[Grem] Áttörés a hunok, avarok és ősmagyarok kutatásában

[Emoke Greschik]

 Áttörés a hunok, avarok és ősmagyarok kutatásában
<https://mandiner.hu/cikk/20220608_meta_tortenelem_hunok_avarok_osmagyarok_kutatas>
2022. június 19. 9:31
https://mandiner.hu/cikk/20220608_meta_tortenelem_hunok_avarok_osmagyarok_kutatas
*Írta: Kovács Gergő <https://mandiner.hu/szerzo/kovacs_gergo> *
Az avarok és a hunok, valamint a honfoglaló magyarok és a hunok között is
kapcsolódási pontokat találtak a legújabb archeogenetikai kutatásokkal.

*Kovács Gergő írása a Mandiner hetilapban*

2011-ben újraindultak a Raskó István által 2000-ben elkezdett
archeogenetikai kutatások a Szegedi Tudományegyetem genetikai tanszékén. A
projekt vezetésének feladatát Török Tibor, a genetikai tanszék docense, a
Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának tudományos
főmunkatársa kapta meg, a ma a kutatóközpontot vezető Neparáczki Endre
PhD-hallgatóként vett részt a munkában.

2019-től az MKI és az SZTE közötti szerződés értelmében a két intézmény
közös archeogenetikai laborjaként folytatták a működést. Neparáczki Endre
elnyerte* A magyarság eredetének kutatása a Kárpát-medence történeti és
recens népességeinek genetikai vizsgálatával* című tématerületi kiválósági
program pályázatát, ami lehetővé tette a legmagasabb szintű molekuláris és
bioinformatikai módszerek bevezetését, azaz a teljes archaikus genomok
szekvenálását és analízisét.
Ekkor kezdték el a Kárpát-medence népvándorlás kori leleteinek
archeogenomikai vizsgálatát óriási mintaszámmal és ennek eredménye a
Current Biology lapban frissen megjelent közlemény.

Török Tibor megkeresésünkre hangsúlyozza, hogy a tekintélyes szaklapban
május végén megjelent kutatási eredmények tudományos áttörésnek tekinthetők.*
„Eredményeink több olyan kérdést is megválaszoltak, melyek régóta vita
tárgyát képezik a történettudományban és a régészetben”* – emeli ki. Mint
mondja, a történészek a mai napig megosztottak abban a kérdésben, hogy az
európai és ázsiai hunok között létezett-e közvetlen kapocs, s az avarok
származása és lehetséges zsuanzsuan kapcsolata ugyanilyen eldöntetlen
kérdés.

A kényesebb témákra térve hangsúlyozza: *„Vannak olyan kérdések, melyekben
egy szakmai kisebbség és a közvélemény jelentős része elutasítja a
történészek jelenlegi konszenzusát. Ilyen például az európai hunok és az
avarok közötti lehetséges átfedés vagy a honfoglaló magyarok lehetséges hun
kapcsolatai.”* Hozzáteszi, hogy az új eredmények nagy előrelépést
jelentenek e kérdések eldöntésében, ám nem adnak választ a magyar
őstörténet összes kérdésére.

Igazolták az európai hunok és az ázsiai hunok közötti folytonosságot,
illetve az avar vezetőréteg legalább egy részének mongóliai származását és
ázsiai hun örökségét is. A kutatók szerint továbbá az avar kori bevándorlók
jelentős része nem az avar vezetőrétegre, hanem az azt megelőző hun korszak
népességére vezethető vissza.

Az új kutatás alapján az Árpáddal érkező honfoglaló magyarok egy jelentős
része valóban a nyelvészek által rekonstruált protougor közösség
leszármazottja volt.

További megállapítások: az említett protougor nép legalább a bronzkor
végétől az ázsiai szkíták közé tartozott; a honfoglalók ősei a korai
szarmatákkal és a korai hunokkal is keveredtek; az Árpáddal érkező
honfoglaló magyarok egy további része pedig nem protougor-leszármazott
volt, hanem ugyanannak a hun kori népességnek a leszármazottja, mint az
avar kori bevándorlók.

