<div dir="ltr">
<h1>Isten fényében – Születésnapi beszélgetés Deák Hedvig domonkos szerzetessel</h1><div><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/deak-hedvig" target="_blank">https://www.magyarkurir.hu/hirek/deak-hedvig</a><div> <br></div></div><h3><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Az
Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek
Apostoli Kongregációjának leköszönő elöljárója; a Magyarországi
Rendfőnöknők Konferenciájának elnökségi tagja, korábbi elnöke; a
Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dogmatikatanára, Deák Hedvig
nővér július 15-én tölti be 50. életévét. Ebből az alkalomból
</span><span style="background-color:rgb(208,224,227)">beszélgettünk</span> vele a budakeszi Sienai Szent Katalin-rendházban.</h3><div><p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Honnan kapta a hitet?</span></b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A szüleim és főként a nagyszüleim fontosnak tartották <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a katolikus
vallásgyakorlato</span>t.</b><b> Úgy gondolták, ez hozzátartozik a keresztény polgári
neveltetéshez,</b></span> és át akarták adni, amit ők is hoztak magukkal. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Így
részesültem <span style="background-color:rgb(255,242,204)">elsőáldozási felkészíté</span>sben még <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a kommunizmus idején</span>. Két
évig a nagyszüleimnél laktunk, Újlipótvárosban. Az elsőáldozásomra egy
föld alatti pincehelyiségben kialakított kápolnában került sor, ma ez a
premontrei atyák által ellátott Szent Ágoston Lelkészség</b></span>. Valami
(valaki) megfogott azon a helyen, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az elsőáldozás után is szorgalmasan
jártam oda szentmisére.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Tízéves koromban költöztünk új lakásba, Pasarét környékére, ahol a
legközelebbi templom a ferenceseké volt.</b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Ott derült ki számomra, hogy </span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">a
hitoktatás nemcsak az elsőáldozásig tart, hanem utána is folytatódik.</span><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)"> </span></b><b>
Elkezdtem hittanra járni,</b></span> amit ferences testvérek vezettek. Vonzó volt
számomra az a közeg, a <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>rengeteg kiscsoport és a sok vidám, fiatal
szerzetes, akik foglalkoztak velünk, táborozni vittek</b><b>. Később a
szentendrei Ferences Gimnázium diákja lettem. A domonkos rendbe
lépésemig sok szálon kötődtem a pasaréti ferences templomhoz és
közösséghez.</b></span></p>
<p><b>– Hogyan kapta a szerzetesi hivatását, és <span style="background-color:rgb(208,224,227)">miért lett az addigi kötődései ellenére <span style="background-color:rgb(255,242,204)">domonkos nővér</span>?</span></b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>1990-ben érettségiztem. A bérmálásomkor tizenöt éves voltam,
akkortájt kezdett foglalkoztatni, mire vágyom az életben, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">kerestem, mire
hív Isten.</span> </b></span>Világossá vált számomra, hogy szeretnék teljesen vele és
neki élni. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1989 nyarán lehetőségem nyílt arra, hogy egy rövid
lelkigyakorlatot végezhessek Vácz Jenő jezsuita atyánál
Püspökszentlászlón</b></span>, ahol szerettem volna választ kapni arra a kérdésre,
hogy mire hív az Úr. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ott ez egyértelművé vált, és az én válaszom is
feltétel nélküli igen volt.</b></span></p>
<p><a title="" rel="lightbox['g123698']"><img style="display:block;margin:auto" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=123698&v=1&p=1&img=c_ae6a4847.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<blockquote>
<p>Hogy miért éppen a domonkosok? Bár a ferenceseket nagyon szerettem, a
domonkosokról azt olvastam, hogy az igazságot hirdetik, és ezt nekem
szólónak éreztem.</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az is vonzó volt, hogy a rendnek van egy intellektuális profilja,
fontos a tanulás</b></span>. Hivatalosan akkor még nem létezett Magyarországon
domonkos közösség, csak annyit lehetett tudni, hogy külföldön biztosan
vannak. A rendszerváltás környékén a rendek kezdtek előjönni az
illegalitásból, hallattak magukról. Akkor tudtam meg, hogy bár egyelőre
nem formális keretek között, de élnek domonkos nővérek Magyarországon
is.</p>
<p><b>– Hogyan ismerkedett meg velük?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A Margitszigeten Szent Margit halálának évfordulóján minden évben
ünnepi szentmisét mutatnak be. Az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">akkor még illegalitásban élő</span> nővérek
