[Grem] Isten éltesse Alszászy Jutka, Litzler Judit, Somlai Jutka, Tarpataky Judit,Ván Judit, k.Lttagokat Judit napon!

[Emoke Greschik]

*Kedves Jutkák, Juditok!*

*Isten éltessen Benneteket, az ószövetségi Judit, aki bizonyára Isten
országában van, oltalmazzon Benneteket!  *Alább bemásolom az ószövetségi
Judti történetét.

*Szeretettel,*
*a Lista, / Emőke, Mőci*

".........
Élt akkoriban a városban egy Judit nevű fiatal, szép és gazdag
özvegyasszony. Három esztendeje, amióta férje, Manassze meghalt, életét
egészen az Úrnak szentelte. Házának tetején lakott egy kis szobában,
szőrzsákot viselt csípőjén, és tetszetős termetét dísztelen özvegyi ruhába
rejtette. Mindennap böjtöt tartott, kivéve a szombatot és az örömünnepeket.
Az egész város tisztelte őt, mert istenfélő volt, és szavaiban bölcsesség
nyilvánult meg.
Amidőn Judit meghallotta, milyen ígéretet tettek a város elöljárói a
zúgolódóknak, magához kérette őket, és így szólt hozzájuk:
– Vétkes és balga módon beszéltetek ma a nép előtt! Ugyan kik vagytok, hogy
határnapot szabtok az Úrnak, és próbára teszitek a Mindenhatót? Ki tudjátok
tán fürkészni az Úr szándékait? Ne ingereljétek haragra őt, testvéreim!
Mert ha nem akar is segíteni rajtunk eme öt nap alatt, talál rá módot
máskor, vagy épp ellenségeink szeme láttára semmisít meg minket, ha az a
szándéka. Mert nem olyan az Isten, mint az ember, akit meg lehet
fenyegetni, meg lehet ingatni vagy vesztegetni! És arra gondoltatok-e, hogy
ha várunkat az ellenség kezére adjuk, akkor megnyílik útjuk Jeruzsálembe és
egész Júdába? Megszentségtelenítik templomunkat, legyilkolják testvéreinket
és nővéreinket, fogságba hurcolják a megmaradtakat, és az Úr öröksége újra
néptelenné válik! Mindez a mi fejünkre szállna, és megvetéssel néznének
ránk még rabtartóink is! Nem, testvéreim, életünk árán sem engedhetünk!
Adjunk hálát az Úrnak, hogy próbára tesz minket, mint atyáinkat hajdanán!
– Nem ma tapasztaljuk először bölcsességedet – felelte neki Uziás –, és
aligha vethetünk bármit is szavaid igazsága ellen. De lásd, minket most már
köt az eskünk. Te azonban Istennek tetsző életet élsz, könyörögj hát hozzá,
hogy küldjön záport egéből, töltse meg ciszternáinkat, hogy meg ne haljunk!
– Hallgassatok rám, testvérek! – mondta nekik Judit. – Olyan tettet fogok
végbevinni, amelynek emlékezete nemzedékről nemzedékre száll majd Izrael
fiai között, és amellyel megsegíti az Úr az ő népét, mielőtt letelne a
kitűzött idő. Ne kérdezzétek, hogy mire készülök, csak legyetek este a
kapunál, mert én és a szolgálóm elhagyjuk a várat.
Amikor a város vénei áldó szavakkal elvonultak, Judit leborult, és hő
imával kérte az Urat, hogy segítse meg vállalkozásában. Ezután lejött
házába, levetette özvegyi ruháját és vezeklőköntösét, hogy megmosakodjék,
és egész testét bekenje illatos kenetekkel. Felöltötte az öröm öltözetét,
amelyet még férje életében viselt, haját elrendezte, s magára aggatta
fülönfüggőit, aranyláncait és karpereceit. Szolgálójának átadott egy tömlő
bort, egy korsó olajat s egy tarisznyányi árpakenyeret meg szárított
gyümölcsöt, hogy hozza utána, és elindultak a várkapuhoz. A vének már ott
várták, és elámultak a szépségén, amikor meglátták.
– Atyáink Istene kísérjen, és engedje végbevinned, amit elterveztél! –
mondták neki búcsúzóul, és szóltak az őröknek, hogy nyissák meg neki a
kaput. A város népe a várfalakról nézett utána, amíg alakját el nem nyelte
az éjszaka sötétsége.
Amint Judit a völgybe ért szolgálólányával, megállították az asszír
előőrsök, és faggatni kezdték:
– Ki vagy? Honnan jössz? Hová tartasz?
– Héber asszony vagyok – felelte Judit –, és Betuliából menekültem, mert
tudom, hogy sorsa meg van pecsételve. Vezéretekhez, Holoferneszhez
készülök, mert meg tudom mutatni neki, merre kell vonulnia, hogy az egész
hegyvidék a kezére kerüljön.
– Bölcsen tetted, hogy otthagytad a várost, másképp te is a többiekkel
együtt pusztultál volna – mondta neki az előőrs parancsnoka. – Adok melléd
embereket, akik a vezérhez kísérnek. Előtte is mondd el mindezt, meg amit
