<div dir="ltr">
<div><span>
                            </span>
                                                                            </div>
                                        <div>

                        <h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20220911_zentai_csata_tortenelem" target="_blank">Így áldozott le a török uralomnak Magyarországon – a zentai csatában</a></h1>
                                                    <div style="margin:10px 0px">2022. szeptember 11. 6:55</div>
                                                                            <div style="margin:5px 5px 15px 0px;overflow:auto"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20220911_zentai_csata_tortenelem" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20220911_zentai_csata_tortenelem</a> <br><b>Írta:                                     <a href="https://mandiner.hu/szerzo/kovacs_gergo" target="_blank">Kovács Gergő</a>                                </b></div>
                            <div></div>
                        

                        <div>
                            <div>
                                                            </div>
                            <div></div>
                        </div>


                        
                        <div id="m_-5070689039238009264gmail-articlecontent"><div>
    Sasszemű Savoyai Jenő, lemészárolt török sereg, szultán után 
menekülő Thököly Imre – napra pontosan 325 éve zajlott le a zentai 
csata.</div>



                

        <div></div>

<div><p></p>

<p>Történt, hogy a 17. század végén a török szultán még utoljára 
megkísérelte a keresztény Bécs elfoglalását, ami egyébként is az Oszmán 
Birodalom kiemelt célja volt a megelőző százötven évben: ezúttal sem 
sikerült, sőt, fordult a kocka és a város védelmére összekalapált koalíció az iszlám európai kiszorítására szövetkező Szent Ligává alakult.</p>

<p>A ritka összefogás kovácsolta törökellenes háborúban emelkedett a kor
 hadvezér csillagává a XIV. Lajos francia uralkodó udvarában nevelkedett
 Savoyai Jenő herceg, aki a keresztény hadak fővezéreként 1697. 
szeptember 11-én vérfürdővel járó győzelmet aratott a törökök – és 
Thököly Imre – fölött Zentánál.</p>

<p>De valójában nem ment ez ilyen egyszerűen: 1695-ben például a törökök
 elfoglalták Lippa várát, és még ugyanabban az évben csaknem teljesen 
megsemmisítettek egy császári hadtestet, ám az igaz, hogy a török 
veszteségek még ennél is jelentősebben voltak, így II. Musztafa szultán 
visszavonult előbb Belgrádba, majd Konstantinápolyba. 1696-ban tovább 
ment a huzavona, mindent eldöntő csata nélkül, végül elérkezett 1697, a Habsburgok szempontjából kritikus esztendő: <br></p>

<p>elakadtak a béketárgyalások Franciaországgal (egy örökösödési háború,
 csak a szokásos), XIV. Lajos francia király pedig ügyesen szervezkedett
 az osztrákok háta mögött itt, ott, többek között a Portán is.</p>

<p>Aztán eljött a nagy pillanat: II. Musztafa 1697. júniusában 100 ezer főnyi haderővel megindult Magyarországra.</p>

<h3>Savoyai Jenő felbukkanása és a hegyaljai felkelés</h3>

<p>A kezdeti török sikerekhez jelentősen hozzájárultak Frigyes Ágost 
szász választófejedelem hadvezéri hibái is, akit a császár I. Lipót 
amúgy is kényszerűségből nevezett ki főparancsnokká, és akit közben 
lengyel királlyá választottak. A megüresedő posztot a tehetséges, 
francia származású, ekkor még csupán 34 éves Savoyai Jenő főnemes 
foglalhatta el. A herceg nem rendelkezett kiemelkedő testi 
adottságokkal, hangsúlyozzák a források:</p>

<div><i>„Mars Vénusz nélkül”</i>, mondták róla.</div>

<p>Mélynövésű, sovány, beesett arcú, rút embernek írták le, akinek a felső ajka olyan rövid volt, hogy <i>„száját szinte sohasem tudta becsukni”.</i>
 A történet úgy szól, hogy az ifjú Jenő kérését, miszerint a hadakozás 
mesterségével kíván foglalkozni, a XIV. Lajos a következőképpen 
utasította el: Soha!</p>

