[Grem] !!! Interjú a magyar női domonkosok leköszönő elöljárójával

[Emoke Greschik]

 Isten fényében – Születésnapi beszélgetés Deák Hedvig domonkos szerzetessel
https://www.magyarkurir.hu/hirek/deak-hedvig

Az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek
Apostoli Kongregációjának leköszönő elöljárója; a Magyarországi
Rendfőnöknők Konferenciájának elnökségi tagja, korábbi elnöke; a Sapientia
Szerzetesi Hittudományi Főiskola dogmatikatanára, Deák Hedvig nővér július
15-én tölti be 50. életévét. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele a
budakeszi Sienai Szent Katalin-rendházban.

*– Honnan kapta a hitet?*

– *A szüleim és főként a nagyszüleim fontosnak tartották a katolikus
vallásgyakorlatot.** Úgy gondolták, ez hozzátartozik a keresztény polgári
neveltetéshez,* és át akarták adni, amit ők is hoztak magukkal. *Így
részesültem elsőáldozási felkészítésben még a kommunizmus idején. Két évig
a nagyszüleimnél laktunk, Újlipótvárosban. Az elsőáldozásomra egy föld
alatti pincehelyiségben kialakított kápolnában került sor, ma ez a
premontrei atyák által ellátott Szent Ágoston Lelkészség*. Valami (valaki)
megfogott azon a helyen, *az elsőáldozás után is szorgalmasan jártam oda
szentmisére.*

*Tízéves koromban költöztünk új lakásba, Pasarét környékére, ahol a
legközelebbi templom a ferenceseké volt.* Ott derült ki számomra, hogy a
hitoktatás nemcsak az elsőáldozásig tart, hanem utána is folytatódik. *
Elkezdtem hittanra járni,* amit ferences testvérek vezettek. Vonzó volt
számomra az a közeg, a *rengeteg kiscsoport és a sok vidám, fiatal
szerzetes, akik foglalkoztak velünk, táborozni vittek**. Később a
szentendrei Ferences Gimnázium diákja lettem. A domonkos rendbe lépésemig
sok szálon kötődtem a pasaréti ferences templomhoz és közösséghez.*

*– Hogyan kapta a szerzetesi hivatását, és miért lett az addigi kötődései
ellenére domonkos nővér?*

– *1990-ben érettségiztem. A bérmálásomkor tizenöt éves voltam, akkortájt
kezdett foglalkoztatni, mire vágyom az életben, kerestem, mire hív
Isten. *Világossá
vált számomra, hogy szeretnék teljesen vele és neki élni. *1989 nyarán
lehetőségem nyílt arra, hogy egy rövid lelkigyakorlatot végezhessek Vácz
Jenő jezsuita atyánál Püspökszentlászlón*, ahol szerettem volna választ
kapni arra a kérdésre, hogy mire hív az Úr. *Ott ez egyértelművé vált, és
az én válaszom is feltétel nélküli igen volt.*

Hogy miért éppen a domonkosok? Bár a ferenceseket nagyon szerettem, a
domonkosokról azt olvastam, hogy az igazságot hirdetik, és ezt nekem
szólónak éreztem.

*Az is vonzó volt, hogy a rendnek van egy intellektuális profilja, fontos a
tanulás*. Hivatalosan akkor még nem létezett Magyarországon domonkos
közösség, csak annyit lehetett tudni, hogy külföldön biztosan vannak. A
rendszerváltás környékén a rendek kezdtek előjönni az illegalitásból,
hallattak magukról. Akkor tudtam meg, hogy bár egyelőre nem formális
keretek között, de élnek domonkos nővérek Magyarországon is.

