[Grem] Így áldozott le a török uralomnak Magyarországon – a zentai csatában

[Emoke Greschik]

Így áldozott le a török uralomnak Magyarországon – a zentai csatában
<https://mandiner.hu/cikk/20220911_zentai_csata_tortenelem>
2022. szeptember 11. 6:55
https://mandiner.hu/cikk/20220911_zentai_csata_tortenelem
*Írta: Kovács Gergő <https://mandiner.hu/szerzo/kovacs_gergo> *
Sasszemű Savoyai Jenő, lemészárolt török sereg, szultán után menekülő
Thököly Imre – napra pontosan 325 éve zajlott le a zentai csata.

Történt, hogy a 17. század végén a török szultán még utoljára megkísérelte
a keresztény Bécs elfoglalását, ami egyébként is az Oszmán Birodalom
kiemelt célja volt a megelőző százötven évben: ezúttal sem sikerült, sőt,
fordult a kocka és a város védelmére összekalapált koalíció az iszlám
európai kiszorítására szövetkező Szent Ligává alakult.

A ritka összefogás kovácsolta törökellenes háborúban emelkedett a kor
hadvezér csillagává a XIV. Lajos francia uralkodó udvarában nevelkedett
Savoyai Jenő herceg, aki a keresztény hadak fővezéreként 1697. szeptember
11-én vérfürdővel járó győzelmet aratott a törökök – és Thököly Imre –
fölött Zentánál.

De valójában nem ment ez ilyen egyszerűen: 1695-ben például a törökök
elfoglalták Lippa várát, és még ugyanabban az évben csaknem teljesen
megsemmisítettek egy császári hadtestet, ám az igaz, hogy a török
veszteségek még ennél is jelentősebben voltak, így II. Musztafa szultán
visszavonult előbb Belgrádba, majd Konstantinápolyba. 1696-ban tovább ment
a huzavona, mindent eldöntő csata nélkül, végül elérkezett 1697, a
Habsburgok szempontjából kritikus esztendő:

elakadtak a béketárgyalások Franciaországgal (egy örökösödési háború, csak
a szokásos), XIV. Lajos francia király pedig ügyesen szervezkedett az
osztrákok háta mögött itt, ott, többek között a Portán is.

Aztán eljött a nagy pillanat: II. Musztafa 1697. júniusában 100 ezer főnyi
haderővel megindult Magyarországra.
Savoyai Jenő felbukkanása és a hegyaljai felkelés

A kezdeti török sikerekhez jelentősen hozzájárultak Frigyes Ágost szász
választófejedelem hadvezéri hibái is, akit a császár I. Lipót amúgy is
kényszerűségből nevezett ki főparancsnokká, és akit közben lengyel királlyá
választottak. A megüresedő posztot a tehetséges, francia származású, ekkor
még csupán 34 éves Savoyai Jenő főnemes foglalhatta el. A herceg nem
rendelkezett kiemelkedő testi adottságokkal, hangsúlyozzák a források:
*„Mars Vénusz nélkül”*, mondták róla.

Mélynövésű, sovány, beesett arcú, rút embernek írták le, akinek a felső
ajka olyan rövid volt, hogy *„száját szinte sohasem tudta becsukni”.* A
történet úgy szól, hogy az ifjú Jenő kérését, miszerint a hadakozás
mesterségével kíván foglalkozni, a XIV. Lajos a következőképpen utasította
el: Soha!

Az önérzetében megsértett herceg így Bécsbe sietett és felajánlotta kardját
I. Lipót császárnak és magyar királynak: a többi már történelem.

Egy ideig senki nem tudta, mi lesz, mindenki kivárt, Jenő is csak védekező
feladatokat kapott, aztán  a török udvarban a következő döntés született: a
fősereg a Dunán átkelve Erdély, illetve Felső-Magyarország irányába
induljon támadásra.

A császári sereg gyülekezését megzavarta a júliusban kitört
Habsburg-ellenes hegyaljai felkelés. A kurucok csatlakozásra szólították
fel a nemeseket, vezérüknek pedig II. Rákóczi Ferencet próbálták megnyerni,
de a magyar főurak támogatásával a császári hadsereg végül rövid idő alatt
elfojtotta a „vállalkozást”.

Az elmenekült felkelők Thököly Imréhez csatlakoztak, aki a törökhöz húzott
a labancok ellenében: végül épp Thököly volt az, aki meggyőzte a szultánt,
hogy Erdély felé induljanak,  mivel a másik irányban erős császári sereg
várja őket.

*Savoyai Jenő (Jacob van Schuppen festménye)*

 *Vérfürdő a hídnál és Thököly regénybeillő menekülése*

Az éles szemű Jenő herceg az ellenség nyomába szegődött, miközben a törökök
Zentánál (francia hadmérnökök segítségével) hajóhidat vertek a Tiszán, hogy
átkeljenek a folyó másik (bal) partjára. Savoyai Jenő nem habozott: átkelés
közben kívánta megtámadni az ellenséget, ami végül a lehető legjobb
döntésnek bizonyult. A fővezér kijelentette: *„Az egyetlen lehetőség a
partváltás megakadályozására és az ellenség Erdély irányába való
felvonulásának meggátlására, ha** szorosan nyomában maradok, s ha
megkísérli az átkelést valahol, úgy a hídfőben fojtom meg őket”.*

A Savoyai által megkövetelt erőltetett menet elérte célját és szeptember
10-én a szövetséges erők beérték az oszmán sereget. A haderők létszámáról:
a császári csapatok létszáma mintegy 40 ezer fő volt, míg a török had
létszámát 70 és 150 ezer közé becsülik a források, de a 70 ezer a
valószínűbb. A seregből azonban csak mintegy 35 ezer török, főleg gyalogos
állt szemben a keresztény csapatokkal, a támadás időpontjában ugyanis a
többiek már átvonultak a bal partra a szultánnal együtt.

