[Grem] Szent Filoména közbenjárását kérhetjük gyógyulásért, gyermekáldásért, ma van a születésnapja, január 16-án

[Rita Kunsay-Sipos]

*Szent Filoména*

Emléknapja: november 29.


*Szent Filoména vértanú, a 3. század végén élt, Korfu szigetén született
királylány, Rómában halt meg.*

*Szent Filoména vértanú(Feszty Masa műve)*
Egy őskeresztény kislányból, hogy hitét megtarthassa, vértanú lesz
tizenhárom éves korában. A kislány, akit gyorsan temetnek el Róma
katakombájában, nevét terrakotta táblára vésik fel kínzóeszközei
jelképeivel együtt.

A „kis” szent maradványait 1700 évvel később egy régész csoport tárja fel.
Ezzel megindul egy csodálatos, szinte megmagyarázhatatlan sorozata a
történéseknek, csodák melyek a Szent Filoména és a Mennyei Atya szeretetét
bizonyítják az emberek felé.

Filoména kilétére a terrakotta táblán kívül nem utalt semmi.

Kezdetben a „kis” szentről nem tudtak semmit.
A római történetírók nem jegyeztek fel róla semmit. Ám Filoména megmutatta
az ima erejét és egy jámbor apácának Maria Luisa de Gesu a „Fájdalmas
Istenanya” közösség megalapítójának kinyilatkoztatta életét a kis Filoména.

Egy kis görög állam királylánya volt, a királyi párnak nem lehetett
gyermeke, miután felvették a kereszténységet, a következő évben gyermekük
született, akinek a Filoména nevet adták, a fényről elnevezve. Mindez a
kegyetlen Diocletianus császár uralkodásának idején. A császár hadat üzent
a kis államnak, így a király és a kis Filoména Rómába utazott, hogy békét
kérjenek a császártól. A császárnak megtetszett a kislány szépsége és a
békéért cserébe a lány kezét kérte. A kislány elutasította a kérőt, hisz 11
éves korában tisztasági fogadalmat tett mennyei jegyesének, Jézusnak.

A császár börtönbe vetette a kislányt, hogy így hasson rá. A börtönben
Filoménának megjelent a Szent Szűz és a Kisjézus, hogy vigasztalják a
gyermeket. Miután látta, hogy ez nem törte meg a lány akaratát, elrendelte,
hogy kínzással félemlítsék meg. Oszlophoz kötözték és szidalmak között
ostorozták. Visszavitték a börtönbe, hogy ott haljon meg, ám Isten angyala
meggyógyította. A császár erre elrendelte, hogy egy vashorgonyt kössenek a
nyakára és dobják a Tiberisbe. Az angyalok segítségével Filoména
megmenekült. A ruháját egy csepp víz sem érte. Majd nyílzáport zúdíttatott
a gyermekre, amitől halálos sebet szerzett. A börtönben a Jóisten gyenge
álmot küldött rá, amitől szebben ébredt, mint valaha. Majd a császár
elrendelte, hogy tüzes nyilakkal végezzék ki, ám a nyilak megfordulva a
katonákat találták el. Erre a császár elrendelte a gyermek fejének vételét.
A lány lelke dicsőségben és győzelemben szállt a mennybe egy pénteki napon,
délután három órakor, augusztus 10-én.

A csodák láttán sokan felvették a kereszténységet.

Filoména nevéhez több száz csoda fűződik. Az ereklyéit egy olasz kisváros
Mugnano del Cardinale-ban láthatjuk. A csodák többsége ebben a városban
történt. Azon a napon, mikor az ereklye megérkezett a városba, 1805.
augusztus 10-én.

Egy édesanya hozta a templomba nyomorék gyermekét, az átváltoztatás
szavainál a születése óta béna gyermek mozogni kezdett és a szentmise
végeztével saját lábain jött ki a templomból. Egy vak kislány szemeit az
édesanyja az ereklye mellett égő mécses olajával kente meg, amire a gyermek
látni kezdett. A mécses olajához mai napig csodás gyógyulások kapcsolódnak.
A legnagyobb csoda egy francia fiatal lány gyógyulásához fűződik, a neve
Pauline Marie Jaricot. E csoda következménye volt, hogy Filoménát a szentek
sorában tisztelhetjük.



------------------------------

forrás: keresztenymagyarorszag.hu/napszentje





*Filoména önmagáról*

*Kedves Testvérem!*

- mondá a Szent - egy kis görög állam királyának leánya voltam. Anyám is
királyi vérből való volt. Miután házasságuk gyermektelen volt, állandóan
áldozatokat mutattak be és imádkoztak - hamis istenekhez - hogy elnyerjék a
gyermekáldást. Ebben az időben egy Pubilus nevű római orvos élt
családunkban. Sajnálva szüleimet vakságukért és meghatva bánatuktól,
indíttatást kapott a Szentlélektől, hogy beszéljen nekik a keresztény
hitről, imáról, és biztosítsa őket, hogy kérésük meghallgatásra talál, ha
elfogadják a keresztény hitet. Meggyőző beszédkészsége megérintette
szívüket, miközben eszüket ugyanakkor isteni kegyelem világította meg.
Érett megfontolás után végül felvették a keresztség szentségét. Én a
következő esztendő elején születtem január 16-án, és a Fényről Lumenának
neveztek el, mivel annak a Hit-nek a fényében születtem, amely szüleimet
most már teljesen átjárta.