*– Hogyan ismerkedett meg velük?*

– *A Margitszigeten Szent Margit halálának évfordulóján minden évben ünnepi
szentmisét mutatnak be. Az akkor még illegalitásban élő nővérek ezen a
misén stencilezett kis ismertetőt osztogattak magukról, és hozzám is
eljutott egy ilyen*. Levélben vettem fel velük a kapcsolatot, így derült
ki, hogy Óbudán van egy ház, ahol *havonta találkoznak.* Kissé aggódva, de
elmentem az egyik ilyen találkozóra. Meglepett, hogy több, hozzám hasonló
fiatallal is találkoztam ott. Ez többek között annak volt köszönhető, hogy *az
egyik rendtársunk, Ármella nővér – aki bár már a 93. évében jár, még ma is
buzgón apostolkodik – Hódmezővásárhelyen tudatosan foglalkozott
hivatásgondozással.*

*– A tanulás és a tudomány gyakran lehet istenélmény forrása, és Önnek
fontos a tudás.*

– *Sosem voltam kitűnő tanuló, mert a gimnáziumban  erősen szelektáltam
aközött, ami érdekelt és ami nem*. *Hamar megmutatkozott, hogy
bölcsészirányultságú vagyok: a hittan, a történelem, az irodalom és a latin
nyelv érdekelt igazán. 1990-ben felvettek az ELTE Bölcsészkarára,
történelem–latin szakra.*

Az egyetem óriási élmény volt nekem. Különösen a kurzusok és a tanárok
sokasága, meg az a szabadság, amit az egyetemi élet nyújtott.

Olyan nagy tanáregyéniségek tanítottak, akikre ma is szívesen és hálával
emlékszem vissza*. *A latin szakon például Ritoók Zsigmond előadásai minden
alkalommal lenyűgözőek voltak. Kivételes élményt jelentett hallgatni őt! Ő
tanított meg arra, hogy mi fán terem a klasszika-filológia. Nagy hatással
volt rám Bollók János, Dér Katalin, és Adamik Tamás, Borzsák István órái is
felejthetetlenek maradtak. A történelem szakról Klaniczay Gáborral még
mindig kapcsolatban vagyunk, ő lett a doktori témavezetőm. Az ő javaslatára
választottam Szent Margitot a szakdolgozatom, majd később a doktorim
témájául, így vette kezdetét az életemben egy azóta is tartó munka ezen a
kutatási területen.

*– A növendékévei hogyan alakultak?*

– *1991-ben léptem be a rendbe. Ez volt az első olyan év, amikor szabadon
meg lehetett szervezni a noviciátust, az egyházjog által előírt formában*.
Ezzel együtt a körülmények eléggé rendkívüliek voltak, főleg a rendi képzés
mai formájához képest.* A szombathelyi házunkat abban az évben, januárban
kaptuk vissza, szinte romos volt még.** Júliusban tizenketten kezdtük el a
noviciátust, ebből ma ketten vagyunk a rendben *Lujza nővérrel, egy
harmadik nővérünk már meghalt. *Ma egy év jelöltség után két évig tart a
noviciátus*, akkor azonban a jelöltségünkbe beszámították a belépés előtt
kint töltött pár hónapot. Nekünk Szombathelyen egy hónappal később, *1991
augusztusában már kezdődött is a noviciátus, egy év után pedig letettük az
első fogadalmat. Három év elteltével tehettem volna örökfogadalmat, de úgy
éreztem, és a rendi vezetés is úgy látta, jobb lenne nem elsietni ezt a
lépést, ezért vártunk még egy évet. Így 1996-ban tettem örökfogadalmat
Budapesten, a Thököly úti domonkos templomban*.

*– Hogyan kapta a Hedvig nevet?*

– *Sziléziai Szent Hedvig a védőszentem*, akinek október 16-án van az
ünnepnapja. *Ő Szent Erzsébet nagynénje, Meráni Gertrúd testvére volt,
feleség és családanya, de amikor a férje meghalt, ciszterci szerzetes nővér
lett. Tetszett benne, hogy mindenféle hivatást megélt. A neve azt jelenti:
harcoló. Azt tanultuk, hogy a lelki élet folyamatos küzdelem, ezért is
találtam rokonszenvesnek a nevét.*

*– Amikor Szombathelyen volt, hogyan végezte az egyetemi tanulmányait?*

– A rendi vezetőim úgy gondolták, hogy folytassam a tanulmányaimat az
ELTE-n. Erre úgy nyílt lehetőség, hogy egy rendtársunknál laktam, aki még
az illegalitásban lépett a rendbe, és akkor még nem volt lehetősége arra,
hogy vállalja a közösségi életet.

