<div dir="ltr"><div><div><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Kedves Jutkák, Juditok!<br></b></span></div><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><br></b></span></div><div><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Isten éltessen Benneteket, az ószövetségi Judit, aki bizonyára Isten országában van, oltalmazzon Benneteket! </b><span style="color:rgb(0,0,0)">Alább bemásolom az ószövetségi Judti történetét.</span><b><br></b></span></div><div><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><br></b></span></div><div><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>Szeretettel,</b></span></div><div><span style="color:rgb(0,0,255)"><b>a Lista, / Emőke, Mőci</b></span></div><div><br></div><div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">".........<br><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
</span></div><div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">Élt akkoriban a városban egy Judit nevű fiatal, szép és gazdag
özvegyasszony. Három esztendeje, amióta férje, Manassze meghalt, életét
egészen az Úrnak szentelte. Házának tetején lakott egy kis szobában,
szőrzsákot viselt csípőjén, és tetszetős termetét dísztelen özvegyi
ruhába rejtette. Mindennap böjtöt tartott, kivéve a szombatot és az
örömünnepeket. Az egész város tisztelte őt, mert istenfélő volt, és
szavaiban bölcsesség nyilvánult meg.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
Amidőn Judit meghallotta, milyen ígéretet tettek a város elöljárói a zúgolódóknak, magához kérette őket, és így szólt hozzájuk:
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Vétkes és balga módon beszéltetek ma a nép előtt! Ugyan kik vagytok,
hogy határnapot szabtok az Úrnak, és próbára teszitek a Mindenhatót? Ki
tudjátok tán fürkészni az Úr szándékait? Ne ingereljétek haragra őt,
testvéreim! Mert ha nem akar is segíteni rajtunk eme öt nap alatt, talál
rá módot máskor, vagy épp ellenségeink szeme láttára semmisít meg
minket, ha az a szándéka. Mert nem olyan az Isten, mint az ember, akit
meg lehet fenyegetni, meg lehet ingatni vagy vesztegetni! És arra
gondoltatok-e, hogy ha várunkat az ellenség kezére adjuk, akkor
megnyílik útjuk Jeruzsálembe és egész Júdába? Megszentségtelenítik
templomunkat, legyilkolják testvéreinket és nővéreinket, fogságba
hurcolják a megmaradtakat, és az Úr öröksége újra néptelenné válik!
Mindez a mi fejünkre szállna, és megvetéssel néznének ránk még
rabtartóink is! Nem, testvéreim, életünk árán sem engedhetünk! Adjunk
hálát az Úrnak, hogy próbára tesz minket, mint atyáinkat hajdanán!
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Nem ma tapasztaljuk először bölcsességedet – felelte neki Uziás –, és
aligha vethetünk bármit is szavaid igazsága ellen. De lásd, minket most
már köt az eskünk. Te azonban Istennek tetsző életet élsz, könyörögj hát
hozzá, hogy küldjön záport egéből, töltse meg ciszternáinkat, hogy meg
ne haljunk!
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Hallgassatok rám, testvérek! – mondta nekik Judit. – Olyan tettet
fogok végbevinni, amelynek emlékezete nemzedékről nemzedékre száll majd
Izrael fiai között, és amellyel megsegíti az Úr az ő népét, mielőtt
letelne a kitűzött idő. Ne kérdezzétek, hogy mire készülök, csak
legyetek este a kapunál, mert én és a szolgálóm elhagyjuk a várat.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
Amikor a város vénei áldó szavakkal elvonultak, Judit leborult, és hő
imával kérte az Urat, hogy segítse meg vállalkozásában. Ezután lejött
házába, levetette özvegyi ruháját és vezeklőköntösét, hogy
megmosakodjék, és egész testét bekenje illatos kenetekkel. Felöltötte az
öröm öltözetét, amelyet még férje életében viselt, haját elrendezte, s
magára aggatta fülönfüggőit, aranyláncait és karpereceit. Szolgálójának
átadott egy tömlő bort, egy korsó olajat s egy tarisznyányi árpakenyeret
meg szárított gyümölcsöt, hogy hozza utána, és elindultak a várkapuhoz.
A vének már ott várták, és elámultak a szépségén, amikor meglátták.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Atyáink Istene kísérjen, és engedje végbevinned, amit elterveztél! –
mondták neki búcsúzóul, és szóltak az őröknek, hogy nyissák meg neki a
kaput. A város népe a várfalakról nézett utána, amíg alakját el nem
nyelte az éjszaka sötétsége.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
Amint Judit a völgybe ért szolgálólányával, megállították az asszír előőrsök, és faggatni kezdték:
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Ki vagy? Honnan jössz? Hová tartasz?
