<div dir="ltr"><div><center style="color:rgb(255,255,0);font-family:Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif;font-size:16px;background-color:rgb(246,245,175)"><div id="gmail-container" style="width:46em;background:rgb(33,88,152);margin:0px auto;border:0px solid rgb(5,25,113);text-align:left"><div id="gmail-mainContent" style="padding:0px 20px"><div align="justify"><font color="yellow"><br><br><font size="5"><b>Szent Filoména</b></font><br><br><font size="3">Emléknapja: november 29.<br><br><b>Szent Filoména vértanú, a 3. század végén élt, Korfu szigetén született királylány, Rómában halt meg.<br></b><br></font><div style="float:left;margin-right:18px"><font size="3"><img src="https://szaboferi.hu/bela/Public/18nov/SzentFilomena.jpg" vspace="5" width="240" height="343" border="0"></font><span style="text-align:center;color:maroon;display:block"><b>Szent Filoména vértanú<br><font size="2">(Feszty Masa műve)</font></b></span></div><div align="justify">Egy őskeresztény kislányból, hogy hitét megtarthassa, vértanú lesz tizenhárom éves korában. A kislány, akit gyorsan temetnek el Róma katakombájában, nevét terrakotta táblára vésik fel kínzóeszközei jelképeivel együtt.<br><br>A „kis” szent maradványait 1700 évvel később egy régész csoport tárja fel. Ezzel megindul egy csodálatos, szinte megmagyarázhatatlan sorozata a történéseknek, csodák melyek a Szent Filoména és a Mennyei Atya szeretetét bizonyítják az emberek felé.<br><br>Filoména kilétére a terrakotta táblán kívül nem utalt semmi.<br><br>Kezdetben a „kis” szentről nem tudtak semmit.<br>A római történetírók nem jegyeztek fel róla semmit. Ám Filoména megmutatta az ima erejét és egy jámbor apácának Maria Luisa de Gesu a „Fájdalmas Istenanya” közösség megalapítójának kinyilatkoztatta életét a kis Filoména.<br><br>Egy kis görög állam királylánya volt, a királyi párnak nem lehetett gyermeke, miután felvették a kereszténységet, a következő évben gyermekük született, akinek a Filoména nevet adták, a fényről elnevezve. Mindez a kegyetlen Diocletianus császár uralkodásának idején. A császár hadat üzent a kis államnak, így a király és a kis Filoména Rómába utazott, hogy békét kérjenek a császártól. A császárnak megtetszett a kislány szépsége és a békéért cserébe a lány kezét kérte. A kislány elutasította a kérőt, hisz 11 éves korában tisztasági fogadalmat tett mennyei jegyesének, Jézusnak.<br><br>A császár börtönbe vetette a kislányt, hogy így hasson rá. A börtönben Filoménának megjelent a Szent Szűz és a Kisjézus, hogy vigasztalják a gyermeket. Miután látta, hogy ez nem törte meg a lány akaratát, elrendelte, hogy kínzással félemlítsék meg. Oszlophoz kötözték és szidalmak között ostorozták. Visszavitték a börtönbe, hogy ott haljon meg, ám Isten angyala meggyógyította. A császár erre elrendelte, hogy egy vashorgonyt kössenek a nyakára és dobják a Tiberisbe. Az angyalok segítségével Filoména megmenekült. A ruháját egy csepp víz sem érte. Majd nyílzáport zúdíttatott a gyermekre, amitől halálos sebet szerzett. A börtönben a Jóisten gyenge álmot küldött rá, amitől szebben ébredt, mint valaha. Majd a császár elrendelte, hogy tüzes nyilakkal végezzék ki, ám a nyilak megfordulva a katonákat találták el. Erre a császár elrendelte a gyermek fejének vételét. A lány lelke dicsőségben és győzelemben szállt a mennybe egy pénteki napon, délután három órakor, augusztus 10-én.<br><br>A csodák láttán sokan felvették a kereszténységet.<br><br>Filoména nevéhez több száz csoda fűződik. Az ereklyéit egy olasz kisváros Mugnano del Cardinale-ban láthatjuk. A csodák többsége ebben a városban történt. Azon a napon, mikor az ereklye megérkezett a városba, 1805. augusztus 10-én.