*– Az örökfogadalom után hogyan alakult az élete?*

–* Az akkori elöljárók – nagyon bátran – megengedték, hogy külföldre menjek
tanulni. A történelem–latin szak mellett ugyanis elkezdtem a teológiát a
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, mert a domonkos
hivatással együtt megkaptam a hittudomány iránti érdeklődést is. 1996-ban
kerültem Rómába,* először két évre az Angelicumba, a domonkos egyetemre,
majd a Pápai Gergely Egyetemen végeztem a licenciaképzést dogmatikából,
újabb két éven át.

*– Más domonkosokkal élt ott?*

– Egy Dél-Afrikában alapított, de nagyobbrészt ír származású domonkos
nővérekből álló kongregációnak volt egy háza Rómában. Ezt megnyitották
olyan, angolul beszélő nővérek előtt, akik különböző okokból – főként
tanulmányi céllal – Rómában tartózkodtak, hogy így *egy nemzetközi
közösségben élhessenek szerzetesi életet. Ez egy új világ volt számomra,
több ott megismert nővérrel máig kapcsolatban vagyunk. Megismerhettem a
domonkos rend nemzetközi távlatait, és betekintést nyerhettem az Egyház
univerzalitásába*. A domonkos atyák központja és a rendfőnök székhelye, a
Santa Sabina-bazilika és kolostor egészen közel volt a lakóhelyünkhöz az
Aventinuson, így a rend központi vezetésében dolgozó domonkos testvérekkel
is kapcsolatba kerülhettünk, és képet kaphattunk a munkájukról. Néha
például beugrott a nővérekhez egy teára Timothy Radcliffe, a rend akkori
vezetője is.

*– Milyen út vezetett az egyetemi katedráig?*

– *2000-ben jöttem haza Rómából. Akkoriban indult a Sapientia Szerzetesi
Hittudományi Főiskola*, illetve akkor még létezett a Sophia képzési forma,
amely a hittanári szak anyagát adta le nyáron és év közben tömbösítve
azoknak a szerzetesnővéreknek, akiknek a nappali képzési formára nem lett
volna idejük. *Lukács László piarista atya és Baternay Ágota Sacré Coeur
nővér kértek meg, hogy kezdjek el egyháztörténelmet tanítani mindkét
helyen.*

*Hét év itthoni tanítás után lehetőséget kaptam arra, hogy visszamenjek
Rómába, és dogmatikából is befejezzem a tanulmányaimat a doktorátussal a
Gregorianán*. A témám Aquinói Szent Tamás teológiai antropológiája
volt. *Ezután
kezdtem dogmatikát is tanítani, nemcsak a Sapientián, hanem több más helyen
is, például a Regnum Marianum Patkoló kurzusán, az Aquinói Szent Tamás
Ökumenikus Közéleti Akadémián, a Jeunesse-Lumière katolikus missziós
közösségben.   *

*– A hivatása kezdetén fontos volt Önnek az igazság. Melyek azok az
értékek, amiket ma fontosnak tart?*

– A szerzetesi és a közösségi élet sok szempontból alakított rajtam. *
Nagyon lényegesnek tartom a közösséget és a benne ajándékba kapott
kapcsolatokat, az Istennel való kapcsolat személyességét és elsőbbségét. A
teológiai tanulmányaimon keresztül kaptam meg az Aquinói Szent Tamás
teológiájában való elmélyedés lehetőségét. Rendünk legnagyobb teológusának*
az emberről, Istenről és a világról olyan víziója van, amely a keresztény
élet valamennyi területe számára fontos mondanivalót hordoz.

*Szent Tamás szemlélete szerint a teológia az a tudomány, amely mindenről
Isten fényében szeretne beszélni*. Nála a teológia még nem vált szét
sok-sok diszciplínára. Többek között ez az egészben látás az, ami
különlegessé teszi – holisztikusnak is nevezhetnénk ezt a megközelítést.