<p>Az önérzetében megsértett herceg így Bécsbe sietett és felajánlotta 
kardját I. Lipót császárnak és magyar királynak: a többi már történelem.</p>

<p>Egy ideig senki nem tudta, mi lesz, mindenki kivárt, Jenő is csak 
védekező feladatokat kapott, aztán  a török udvarban a következő döntés 
született: a fősereg a Dunán átkelve Erdély, illetve Felső-Magyarország 
irányába induljon támadásra.</p>

<p>A császári sereg gyülekezését megzavarta a júliusban kitört 
Habsburg-ellenes hegyaljai felkelés. A kurucok csatlakozásra szólították
 fel a nemeseket, vezérüknek pedig II. Rákóczi Ferencet próbálták 
megnyerni, de a magyar főurak támogatásával a császári hadsereg végül 
rövid idő alatt elfojtotta a „vállalkozást”.</p>

<p>Az elmenekült felkelők Thököly Imréhez csatlakoztak, aki a törökhöz húzott a labancok ellenében: végül épp Thököly volt az, aki meggyőzte a szultánt, hogy Erdély felé induljanak,  mivel a másik irányban erős császári sereg várja őket.</p>

<p style="text-align:center"><img alt="" src="https://mandiner.hu/gallery/2020/Kov%C3%A1cs%20Gerg%C5%91/2022/Zentai%20csata/Prinz-Eugen-von-Savoyen1.jpg" style="width:631px;height:768px"></p><div></div><p></p>

<p style="text-align:center"><i>Savoyai Jenő (Jacob van Schuppen festménye)</i></p>

<p> <span style="color:rgb(0,0,0)"><font size="2"><b>Vérfürdő a hídnál és Thököly regénybeillő menekülése</b></font></span></p>

<p>Az éles szemű Jenő herceg az ellenség nyomába szegődött, miközben a 
törökök Zentánál (francia hadmérnökök segítségével) hajóhidat vertek a 
Tiszán, hogy átkeljenek a folyó másik (bal) partjára. Savoyai Jenő nem 
habozott: átkelés közben kívánta megtámadni az ellenséget, ami végül a 
lehető legjobb döntésnek bizonyult. A fővezér kijelentette: <i>„Az egyetlen lehetőség a partváltás megakadályozására és az ellenség Erdély irányába való felvonulásának meggátlására, ha</i><i> szorosan nyomában maradok, s ha megkísérli az átkelést valahol, úgy a hídfőben fojtom meg őket”.</i></p>

<p>A Savoyai által megkövetelt erőltetett menet elérte célját és 
szeptember 10-én a szövetséges erők beérték az oszmán sereget. A haderők
 létszámáról: a császári csapatok létszáma mintegy 40 ezer fő volt, míg a
 török had létszámát 70 és 150 ezer közé becsülik a források, de a 70 
ezer a valószínűbb. A seregből azonban csak mintegy 35 ezer török, főleg
 gyalogos állt szemben a keresztény csapatokkal, a támadás időpontjában 
ugyanis a többiek már átvonultak a bal partra a szultánnal együtt.</p>

<p>Szeptember 11-én egy fogoly pasa biztató információi miatt Savoyai 
előrelovagolva, a saját szemeivel csekkolta, hogy Zentától délre egy 
hajóhíd vezet át a folyón. Kiderült, hogy az átkelést védő, biztosító 
külső sáncvonalat a törököknek már nem sikerült befejezniük, és a 
szövetséges sereg felé néző oldalon 500 méter széles rés tátongott a 
sáncon.</p>

<p>Elérkezett a pillanat, amelyre Jenő herceg várt, és mivel napnyugtáig
 már csak órák voltak hátra, nem habozott. A siker totális volt. A török
 védelmi vonalakban érthető zavar támadt, Savoyai pedig sorra hozta a jó
 döntéseket. Valójában csak idő kérdése volt, hogy mikor omlik össze 
teljesen a bekerített, meglepett török védelem.</p>

