[Grem] Keresztény remények az Iszlám Állam után / Szilvay Gergely

[Emoke Greschik]

 Keresztény remények az Iszlám Állam után
<https://mandiner.hu/cikk/20220105_kulfold_irak_iszlam_allam_kereszteny>
https://mandiner.hu/cikk/20220105_kulfold_irak_iszlam_allam_kereszteny

Vagyonuktól, megélhetésüktől, szeretteiktől, életterüktől – egész saját
sorsuk alakításától – fosztattak meg az iraki keresztények az Iszlám Állam
rémuralma idején. Útirajz Irakból.

*Szilvay Gergely írása a Mandiner hetilapban*

*Lapunk főmunkatársa a tél elején a Közel-Keleten járt riportúton:
Libanonról szóló, első cikkét itt olvashatják
<https://mandiner.hu/cikk/20211208_szilvay_gergely_kulfold_libanon_bejrut?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202201>.
Most az Irakból és az iraki Kurdisztánból írt riportja következik.*

*****

*„Üdvözöljük a civilizáció bölcsőjében”* – olvasom az Asiacell üzenetét,
amint érkezésünk után Erbílből Moszul felé tartunk egy viszonylag új,
kiváló minőségű autópályán. Igaz, a civilizáció csak a kopár tájat
elcsúfító rengeteg szemét képében mutatja magát. Tavasszal a Tigrisnek és
az Eufrátesznek köszönhetően zöldell a régió. Rosszkor jöttünk.
Kurdok földjén

Irakban vagyunk, mégsem igazán ott. Ez itt a Kurdisztáni Autonóm Régió, a
kurd autonómia területe, amely szíve szerint elszakadna Iraktól, s
egyesülve a szíriai és törökországi kurd területekkel önálló országgá
válna. Erbílt már nem érte el az Iszlám Állam, a szomszédos – kétórányi
autóútra fekvő – Moszult azonban igen, olyannyira, hogy ott volt az
önjelölt kalifátus központja. A Moszultól nem messze lévő Karakos, más
néven Bahdida városba tartunk, amelyet letarolt az IÁ. A következő napokban
még két ilyen települést látogatunk meg: Alkóst, ahol Irak első női
polgármesterét választották meg, valamint Telaszkufot, másik nevén
Teszkopát. A szervezet 2014 augusztusának közepén foglalta el a környéket,
a felszabadulás 2017-ben jött el. Azóta mindhárom helyen jelentős
segítséget nyújtott az újrakezdéshez a Hungary Helps program.

A sztrádán időnként katonai ellenőrző pontok lassítják utunkat. Karakos már
kívül van az autonóm Kurdisztánon, és a bagdadi kormány fennhatósága alá
tartozik, így a határon csak úgy tudunk átmenni, hogy van velünk egy helyi
születésű, az iraki hadseregben szolgáló tábornok, és nem félünk őt
*„használni”* – akárcsak a helyi püspökség titkárát. Katona és pap – azok a
személyek, akiknek errefelé feltétlen tisztelet jár. S a miheztartás
végett: később a tábornok csókolja meg a püspök gyűrűjét.

A város előtt megállunk megnézni egy Szent Barbara­-zarándokhelyet.
Gyönyörű. A papunk megmutatja, hogyan ásott alagutat az Iszlám Állam.
Mellette egy lebombázott egyetem romjain mélázunk.
*„Ne menjenek beljebb, az első méter után bárhol lehet akna!”  *–
figyelmeztet kísérőnk.
[image: Szamár a sivatagban Beban közelében. <br> Fotó: Csudai Sándor]
Szamár a sivatagban Beban közelében.
Fotó: Csudai Sándor
Keresztény keresztutak

Az utóbbi években másfél millióról háromszázezerre csökkent az iraki
keresztények száma. Karakosban kétszázan maradtak az Iszlám Állam uralma
idején, mindenki más elűzetett vagy elmenekült. A terrorkalifátus a
családtagjait telepítette ide. A város jelentős károkat szenvedett a
harcokban, majd az IÁ távozásakor is, a visszavonuló terrorszervezet
ugyanis előszeretettel gyújtotta fel az épületeket. Negyven emberről azóta
sem tudnak semmit – tudjuk meg a püspöktől. Hozzáteszi: két nőt elraboltak,
ők kiszabadulásuk után nem meséltek sokat a fogságról. Egyikük azért annyit
elárult, hogy az áttérés jeleként elmondatták velük az iszlám hitvallást,
de ő belül, a szívében kérte Isten bocsánatát.

