[Grem] A jogállamiság képmutatása az Európai Unióban: Spanyolország, a tökéletes ellentmondás

[KEA]

A jogállamiság képmutatása az Európai Unióban: Spanyolország, a 
tökéletes ellentmondás

MH, 2022.07.09. -- Sergio Velasco
https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20220709-a-jogallamisag-kepmutatasa-az-europai-unioban-spanyolorszag-a-tokeletes-ellentmondas


Az Európai Unió folytatja a „jogállamisági„ keresztes hadjáratot. 
Magyarország eddig egyetlen eurót sem kapott a helyreállítási alapból
2022. július 9. szombat. 4:52

Az EU indokai? Nem tartják be a jogállamiságot. Amennyiben ez minden 
tagállammal kapcsolatban így lenne, ez a téma még pozitív is lehetne. 
Nem ez történik, viszont látjuk, hogyan szolgáltat mindez ürügyet arra, 
amit Magyarországgal és Lengyelországgal tesznek.

Miért ez a két ország? Magyarország és Lengyelország is megkülönböztette 
magát a többi tagállamtól, mivel nem az európai entitás progresszív 
menetrendjét akarja követni, hanem a saját politikai útját járja. Nem 
akar alárendelődni politikájában semmilyen felette álló szupranacionális 
entitásnak. Hasonlóképpen ezek az országok elítélik az Agenda 2030-at 
(az ENSZ fenntartható fejlődési programja, a szerk.), ami szintén szúrja 
az európai bürokraták szemét.

Már az Európai Helyreállítási Terv első csekkjéhez vezető tárgyalások 
során kemény kritikával illették Lengyelországot az európai liberálisok. 
Eléggé érthetetlenül, hiszen Lengyelország és Magyarország szerepe az 
ukrán menekültek befogadásában példaértékű, és mégsem kapnak érte semmit.

Mi a probléma a jogállamiság megkövetelésével? Ahogy már korábban is 
említettem, nem lenne gond, ha mindenkitől egyformán követelnék, ez 
azonban nem így van. Az egész pusztán politikai eszközzé vált. Mi több, 
Paolo Gentiloni biztos 2022 januárjában bevallotta, a pénz a magyar 
gyermekvédelmi törvény miatt nem jut el Magyarországra. Ez sérti a 
hatályban lévő uniós szabályokat és szerződéseket, mivel az oktatásért a 
tagállamok felelősek, nem pedig az Európai Unió.

Nézzük hazám, Spanyolország példáját. Spanyolországban a 
lengyelországihoz nagyon hasonló rendszer van. Vegyük az 
alkotmánybíróságot, ezt a nagyon fontos testületet, amely azt hivatott 
eldönteni, hogy a törvények alkotmányellenesek-e? Nos, az 
alkotmánybíróság a király által kinevezett 12 tagból áll; közülük négyet 
a kongresszus javasol háromötödös többséggel; négyet a szenátus, 
ugyanúgy, kettőt a kormány, kettőt pedig az Általános 
Igazságszolgáltatási Tanács. Hogy érthető legyen, a 12 bíró közül 10-et 
politikusok választanak. Spanyolországban általában amikor egy pártnak 
többsége van a kongresszusban, akkor a szenátusban is többsége van, és 
ha ez a párt kormányoz, maga is kinevezheti a 10 bírót. Elmagyarázná 
nekem valaki, hol van itt a jogállam?

Sőt 2021-ben az alkotmánybíróság megújításának elmaradása után, mivel 
ehhez 3/5-ös többség szükséges, a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) 
és az Unidas Podemos (a Spanyolországban koalícióban kormányzó pártok) 
meg akarták reformálni a törvényt, hogy egyszerű többséggel megújítható 
legyen az AB. Ezt az ellenzék keményen bírálta, mert újabb támadás volt 
a jogállamiság ellen. Mit tett Brüsszel? Figyelmeztette őket egy kicsit, 
semmi több.

