[Grem] A Szent Jobb megtalálásának ünnepe / dr. Diós István

[Emoke Greschik]

*MÁSIK LEVLISTÁRÓL konkrét forrás nélkül TOVÁBBÍTVA:*
Testvéreim! A mi Urunk néha a szentek életéről és szentségéről – arról,
hogy a mennyországban vannak – azzal ad tanúbizonyságot, hogy a testüknek
egy-egy része nem porlad el. Így van ez Nepomuki Szent Jánossal,  akinek a
nyelve maradt épen, vagy Avilai Nagy Szent Terézzel,  akinek a szíve maradt
épen. És így van ez a mi szent királyunk, István esetében, akinek a jobbja
– a csuklótól a jobb keze – maradt épen.
Ma arra emlékezünk, hogy – amikor a szenttéavatása előtt fölnyitották a
sírt,  megdöbbenve tapasztalták, hogy ez a jobb kéz 45 év után szinte
teljes épségben van. De amikor másnap oltárra akarták emelni az ereklyéket,
hűlt helyét találták. És egyszer csak kiderült, hogy az egyik erdélyi főúr
nem bírt ellenállni a csábításnak (tulajdonképpen a tiszteletnek s annak,
hogy ő fölismerte: itt tényleg isteni jelről van szó), s úgy gondolta, ezt
az ereklyét elviszi magával: „Vigyázzon ránk ez a szent ott a keleti
végeken, Erdélyben!”
Az ember mai fejjel azt várná, hogy erre csaptak egy nagy pert, s
fölakasztották a tolvajt. Nem ez történt. Hanem az történt, hogy a király,
Szent László  meg az egyház vezetői úgy döntöttek: jó, maradjon ott a Szent
Jobb, de alapítsatok egy apátságot és építsetek templomot, és nagyon
vigyázzatok erre az ereklyére! Vigyázzon ennek a Szent Jobbnak a birtokosa,
Szent István király rátok is, ránk is, Magyarországra.
Ez a Szent Jobb az, amit néhány száz méterre innen, a Szent
István-bazilikában őrzünk ma. Azzal azonban, hogy pont a jobb keze maradt
meg Szent Istvánnak, az Úr tanít minket: „Nézzétek! Egy király, akinek az
országban minden hatalom a kezében volt, mégpedig a jobb kezében volt, ez a
király a közjót szolgálta. Szentként uralkodott. Ami másé volt, azt nem
vette el. Ami pedig az övé volt, abból bőkezűen adakozott. Irgalmas volt.
Alamizsnálkodott. Kövessétek őt.”
Úgy tűnik, a mai ember föl sem fogja, mit jelent alamizsnát adni. A mai
ember, aki meg van őrülve a piactól, aki a piac törvényei szerint él és
észre sem veszi, hogy bálványt imád, képtelen meglátni maga mellett a
nyomorúságot. Szent István észrevette. Följegyezték róla, hogy akin kellett
és ahogyan kellett, segített. Nem üzleteket kötött, hanem uralkodott és jó
volt.
Az emberi életnek nagy feladata ez, hogy – ki-ki, személy szerint –
megtanuljunk uralkodni és jónak lenni. Uralkodni a bűnök fölött, és
bőkezűen adni abból, amink van. Bármilyen kevés, ami a rendelkezésünkre
áll. Segítsen nekünk ebben is Szent István. És oltalmazza népünket! Hogy
legyen türelmünk, tudjunk jók lenni. Tudjunk irgalmasak lenni, amikor
nyomorúsággal találkozunk. Amen.

Dr. Diós István
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220530/65a8ed28/attachment.html>