<div dir="ltr">
<div class="entry-heading gmail-cat-meta-line"><h2 class="entry-title">Krízisek kora, avagy milyen jövő vár a fiatalokra? – interjú Hal Melindával</h2>
</div>
<a href="https://vasarnap.hu/2022/06/22/hal-melinda-pszichologus-interju-krizisek-kora-milyen-jovo-var-a-fiatalokra/">https://vasarnap.hu/2022/06/22/hal-melinda-pszichologus-interju-krizisek-kora-milyen-jovo-var-a-fiatalokra/</a>
<div class="entry-thumb"><img src="https://vasarnap.hu/wp-content/uploads/2022/06/805fe877-f4fc-42b3-80d9-a766722ce0e9-1024x535.jpeg" class="gmail-attachment-large gmail-size-large gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;" width="487" height="254"></div>
<div class="gmail-cikk-lead">
<p><font size="2">Hal Melinda klinikai szakpszichológus,
közgazdász, a Magyar Pszichiátriai Társaság tagja. Az MCC-Mindset
Pszichológia Iskola Test és Lélek Műhelyének vezetője, a Semmelweis
Egyetem Egészségtudományi Kar Alkalmazott Pszichológia Tanszéke és a
Bajai Szent Rókus Kórház pszichiátriai osztályának pszichológusa adott
interjút lapunknak.</font></p><font size="2">
</font></div><font size="2">
</font><div class="gmail-content">
<h6><font size="2">– Pár héttel ezelőtt egy 16 éves fiú kiugrott az ablakon.
Két hete pedig egy fiatal a Margit hídról akart leugrani. Megmentették,
de a hídon elhaladó autósok közül többen még biztatták is a fiút az
öngyilkosságra. Ennyire rossz állapotban van a társadalom?</font></h6>
<p><font size="2">– A magyar nép krízisből krízisbe esik. Az első válság talán 2008-ban
a gazdasági világválság alatt kezdődött el. Előtte is voltak problémás
korszakok, de most azt látjuk, hogy szinte hónapról hónapra egyre több
olyan nehéz időszak éri az embereket, amit nem tudnak feldolgozni.
Gyakorlatilag a fellélegzésre sincs idő, nemhogy komoly átdolgozásra. Ez
a fiatalokat értelemszerűen jobban megterheli, hiszen eleve érzékeny
korban vannak. Ez a réteg a koronavírus és a háború okozta feszültségek
mellett ki van téve annak a globális nyomásnak is, mint például a
genderelmélet, amely folyamatos bizonytalanságban tartja őket.</font></p>
<h6><font size="2">– A tiniket vagy az egyedülállóakat viselte meg jobban a társadalmi
izoláció a koronavírus alatt? Készültek erről már felmérések?</font></h6>
<p><font size="2">– Minden rétegre hatással voltak a lezárások csak más szempontból. A
dolgozó korosztályt érintette, hogy megváltoztak a munkahelyi
körülményeik, az online oktatás, ráadásul sokan elveszítették a
munkájukat vagy váltaniuk kellett. A fiatalok pedig eleve egy normatív
krízis állapotában vannak, amely a serdülőkor sajátja. A kutatások azt
is bizonyították, hogy a tinik agya nem egy kis felnőtt agya, hanem
teljesen más struktúrában, minőségben kell elképzelni. Ők értelemszerűen
még nagyobb bizonytalanságot éltek meg. Az idős korosztályt a fizikai
problémák, a félelem és az izoláció egyaránt megviselte.</font></p>
<h6><font size="2">– Minap egy konferencián előadást tartott, ahol arról beszélt, hogy
egyre korábbi időpontban kezdődik el a pubertás kor, egyre vadabb,
agresszívabb, sokszor szexuális töltetű tartalmakat követnek tizenéves
gyerekek a digitális térben. A szülőknek pedig fogalmuk sincs, mit néz a
gyerek szabadidejében. Mi lehet a megoldás? Az online tértől való
teljes tiltás?</font></h6>
<p><font size="2">– A médiának óriási hatása van az idegrendszeri fejlődésre, nem csak
biológiai szinten, hanem szociálisan, pszichológiailag is. A teljes
tiltás nyilván nem hatékony. Ami veszélyes, hogy a digitális térben a
fiatalok bőségesen kapják a napi híreket, úgy, hogy ez nem az ő döntésük
volt. Hozzáteszem egy 9-10 éves kisgyerek még nem is tud ebben dönteni.
A hírek mellett a pornográf, agresszív tartalmak is megjelennek a
közösségi oldalakon és az online játékok közben. A zenei klipek egy
része a You Tube-on túlszexualizált és erőszakos, és nincsen mellettük
egy 18-as, korhatáros karika. A felvilágosítás ilyenkor sokat segíthet.