A keresztségben a Filumena nevet kaptam, a Fényről, mely megvilágosította
lelkemet a szentség kegyelmével. Isteni gondviselés engedte meg, hogy
szarkofágom felirata ugyanezt a magyarázatot sugallja értelmezőinek - noha
ők nem voltak tudatában annak, hogy pontosan ez a gondolat volt azok
fejében, akik annak idején rávésték azt.

*Szent Filoména vértanú*
Szüleim elhalmoztak szeretetük jeleivel és apám nem tudta elviselni, hogy
távol legyek tőle. Ez volt az oka annak, hogy elkísértem őt Rómába,
röviddel 13 éves korom betöltése előtt. Ez az utazás a hatalmas, büszke és
igazságtalan római császár hadüzenetének volt a következménye. Gyengesége
tudatában szegény apám elindult Rómába, remélve, hogy békét köthet a
császárral. Anyám és jómagam vele mentünk, amikor a zsarnok kihallgatáson
fogadta őt.

Milyen csodálatos a végzet, ki sejthette volna az enyémet? Mialatt apám
komolyan előadta esetét és megvédeni gondolta igazát, a császár rajtam
tartotta tekintetét és így felelt: „Ne izgasd magad tovább, teljes
nyugalomban maradhatsz, nincs több okod félni. Ahelyett, hogy
megtámadnálak, rendelkezésedre bocsátom a császári hadsereget, azzal a
fettétellel, hogy szép lányod, Filoména kezeit nekem adod házasságkötés
céljából.”

Szüleim beleegyeztek a kérés teljesítésébe és hazatérésünk folyamán
megpróbáltak meggyőzni arról, milyen boldognak kell lennem jövendő római
császárnéként.

Egyetlen pillanattétovázás nélkül utasítottam vissza a lehetőséget azzal,
hogy amikor 11 éves voltam, tisztasági, szüzességi fogadalmat tettem.

Apám akkor azon igyekezett, hogy megértesse: egy lány az én koromban nem
rendelkezik önmaga felett, ahogy szeretné, és latba vetette minden
tekintélyét, hogy engedelmességre bírjon. Jézus valahogy mégis megadta a
szükséges erőt ahhoz, hogy megmaradjak elhatározásomnál. Amikor a császár
megkapta válaszomat, olybá vette csupán, mint akaratoskodást. „Hozzátok ide
Filoména hercegnőt - mondta apámnak - majd én rábeszélem.”

Apám visszatért hozzám, de én azt feleltem, hogy az én hazám és királyságom
az Égben van és Isten előbbrevaló mindennél.

Ennek ellenére engedelmeskednünk kellett a császárnak és meg kellett
jelennünk a palotában. Először ígéretekkel és mindenféle hízelgéssel
próbált rávenni arra, hogy fogadjam el házassági ajánlatát. Hiába. Ezután
fenyegetéshez folyamodott, de eredménytelenül. Végül dühében, a
tisztátalanság ördögétől vezettetve elrendelte, hogy hajítsanak a palota
földalatti börtönébe. Itt kezeimet, lábaimat láncra verték abban a
reményben, hogy így kényszerítenek a házasságra ezzel az emberrel, akinek a
lelkét egy démon tartotta megszállva. A császár naponta jött, hogy
megismé1telje ajánlatát. Eltávolította a vasakat, hogy egy kis vizet és
kenyeret vegyek magamhoz, de látva, hogy hiába igyekszik, megújította
kínzásomat. Mennyei mátkám, Jézus, egész idő alatt gyámolított. Szüntelenül
felajánlottam magam neki és áldott Anyjának.

Ezek a jelenetek már 37 napja tartottak, amidőn a Mennyország Királynője
megjelent nekem, sugárzó fényben, az Isteni Kisdedet tartva karjában.

„Gyermekem - mondta - három további napig maradsz ebben a cellában, és
aztán bebörtönzésed negyvenedik napján elhagyod a szenvedésnek ezt a
helyét.”

Hallva ezeket a vigasztaló szavakat, szívem örömtől dobbant meg.

„Elhagyván e helyet - folytatta a Szűzanya – kegyetlen kínzásokat kell
elszenvedned Fiam szeretetéért.”

Ezek az új hírek félelemmel töltöttek el és éreztem a haldoklás minden
keserűségét.