<div>A csata utolsó szakasza vérfürdőbe ment át: szabályos mészárlás vette kezdetét, senkinek sem kegyelmeztek. Mivel visszavonulni nem tudtak, a törökök a
 Tiszán átúszva próbáltak menekülni, de legtöbbjük a vízbe fulladt, vagy
 golyók végeztek velük.</div>

<p>Források azt írják, hogy maga Thököly Imre is a hídfőben ragadt, és csak úgy sikerült megmenekülnie, hogy eljátssza a halottat.</p>

<p>Az éj leple alatt aztán a füzesben úszkálva, egy kósza csónak 
segítségével átjutott a Tiszán (mások szerint simán csak átúszott), és 
néhány hű emberével a szultán után menekült Temesvárra.</p>

<p>A veszteségeket szemlélve kapitális győzelemről beszélhetünk: Savoyai
 Jenő csapatai meglepően kevés, összesen 699 elesettet és 1934 
sebesültet veszítettek, míg a a török oldalon 20-30 ezer halottal 
számolhatunk. Ugyan Savoyait többen bírálták amiatt, hogy nem vette 
üldözőbe a szultánnal az élén iszkoló, maradék török hadat, a vádak 
igazságtalanok:  a döcögő utánpótlás és a sereg „morális állapota” – nem
 fizették ki a zsoldot – nem tette lehetővé az azonnali folytatást. 
Ennek ellenére a zentai győzelem visszafordíthatatlan változásokat 
eredményezett és elvezetett a mérföldkőnek számító karlócai 
békekötéshez.</p><h3>Harcászati előny a császáriaknál és a karlócai béke</h3>

<p>A szakértők egybehangzó véleménye szerint egyszerűen lemaradtak a törökök: az egész hadjárat során dominált a császári sereg harcászati fölénye.</p>

<p>Jellemzően kisebb létszámú császári seregek verték meg a törököt a 
nagyobb harcászati állóképességükkel, az oszmánok pedig a francia 
segítségnyújtás ellenére sem tudták elsajátítani a szükséges 
harcvezetési és harcfegyelmi szintet, így tulajdonképpen 
megpecsételődött a sorsuk.</p>

<p>A Szent Liga országai (Habsburg Birodalom, Lengyel–Litván Unió, 
Velencei Köztársaság pápai állam, Oroszország, Bajorország, szász és a 
brandenburgi választófejedelemség, Svédország) békét kötöttek az Oszmán 
Birodalommal Karlócán, 1699-ben. A békeszerződés az aktuális hadi 
helyzetet rögzítette:</p>

<div>Erdély és Magyarország (a Bánság kivételével) Habsburg uralom alá került, majd Savoyai későbbi győzelmei nyomán teljesen helyreálltak a 
középkori Magyar Királyság határai. Hogy a Habsburg-dinasztia ezt 
követően erőszakos központosításba kezdett kis hazánkban, már egy másik 
kérdés.</div>

<p style="text-align:center">***</p>

<p><b><i>Felhasznált irodalom:</i></b></p>

<p><a href="https://m.militaria.hu/digitalis-hadtortenelem-hadtorteneti-oktatasi-csomagok-iskolak-szamara/hodoltsag-kora/hodoltsag-kora-hadiesemenyek/a-zentai-csata?fbclid=IwAR3V67E-a9Z38CW24zbaQDpVth5ZVhulUqAyUsCsGTHenuI-4ElA3-VBlmQ" target="_blank">Hadtörténeti Intézet és Múzeum: A zentai csata, 1697. szeptember 11.</a></p>

<p><a href="https://ujkor.hu/content/savoyai-jeno-es-a-zentai-csata-a-torok-kor-vege-magyarorszagon?fbclid=IwAR1931WUxNd_UqxkHl7cUhER2Km5Ht3ufusyUFnATdyqn31EUaoKUOvmFy0" target="_blank">Szeghő Patrik: Savoyai Jenő és a zentai csata: A török kor vége Magyarországon</a></p>

<p>Wikipédia</p></div></div></div>

</div>