Olyanok ma nincsenek a városban, akik a megszállás alatt az Iszlám Államnak
dolgoztak volna.

A megszállás a muszlim–keresztény viszonyra is egyértelműen rossz hatással
volt, hiszen a környező falvak musz­lim lakossága az Iszlám Állam
szervezésében kifosztotta Karakost. A visszatérő lakosok a falvakban
találták meg javaik egy részét. Ha lenne pénzük a közösség tagjainak,
megvásárolnák az üresen álló házakat, de nincs miből, és a tulajdonosok túl
sokat kérnek.

A vidék alapvetően mezőgazdaságból él, régen voltak feldolgozóüzemek is, de
ma nagy a munkanélküliség, amin alapvetően földvásárlással lehetne segíteni.
A síita muszlimok folyamatosan igyekeznek felvásárolni a környékbeli
keresztények földjeit – és azok a keresztények, akik ki akarnak vándorolni,
el is szokták adni nekik.
[image: Egy lebombázott iraki egyetem, előtte a karakosi püspök titkára.
<br> Fotó: Csudai Sándor]
Egy lebombázott iraki egyetem, előtte a karakosi püspök titkára.
Fotó: Csudai Sándor

*„Mindent kifosztottak, semmit nem hagytak itt, Korán-­idézeteket írtak a
falra” *– meséli házában a szunnita terror­szervezet uralma utáni
állapotokról egy bőrműves férfi, Mar-Zena, miután mindenki elé erős iraki
kávé kerül.
A háza mögött volt a bőrművesüzeme, ahonnan elvittek 100 millió dinárnyi
(22 millió forintnyi) bőranyagot; hosszú, hagyományos kabátokat készítettek
volna belőle, ami költséges és időigényes munka. Gyermekkora óta ezzel
foglalkozik. Meg is mutat egy különösen igényes darabot, amelyet Ferenc
pápa látogatása alkalmából készített, de nem tudta odaadni az egyházfőnek.

*„Amikor az Iszlám Állam jött, itthon voltunk, épp ebédeltünk, nagyjából
kettő óra körül. Hallottuk a rakétákat, két-három ember meghalt a
szomszédban. Tudtuk, hogy baj van, úgyhogy elmenekültünk – eleveníti fel a
férfi. – Amit tudtunk, bepakoltunk az autóba, és elindultunk nyolcan vagy
kilencen. Megérkeztünk Erbíl elé, de hajnali ötkor ott is elkezdtek
bombázni, ezért inkább a hegyek felé vettük az irányt. Egy Aradil nevű
településre értünk, ahol üres volt a templom, lepucoltuk a padokat, és ott
aludtunk.”*

Két-­három hónap után jött a hideg, ezért Erbílbe költöztek, házat béreltek
másik négy családdal, és a köztisztasági vállalatnál álltak munkába. Ötszáz
dollárnyi összeget kellett fizetniük havonta bérleti díjként, az egyház
segített nekik két-háromszáz dollárral.

*„Isten megsegített, felszabadult a térség, és visszajöttünk” *– mondja
örömmel a családfő. Kérdezzük, nem akartak-e máshová menni.
*„Itt éltünk korábban is, hová menjünk máshová? Itt a családunk, a házunk,
a földünk, az ismerőseink, ide kötődünk.”*

Amikor visszajöttek, azért elbizonytalanodtak: ahogy végigjárták az
utcákat, látták, hogy a város tele van szemetelve, el van hanyagolva.
Elsőre azt hitték, hogy egész Karakos lakhatatlan, vége mindennek. A házat
ugyan fel lehet építeni, de nincs munka, nincs megélhetés.

A visszaköltözés nem ment egyik napról a másikra. Három hétig munka után
esténként takarítani jöttek Erbílből. Elkezdték kipofozni a házat, majd
megkereste őket a püspök vezette újjáépítési bizottság, kaptak támogatást,
és ettől kezdve gyorsabban haladtak a dolgok. Hozzáteszi: gondolkodtak a
kivándorláson, de sosem volt hozzá elég pénzük. Ausztráliába mentek volna.
Nincsenek ott rokonaik, de úgy voltak vele, hogy Ausztrália van a
legmesszebb, ott érheti őket a legkevesebb baj.