ezen a misén stencilezett kis ismertetőt osztogattak magukról, és hozzám
is eljutott egy ilyen</b></span>. Levélben vettem fel velük a kapcsolatot, így
derült ki, hogy Óbudán van egy ház, ahol <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>havonta találkoznak.</b></span> Kissé
aggódva, de elmentem az egyik ilyen találkozóra. Meglepett, hogy több,
hozzám hasonló fiatallal is találkoztam ott. Ez többek között annak volt
köszönhető, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az egyik rendtársunk, Ármella nővér – aki bár már a
93. évében jár, még ma is buzgón apostolkodik – Hódmezővásárhelyen
tudatosan foglalkozott hivatásgondozással.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– A tanulás és a tudomány gyakran lehet istenélmény forrása, és Önnek fontos a tudás.</b></span></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Sosem voltam kitűnő tanuló, mert a gimnáziumban erősen
szelektáltam aközött, ami érdekelt és ami nem</b></span>. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Hamar megmutatkozott,
hogy bölcsészirányultságú vagyok: a hittan, a történelem, az irodalom és
a latin nyelv érdekelt igazán. 1990-ben felvettek az ELTE
Bölcsészkarára, történelem–latin szakra.</b></span></p>
<blockquote>
<p>Az egyetem óriási élmény volt nekem. Különösen a kurzusok és a
tanárok sokasága, meg az a szabadság, amit az egyetemi élet nyújtott.</p>
</blockquote>
<p>Olyan nagy tanáregyéniségek tanítottak, akikre ma is szívesen és
hálával emlékszem vissza<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A latin szakon például Ritoók Zsigmond
előadásai minden alkalommal lenyűgözőek voltak.</span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> Kivételes élményt
jelentett hallgatni őt! Ő tanított meg arra, hogy mi fán terem a
klasszika-filológia. Nagy hatással volt rám Bollók János, Dér Katalin,
és Adamik Tamás, Borzsák István órái is felejthetetlenek maradtak. A
történelem szakról Klaniczay Gáborral még mindig kapcsolatban vagyunk, ő
lett a doktori témavezetőm. Az ő javaslatára választottam Szent
Margitot a szakdolgozatom, majd később a doktorim témájául, így vette
kezdetét az életemben egy azóta is tartó </span>munka ezen a kutatási
területen.</p>
<p></p>
<p><b>– A növendékévei hogyan alakultak?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1991-ben léptem be a rendbe. Ez volt az első olyan év, amikor
szabadon meg lehetett szervezni a noviciátust, az egyházjog által előírt
formában</b></span>. Ezzel együtt a körülmények eléggé rendkívüliek voltak, főleg a
rendi képzés mai formájához képest.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A szombathelyi házunkat abban az
évben, januárban kaptuk vissza, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">szinte romos volt még</span><span style="background-color:rgb(208,224,227)">.</span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Júliusban
tizenketten kezdtük el a noviciátust, ebből ma ketten vagyunk a rendben
</span></b></span>Lujza nővérrel, egy harmadik nővérünk már meghalt. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ma egy év jelöltség
után két évig tart a noviciátus</b></span>, akkor azonban a jelöltségünkbe
beszámították a belépés előtt kint töltött pár hónapot. Nekünk
Szombathelyen egy hónappal később, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>1991 augusztusában már kezdődött is a
noviciátus, egy év után pedig letettük az első fogadalmat. Három év
elteltével tehettem volna örökfogadalmat, de úgy éreztem, és a rendi
vezetés is úgy látta, jobb lenne nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elsietni </span>ezt a lépést, ezért
vártunk még egy évet. Így 1996-ban tettem örökfogadalmat Budapesten, a
Thököly úti domonkos templomban</b></span>.</p>
<p></p>
<p><b>– Hogyan kapta a Hedvig nevet?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Sziléziai Szent Hedvig a védőszentem</b></span>, akinek október 16-án van az
ünnepnapja. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ő Szent Erzsébet nagynénje, <span style="background-color:rgb(217,234,211)">Meráni Gertrúd </span>testvére volt,
feleség és családanya, de amikor a férje meghalt, ciszterci szerzetes
nővér lett. Tetszett benne, hogy mindenféle hivatást megélt. A neve azt
jelenti: harcoló. Azt tanultuk, hogy<u> a lelki élet folyamatos küzdelem, </u>
ezért is találtam rokonszenvesnek a nevét.</b></span></p>
<p><b>– Amikor Szombathelyen volt, hogyan végezte az egyetemi tanulmányait?</b></p>
<p>– A rendi vezetőim úgy gondolták, hogy folytassam a tanulmányaimat az
ELTE-n. Erre úgy nyílt lehetőség, hogy egy rendtársunknál laktam, aki
még az illegalitásban lépett a rendbe, és akkor még nem volt lehetősége
arra, hogy vállalja a közösségi életet.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>– Az örökfogadalom után hogyan alakult az élete?</b></span></p>
