<div dir="ltr"><div><span style="color:rgb(0,0,0)"><b>MÁSIK LEVLISTÁRÓL konkrét forrás nélkül TOVÁBBÍTVA:</b></span></div><div>
</div><div>Testvéreim! A mi Urunk néha a szentek életéről és szentségéről – arról, 
hogy a mennyországban vannak – azzal ad tanúbizonyságot, hogy a 
testüknek egy-egy része nem porlad el. Így van ez Nepomuki Szent 
Jánossal,  akinek a nyelve maradt épen, vagy Avilai Nagy Szent Terézzel,
  akinek a szíve maradt épen. És így van ez a mi szent királyunk, István
 esetében, akinek a jobbja – a csuklótól a jobb keze – maradt épen.</div>Ma
 arra emlékezünk, hogy – amikor a szenttéavatása előtt fölnyitották a 
sírt,  megdöbbenve tapasztalták, hogy ez a jobb kéz 45 év után szinte 
teljes épségben van. De amikor másnap oltárra akarták emelni az 
ereklyéket, hűlt helyét találták. És egyszer csak kiderült, hogy az 
egyik erdélyi főúr nem bírt ellenállni a csábításnak (tulajdonképpen a 
tiszteletnek s annak, hogy ő fölismerte: itt tényleg isteni jelről van 
szó), s úgy gondolta, ezt az ereklyét elviszi magával: „Vigyázzon ránk 
ez a szent ott a keleti végeken, Erdélyben!”<br>Az ember mai fejjel azt 
várná, hogy erre csaptak egy nagy pert, s fölakasztották a tolvajt. Nem 
ez történt. Hanem az történt, hogy a király, Szent László  meg az egyház
 vezetői úgy döntöttek: jó, maradjon ott a Szent Jobb, de alapítsatok 
egy apátságot és építsetek templomot, és nagyon vigyázzatok erre az 
ereklyére! Vigyázzon ennek a Szent Jobbnak a birtokosa, Szent István 
király rátok is, ránk is, Magyarországra.<br>Ez a Szent Jobb az, amit 
néhány száz méterre innen, a Szent István-bazilikában őrzünk ma. Azzal 
azonban, hogy pont a jobb keze maradt meg Szent Istvánnak, az Úr tanít 
minket: „Nézzétek! Egy király, akinek az országban minden hatalom a 
kezében volt, mégpedig a jobb kezében volt, ez a király a közjót 
szolgálta. Szentként uralkodott. Ami másé volt, azt nem vette el. Ami 
pedig az övé volt, abból bőkezűen adakozott. Irgalmas volt. 
Alamizsnálkodott. Kövessétek őt.”<br>Úgy tűnik, a mai ember föl sem 
fogja, mit jelent alamizsnát adni. A mai ember, aki meg van őrülve a 
piactól, aki a piac törvényei szerint él és észre sem veszi, hogy 
bálványt imád, képtelen meglátni maga mellett a nyomorúságot. Szent 
István észrevette. Följegyezték róla, hogy akin kellett és ahogyan 
kellett, segített. Nem üzleteket kötött, hanem uralkodott és jó volt.<br>Az
 emberi életnek nagy feladata ez, hogy – ki-ki, személy szerint – 
megtanuljunk uralkodni és jónak lenni. Uralkodni a bűnök fölött, és 
bőkezűen adni abból, amink van. Bármilyen kevés, ami a rendelkezésünkre 
áll. Segítsen nekünk ebben is Szent István. És oltalmazza népünket! Hogy
 legyen türelmünk, tudjunk jók lenni. Tudjunk irgalmasak lenni, amikor 
nyomorúsággal találkozunk. Amen.<div><br></div><div>Dr. Diós István<font color="#888888"><br><div dir="ltr"><div dir="ltr"><div><div dir="ltr"><div><br></div></div></div></div></div></font></div>

</div>