még elmondani szándékozol, és meglásd, kegyelmes lesz hozzád!
Juditot és szolgálóját száz katona kísérte végig a táboron a vezér sátráig.
Amerre mentek, a vitézek megbámulták az asszony szépségét, és azt mondták
egymásnak: – Nem lehet megvetésre méltó nép, amelynek ilyen asszonyai
vannak!
Holofernesz kerevetén feküdt sátrának arannyal és ékkövekkel díszes bíbor
függönye mögött. Midőn bejelentették neki a zsidó asszony érkezését, kijött
sátra előterébe. Az ezüstlámpások fényében, amelyeket szolgái tartottak
eléje, szemügyre vette Juditot, és szeme elkáprázott a szépségétől. Judit
leborult előtte, de a vezér intésére szolgái felemelték a földről, ő pedig
így szólt hozzá:
– Ne félj, asszony, s ne remegjen szíved, mert ha jó szándékkal jöttél,
kegyelmet találsz előttünk!
– Kegyes vagy, uram, hogy szolgálódat szólni engeded színed előtt – felelte
Judit, és hódolatteli tekintettel nézett a vezérre. – Dicsőség legyen a
nagy Nabukodonozornak, aki elküldött téged, hogy az egész földet a helyes
útra vezéreld! Sokat hallottunk, uram, a te bölcsességedről és bámulatos
hadvezéri képességeidről, amelyeknek köszönhető, hogy a király trónjának
legfelső lépcsején állsz. Figyelmezz, kérlek, szavaimra, amelyeket most
mondandó vagyok, és akkor Isten szerencsét ad hadi vállalkozásodhoz!
– Beszélj bátran, asszony! – biztatta Holofernesz.
– Hallottuk a városban, uram, az ammonita Ákhiortól, miként fogadtad
szavait, amelyeket felőlünk mondott haditanácsodban. Óvjon az ég tőle, hogy
megvesd az ő véleményét, mert valóban úgy van, hogy az Úr erős karral védi
a zsidókat, amíg hűek hozzá, ám ha elfordulnak tőle, és semmibe veszik
törvényeit, akkor kiszolgáltatja őket ellenségeiknek. Most pedig, íme, az
történt Betuliában, hogy nagy az éhínség, és a nép arra készül, hogy kezet
vessen az Úrnak szentelt állatokra, a papoknak járó gabonára és
ételáldozati adományokra, holott Istenük törvénye ezt szigorúan tiltja
nekik. Már el is küldtek néhány embert Jeruzsálembe a főpapjukhoz, hogy
erre engedélyt kérjenek tőle. Ha az engedély megérkezik, ami öt nap múlva
várható, és ők megteszik azt, ami utálatos Istenük szemében, akkor kezedbe
kerülnek azon a napon. Ezért menekültem el a városból, uram, mert tudom,
hogy az Úr elfordul tőle, és a te fegyvereidet segíti. Szolgálód ugyanis
istenfélő asszony, és éjjel-nappal az Ő imádatának él. Tudom ezért, hogy ha
Isten a te pártodra áll, akkor nekem is melletted a helyem. Éjjelente
kimegyek a vár tövébe, a forráshoz, hogy hitem előírása szerint
tisztálkodjam, s ott az én Uram tudtomra adja, hogy mikor vonja el kezét a
város fölül. Akkor én ezt tudatom veled, hogy egész seregeddel vonulj
ostromra, mert többé nem tudják karjukat sem emelni ellened. S ha győztél,
átvezetlek egész Júdán mind Jeruzsálemig, és még a kutya sem fog csaholni
rád. Mindezt megsúgta nekem a prófétai ihlet, mert Istenemtől a jóslás
adományát kaptam.
Ez a beszéd módfelett tetszett Holofernesznek.
– Szép vagy és okos – mondta –, és ha végbeviszed, amiről beszéltél, akkor
a te istened az én istenem lesz, és Nabukodonozor palotájában lészen a
lakhelyed. Megparancsolom, hogy a közelemben állítsanak fel neked pompás
sátrat, és asztalomról vigyék eléd a legjobb falatokat és a legjobb
borokat.
– Nem akarok tilalmasat enni, uram – felelte Judit –, hogy el ne játsszam
Istenem jóindulatát. Engedd meg szolgálódnak, hogy azt egye, amit magával
hozott!
– De mi történik, ha elfogy, amit hoztál? – kérdezte a vezér.
– Amint igaz, hogy élsz, uram – felelte az asszony –, mielőtt a magammal
hozott eledel elfogyna, véghezviszi általam az Úr, ami terveiben van. Hanem
arra adj parancsot, ha ezt kérheti szolgálód, hogy őreid éjjelente
engedjenek ki a táborból, midőn tisztálkodni és imádkozni megyek.
A vezér kiadta a parancsokat, ahogy Judit kívánta, és nyugovóra tért. Attól
fogva az asszony és a szolgálója minden éjszaka éjfél után elhagyta a
tábort, s hajnal előtt tértek vissza. Járásukat-kelésüket megszokták az
őrök és katonák, s hamarosan már nem vetettek ügyet rájuk, hacsak nem
azért, hogy Judit szépségét megcsodálják.

