[Grem] Je suis józanság

[KEA]

Je suis józanság

Vasárnap, 2022.03.04. -- Francesca Rivafinoli
https://vasarnap.hu/2022/03/04/francesca-rivafinoli-je-suis-jozansag/


„Az össznépi felháborodás miatt mégse törlik a Dosztojevszkij-kurzust a 
Milánó-Bicocca Egyetemen” – olvassuk, és már majdnem fellélegeznénk, 
hogy na, azért mégis győzedelmeskedik a józan ész, nem fogják Putyin 
miatt rituálisan elégetni a Bűn és bűnhődést; csakhogy volnának itt más 
hírek is.

Az Augsburgi Városi Színházban törölték Sosztakovics „Moszkva, 
Cserjomuski” című (egyébként a lakhatási válság és a korrupció témáját 
feldolgozó, tehát Oroszországot messze nem dicsőítő) operettjének ma 
esti előadását, ami még hagyján, de ugyanezzel a lendülettel teljes 
egészében le is vették a repertoárról a néhány hete bemutatott darabot. 
A zeneszerző egyébként Sztálin alatt már életében is kegyvesztetté vált, 
kétszer is; nyilvános bűnbánatra is kényszerítették, van tehát rutinja 
az ilyesmiben.

Kicsivel arrébb, Dublinban a Moszkvai Királyi Balett nem adhatja elő A 
hattyúk tavát.

Az orosz táncosokon kívül többek között ukránok(!), írek, lengyelek és 
japánok alkotta társulat évek óta együtt járja a világot a legnagyobb 
békében és barátságban, és semmiféle kapcsolatban nem állnak az orosz 
kormánnyal, még csak pénzt sem kapnak onnan; ennek ellenére a dublini 
egyetemi színház „szolidaritásból” törölte előadásukat. Ennek fényében 
szinte magától értetődő, hogy az Egyesült Királyságban is lemondták az 
épp ott turnézó orosz állami társulat előadásait – Northamptonban a 
Szibériából érkezett táncosok pénteken még felléphettek, szombaton 
viszont szóltak nekik és a nézőknek, hogy menjenek haza, a Diótörő 
politikai okokból elmarad.

Szegény darabra erősen rájár a rúd, hiszen Berlinben karácsonykor 
rasszista sztereotípiák gyanúja miatt került le a műsorról az egyébként 
állítólag a saját neméhez vonzódó Csajkovszkij műve.

A Szovjetuniót mint olyat és a szovjet vezetést ki nem álló, személyi és 
vagyoni tekintetben is a ruszkik közvetlen áldozatának minősülő 
konzervatív (azaz állítólag homofób) családunkban teljesen természetes 
volt a kommunizmus éveiben is, hogy amint iskolaéretté váltunk, mentünk 
is Diótörőt nézni, táncoljon bár benne Lenin-díjas moszkvai vendégművész 
– de a szovjet érdekszférán kívüli jólétben szocializálódott,

a „minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntését” kilátásba 
helyező Marxnak elaléltan szobrot állító nyugati értelmiség most jól 
megmutatja nekünk, hogyan kell helyesen és ámblokk utálni az oroszt.

Ezért a világ egyik leghíresebb operaénekese, Anna Nyetrebko sem lép egy 
ideig színpadra: bár nyilvánosan elítélte a háborút, külön utalva ukrán 
barátainak szenvedésére, a Bajor Állami Opera belga intendánsa szerint 
„nem eléggé” határolódott el az agressziótól, ezért minden jövőbeni 
együttműködést megszakítanak a művésszel, akit már a New York-i 
Metropolitan is nemkívánatosnak minősített, úgyhogy inkább visszavonul.

De a legeslegutolsó pillanatban az orosz állampolgárságú vak síelőknek 
is coki lett: még minden nemzeti színtől mentes semleges indulóként sem 
vehetnek részt a ma kezdődő paralimpián.

Amint ugyanis azt az egyik német sportvezető határozottan kijelentette, 
most nem jogi megfontolásokra van szükség, hanem „morális és politikai 
döntésekre”.

Az nem ismert, hogy számítások szerint hány nappal korábban lesz béke és 
mennyivel lesz jobb Ukrajna népének attól, hogy Nagy-Britanniában nem 
csendülnek fel a nagy orosz klasszikusok balettzenéi, hogy az eddig 
ünnepelt operadíva többé az életben nem nyithatja ki száját a müncheni 
operaházban, vagy hogy egyetlen lábamputált tatárföldi parasífutó sem 
mutathatja meg magát Pekingben. Az viszont bizonyos, hogy az Európai 
Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke értelmében az állampolgárság, sőt a 
politikai vagy más vélemény miatti megkülönböztetés pontosan 
ugyanannyira tilos, mint a szexuális irányultság alapján történő 
diszkrimináció.

Akármennyire is elítéljük tehát a szégyenletes orosz inváziót, a 
koncerttermekben Bécstől Milánón át Rotterdamig dúló etnikai és 
ideológiai tisztogatás sajnos pont ellenkezik az európai értékekkel,

így félő, épp a „hetes cikkely” tárgyát képező és pénzügyi büntiben lévő 
Magyarország bizonyul jogállamibbnak a kérdésben.

Már csak azért is, mert a nyugati narratíva szerint Putyin megőrült – 
amiből egyenesen következne, hogy nem kényszerítünk oroszokat nyílt 
színi Putyin-szidalmazásra, nehogy aztán odahaza véletlenül bajuk essék. 
Egy bekattant pszichopatától legalábbis védelmezni szokás még a 
családtagjait is, nem pedig megvetőleg elfordulni tőlük, amiért rossz 
helyre születtek vagy ügyetlenül házasodtak.

Mindenesetre amíg a kifinomult, glaszékesztyűs nyugati elit tagjai a 
békés koncerttermekben azt találják a „morálisan” és „politikailag” 
egyedül elfogadható megoldásnak, ha a kollektív bűnösség jegyében örökre 
eltörölnek egyes embereket és páriának minősítenek egy egész népet,

imádkozzunk erősen, hogy begőzölt keleti vezetők egy háború kellős 
közepén képesek legyenek a józan, európai és jogállami gondolkodásra.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.