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Héber asszony vagyok – felelte Judit –, és Betuliából menekültem, mert
tudom, hogy sorsa meg van pecsételve. Vezéretekhez, Holoferneszhez
készülök, mert meg tudom mutatni neki, merre kell vonulnia, hogy az
egész hegyvidék a kezére kerüljön.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Bölcsen tetted, hogy otthagytad a várost, másképp te is a többiekkel
együtt pusztultál volna – mondta neki az előőrs parancsnoka. – Adok
melléd embereket, akik a vezérhez kísérnek. Előtte is mondd el mindezt,
meg amit még elmondani szándékozol, és meglásd, kegyelmes lesz hozzád!
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
Juditot és szolgálóját száz katona kísérte végig a táboron a vezér
sátráig. Amerre mentek, a vitézek megbámulták az asszony szépségét, és
azt mondták egymásnak: – Nem lehet megvetésre méltó nép, amelynek ilyen
asszonyai vannak!
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
Holofernesz kerevetén feküdt sátrának arannyal és ékkövekkel díszes
bíbor függönye mögött. Midőn bejelentették neki a zsidó asszony
érkezését, kijött sátra előterébe. Az ezüstlámpások fényében, amelyeket
szolgái tartottak eléje, szemügyre vette Juditot, és szeme elkáprázott a
szépségétől. Judit leborult előtte, de a vezér intésére szolgái
felemelték a földről, ő pedig így szólt hozzá:
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Ne félj, asszony, s ne remegjen szíved, mert ha jó szándékkal jöttél, kegyelmet találsz előttünk!
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Kegyes vagy, uram, hogy szolgálódat szólni engeded színed előtt –
felelte Judit, és hódolatteli tekintettel nézett a vezérre. – Dicsőség
legyen a nagy Nabukodonozornak, aki elküldött téged, hogy az egész
földet a helyes útra vezéreld! Sokat hallottunk, uram, a te
bölcsességedről és bámulatos hadvezéri képességeidről, amelyeknek
köszönhető, hogy a király trónjának legfelső lépcsején állsz.
Figyelmezz, kérlek, szavaimra, amelyeket most mondandó vagyok, és akkor
Isten szerencsét ad hadi vállalkozásodhoz!
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Beszélj bátran, asszony! – biztatta Holofernesz.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Hallottuk a városban, uram, az ammonita Ákhiortól, miként fogadtad
szavait, amelyeket felőlünk mondott haditanácsodban. Óvjon az ég tőle,
hogy megvesd az ő véleményét, mert valóban úgy van, hogy az Úr erős
karral védi a zsidókat, amíg hűek hozzá, ám ha elfordulnak tőle, és
semmibe veszik törvényeit, akkor kiszolgáltatja őket ellenségeiknek.
Most pedig, íme, az történt Betuliában, hogy nagy az éhínség, és a nép
arra készül, hogy kezet vessen az Úrnak szentelt állatokra, a papoknak
járó gabonára és ételáldozati adományokra, holott Istenük törvénye ezt
szigorúan tiltja nekik. Már el is küldtek néhány embert Jeruzsálembe a
főpapjukhoz, hogy erre engedélyt kérjenek tőle. Ha az engedély
megérkezik, ami öt nap múlva várható, és ők megteszik azt, ami utálatos
Istenük szemében, akkor kezedbe kerülnek azon a napon. Ezért menekültem
el a városból, uram, mert tudom, hogy az Úr elfordul tőle, és a te
fegyvereidet segíti. Szolgálód ugyanis istenfélő asszony, és
éjjel-nappal az Ő imádatának él. Tudom ezért, hogy ha Isten a te
pártodra áll, akkor nekem is melletted a helyem. Éjjelente kimegyek a
vár tövébe, a forráshoz, hogy hitem előírása szerint tisztálkodjam, s
ott az én Uram tudtomra adja, hogy mikor vonja el kezét a város fölül.
Akkor én ezt tudatom veled, hogy egész seregeddel vonulj ostromra, mert
többé nem tudják karjukat sem emelni ellened. S ha győztél, átvezetlek
egész Júdán mind Jeruzsálemig, és még a kutya sem fog csaholni rád.
Mindezt megsúgta nekem a prófétai ihlet, mert Istenemtől a jóslás
adományát kaptam.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
Ez a beszéd módfelett tetszett Holofernesznek.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Szép vagy és okos – mondta –, és ha végbeviszed, amiről beszéltél,
akkor a te istened az én istenem lesz, és Nabukodonozor palotájában
lészen a lakhelyed. Megparancsolom, hogy a közelemben állítsanak fel
neked pompás sátrat, és asztalomról vigyék eléd a legjobb falatokat és a
legjobb borokat.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Nem akarok tilalmasat enni, uram – felelte Judit –, hogy el ne
játsszam Istenem jóindulatát. Engedd meg szolgálódnak, hogy azt egye,
amit magával hozott!
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– De mi történik, ha elfogy, amit hoztál? – kérdezte a vezér.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Amint igaz, hogy élsz, uram – felelte az asszony –, mielőtt a magammal
hozott eledel elfogyna, véghezviszi általam az Úr, ami terveiben van.