A negyedik nap estéjén Holofernesz nagy lakomát szerzett sátorában, de csak
a serege legfőbb vezéreit hívta meg rá. Magához intette Bagoászt, a herélt
szolgát, aki mindenére ügyelt, és így szólt hozzá:
– Menj, és beszéld rá a héber asszonyt, hogy lakomázzék velünk! Szégyen
volna rám, ha elengednék egy ilyen szép nőszemélyt, mielőtt vele hálnék!
Bagoász elment, és átadta ura meghívását Juditnak, az pedig így felelt:
– Mi vagyok én, hogy ellentmondjak uramnak? Azt teszem, amit ő kíván, és ez
nekem is nagy örömömre lesz.
Aznap este felöltötte minden ékét, testét beillatosította, és úgy ment a
vezér sátrába. Szolgálója előtte lépett be, s úrnője szőnyegét leterítette
Holoferneszével szemben. Judit követte őt, s amint a sátorba lépett, mélyen
meghajolt. Holofernesz rápillantott, és hétszerte igézőbbnek látta, mint
amikor először vezették elébe. Szíve feldobogott, és heves vágy tört rá,
hogy megölelje, és kedvét töltse vele.
– Jöjj, leányom, egyél és igyál velünk! – mondta, és hellyel kínálta őt
maga mellett.
– Szívesen iszom, uram – felelte Judit –, mert amióta élek, sosem ért ilyen
öröm és tisztesség.
A vezér nem tudott betelni az asszony látásával, s megrészegült szavaitól,
de még inkább a töméntelen bortól, amit nagy kedvében az este megivott.
Későre járt, a meghívottak sorra búcsút vettek, s aki maga nem ment, azt
Bagoász tessékelte ki hamarosan, majd bezárta a sátrat.
Judit egyedül maradt a vezérrel, aki a részegségtől álomba hullva hevert az
ágyán. Judit az ágymennyezet oszlopához lépett, megragadta a vezér kardját,
és így fohászkodott fel szívében:
– Adj erőt, Uram, szolgálód karjának, hogy végbevihessem, amit elterveltem,
megmenteni örökségedet s felmagasztalni Jeruzsálemet a mai napon!
Felemelte a kardot, teljes erejéből kétszer is lesújtott, és levágta Izrael
ellenségének a fejét.
A tetemet az ágy függönyébe takarta, majd halkan szólította szolgálóját,
aki utasítása szerint a sátor előtt várt rá. A levágott fejet beletették a
szolgáló tarisznyájába, s megindultak Betulia felé. A katonák és az őrök,
mint más éjszakákon is, utat engedtek nekik.
Megmászván a meredek lejtőt, Judit megállt a város kapujában, és így
kiáltott: – Nyissatok ki, mert íme az Úr megmutatta erejét Izraelben!
Hangját meghallván, a város védői és a nép apraja-nagyja a kapuhoz tódult.
Sebtiben tüzet gyújtottak, s amint kitárult a kapu, Judit eléjük lépett, s
felmutatta a levágott fejet.
– Dicsőítsétek Istent, mert nem fordította el irgalmát Izrael házától –
kiáltotta –, és kezem által szabadulást szerzett neki! Szavaimmal és
tekintetemmel rászedtem ezt a férfit, s ő vágyra gyúlt értem, vesztére. Az
Úr azonban nem engedte, hogy beszennyezzen, meghalt, mielőtt illethetett
volna.
Ákhior is előjött Uziás házából, hogy meghallja Judit útjának történetét,
és lássa, mint járt az, aki Izraelt és istenét gyalázta a vezérek és a
csapatok előtt.
– Légy áldott Izrael sátraiban, asszony – mondotta Ákhior –, és neved
hallatán remegjenek ellenségei!
És ezután Ákhior körülmetéltette előbőrét, s Izrael közösségének tagja
lett.

Másnap hajnalban Holofernesz fejét kitűzték a legmagasabb bástya fokára.
........"
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220730/684e5868/attachment.html>