<br><br>Egy édesanya hozta a templomba nyomorék gyermekét, az átváltoztatás szavainál a születése óta béna gyermek mozogni kezdett és a szentmise végeztével saját lábain jött ki a templomból. Egy vak kislány szemeit az édesanyja az ereklye mellett égő mécses olajával kente meg, amire a gyermek látni kezdett. A mécses olajához mai napig csodás gyógyulások kapcsolódnak. A legnagyobb csoda egy francia fiatal lány gyógyulásához fűződik, a neve Pauline Marie Jaricot. E csoda következménye volt, hogy Filoménát a szentek sorában tisztelhetjük.<br><br><br><br><hr color="#97b5c9" size="2"></div></font></div><font color="yellow"><br><div align="right"><font size="2">forrás: <a href="http://keresztenymagyarorszag.hu/napszentje">keresztenymagyarorszag.hu/napszentje</a></font><br></div><br></font></div><font color="yellow"></font></div><font color="yellow"><font size="1"><br><br></font></font><div id="gmail-container" style="width:46em;background:rgb(33,88,152);margin:0px auto;border:0px solid rgb(5,25,113);text-align:left"><font color="yellow"></font><div id="gmail-mainContent" style="padding:0px 20px"><font color="yellow"><br><table cellspacing="0" cellpadding="18" id="gmail-tablaid" bgcolor="#F6F5AF" border="0" align="center" width="100%" height=""><tbody><tr><td><br style="font-family:Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif"><center style="font-family:Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif"><font color="#aa2c39"><font size="5"><strong>Filoména önmagáról</strong></font></font><br><br></center><div align="justify" style="font-family:Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif"><font color="#000000"><font size="3"><b>Kedves Testvérem!</b><br><br>- mondá a Szent - egy kis görög állam királyának leánya voltam. Anyám is királyi vérből való volt. Miután házasságuk gyermektelen volt, állandóan áldozatokat mutattak be és imádkoztak - hamis istenekhez - hogy elnyerjék a gyermekáldást. Ebben az időben egy Pubilus nevű római orvos élt családunkban. Sajnálva szüleimet vakságukért és meghatva bánatuktól, indíttatást kapott a Szentlélektől, hogy beszéljen nekik a keresztény hitről, imáról, és biztosítsa őket, hogy kérésük meghallgatásra talál, ha elfogadják a keresztény hitet. Meggyőző beszédkészsége megérintette szívüket, miközben eszüket ugyanakkor isteni kegyelem világította meg. Érett megfontolás után végül felvették a keresztség szentségét. Én a következő esztendő elején születtem január 16-án, és a Fényről Lumenának neveztek el, mivel annak a Hit-nek a fényében születtem, amely szüleimet most már teljesen átjárta.<br><br>A keresztségben a Filumena nevet kaptam, a Fényről, mely megvilágosította lelkemet a szentség kegyelmével. Isteni gondviselés engedte meg, hogy szarkofágom felirata ugyanezt a magyarázatot sugallja értelmezőinek - noha ők nem voltak tudatában annak, hogy pontosan ez a gondolat volt azok fejében, akik annak idején rávésték azt.<br><br><div style="float:right;margin-left:18px"><img src="https://szaboferi.hu/bela/Public/18nov/filomena.jpg" vspace="3" width="300" height="565" border="0"><span style="text-align:center;color:maroon;display:block"><b>Szent Filoména vértanú</b></span></div>Szüleim elhalmoztak szeretetük jeleivel és apám nem tudta elviselni, hogy távol legyek tőle. Ez volt az oka annak, hogy elkísértem őt Rómába, röviddel 13 éves korom betöltése előtt. Ez az utazás a hatalmas, büszke és igazságtalan római császár hadüzenetének volt a következménye. Gyengesége tudatában szegény apám elindult Rómába, remélve, hogy békét köthet a császárral. Anyám és jómagam vele mentünk, amikor a zsarnok kihallgatáson fogadta őt.