Fontos volt az eredményekhez az archaikus genomok – az egykor élt emberek
teljes örökítő­anyag­-készlete – kutatásaiban bekövetkező áttörés. A
tudományos munkát segítette az a tény is, hogy a bevándorlók többsége
keletről jött, jelentős ázsiai génkészlettel, amely nagymértékben
különbözik a helyi, európai génállománytól, így aránylag könnyen
elkülöníthető.

A genetikus úgy látja, az összes vándorlási hullámra jellemző volt, hogy
egy kezdeti mag vagy elit csoport integrálta az útjába eső népeket,  és
részben keveredett velük. A Mongólia területéről induló hunok így
integrálhatták a szarmatákat, az előmagyarokat és az útjukba eső germán –
például gót, gepida – népeket.

A Mongóliából csaknem kétszáz évvel a hunok után kivándorló avarok
értelemszerűen már a hun maradványokat is itt találták és integrálták.
Török Tibor szerint a honfoglalók elődeinek őshazája valahol az Urál és
Altaj közötti erdős sztyeppe területén lehetett, de a honfoglalást
megelőzően valószínűleg már az Urál európai oldalán, *„Magna Hungariában”*
tartózkodtak.

*„Korábban már átestek ugyan az általunk kimutatott korai hun keveredésen,
itt ismét hun utódnépekkel, az onogur-bolgárokkal kerültek kapcsolatba.
Innen kerülhetett ki a honfoglaló elit azon jelentős rétege, melyben nem
találtunk protougor genetikai nyomokat, csak a hunok és az avarok nyomait.
Emellett fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az összes korszakból a
vizsgált minták többségének helyi, európai genomja volt, vagyis az
őslakosok minden korszakban többségben voltak a bevándorlókhoz képest” *–
részletezi a projekt vezetője.

Az avarok és a hunok tehát kétféleképpen is kapcsolódtak: egyrészt mindkét
bevándorló csoport elit rétege Mongóliából, korai hsziungnu, azaz ázsiai
hun felmenőktől származott, másrészt az avar bevándorlók jelentős részét a
Hun Birodalom maradványai alkották.

A magyarok szintén két­féleképpen kapcsolódtak a hunokhoz. *„Egyrészt a
honfoglalók elődei még az őshazában keveredtek a korai hunokkal 217 és 315
között, akikben ekkor még dominálhatott a hsziungnu örökség, ezért is
lehetett egyértelműen kimutatni. Másrészt később jelentős arányban
integráltak hunleszármazottakat, akik jellemző módon az elithez tartoztak,
ami az erős kulturális integráció jele”* – fejti ki a szegedi egyetem
docense.

*„Tudjuk, hogy a népi emlékezet akár több ezer éves eseményeket is képes
megőrizni, a honfoglalás első írott forrásai ehhez képest csak néhány száz
évvel korábbi eseményekről számolnak be”* – fogalmaz Török Tibor. Mint
mondja, múltunkról az íratlan mondai, zenei, kulturális hagyaték is
egyértelműen nyilatkozik. Hozzáteszi: a modern genetikai kutatások szinte
minden esetben igazolták a nyelvi kapcsolatok mögött a genetikai
kapcsolatot, és ez most a magyar nyelvre is igazolódott.

*„Természetesen a genetikai és a kulturális kapcsolatok független utakat is
bejárhatnak, de a genetikai eredmények igen erős adatoknak tekinthetők,
melyeket a társadalomtudományok nem hagyhatnak figyelmen kívül, különösen
akkor, ha hiányosak vagy ellentmondók az egyéb adatok” *– szögezi le. A
projekt vezetője úgy gondolja, hogy a magyar őstörténetben számos olyan
pont van, ahol el kell kezdeni az újraértékelést.

[image: Fotó: Neparáczki Endre, Magyarságkutató Intézet]
Fotó: Neparáczki Endre, Magyarságkutató Intézet

*Nyitóképen: Feltárt és visszatemetett temetőrészlet Mongólia füves
pusztáján, ahol egykor az ázsiai hunok birodalma létezett, és ahol lakói
most nyugszanak. Fotó: Neparáczki Endre, Magyarságkutató Intézet *

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220619/2ecb944e/attachment.html>