[Grem] Krízisek kora, avagy milyen jövő vár a fiatalokra? - interjú Hal Melinda klinikai szakpszichológussal,

[Emoke Greschik]

 Krízisek kora, avagy milyen jövő vár a fiatalokra? – interjú Hal Melindával
https://vasarnap.hu/2022/06/22/hal-melinda-pszichologus-interju-krizisek-kora-milyen-jovo-var-a-fiatalokra/

Hal Melinda klinikai szakpszichológus, közgazdász, a Magyar Pszichiátriai
Társaság tagja. Az MCC-Mindset Pszichológia Iskola Test és Lélek Műhelyének
vezetője, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Alkalmazott
Pszichológia Tanszéke és a Bajai Szent Rókus Kórház pszichiátriai
osztályának pszichológusa adott interjút lapunknak.
– Pár héttel ezelőtt egy 16 éves fiú kiugrott az ablakon. Két hete pedig
egy fiatal a Margit hídról akart leugrani. Megmentették, de a hídon
elhaladó autósok közül többen még biztatták is a fiút az öngyilkosságra.
Ennyire rossz állapotban van a társadalom?

– A magyar nép krízisből krízisbe esik. Az első válság talán 2008-ban a
gazdasági világválság alatt kezdődött el. Előtte is voltak problémás
korszakok, de most azt látjuk, hogy szinte hónapról hónapra egyre több
olyan nehéz időszak éri az embereket, amit nem tudnak feldolgozni.
Gyakorlatilag a fellélegzésre sincs idő, nemhogy komoly átdolgozásra. Ez a
fiatalokat értelemszerűen jobban megterheli, hiszen eleve érzékeny korban
vannak. Ez a réteg a koronavírus és a háború okozta feszültségek mellett ki
van téve annak a globális nyomásnak is, mint például a genderelmélet, amely
folyamatos bizonytalanságban tartja őket.
– A tiniket vagy az egyedülállóakat viselte meg jobban a társadalmi
izoláció a koronavírus alatt? Készültek erről már felmérések?

– Minden rétegre hatással voltak a lezárások csak más szempontból. A
dolgozó korosztályt érintette, hogy megváltoztak a munkahelyi körülményeik,
az online oktatás, ráadásul sokan elveszítették a munkájukat vagy váltaniuk
kellett. A fiatalok  pedig eleve egy normatív krízis állapotában vannak,
amely a serdülőkor sajátja. A kutatások azt is bizonyították, hogy a tinik
agya nem egy kis felnőtt agya, hanem teljesen más struktúrában, minőségben
kell elképzelni. Ők értelemszerűen még nagyobb bizonytalanságot éltek meg.
Az idős korosztályt a fizikai problémák, a félelem és az izoláció egyaránt
megviselte.
– Minap egy konferencián előadást tartott, ahol arról beszélt, hogy egyre
korábbi időpontban kezdődik el a pubertás kor, egyre vadabb, agresszívabb,
sokszor szexuális töltetű tartalmakat követnek tizenéves gyerekek a
digitális térben. A szülőknek pedig fogalmuk sincs, mit néz a gyerek
szabadidejében. Mi lehet a megoldás? Az online tértől való teljes tiltás?

– A médiának óriási hatása van az idegrendszeri fejlődésre, nem csak
biológiai szinten, hanem szociálisan, pszichológiailag is. A teljes tiltás
nyilván nem hatékony. Ami veszélyes, hogy a digitális térben a fiatalok
bőségesen kapják a napi híreket, úgy, hogy ez nem az ő döntésük volt.
Hozzáteszem egy 9-10 éves kisgyerek még nem is tud ebben dönteni. A hírek
mellett a pornográf, agresszív tartalmak is megjelennek a közösségi
oldalakon és az online játékok közben. A zenei klipek egy része a You
Tube-on túlszexualizált és erőszakos, és nincsen mellettük egy 18-as,
korhatáros karika. A felvilágosítás ilyenkor sokat segíthet. Engem
folyamatosan hívnak általános iskolákba, előadást tartani gyerekeknek az
online tér veszélyeiről. Ami hatásos, ha elmondom nekik, hogy a saját
érdekedben ne nézd meg ezt meg ezt a tartalmat, mert neked tesz rosszat.
Fontos lenne minél több edukációt tartani a szülőknek is.
– A magyar köznevelés híresen poroszos, teljesítményorientált, ugyanakkor
az érzelmi intelligenciára nem építenek és a kreativitás kibontakoztatására
is kevés a lehetőség. Sok tehetséges gyerek vész el a rendszerben, ég ki az
állandó nyomás alatt. Szakemberként hogyan látja, mivel lehetne feloldani
ezt a problémát?