<br><br>Milyen csodálatos a végzet, ki sejthette volna az enyémet? Mialatt apám komolyan előadta esetét és megvédeni gondolta igazát, a császár rajtam tartotta tekintetét és így felelt: „Ne izgasd magad tovább, teljes nyugalomban maradhatsz, nincs több okod félni. Ahelyett, hogy megtámadnálak, rendelkezésedre bocsátom a császári hadsereget, azzal a fettétellel, hogy szép lányod, Filoména kezeit nekem adod házasságkötés céljából.”<br><br>Szüleim beleegyeztek a kérés teljesítésébe és hazatérésünk folyamán megpróbáltak meggyőzni arról, milyen boldognak kell lennem jövendő római császárnéként.<br><br>Egyetlen pillanattétovázás nélkül utasítottam vissza a lehetőséget azzal, hogy amikor 11 éves voltam, tisztasági, szüzességi fogadalmat tettem.<br><br>Apám akkor azon igyekezett, hogy megértesse: egy lány az én koromban nem rendelkezik önmaga felett, ahogy szeretné, és latba vetette minden tekintélyét, hogy engedelmességre bírjon. Jézus valahogy mégis megadta a szükséges erőt ahhoz, hogy megmaradjak elhatározásomnál. Amikor a császár megkapta válaszomat, olybá vette csupán, mint akaratoskodást. „Hozzátok ide Filoména hercegnőt - mondta apámnak - majd én rábeszélem.”<br><br>Apám visszatért hozzám, de én azt feleltem, hogy az én hazám és királyságom az Égben van és Isten előbbrevaló mindennél.<br><br>Ennek ellenére engedelmeskednünk kellett a császárnak és meg kellett jelennünk a palotában. Először ígéretekkel és mindenféle hízelgéssel próbált rávenni arra, hogy fogadjam el házassági ajánlatát. Hiába. Ezután fenyegetéshez folyamodott, de eredménytelenül. Végül dühében, a tisztátalanság ördögétől vezettetve elrendelte, hogy hajítsanak a palota földalatti börtönébe. Itt kezeimet, lábaimat láncra verték abban a reményben, hogy így kényszerítenek a házasságra ezzel az emberrel, akinek a lelkét egy démon tartotta megszállva. A császár naponta jött, hogy megismé1telje ajánlatát. Eltávolította a vasakat, hogy egy kis vizet és kenyeret vegyek magamhoz, de látva, hogy hiába igyekszik, megújította kínzásomat. Mennyei mátkám, Jézus, egész idő alatt gyámolított. Szüntelenül felajánlottam magam neki és áldott Anyjának.<br><br>Ezek a jelenetek már 37 napja tartottak, amidőn a Mennyország Királynője megjelent nekem, sugárzó fényben, az Isteni Kisdedet tartva karjában.<br><br>„Gyermekem - mondta - három további napig maradsz ebben a cellában, és aztán bebörtönzésed negyvenedik napján elhagyod a szenvedésnek ezt a helyét.”<br><br>Hallva ezeket a vigasztaló szavakat, szívem örömtől dobbant meg.<br><br>„Elhagyván e helyet - folytatta a Szűzanya – kegyetlen kínzásokat kell elszenvedned Fiam szeretetéért.”<br><br>Ezek az új hírek félelemmel töltöttek el és éreztem a haldoklás minden keserűségét.<br><br>„Bátorság, szeretett Lányom - folytatta az Ég Királynője. - Szeretlek, többek között, mert nevemet és Fiam nevét viseled. A Fény-nek, Lumená-nak neveznek. Fiam a te jegyesed, a Világosság, Csillag, Nap. És engem nem ugyanúgy neveznek-e Hajnalcsillagnak, Csillagnak, Napnak, Holdnak? A gyámolítod leszek. Most ugyan az emberi gyengeség és megalázás órája van, de majd ha megpróbáltatásod órája üt, akkor erőt kapsz és kegyelmet nyersz. Őrzőangyalaid között ott lesz melletted Gábriel Arkangyal, akinek neve azt jelenti: „Az Isten ereje”. „Amikor még a földön voltam, ő volt a támaszom, most majd elküldöm őt annak, aki az én szeretett leányom.”<br><br>Ezek a biztató szavak visszaállították önbizalmamat, s midőn a látomás eltűnt, a cellában üdítően finom illat terjengett.