[Grem] Eltűnt a "fehér folt" a honfoglalás előtti korszakból - moldáv régész a Mandinernek

[Emoke Greschik]

 Eltűnt a „fehér folt” a honfoglalás előtti korszakból – moldáv régész a
Mandinernek
<https://mandiner.hu/cikk/20220115_vitalij_szinyika_magyar_ostortenet_etelkoz_moldavia>
https://mandiner.hu/cikk/20220115_vitalij_szinyika_magyar_ostortenet_etelkoz_moldavia
*Írta: Kovács Gergő <https://mandiner.hu/szerzo/kovacs_gergo> *
Sokkal pontosabban körvonalazhatjuk azt a területet, amelyet a mai magyarok
ősei közvetlenül a Kárpát-medencei betelepülésük előtt elfoglaltak – mondja
Vitalij Szinyika. A moldáv régész szerint a térség régészetében lezajlott
forradalmi változások újraalkothatják a magyarság Fekete-tenger melletti
tartózkodásának képét, közvetlenül a honfoglalás előtt. Interjúnk!

*Vitalij Sztyepánovics Szinyika (1980)* régész, a történelemtudomány
kandidátusa, a T. G. Sevcsenkóról nevezett Dnyeszter menti Állami Egyetem
Régészeti Laboratóriumának (Tiraszpol) vezetője.

Lapunk kiemelt ügyként kezeli
<https://mandiner.hu/szerzo/kovacs_gergo?utm_source=mandiner&&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202201;utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202201>
a magyar őstörténet hiteles kutatási eredményeinek naprakész bemutatását.
Több tucat cikkben mutattuk be eddig a legfrissebb felfedezéseket,
elméleteket, nyomon követjük nem csupán a magyar, de a külföldi kutatók
vonatkozó munkásságát is. A világhírű ukrán régésszel, Olekszij Komarral
<https://mandiner.hu/cikk/20210725_magyar_ostortenet_regeszet_olekszij_komar?utm_source=mandiner&&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202201;utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202201>,
a Szibériából interjút adó Alekszandr Zelenkovval
<https://mandiner.hu/cikk/20210131_magyarsag_szarmazas_sziberia_regeszet_interju?utm_source=mandiner&&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202201;utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202201>,
és a Volga partjáról jelentkező Dmitrij Sztasenkovval
<https://mandiner.hu/cikk/20211120_osmagyarok_volga_videk_dmitrij_sztasenkov?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202201>
készült cikkek után újabb exkluzív anyaggal bővítjük sorozatunkat: Vitalij
Szinyika Moldáviából, az egykori Etelköz területéről jelentkezik.

***

*Úgy tudom, ön eredetileg szkíta kurgánokat ásott ki, eközben bukkant rá a
magyarok etelközi elődeire. Hogyan történt mindez? *

A Fekete-tenger északnyugati előterében több tízezer temetkezési halmot –
kurgánt – ismerünk, melyek építéséből és használatából az elmúlt hatezer
évben itt élő szinte valamennyi nép kivette a részét. A sztyepp kurgánjai
nem pusztán temetkezőhelyként, hanem földrajzi tereptárgyként is
szolgáltak. Az általunk vizsgált sírhalmok többsége különböző korokból
származó temetkezéseket és rituális tárgyakat tartalmaz. És valóban, a
régióban sok magyar jellegű leletanyagot eredményező 9. századi lelőhely is
előkerült a bronzkori halmokban, vagy azok közvetlen közelében, illetve
néhány szkíta kurgántemetkezésben is.

Minden, általunk felfedezett régészeti leletet elemzünk és tudományos
publikáció formájában közzé tesszük a szakma számára. Szerencsére
elmondhatom, hogy különböző korszakok tapasztalt kutatói dolgoznak nálunk.
Amikor az őskori kurgánok tanulmányozása során több, a halomsírok
feltöltésébe beásott magyar jellegű temetkezésekre bukkantunk, felmerült
annak szüksége is, hogy az összes hasonló leletegyüttes teljes adatbázisát
felülvizsgáljuk, kibővítsük. Kiderült, hogy az elmúlt évtizedekben jó
néhány magyar vonatkozású temetkezést találtak már,

csak tévesen határozták meg és értelmezték azokat. Az elmúlt 10-15 évben
azonban nagyon sok új lelet látott napvilágot ebben a témakörben és a
tudományos érdeklődés jelentősen felélénkült, köszönhetően a magyar
kutatási kezdeményezéseknek is. Így ma már sokkal biztosabban tudjuk
felismerni és azonosítani az etelközi magyarsághoz köthető tárgyi emlékeket.

*Kutatásaival megtízszerezte a Dnyeszter vidéki, és az Al-Duna moldáv
oldalán található magyar lelőhelyek számát. Milyen új tudományos eredmények
követték a leletek robbanásszerű növekedését?*

A legfontosabb, hogy tényszerűen kimondhatjuk:
eltűnt a „fehér folt”

a magyarok elődeinek kelet-európai tartózkodását megjelenítő régészeti
térképen. Sokkal pontosabban körvonalazhatjuk azt a területet, amelyet a
mai magyarok ősei közvetlenül a Kárpát-medencei betelepülésük előtt
elfoglaltak. Különös jelentőséggel bír az is, hogy a Fekete-tenger menti
sztyeppen itt sikerült elkülöníteni először olyan szerény mellékletű korai
magyar temetkezések is nagy számban, amelyekben a közrendű lakosság, a
köznép is képviselteti magát, nem csak a gazdag mellékletű elit!

