[Grem] Szent Mihály Hegye

[Emoke Greschik]

Köszönjük szépen Mária néninek a gyönyörű vetítést Mont Saint Michelről és
alább küldök egy kis hittan-ismereti frissítést  Szent Mihályról:
https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-mihaly-gonosz-ellen-interju-kovacs-zoltannal
.....

*– Szent Mihály egyike a hét arkangyalnak. Ő a mennyei hadak nagy és
győztes harcosa, aki angyali seregeinek élén letaszította az Isten ellen
fellázadt gonoszt és követőit a mennyekből. Mi a szerepe a katolikus
hagyományban?*

– *Általában három arkangyalról, Mihályról, Gábrielről és Rafaelről
szoktunk beszélni, de már a zsidó apokaliptika is hat vagy hét főangyalról
tesz említést*. Tóbiás könyvében (12,15)* Rafaelr*ől szólva azt mondja a
Szentírás, egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr
felséges színe elé lépjen. Tehát már itt is kiemelték a hét főangyal
különleges szerepét. A keresztény hagyományban ritkán beszélünk hét
főangyalról, *az apokrif iratokban viszont megtalálhatjuk* *Uriel, Ráguel
és Száriel *nevét is. Érezhető azonban, hogy apokrifbeli említésük távolabb
áll az Isten igéjétől, amely józanabbul szemléli ezt a kérdést. A
liturgikus reform óta együtt ünnepeljük a három főangyalt. Mivel templomunk
Szent Mihály nevét viseli, az ő ünneplésére különös hangsúlyt
helyezünk. *Mihály
arkangya*l szerepe elsősorban *az angyalok bukásával **összefüggésben*
k*iemelkedő.
Ő az, aki Isten erejét képviseli, ezért „legyőzhetetlen lélek”*-nek is
szokták nevezni, utalva arra, hogy Luciferrel ellentétben nem lázadt fel
Isten ellen, sőt, a mennyei seregek vezéreként letaszítja a sátánt a
mélybe. A katolikus hagyomány szerint Mihály a gonosz elleni küzdelem
jelképe, akár az Egyház végítélet szerinti, apokaliptikus harcát tekintjük,
amelyről már a Jelenések könyvében is olvashatunk, akár mai közössége,
illetve a benne élő egyének személyes lelki harcait. *Mindnyájan
számíthatunk Szent Mihály arkangyal mennyei támogatására.*

*– Van-e jelentősége annak, hogy Mihály héber nevében benne van Isten
neve:  Mi ká él – Ki olyan, mint Isten?*

*– **Jézus a hazugság atyjának nevezi a gonoszt, *jogosan, * hiszen a
bűnbeesés leírása szerint egy hatalmas hazugsággal szedte rá **az
ősszülőket*:* ha esztek a fának a gyümölcséből, „olyanok lesztek, mint
Isten” (Ter 3,5). *Megjegyzem, Ádám és Éva azt is válaszolhatták volna, ne
erőlködj, mi is erre törekszünk, csak éppen nem az általad felkínált úton.
Hasonlóvá, mondhatni: egyre hasonlóbbá lenni Istenhez, egyre inkább
Krisztus-képűvé formálódni, naponta megszentelődve, ez az ember küldetése.
Ez azonban nem lehetséges Isten nélkül. *A gonosz éppen azzal kísértette
meg az ősszülőket, hogy sátáni úton váljanak olyanokká, mint **Isten*. Ez
nem megy. Olyan ez, *mint az égig érő bábeli torony vágya: saját erőből
építkezni, a magunk képességeit istenítve.** Az ilyen torony előbb-utóbb
ledől. A sátán legfőbb célja az önistenítés*, erre akarja rávenni az emberi
lelkeket is. A hagyomány szerint Lucifer – a fényhordozó – fellázadt Isten
ellen, Mihály válasza pedig – hogy letörje a gonosz gőgjét –  így hangzott:
Ugyan ki olyan, mint Isten? Ezzel józanságra int, Istenre emeli a
tekintetet, és fölveszi a küzdelmet a sátán hazugsága ellen.

*– A gonosz fölött aratott győzelmén kívül melyek a főbb bibliai, illetve
legendákon alapuló események, amelyek Szent Mihályhoz kapcsolódnak?*

*– Dániel könyvének tizedik fejezetében a látomásban részesülő próféta ezt
írja: „A perzsák országának fejedelme huszonegy napon át az utamba állt, de
íme, Mihály, a legfőbb fejedelmek egyike segítségemre jött” (13). „Nincs
más segítőm, mint Mihály, a ti fejedelmetek” (uo. 21). **A tizenkettedik
fejezetben pedig Dániel már utal a végső időkre, amikor azt írja: *„Abban
az időben felkel azonban Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak
oltalmazója, és olyan idő jön, amilyen a nemzetek keletkezése óta addig az
időig még nem volt” (1).* A béke pedig azáltal jön el, hogy Mihály
letiporja a gonoszt. A Jelenések könyvében találkozunk az égen a nagy
jellel, az asszony képével, akiben az Egyházat láthatjuk, illetve már
egészen korai értelmezésben a Szűzanyát is, és győztes Fiát, aki
vaspálcával kormányozza a nemzeteket. Az ő oldalukon harcol Mihály. „Nagy
harc támadt a mennyben”, Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt
(12,7). *Tudjuk
jól, hogy *ebből a harcból Mihály és serege került ki győztesen, és azt is,
hogy Krisztus már diadalt aratott, tehát a gonosz fölötti minden győzelem
valójában az Üdvözítő győzelme. Ez a „végső idő”, amiben élünk, lehetőséget
ad a gonosznak a kísértésre, a rombolásra, de a „gerince már megtört”,
üdvösségünk útja Krisztusban adott.*