Ezzel azonban még nincs vége a dolgoknak. Menjünk vissza 2020-ba. A 
Covid–19 által okozott világjárvány minden országot sújtotta, és minden 
kormánynak cselekednie kellett. Nos, a szocialista Pedro Sánchez vezette 
spanyol kormány úgy döntött, hogy kihirdeti a vészhelyzetet, hogy 47 
millió spanyolt otthonába zár, vagyis megkezdődött a lakhelyelhagyási 
tilalom. Ezt a vészhelyzetet kétszer is kihirdették, és az 
alkotmánybíróság mindkettőt alkotmányellenesnek nyilvánította egy évvel 
később. Vagyis a spanyol kormány kétszer is figyelmen kívül hagyta az 
alkotmányt. Történt valami? Volt megtorlás? Politikai következmények? 
Lemondások? Semmi. Nem történt semmi. A kormány megúszta, hiába követett 
el két törvénytelenséget. Mi lett volna, ha Orbán vagy Morawiecki teszi 
ezt? Nagy cirkusz lett volna, a teljes progresszív média 
tekintélyelvűségről kiabált volna a vezércikkeiben, záporoztak volna a 
„diktátorok”. Ám ebben az esetben egyetlen nemzetközi médium sem mondott 
semmit.

Sánchez elnök illegálisan bezárt 47 millió embert, megfosztva őket a 
gyülekezési jogtól. Nem tudtunk közlekedni az autonóm közösségek között, 
még az önkormányzatok között sem! Ilyen még sosem történt. És illegális 
volt. Néhányan biztosan azt gondolják, hogy „jó, de kivételes helyzet 
volt”. Az volt. De a cél nem szentesíti az eszközt. Sőt Sáncheznek volt 
politikai eszköze, hogy mindezt helyesen tegye: a szükségállapot. Nem 
használta. Az utcára való kilépésért és az utazásért kiszabott 
pénzbírságot most vissza kellene fizetni a polgároknak.

Ezzel vége a spanyol botránynak? Semmiképpen. A legfelsőbb spanyol 
testület, a kongresszus is az alkotmánybíróság nyilatkozata szerint 
alkotmányellenesen lett bezárva, vagyis a szocialista kormány három 
alkalommal szegte meg az alkotmányt, és ennek semmilyen politikai 
következménye nem lett.

Most biztosan azt gondolják néhányan, hogy ezzel itt vége, de nem. A 
spanyol kormány folytatta. Az Állami Legfőbb Ügyészség az a szerv, 
amelyet az alkotmány azzal bíz meg, hogy az igazságszolgáltatásról 
gondoskodjon „a törvényesség, az állampolgári jogok és a törvény által 
védett közérdek védelmében, hivatalból vagy az érdekelt felek kérésére, 
valamint hogy vigyázzon a bíróságok függetlenségére és előmozdítsa 
általuk a társadalmi érdekek kielégítését”. Ennek a testületnek 
apolitikusnak kellene lennie, de Sánchez nem törődik ezzel. Ezért a 
saját igazságügy-miniszterét, Dolores Delgadót nevezte ki főügyésznek, 
ami példa nélküli a spanyol demokráciában.

Ez lenne a jogállamiság? Nyilvánvalóan nem. Egyetlen jogász vagy 
politológus sem fogadná el annak. Mi több, még a szenátus sem tudja 
fékezni a kormányt, hiszen az utolsó szó mindig a parlamenté.

A spanyol példa láttán egyesek azt gondolhatják, hogy az Euró­pai Unió 
biztosan intézkedett, hogy ez megváltozzon. Nos, sajnálattal kell 
közölnöm, hogy nem. Vajon mi az oka ennek? Kormányunk maradéktalanul 
követi az Agenda 2030-at.

Spanyolország volt az első tagállam, amely megkapta az európai alapok 
első kifizetését és az első olyan ország, amely megkapta a másodikat is. 
Von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke volt az első, aki gratulált 
nekünk ahhoz az úthoz, amelyen elindultunk. Kész őrület! Mi vagyunk az 
egyetlen OECD-ország, amely még nem tért vissza a válság előtti szintre, 
ahol a legmagasabb a munkanélküliségi ráta, ahol a legnagyobb mértékű a 
fiatalok munkanélkülisége, az egyik legeladósodottabb ország, amelyik a 
legrosszabb gazdasági adatokkal rendelkezik, és az, ahol az egy főre 
jutó GDP évről évre csökken. A felsorolást folytathatnánk.

Az a helyzet, hogy Von der Leyent vagy az EU-t nem a jogállamiság 
érdekli, hanem az, hogy az országnak milyen politikai programja van.

(A szerző spanyol újságíró, politológus, a Filosofía Política projekt 
alapítója)

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.