Hanem arra adj parancsot, ha ezt kérheti szolgálód, hogy őreid éjjelente
engedjenek ki a táborból, midőn tisztálkodni és imádkozni megyek.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
A vezér kiadta a parancsokat, ahogy Judit kívánta, és nyugovóra tért.
Attól fogva az asszony és a szolgálója minden éjszaka éjfél után
elhagyta a tábort, s hajnal előtt tértek vissza. Járásukat-kelésüket
megszokták az őrök és katonák, s hamarosan már nem vetettek ügyet rájuk,
hacsak nem azért, hogy Judit szépségét megcsodálják.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
A negyedik nap estéjén Holofernesz nagy lakomát szerzett sátorában, de
csak a serege legfőbb vezéreit hívta meg rá. Magához intette Bagoászt, a
herélt szolgát, aki mindenére ügyelt, és így szólt hozzá:
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Menj, és beszéld rá a héber asszonyt, hogy lakomázzék velünk! Szégyen
volna rám, ha elengednék egy ilyen szép nőszemélyt, mielőtt vele hálnék!
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
Bagoász elment, és átadta ura meghívását Juditnak, az pedig így felelt:
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Mi vagyok én, hogy ellentmondjak uramnak? Azt teszem, amit ő kíván, és ez nekem is nagy örömömre lesz.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
Aznap este felöltötte minden ékét, testét beillatosította, és úgy ment a
vezér sátrába. Szolgálója előtte lépett be, s úrnője szőnyegét
leterítette Holoferneszével szemben. Judit követte őt, s amint a sátorba
lépett, mélyen meghajolt. Holofernesz rápillantott, és hétszerte
igézőbbnek látta, mint amikor először vezették elébe. Szíve feldobogott,
és heves vágy tört rá, hogy megölelje, és kedvét töltse vele.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Jöjj, leányom, egyél és igyál velünk! – mondta, és hellyel kínálta őt maga mellett.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Szívesen iszom, uram – felelte Judit –, mert amióta élek, sosem ért ilyen öröm és tisztesség.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
A vezér nem tudott betelni az asszony látásával, s megrészegült
szavaitól, de még inkább a töméntelen bortól, amit nagy kedvében az este
megivott.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
Későre járt, a meghívottak sorra búcsút vettek, s aki maga nem ment, azt Bagoász tessékelte ki hamarosan, majd bezárta a sátrat.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
Judit egyedül maradt a vezérrel, aki a részegségtől álomba hullva hevert
az ágyán. Judit az ágymennyezet oszlopához lépett, megragadta a vezér
kardját, és így fohászkodott fel szívében:
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Adj erőt, Uram, szolgálód karjának, hogy végbevihessem, amit
elterveltem, megmenteni örökségedet s felmagasztalni Jeruzsálemet a mai
napon!
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
Felemelte a kardot, teljes erejéből kétszer is lesújtott, és levágta Izrael ellenségének a fejét.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
A tetemet az ágy függönyébe takarta, majd halkan szólította szolgálóját,
aki utasítása szerint a sátor előtt várt rá. A levágott fejet
beletették a szolgáló tarisznyájába, s megindultak Betulia felé. A
katonák és az őrök, mint más éjszakákon is, utat engedtek nekik.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
Megmászván a meredek lejtőt, Judit megállt a város kapujában, és így
kiáltott: – Nyissatok ki, mert íme az Úr megmutatta erejét Izraelben!
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
Hangját meghallván, a város védői és a nép apraja-nagyja a kapuhoz
tódult. Sebtiben tüzet gyújtottak, s amint kitárult a kapu, Judit eléjük
lépett, s felmutatta a levágott fejet.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Dicsőítsétek Istent, mert nem fordította el irgalmát Izrael házától –
kiáltotta –, és kezem által szabadulást szerzett neki! Szavaimmal és
tekintetemmel rászedtem ezt a férfit, s ő vágyra gyúlt értem, vesztére.
Az Úr azonban nem engedte, hogy beszennyezzen, meghalt, mielőtt
illethetett volna.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
Ákhior is előjött Uziás házából, hogy meghallja Judit útjának
történetét, és lássa, mint járt az, aki Izraelt és istenét gyalázta a
vezérek és a csapatok előtt.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
– Légy áldott Izrael sátraiban, asszony – mondotta Ákhior –, és neved hallatán remegjenek ellenségei!
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
És ezután Ákhior körülmetéltette előbőrét, s Izrael közösségének tagja lett.
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
</span></div>
</div>
<div class="gmail-KonyvekKonyve_RD">
<div class="gmail-KonyvekKonyve_LE_"><span class="gmail-KonyvekKonyve_LE_">
Másnap hajnalban Holofernesz fejét kitűzték a legmagasabb bástya fokára.</span></div></div>
</div><div>........"<br></div></div>