utolsó két évtizedében számos
ismeretterjesztő és tudományos előadást tartott, naponta járt a déli
szentmisére a poznańi domonkosok templomába.
Kép
[image: Wanda Błeńska]
Forrás: Wikipedia

Wanda Błeńska a szentek számára meglehetősen ritka életformát valósított
meg. A katolikus egyház által oltárra emelt nők között sok apáca és mártír
van, egyre gyakrabban feleségek és anyák is, betegségben is hitvalló
emberek. Błeńska nem illik egyik kategóriába sem: nem volt szerzetesi
elhívása, nem alapított családot sem, de életét teljesen Istennek és az
embereknek szentelte. 2014. november 27-én halt meg 103 éves korában.

Amikor 1984-ben *II. János Pál*tól megkapta a Benemerenti pápai érdemérmet,
azt mondta, hogy nem tudja, hány beteget gyógyított meg gyógyszerekkel,
hányat törődéssel és hányat imával.

Wanda Błeńska boldoggá avatási pere 2020-ban kezdődött meg. Egy feljegyzésén
<https://misyjne.pl/misja/wanda-blenska-kobieta-ktora-przywrocila-godnosc-tysiacom-osob-rozmowa/>
a következő fogadalom olvasható:

„Én, Wanda, Téged választalak, Jézus, egyedüli Uramnak, és fogadom Neked a
Szeretetet, a Hűséget és az Engedelmességet mindhalálig. Így segíts meg
engem, Mindenható és Háromságos Úristen, Lengyelország Királynője és minden
Szentek Királynője! Jézus Szentséges Szívének ünnepén, 1958. W. Błeńska”.

[image: width=]
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220913/0e328d1f/attachment.html>