<p>–<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Az akkori elöljárók – nagyon bátran – megengedték, hogy külföldre
menjek tanulni. A történelem–latin szak mellett ugyanis elkezdtem a
teológiát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán, mert a
domonkos hivatással együtt megkaptam a hittudomány iránti érdeklődést
is. 1996-ban kerültem Rómába,</b></span> először két évre az Angelicumba, a
domonkos egyetemre, majd a Pápai Gergely Egyetemen végeztem a
licenciaképzést dogmatikából, újabb két éven át.</p>
<p></p>
<p><b>– Más domonkosokkal élt ott?</b></p>
<p>– Egy Dél-Afrikában alapított, de nagyobbrészt ír származású domonkos
nővérekből álló kongregációnak volt egy háza Rómában. Ezt megnyitották
olyan, angolul beszélő nővérek előtt, akik különböző okokból – főként
tanulmányi céllal – Rómában tartózkodtak, hogy így <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>egy nemzetközi
közösségben élhessenek szerzetesi életet. Ez egy új világ volt számomra,
több ott megismert nővérrel máig kapcsolatban vagyunk. Megismerhettem a
domonkos rend nemzetközi távlatait, és betekintést nyerhettem az Egyház
univerzalitásába</b></span>. A domonkos atyák központja és a rendfőnök székhelye, a
Santa Sabina-bazilika és kolostor egészen közel volt a lakóhelyünkhöz
az Aventinuson, így a rend központi vezetésében dolgozó domonkos
testvérekkel is kapcsolatba kerülhettünk, és képet kaphattunk a
munkájukról. Néha például beugrott a nővérekhez egy teára Timothy
Radcliffe, a rend akkori vezetője is.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Milyen út vezetett az egyetemi katedráig</span>?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>2000-ben jöttem haza Rómából. Akkoriban indult a Sapientia
Szerzetesi Hittudományi Főiskola</b></span>, illetve akkor még létezett a Sophia
képzési forma, amely a hittanári szak anyagát adta le nyáron és év
közben tömbösítve azoknak a szerzetesnővéreknek, akiknek a nappali
képzési formára nem lett volna idejük. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Lukács László piarista atya és
Baternay Ágota Sacré Coeur nővér kértek meg, hogy kezdjek el
egyháztörténelmet tanítani mindkét helyen.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hét év itthoni tanítás után lehetőséget kaptam arra, hogy
visszamenjek Rómába, és dogmatikából is befejezzem a tanulmányaimat a
doktorátussal a Gregorianán</b></span>. A témám Aquinói Szent Tamás teológiai
antropológiája volt. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ezután kezdtem dogmatikát is tanítani, nemcsak a
Sapientián, hanem több más helyen is, például a Regnum Marianum Patkoló
kurzusán, az Aquinói Szent Tamás Ökumenikus Közéleti Akadémián, a
Jeunesse-Lumière katolikus missziós közösségben. </b></span></p>
<p></p>
<p><b>–<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> A hivatása kezdetén fontos volt Önnek<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> az igazság. Melyek azok az értékek, amiket</span> ma fontosnak tart?</span></b></p>
<p>– A szerzetesi és a közösségi élet sok szempontból alakított rajtam. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Nagyon lényegesnek tartom a közösséget és a benne ajándékba kapott
kapcsolatokat, az Istennel való kapcsolat személyességét és elsőbbségét.
A teológiai tanulmányaimon keresztül kaptam meg az Aquinói Szent Tamás
teológiájában való elmélyedés lehetőségét. Rendünk legnagyobb
teológusának</b></span> az emberről, Istenről és a világról olyan víziója van,
amely a keresztény élet valamennyi területe számára fontos mondanivalót
hordoz.</p>
<blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Tamás szemlélete szerint a teológia az a tudomány, amely
mindenről Isten fényében szeretne beszélni</b></span>. Nála a teológia még nem vált
szét sok-sok diszciplínára. Többek között ez az egészben látás az, ami
különlegessé teszi – holisztikusnak is nevezhetnénk ezt a megközelítést.</p>
</blockquote>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A tamási látásmód azon alapul, hogy Isten az embert boldogságra
teremtette és a boldogságra akarja elvezetni a saját szabad
cselekedetein keresztül. Az isteni kezdeményezést, a kegyelmet és az
ember cselekvését, szabad akaratát Tamás harmóniában látja: az ember
Isten partnere</b></span>, nem versenytársa. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az erények gyakorlása az embert jóvá,
így boldoggá teszi.</b></span> Ez a látásmód ma is felszabadító tud lenni, bár néha
túl optimistának tűnhet<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Tamás nem <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a bűnnel</span> foglalkozik elsősorban,
hanem a boldogsággal és az erényekkel.</b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">Hamarosan véget ér tizenkét éve tartó elöljárói
megbízatása, és ez a változás majdnem egybeesik a születésnapjával.