<br><br>A császár - látva, hogy nem tud rávenni vágyai teljesítésére - elrendelte, hogy kínzással félemlítsenek meg, hogy önként szegjem meg fogadásomat az Éggel. Elrendelte, hogy kössenek egy oszlophoz, és könyörtelenül megkorbácsoltatott, szörnyű szidalmak közepette. „Miután annyira megátalkodott, hogy egy gonosztevőt választ, akit a saját népe ítélt halálra - egy olyan császár helyett, mint én - mondta - példás büntetést érdemel!”<br><br>A tirannus - látva, hogy már csupa hasadt seb vagyok, és elhatározásom ennek ellenére szilárd - elrendelte, hogy vigyenek vissza a börtönbe, hogy haldoklásom kínos és hosszú legyen. Vártam a halált, hogy felszállhassak az Égbe, amikor két fényes angyal jelent meg, és mennyei balzsammal kenték meg sebeimet. Meggyógyítottak. A következő reggelen a császár megdöbbent a hírek hallatán, az eddiginél erősebbnek és szebbnek látva engem. Megpróbált rábeszélni, hogy ezt a kegyet Jupiter ajándékának fogadjam el, aki a császári hitves koronáját szánja nekem.<br><br>A Szentlélek inspirációja révén visszavágtam okoskodásaira és ellenálltam gyengédségeinek.<br><br>Őrülten a dühtől, kiadta a parancsot, hogy egy vashorgonyt kössenek a nyakamra és dobjanak a Tiberisbe.<br><br>De Jézus - hogy megmutassa erejét és összezavarja a hamis isteneket - még egyszer elküldte két angyalát, hogy segítsenek nekem. Elvágták a kötelet, és a horgony a folyó mélyébe zuhant, ahol elmerült az iszapban. Majd engem kivittek a partra anélkül, hogy egy csepp víz érte volna öltözékemet.<br><br>Ez a csoda ott számtalan szemtanút megtérített. Diocletiánus, még csökönyösebb vaksággal elrendelte, hogy mivel nyilvánvalóan boszorkány vagyok, agyon kell engem nyilazni.<br><br>Halálosan megsebesítve, közel a halálhoz, visszadobtak börtönömbe.<br><br>A halál helyett, mely természetszerűleg lett volna osztályrészem, a Mindenható békés álmot küldött rám, mely után szebben ébredtem, mint valaha.<br><br>Hallván ez újabb csodát, a császár annyira dühöngött, hogy elrendelte: addig kell kínzásomat folytatni, amíg bele nem pusztulok. De a nyilak nem mozdultak ki helyükről, amikor az íjak megfeszültek. Diocletianus ezt mágiának fogta fel, és abban a reményben, hogy a „boszorkányerő” megsemmisül a tűzzel szemben, most elrendelte, hogy a nyilak vashegyeit izzásba kell hozni a kemencék tüzében.<br><br>Ezt az elővigyázatot sem kísérte eredmény. Isteni Jegyesem megmentett a kíntól oly módon, hogy a nyilak visszafordultak az íjászokra, hatot megölve közülük.<br><br>Ez az utolsó csoda újabb megkeresztelkedési hullámot váltott ki. Az emberek egyre több jelét adták a császár iránti nemtetszésünknek, sőt, tiszteletet nyilvánítottak a mi szent hitünk iránt.<br><br>Most már komolyabb következményektől tartva, a császár elrendelte lefejezésemet.<br><br>A lelkem dicsőséggel és győzelemmel szállt a Mennybe, hogy ott elnyerjem a vértanúk koronáját, amelyet oly sok szenvedés feletti győzelemmel érdemeltem ki.<br><br>Ez délután három órakor történt, egy pénteki napon, augusztus 10-én.<br><br>Íme, az ok: miért akarta a Mindenható, hogy testi maradványaim Mugnanóba vitessenek, éppen augusztus 10-én, és hogy mennyi csodát művelt a nevemben éppen ezen a napon.”<br><br>Ez volt Filoména közlése életéről...</font></font></div><font color="#000000" style="font-family:Verdana,Arial,Helvetica,sans-serif"><br class="gmail-Apple-interchange-newline"></font></td></tr></tbody></table></font></div></div></center></div><div><font size="4"><b><br></b></font></div><div><font size="4"><b><a href="https://www.youtube.com/watch?v=eOi9O0ydKHM">https://www.youtube.com/watch?v=eOi9O0ydKHM</a></b></font><br></div></div>