Engem folyamatosan hívnak általános iskolákba, előadást tartani
gyerekeknek az online tér veszélyeiről. Ami hatásos, ha elmondom nekik,
hogy a saját érdekedben ne nézd meg ezt meg ezt a tartalmat, mert neked
tesz rosszat. Fontos lenne minél több edukációt tartani a szülőknek is.</font></p>
<h6><font size="2">– A magyar köznevelés híresen poroszos, teljesítményorientált,
ugyanakkor az érzelmi intelligenciára nem építenek és a kreativitás
kibontakoztatására is kevés a lehetőség. Sok tehetséges gyerek vész el a
rendszerben, ég ki az állandó nyomás alatt. Szakemberként hogyan látja,
mivel lehetne feloldani ezt a problémát?</font></h6>
<p><font size="2">– A legnagyobb áttörést az érzelmi intelligencia fejlesztésében
látom. Számos olyan eszközünk van, feladatok, játékok amelyek
segítségével nagyon egyszerűen lehet az érzelmekről beszélni, megmutatni
azokat a legkisebb kortól. A legnagyobb baj, hogy sok esetben
relativizáljuk a helyzetet, magyarán abból indulunk ki, hogy a másik is
ugyanazt érzi, mint én. Meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy mutassák
ki az érzelmeiket, és értsék a másik ember lelkét, gondolatait. Ezt a
megfelelő kérdések feltevésével elérhetjük! Mikor kérdeztük meg utoljára
egymástól, „mit érzel?”. Így könnyebben tudnának eligazodni a világban,
hiszen a sikeres élet kulcsa a kutatások szerint is az érzelmi
intelligenciában rejlik. Bár nem úgy tűnik, a mai világ mégis nagyon
szociális világ, még az online térben is.</font></p><div class="gmail-banner-commercial">
<font size="2"><ins class="gmail-adsbygoogle" style="display:block;text-align:center;height:200px;width:807px"><ins id="gmail-aswift_1_expand" style="border:medium none;height:200px;width:807px;margin:0px;padding:0px;background-color:transparent;display:inline-table" tabindex="0" title="Advertisement" aria-label="Advertisement"><ins id="gmail-aswift_1_anchor" style="border:medium none;height:200px;width:807px;margin:0px;padding:0px;background-color:transparent;display:block;overflow:hidden"></ins></ins></ins><span class="gmail-add-title">hirdetés</span></font></div>
<h6><font size="2">– Bár a gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatos népszavazás egyértelmű
felhatalmazást adott a kormánynak, hogy ne szivárogjanak be a
közoktatásba, óvodákba az LMBTQ-mozgalmak, ennek ellenére egyre több
kiskorú szerez tudomást nemváltó műtétekről, elmosódó nemi határokról.
Hogyan lehet ellene védekezni, mikortól érdemes a szülőnek erről
beszélnie a gyerekével? Mikortól lehet a szülő őszinte?</font></h6>
<p><font size="2">– Óvodáskorban a gyereknek két dolgot kell tudnia: mi a különbség
anya és apa között külsőleg és a családi életben betöltött szerepükben.
Kisiskoláskorban szóba jön, hogyan születik a baba, a várandóság
folyamata, ami biológiai tény. Az általános iskolás kor végén kerül sor a
nemi betegségekkel kapcsolatos felvilágosításra. A pubertáskor viszont
egyre korábbra tolódik, így a nemi betegségekről sok esetben túl késő 14
éveseknek beszélni. Ebben az életszakaszban már érdemes a szexuális
orientációról is szót ejteni, de semlegesen, nem propagálva a
genderelméletet. Fontos, hogy ne legyen trendi a nemváltás, amit most
mindenhol pozitív diszkrimináció kísér. Mondok erre egy példát: egy
osztályban az egyik fiú a másik ölébe ült, s miután a tanárnő
felszólította őket, hogy ezt ne tegyék, megkapta hogy ő homofób.
Miközben azért nem lehet a másik ölébe ülni, mert az iskola szabályzata
tiltja. A szabályokat pedig a békés együttélés, ebben a konkrét esetben a
hatékony tanítás érdekében hozták. Egymás ölében ülve ugyanis nem lehet
sem megfelelően figyelni, sem írni a tanórán, de még szemkontaktust
tartani sem.</font></p>
<h6><font size="2">– A liberálisok kedvenc mantrája: jobb, ha egy gyermek
melegházasságban nő fel mint egy rossz kapcsolatban, ahol érzi, hogy
anya-apa nem szereti egymást. Mi erről a véleménye?</font></h6>
<p><font size="2">– Az összehasonlítási alap egyértelműen rossz. Egy patológiás
családmodellt nem lehet összevetni az azonos nemű kapcsolatokkal.
Valójában az ideális modellre kell törekednünk, mert ez az egyetlen
megoldás. A hagyományos anya-apa minta mentálisan preventív jellegű,
értéket hordoz. Ha általánosságban nézzük az LMBTQ-közösségeket, több a
személyiségzavar, az öngyilkosságra hajlamos, szorongó vagy depressziós
ember közöttük. Ugyanez igaz az azonos szülők által nevelt gyermekek
esetében.</font></p>
<h6><font size="2">– Közösségi média, like-vadászat, hamis illúziók. Az online térben
az emberek könnyen hamis képet festenek magukról, amire értelemszerűen
megnő a hamis bókok és dicséretek száma is. Ezek a tényezők mennyiben
járulnak hozzá, hogy egyre több személyiségzavaros, nárcisztikus
emberről hallani?</font></h6>
<p><font size="2">– A legjobb példa erre azok a filmsorozatok és könyvek, amik a
nárcizmust pozitív tulajdonságként állítják be. Gondoljunk csak A szürke
ötven árnyalatára, vagy Az alkonyat című sorozatra. Ezekben a
nárcisztikus embereket, pszichopatákat piedesztálra emelik, miközben
patologikus esetek. Maga a nárcizmus egy gyermekkori sérülés
következménye, amikor az anyától nem kapta meg a kicsi azt a figyelmet,
amit igényelne. Régen is sok nárcisztikus ember volt, nem az online
tértől nőtt meg a számuk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az
önszeretet nem mindig negatív tulajdonság, bizonyos fokú magabiztosságra
szükségünk van az életben, alapvetően egy személyiség dimenzióról
beszélünk a többtucatból. De, ezért is lenne fontos az érzelmi
intelligencia fejlesztése, hogy ezeket a tulajdonságokat jól tudjuk
kezelni, a patologiás, környezetre ártalmas tényezőket el tudjuk
választani az adaptív megküzdési mechanizmusoktól.</font></p>
<p><font size="2"><em>Címlapkép: Hal Melinda pszichológus. Forrás: Hal Melinda</em></font></p></div>
</div>