Milyen érzések vannak Önben ezzel kapcsolatban?</span></b></p>
<p>– A főnöknői megbízatás előtt hat évig voltam Budakeszin helyi
elöljáró. Úgy gondolom, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a másokról való gondoskodás mindenki számára
életfeladat. Hogy ezt elöljáróként gyakorolhattam, jót tett nekem és az
Istennel való kapcsolatomnak is. </b></span>Az általános főnöknőt a választó
káptalan hat évre választja, és ugyanennyi idővel meg lehet
hosszabbítani a megbízatását. 2016-ban engem már újraválasztottak,
vagyis most mindenképpen új elöljárót kell választani. Így <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>most egy
érdekes átmeneti időszakot élek meg.</b></span></p>
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b><span style="background-color:rgb(255,242,204)">Tizenkét éven át az élet mindig hozta magával, hogy vezetőként éppen
mivel kellett foglalkoznom</span>. Visszatekintve, úgy elrepült ez a bő
évtized, mintha csak tegnap kezdődött volna. Bár azzal, amit a hozzám
leginkább közel állónak érzek –<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> a tanítással és a tudomány művelésével
–</span>, csak marginálisan tudtam foglalkozni</b></span>, sok mindenért hálás vagyok. Az
elöljárói szolgálatnak köszönhetően növekedett bennem az Úrba és a
rendtársakba vetett bizalom, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>gyakorolhattam a ráhagyatkozást az Úrra, a
kegyelem erejére,<span style="background-color:rgb(208,224,227)"> hiszen egy elöljáró gyakran tapasztalja meg a saját és
mások <span style="background-color:rgb(234,209,220)">korlátait</span></span></b></span><span style="background-color:rgb(208,224,227)">. </span>Olyan készségeket és tulajdonságokat hozott elő
belőlem az elöljárói szolgálat, amelyekről nem is tudtam, hogy bennem
vannak. Szinte szárnyakat adott a nővérek bizalma, az, hogy
megválasztottak elöljárójuknak, és utána is mellettem álltak<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Korábban
sohasem gondoltam volna, hogy képes lennék egy ilyen vezetői szerepre és
az azzal járó, elsőre bonyolultnak látszó feladatokra. </span></span><span style="background-color:rgb(255,255,255)">(Bár az igaz,
hogy úttörő koromban voltam </span>őrsvezető, de azt szabotáltam.) <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hálás vagyok
a sok személyes beszélgetésért is, különösen azokért, amelyek során
betekintést nyerhettem abba, hogy Isten miként működik másokban.</b></span> De <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
közösség összetartása és vezetése is örömteli pillanatokkal járt. Meg
persze <span style="background-color:rgb(217,234,211)">sok nehézséggel</span> is.</b></span></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(208,224,227)">A jövőjéről milyen elképzelései vannak?</span></b></p>
<p>– Az elöljárói feladatkörrel összefüggő felelősség és teher sokszor
nyomasztó, így biztosan megkönnyebbülést és felszabadultságot érzek
majd, amikor ez lekerül a vállamról. Huszonkét éve egyfolytában tanítok,
így a Sapientián szombatévet kértem a következő évre, és ezalatt a
renden belül sem lesz állandó megbízatásom<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>. Valójában nem volt még időm,
hogy alaposan átgondoljam, mit is szeretnék. Több olyan tudományos
projektem is van, amelyeket idő hiányában eddig nem tudtam befejezni,
remélem, most majd sikerül foglalkoznom velük</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szeptember második
felében szeretnék elmenni az El Caminóra, úgy gondolom, ott lesz idő
arra, hogy részletesebben végiggondoljam az elmúlt ötven évet, hálát
adjak érte, és készüljek a jövőre</b></span>. Nem tudom, az Úrnak, illetve a
közösségemnek milyen tervei vannak velem. Azért <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ahhoz lenne kedvem, hogy
végre megtanuljak sütni, vagy elsajátítsak egy új nyelvet.</b></span></p>
<p><b>Szerző: Vámossy Erzsébet</b></p>
<p><b>Fotó: Merényi Zita</b></p>
<p><b>Magyar Kurír</b></p>
<p><i></i></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>