„Bátorság, szeretett Lányom - folytatta az Ég Királynője. - Szeretlek,
többek között, mert nevemet és Fiam nevét viseled. A Fény-nek, Lumená-nak
neveznek. Fiam a te jegyesed, a Világosság, Csillag, Nap. És engem nem
ugyanúgy neveznek-e Hajnalcsillagnak, Csillagnak, Napnak, Holdnak? A
gyámolítod leszek. Most ugyan az emberi gyengeség és megalázás órája van,
de majd ha megpróbáltatásod órája üt, akkor erőt kapsz és kegyelmet nyersz.
Őrzőangyalaid között ott lesz melletted Gábriel Arkangyal, akinek neve azt
jelenti: „Az Isten ereje”. „Amikor még a földön voltam, ő volt a támaszom,
most majd elküldöm őt annak, aki az én szeretett leányom.”

Ezek a biztató szavak visszaállították önbizalmamat, s midőn a látomás
eltűnt, a cellában üdítően finom illat terjengett.

A császár - látva, hogy nem tud rávenni vágyai teljesítésére - elrendelte,
hogy kínzással félemlítsenek meg, hogy önként szegjem meg fogadásomat az
Éggel. Elrendelte, hogy kössenek egy oszlophoz, és könyörtelenül
megkorbácsoltatott, szörnyű szidalmak közepette. „Miután annyira
megátalkodott, hogy egy gonosztevőt választ, akit a saját népe ítélt
halálra - egy olyan császár helyett, mint én - mondta - példás büntetést
érdemel!”

A tirannus - látva, hogy már csupa hasadt seb vagyok, és elhatározásom
ennek ellenére szilárd - elrendelte, hogy vigyenek vissza a börtönbe, hogy
haldoklásom kínos és hosszú legyen. Vártam a halált, hogy felszállhassak az
Égbe, amikor két fényes angyal jelent meg, és mennyei balzsammal kenték meg
sebeimet. Meggyógyítottak. A következő reggelen a császár megdöbbent a
hírek hallatán, az eddiginél erősebbnek és szebbnek látva engem. Megpróbált
rábeszélni, hogy ezt a kegyet Jupiter ajándékának fogadjam el, aki a
császári hitves koronáját szánja nekem.

A Szentlélek inspirációja révén visszavágtam okoskodásaira és ellenálltam
gyengédségeinek.

Őrülten a dühtől, kiadta a parancsot, hogy egy vashorgonyt kössenek a
nyakamra és dobjanak a Tiberisbe.

De Jézus - hogy megmutassa erejét és összezavarja a hamis isteneket - még
egyszer elküldte két angyalát, hogy segítsenek nekem. Elvágták a kötelet,
és a horgony a folyó mélyébe zuhant, ahol elmerült az iszapban. Majd engem
kivittek a partra anélkül, hogy egy csepp víz érte volna öltözékemet.

Ez a csoda ott számtalan szemtanút megtérített. Diocletiánus, még
csökönyösebb vaksággal elrendelte, hogy mivel nyilvánvalóan boszorkány
vagyok, agyon kell engem nyilazni.

Halálosan megsebesítve, közel a halálhoz, visszadobtak börtönömbe.

A halál helyett, mely természetszerűleg lett volna osztályrészem, a
Mindenható békés álmot küldött rám, mely után szebben ébredtem, mint valaha.

Hallván ez újabb csodát, a császár annyira dühöngött, hogy elrendelte:
addig kell kínzásomat folytatni, amíg bele nem pusztulok. De a nyilak nem
mozdultak ki helyükről, amikor az íjak megfeszültek. Diocletianus ezt
mágiának fogta fel, és abban a reményben, hogy a „boszorkányerő”
megsemmisül a tűzzel szemben, most elrendelte, hogy a nyilak vashegyeit
izzásba kell hozni a kemencék tüzében.

Ezt az elővigyázatot sem kísérte eredmény. Isteni Jegyesem megmentett a
kíntól oly módon, hogy a nyilak visszafordultak az íjászokra, hatot megölve
közülük.

Ez az utolsó csoda újabb megkeresztelkedési hullámot váltott ki. Az emberek
egyre több jelét adták a császár iránti nemtetszésünknek, sőt, tiszteletet
nyilvánítottak a mi szent hitünk iránt.

Most már komolyabb következményektől tartva, a császár elrendelte
lefejezésemet.

A lelkem dicsőséggel és győzelemmel szállt a Mennybe, hogy ott elnyerjem a
vértanúk koronáját, amelyet oly sok szenvedés feletti győzelemmel
érdemeltem ki.

Ez délután három órakor történt, egy pénteki napon, augusztus 10-én.

Íme, az ok: miért akarta a Mindenható, hogy testi maradványaim Mugnanóba
vitessenek, éppen augusztus 10-én, és hogy mennyi csodát művelt a nevemben
éppen ezen a napon.”

Ez volt Filoména közlése életéről...


*https://www.youtube.com/watch?v=eOi9O0ydKHM
<https://www.youtube.com/watch?v=eOi9O0ydKHM>*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220116/a22cb6c1/attachment.html>