– A legnagyobb áttörést az érzelmi intelligencia fejlesztésében látom.
Számos olyan eszközünk van, feladatok, játékok amelyek segítségével nagyon
egyszerűen lehet az érzelmekről beszélni, megmutatni azokat a legkisebb
kortól. A legnagyobb baj, hogy sok esetben relativizáljuk a helyzetet,
magyarán abból indulunk ki, hogy a másik is ugyanazt érzi, mint én. Meg
kell tanítani a gyerekeknek, hogy mutassák ki az érzelmeiket, és értsék a
másik ember lelkét, gondolatait. Ezt a megfelelő kérdések feltevésével
elérhetjük! Mikor kérdeztük meg utoljára egymástól, „mit érzel?”. Így
könnyebben tudnának eligazodni a világban, hiszen a sikeres élet kulcsa a
kutatások szerint is az érzelmi intelligenciában rejlik. Bár nem úgy tűnik,
a mai világ mégis nagyon szociális világ, még az online térben is.
hirdetés
– Bár a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos népszavazás egyértelmű
felhatalmazást adott a kormánynak, hogy ne szivárogjanak be a közoktatásba,
óvodákba az LMBTQ-mozgalmak, ennek ellenére egyre több kiskorú szerez
tudomást nemváltó műtétekről, elmosódó nemi határokról. Hogyan lehet ellene
védekezni, mikortól érdemes a szülőnek erről beszélnie a gyerekével?
Mikortól lehet a szülő őszinte?

– Óvodáskorban a gyereknek két dolgot kell tudnia: mi a különbség anya és
apa között külsőleg és a családi életben betöltött szerepükben.
Kisiskoláskorban szóba jön, hogyan születik a baba, a várandóság folyamata,
ami biológiai tény. Az általános iskolás kor végén kerül sor a nemi
betegségekkel kapcsolatos felvilágosításra. A pubertáskor viszont egyre
korábbra tolódik, így a nemi betegségekről sok esetben túl késő 14
éveseknek beszélni. Ebben az életszakaszban már érdemes a szexuális
orientációról is szót ejteni, de semlegesen, nem propagálva a
genderelméletet. Fontos, hogy ne legyen trendi a nemváltás, amit most
mindenhol pozitív diszkrimináció kísér. Mondok erre egy példát: egy
osztályban az egyik fiú a másik ölébe ült, s miután a tanárnő felszólította
őket, hogy ezt ne tegyék, megkapta hogy ő homofób. Miközben azért nem lehet
a másik ölébe ülni, mert az iskola szabályzata tiltja. A szabályokat pedig
a békés együttélés, ebben a konkrét esetben a hatékony tanítás érdekében
hozták. Egymás ölében ülve ugyanis nem lehet sem megfelelően figyelni, sem
írni a tanórán, de még szemkontaktust tartani sem.
– A liberálisok kedvenc mantrája: jobb, ha egy gyermek melegházasságban nő
fel mint egy rossz kapcsolatban, ahol érzi, hogy anya-apa nem szereti
egymást. Mi erről a véleménye?

– Az összehasonlítási alap egyértelműen rossz. Egy patológiás családmodellt
nem lehet összevetni az azonos nemű kapcsolatokkal. Valójában az ideális
modellre kell törekednünk, mert ez az egyetlen megoldás. A hagyományos
anya-apa minta mentálisan preventív jellegű, értéket hordoz. Ha
általánosságban nézzük az LMBTQ-közösségeket, több a személyiségzavar, az
öngyilkosságra hajlamos, szorongó vagy depressziós ember közöttük.  Ugyanez
igaz az azonos szülők által nevelt gyermekek esetében.
– Közösségi média, like-vadászat, hamis illúziók. Az online térben az
emberek könnyen hamis képet festenek magukról, amire értelemszerűen megnő a
hamis bókok és dicséretek száma is. Ezek a tényezők mennyiben járulnak
hozzá, hogy egyre több személyiségzavaros, nárcisztikus emberről hallani?

– A legjobb példa erre azok a filmsorozatok és könyvek, amik a nárcizmust
pozitív tulajdonságként állítják be. Gondoljunk csak A szürke ötven
árnyalatára, vagy Az alkonyat című sorozatra. Ezekben a nárcisztikus
embereket, pszichopatákat piedesztálra emelik, miközben patologikus esetek.
Maga a nárcizmus egy gyermekkori sérülés következménye, amikor az anyától
nem kapta meg a kicsi azt a figyelmet, amit igényelne. Régen is sok
nárcisztikus ember volt, nem az online tértől nőtt meg a számuk.  Azt sem
szabad elfelejteni, hogy az önszeretet nem mindig negatív tulajdonság,
bizonyos fokú magabiztosságra szükségünk van az életben, alapvetően egy
személyiség dimenzióról beszélünk a többtucatból. De, ezért is lenne fontos
az érzelmi intelligencia fejlesztése, hogy ezeket a tulajdonságokat jól
tudjuk kezelni, a patologiás, környezetre ártalmas tényezőket el tudjuk
választani az adaptív megküzdési mechanizmusoktól.

*Címlapkép: Hal Melinda pszichológus. Forrás: Hal Melinda*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220625/1843ce24/attachment.html>