Ezek a radiokarbon és archeogenetikai vizsgálatokkal is megerősített magyar
jellegű temetkezések kivételesen részletes, mély betekintést nyújtanak a
régió kora középkori társadalmi képébe. Aki az utóbbi években figyelemmel
követte a moldovai kora középkori régészeti szakirodalmat, ahol a vonatkozó
cikkek többsége a nemzetközileg is rangos, a magyarországi régészeti
kiadványokat is megelőző Q1 besorolású Stratum című folyóiratban jelentek
meg, pontos képet kaphatott minderről.

*A legfrissebb eredmények szerint hol lehetett Etelköz?*

A legújabb kutatások arra mutattak rá, hogy a tágabb értelemben vett
Etelköz a Prut és a Dnyeper folyó között helyezkedett el,

a füves és erdős sztyepp övezetében. Ne felejtsük el azonban, hogy nomád
társadalommal van dolgunk: szálláshelyük idővel megváltozhatott, például a
kazárok és a besenyők nyomására nyugat felé tolódhatott el.

*Magyar jellegű sírból származó fülbevaló (Szlobodzeja)*



*A magyar jellegű lelőhelyek (Szubbotci régészeti horizont) elterjedése a
Fekete-tenger északi előterében (Etelköz, térkép)*

*Mikor távoztunk? Az összes magyar elment „hont foglalni”, vagy egy részük
Etelközben maradt?*

A magyarok többsége a 9. század utolsó évtizedében hagyta el ezt a
területet, amit régészeti adatok és írott források is alátámasztanak. A
leletek alapján a magyarok egy része azonban maradt Etelközben, fokozatosan
asszimilálódva az itt feltűnő török nyelvű nomád törzsek közé. Moldáv
régészek mutattak rá először arra is, hogy
a 10. század derekáig a magyar politikai érdekszféra keleten a Dnyeszter
folyóig megmaradt,

helyi szláv szövetségben.

*Mit lehet tudni az etelközi mindennapokról, társadalomról?*

Ebben az időszakban az eurázsiai sztyepp tipikus nomád társadalmáról
beszélhetünk. Az egyes nemzetségek és családok nyáron rendszeresen északra,
a vízben gazdagabb erdős sztyeppre, télen pedig délre, a tengerhez közelebb
költöztek szállásterületükön lovaikkal, tehén-, és juhállományukkal. Törzsi
és törzsszövetségi szinten pedig közös ünnepeken gyűltek össze évente
többször, magasabb szinten, hogy megszervezzék az ellenség elleni közös
védekezést, vagy a közös portyákat.

*Milyen volt a viszonyunk a szomszédokkal? Mit tudunk az etelközi magyarság
etnikumáról?*

Az anyagi kultúra egyaránt tükrözi a kapcsolatokat a szomszédos népekkel és
országokkal, úgy mint az I. Bolgár Cárság, a Rusz, Kazár Kaganátus, török
nyelvű nomád népek, alánok, illetve a korai középkor nagy civilizációs
központjaival, a Keletrómai Birodalommal, az Arab Kalifátussal és a
perzsiai területekkel. A kapcsolattartás az adott helyzettől függően békés
(kereskedelem, követségi kapcsolatok) és katonai (rajtaütések, adóbeszedés,
ellenséges támadások visszaverése) is lehetett. A temetkezési szokások
konzervatívizmusa, illetve a viseleti elemek és a fegyverek összességéből
ítélve elmondhatjuk, hogy az etelközi magyarság általánosságban véve
megőrizte a Volga-Dél-Urál vidékéről hozott anyagi és szellemi műveltségét,
némi újabb nomád török elemekkel keveredve,

kiegészülve.

*Vitalij Sztyepánovics Szinyika*



*Magyar jellegű sír feltárása (2021)*



*2019-től három éves kutatási szerződés keretében dolgoznak tovább a
moldovai és a magyar szakemberek a terepen és a múzeumok mélyén egyaránt.
Milyen eredményeket vár a közös munkától? Melyek a fő célok? Mik a
remények?*

A munka fő célja az, hogy újraalkossuk a Fekete-tenger északi előterében,
közvetlenül a honfoglalás előtt élt magyarok történeti-régészeti képét.
Ennek a kutatásnak keretében nem csupán új feltárásokat végzünk, hanem
minden, korábbról felgyülemlett olyan adat alapos elemzését is, amelyek
lehetővé teszik a régebben fel nem ismert magyar jellegű lelőhelyek
azonosítását.

Különösen ígéretesnek tűnnek a természettudományos elemzések, úgy mint a
radiokarbon kormeghatározás, antropológia, archeogenetika, archeozoológia,
és így tovább. Az új módszerek segítenek a leletek keltezésének
tisztázásában, a magyar jellegű leleteket tartalmazó sírokban feltárt
csontvázak biológiai eredetének és családi kötelékeinek azonosításában, ezen
konkrét személyek egykori fizikai külsejének rekonstruálásában,

továbbá az akkori várható élettartam, betegségek és sérülések
megállapításában, a háziállataik fajtájának és megjelenésének kiderítésében
és ezer más dologban. Reméljük, hogy sikerül még további új magyar
leletegyütteseket, lelőhelyeket feltárni, közöttük telepeket és olyan nagy
sírszámú temetőket mint a Slobodzeya.

*(A fordítást ellenőrizte és szakmailag lektorálta: Türk Attila)*

*További érdekes képek:*

*Magyar jellegű övkészlet részlete Szlobodzeja lelőhely egy sírjából*



*Harci kés egy magyar jellegű sírból Glinoje lelőhelyről*



*Magyar jellegű sír feltárása (2008)*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220115/258d95c4/attachment.html>