A Szentíráson kívüli, Szent Mihályhoz kapcsolódó történetek egyik
leghíresebbike az Angyalvárhoz kapcsolódik. A legenda szerint Nagy Szent
Gergely pápa vezetésével 590-ben a hívek egy bűnbánati körmeneten
könyörögtek a pestisjárvány megszűnéséért, és ekkor Hadrianus császár
mauzóleumának tetején megjelent a Szentatyának Szent Mihály. Azóta nevezzük
Angyalvárnak ezt az építményt. A garganói Szent Mihály-bazilikához kötődik
az a legenda, amely szerint 490 körül egy jómódú gazdának elkóborolt az
egyik legszebb bikája, és amikor rátalált, az állat egy barlangnál térdelt.
Dühében rálőtt egy íjjal, de a nyíl visszafordult, és őt magát sebezte meg.
Ezt elmondta Lőrinc püspöknek, aki imát és böjtöt rendelt el. Közben
megjelent neki Mihály, és közölte vele, hogy az a hely az ő szent helye.
Meghagyta azt is, hogy ahol a szikla szétnyílik, ott a hívek tartsanak
bűnbánatot, és kéréseik meghallgatásra fognak találni. Amikor Lőrinc püspök
föl akarta szentelni a barlang melletti kápolnát, Mihály újból megjelent
neki és tudtára adta, hogy ő már megszentelte azt. Érdekes, hogy szeptember
29-én mutatták be ott az első szentmisét.

*– XIII. Leó pápának 1884. október 13-án látomása volt a vatikáni
kápolnában. Ennek hatására több imát is írt, amelyek elmondását minden
szentmise után elrendelte. Ezek egyike a következő imádság Szent Mihály
támogatásáért a sátán elleni harcban: „Szent Mihály arkangyal, védelmezz
minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: Parancsoljon neki az Isten! Te pedig, mennyei seregek
vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére
körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!”
Ezt az imát sokáig kötelező volt elmondani a miséken, ma már viszont nem
az. Önök azonban változatlanul elimádkozzák minden mise végén.*

– A liturgikus reform előtt valóban kötelező volt elmondani a szentmisék
végén ezt az imádságot. Azóta már nem, ám néhány helyen tovább él ez az
ima. Mi is elmondjuk, hiszen egy Szent Mihály nevét viselő templomban
nagyon is helye van. Sajátos íze, lelkülete érzékelteti az ember
sebezhetőségét, kiszolgáltatottságát, kicsinységét. Ennek tudatában kérjük
egy főangyal segítségét, akiről tudjuk, hogy közeli kapcsolatban áll
Istennel, és legfőbb küldetése a gonosz elleni küzdelem. Megjegyzem, *az,
hogy XIII. Leó pápának éppen október 13-án volt látomása, rávilágíthat egy
misztikus összefüggésre is, hiszen harminchárom évvel később, 1917-ben
ugyanezen a napon történt az utolsó fatimai jelenés. *

*– Bizalmas munkatársainak XIII. Leó elárulta, hogy az említett látomásában
ördögien gonosz hangot hallott: „El tudom pusztítani Egyházadat!” Egy
jóságos hang válaszolt erre. A pápa úgy érezte, az Úr beszél a sátánnal.
Hasonlóan a Jób könyvében zajló párbeszédhez (Jób 1,6–12; 2,1–7), a sátán
időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújthassa az Egyházat,
Isten pedig hatalmat engedett neki a 20. század nagyobb részében, hogy
Egyházát próbára tegye. Tény, hogy az elmúlt évszázadban több millióra
rúgott a hite miatt üldözött és meggyilkolt emberek száma. Mondhatjuk, hogy
Leó pápa prófétai jelet kapott az Úrtól?*

– A hazugság atyja ezúttal sem tagadta meg önmagát: hazugsággal akar
megfélemlíteni. *A sátán *ugyanis* nem képes** elpusztítani* *az Egyházat,
hiszen Jézus **maga mondja: „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom
építeni Egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16,18)*.*
Ez isteni ígéret.* Nyilvánvaló, hogy *a gonosz állandóan kísért *
*bennünket,* *meg tud rendíteni* *egyes híveket,* d*e ez mindig így volt.* *Az
Egyház* *az elmúlt kétezer évben* súlyos belső és külső viszontagságokat
élt át, harcolt a bűnnel, *megtapasztalta a sötétség nyomasztó erejét,
* *mégis, szüntelenül
kíséri a kegyelem, amely védi, erősíti, kitűzött céljai felé, leginkább az
üdvösség felé segíti*. Ami az említett képeket illeti, nem hiszem, hogy
bármikor is konkrét egyezkedés zajlott volna vagy zajlana Isten és a gonosz
között.
*.......*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220726/54435012/attachment.html>