*A tamási látásmód azon alapul, hogy Isten az embert boldogságra teremtette
és a boldogságra akarja elvezetni a saját szabad cselekedetein keresztül.
Az isteni kezdeményezést, a kegyelmet és az ember cselekvését, szabad
akaratát Tamás harmóniában látja: az ember Isten partnere*, nem
versenytársa. *Az erények gyakorlása az embert jóvá, így boldoggá teszi.*
Ez a látásmód ma is felszabadító tud lenni, bár néha túl optimistának tűnhet*.
Tamás nem a bűnnel foglalkozik elsősorban, hanem a boldogsággal és az
erényekkel.*

*– Hamarosan véget ér tizenkét éve tartó elöljárói megbízatása, és ez a
változás majdnem egybeesik a születésnapjával. Milyen érzések vannak Önben
ezzel kapcsolatban?*

– A főnöknői megbízatás előtt hat évig voltam Budakeszin helyi elöljáró.
Úgy gondolom, *a másokról való gondoskodás mindenki számára életfeladat.
Hogy ezt elöljáróként gyakorolhattam, jót tett nekem és az Istennel való
kapcsolatomnak is. *Az általános főnöknőt a választó káptalan hat évre
választja, és ugyanennyi idővel meg lehet hosszabbítani a megbízatását.
2016-ban engem már újraválasztottak, vagyis most mindenképpen új elöljárót
kell választani. Így *most egy érdekes átmeneti időszakot élek meg.*

*Tizenkét éven át az élet mindig hozta magával, hogy vezetőként éppen mivel
kellett foglalkoznom. Visszatekintve, úgy elrepült ez a bő évtized, mintha
csak tegnap kezdődött volna. Bár azzal, amit a hozzám leginkább közel
állónak érzek – a tanítással és a tudomány művelésével –, csak marginálisan
tudtam foglalkozni*, sok mindenért hálás vagyok. Az elöljárói szolgálatnak
köszönhetően növekedett bennem az Úrba és a rendtársakba vetett
bizalom, *gyakorolhattam
a ráhagyatkozást az Úrra, a kegyelem erejére, hiszen egy elöljáró gyakran
tapasztalja meg a saját és mások korlátait*. Olyan készségeket és
tulajdonságokat hozott elő belőlem az elöljárói szolgálat, amelyekről nem
is tudtam, hogy bennem vannak. Szinte szárnyakat adott a nővérek bizalma,
az, hogy megválasztottak elöljárójuknak, és utána is mellettem
álltak*. *Korábban
sohasem gondoltam volna, hogy képes lennék egy ilyen vezetői szerepre és az
azzal járó, elsőre bonyolultnak látszó feladatokra. (Bár az igaz, hogy
úttörő koromban voltam őrsvezető, de azt szabotáltam.) *Hálás vagyok a sok
személyes beszélgetésért is, különösen azokért, amelyek során betekintést
nyerhettem abba, hogy Isten miként működik másokban.* De *a közösség
összetartása és vezetése is örömteli pillanatokkal járt. Meg persze sok
nehézséggel is.*

*– A jövőjéről milyen elképzelései vannak?*

– Az elöljárói feladatkörrel összefüggő felelősség és teher sokszor
nyomasztó, így biztosan megkönnyebbülést és felszabadultságot érzek majd,
amikor ez lekerül a vállamról. Huszonkét éve egyfolytában tanítok, így a
Sapientián szombatévet kértem a következő évre, és ezalatt a renden belül
sem lesz állandó megbízatásom*. Valójában nem volt még időm, hogy alaposan
átgondoljam, mit is szeretnék. Több olyan tudományos projektem is van,
amelyeket idő hiányában eddig nem tudtam befejezni, remélem, most majd
sikerül foglalkoznom velük*. *Szeptember második felében szeretnék elmenni
az El Caminóra, úgy gondolom, ott lesz idő arra, hogy részletesebben
végiggondoljam az elmúlt ötven évet, hálát adjak érte, és készüljek a
jövőre*. Nem tudom, az Úrnak, illetve a közösségemnek milyen tervei vannak
velem. Azért *ahhoz lenne kedvem, hogy végre megtanuljak sütni, vagy
elsajátítsak egy új nyelvet.*

*Szerző: Vámossy Erzsébet*

*Fotó: Merényi Zita*

*Magyar Kurír*


<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220715/d59f5878/attachment.html>