Szeptember 11-én egy fogoly pasa biztató információi miatt Savoyai
előrelovagolva, a saját szemeivel csekkolta, hogy Zentától délre egy
hajóhíd vezet át a folyón. Kiderült, hogy az átkelést védő, biztosító külső
sáncvonalat a törököknek már nem sikerült befejezniük, és a szövetséges
sereg felé néző oldalon 500 méter széles rés tátongott a sáncon.

Elérkezett a pillanat, amelyre Jenő herceg várt, és mivel napnyugtáig már
csak órák voltak hátra, nem habozott. A siker totális volt. A török védelmi
vonalakban érthető zavar támadt, Savoyai pedig sorra hozta a jó döntéseket.
Valójában csak idő kérdése volt, hogy mikor omlik össze teljesen a
bekerített, meglepett török védelem.
A csata utolsó szakasza vérfürdőbe ment át: szabályos mészárlás vette
kezdetét, senkinek sem kegyelmeztek. Mivel visszavonulni nem tudtak, a
törökök a Tiszán átúszva próbáltak menekülni, de legtöbbjük a vízbe
fulladt, vagy golyók végeztek velük.

Források azt írják, hogy maga Thököly Imre is a hídfőben ragadt, és csak
úgy sikerült megmenekülnie, hogy eljátssza a halottat.

Az éj leple alatt aztán a füzesben úszkálva, egy kósza csónak segítségével
átjutott a Tiszán (mások szerint simán csak átúszott), és néhány hű
emberével a szultán után menekült Temesvárra.

A veszteségeket szemlélve kapitális győzelemről beszélhetünk: Savoyai Jenő
csapatai meglepően kevés, összesen 699 elesettet és 1934 sebesültet
veszítettek, míg a a török oldalon 20-30 ezer halottal számolhatunk. Ugyan
Savoyait többen bírálták amiatt, hogy nem vette üldözőbe a szultánnal az
élén iszkoló, maradék török hadat, a vádak igazságtalanok:  a döcögő
utánpótlás és a sereg „morális állapota” – nem fizették ki a zsoldot – nem
tette lehetővé az azonnali folytatást. Ennek ellenére a zentai győzelem
visszafordíthatatlan változásokat eredményezett és elvezetett a
mérföldkőnek számító karlócai békekötéshez.
Harcászati előny a császáriaknál és a karlócai béke

A szakértők egybehangzó véleménye szerint egyszerűen lemaradtak a törökök:
az egész hadjárat során dominált a császári sereg harcászati fölénye.

Jellemzően kisebb létszámú császári seregek verték meg a törököt a nagyobb
harcászati állóképességükkel, az oszmánok pedig a francia segítségnyújtás
ellenére sem tudták elsajátítani a szükséges harcvezetési és harcfegyelmi
szintet, így tulajdonképpen megpecsételődött a sorsuk.

A Szent Liga országai (Habsburg Birodalom, Lengyel–Litván Unió, Velencei
Köztársaság pápai állam, Oroszország, Bajorország, szász és a brandenburgi
választófejedelemség, Svédország) békét kötöttek az Oszmán Birodalommal
Karlócán, 1699-ben. A békeszerződés az aktuális hadi helyzetet rögzítette:
Erdély és Magyarország (a Bánság kivételével) Habsburg uralom alá került,
majd Savoyai későbbi győzelmei nyomán teljesen helyreálltak a középkori
Magyar Királyság határai. Hogy a Habsburg-dinasztia ezt követően erőszakos
központosításba kezdett kis hazánkban, már egy másik kérdés.

***

*Felhasznált irodalom:*

Hadtörténeti Intézet és Múzeum: A zentai csata, 1697. szeptember 11.
<https://m.militaria.hu/digitalis-hadtortenelem-hadtorteneti-oktatasi-csomagok-iskolak-szamara/hodoltsag-kora/hodoltsag-kora-hadiesemenyek/a-zentai-csata?fbclid=IwAR3V67E-a9Z38CW24zbaQDpVth5ZVhulUqAyUsCsGTHenuI-4ElA3-VBlmQ>

Szeghő Patrik: Savoyai Jenő és a zentai csata: A török kor vége
Magyarországon
<https://ujkor.hu/content/savoyai-jeno-es-a-zentai-csata-a-torok-kor-vege-magyarorszagon?fbclid=IwAR1931WUxNd_UqxkHl7cUhER2Km5Ht3ufusyUFnATdyqn31EUaoKUOvmFy0>

Wikipédia
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220911/dc0d60d9/attachment.html>