A családfő végül visszatért a bőrdíszművességhez: Dél-Irakból szerzi be a
bőrt, amikor vágják az állatokat. Volt, hogy tizenötezer darabot vett meg,
egyenként 12–15 ezer dinárért (2500–3300 forint). Gondot okoz, hogy sok
olyan iparág, amely segítette a bőrművességet, már nem létezik Karakosban.
Mar-Zenának hat fia van és két lánya, két fiának pedig már van három
kisgyermeke, a lányok közül egy házas.

*„A muszlimok, ha erősek, nem kímélik a keresztény közösséget, de most
gyengék *– jelenti ki az újjáépítési bizottság mérnöke. *– De ha
lehetőségük lesz tenni valamit ellenünk, tenni fognak.”*
[image: Az Iszlám Állam által előzőleg elfoglalt Szeplőtelen fogantatás
templom Karakosban. <br> Fotó: Csudai Sándor]
Az Iszlám Állam által előzőleg elfoglalt Szeplőtelen fogantatás templom
Karakosban.
Fotó: Csudai Sándor
Magyar segítség helyben

Másnap a Karakostól nem messze fekvő Telaszkufba tartunk, ahol a Hungary
Helps kilencszáz családot segített meg. A falu bejáratánál fegyveresek
fogadnak minket, megkérdezik, kik vagyunk és kihez jöttünk. A plébánoshoz –
szól a válasz. Pár perc, a katonák telefonálnak a plébánosnak, aki
visszaigazol minket. Mehetünk.

A helyi kurd iskola nyolcgyermekes igazgató-tanárának családjával
beszélünk. A falat díszítő rózsafüzér alatt ülnek. A tanár, mint említi,
mindenekelőtt kereszténynek tartja magát. Amikor el kellett hagyni a
falujukat, nem tudták, hová menjenek. Mindent hátrahagyva indultak útnak,
csak az irataik voltak náluk. Nagyon nehéz volt az élet. Házat kellett
bérelni úgy, hogy nem volt fizetésük. Észak-Kurdisztánban telepedtek le egy
keresztény faluban.
*„Senki nem segít, csak az egyház. A kormányokban elvesztettük a bizalmat.
Ha nem lenne az egyház, mi sem lennénk itt” *– jelenti ki a családfő.

A hankei menekülttábor jezídikkel van tele, a vallásuk különös, és csak
beleszületni lehet. A tábor mellett a Hungary Helps és a Magyar Ökumenikus
Segélyszervezet cukrászdát hozott létre, ahol a menekültek elsajátíthatják
a cukrászszakmát, dolgozhatnak, és így szert tehetnek némi jövedelemre. A
jeziditák talán még a keresztényeknél is többet szenvedtek az Iszlám Állam
uralma alatt.

*„Egyszerű életünk volt Szindzsárban. Ma Szindzsár nem biztonságos,
mindenfelé milíciák masíroznak, így a menekülttáborban, sátrakban élünk, és
ez eléggé megvisel minket – mondja egy lány. – Állandóan az elvesztett és
elveszett családtagokon meg Szindzsáron jár az eszünk.” *A lány
parasztcsaládból érkezett a Szindzsár-hegység északi tájairól, és
középiskolás volt, amikor az Iszlám Állam lecsapott. A szomszéd falvak már
harcoltak a kalifátussal, ezért társaival volt idejük a hegyekbe menekülni.
A hegyekben nem volt sem enni-, sem innivaló, csak némi koszos víz, de hét
napot kihúztak ott. Sokakat elkaptak és rabul ejtettek, tizenkilenc
családtagját és a legjobb barátnőjét, Dzsilant is, akit szexrabszolgának
vittek el, végül öngyilkos lett.

Sajnos számos környékbeli muszlim népességű falu segített az Iszlám
Államnak. A lány a jövőben otthon, Szindzsárban szeretné elindítani a saját
cukrászdáját vagy szépségszalonját, hogy ezzel szolgálja saját közösségét,
és még munkát is tudna adni.
[image: A hankei jezídi menekülttábor. <br> Fotó: Csudai Sándor]
A hankei jezídi menekülttábor.
Fotó: Csudai Sándor

A menekültek átmeneti hajlékául szolgáló létesítmény egyébként különös
képet mutat: a sátortábor nem bizalomgerjesztő, és nyilván senki nem
szeretne ilyen körülmények között élni, de minden családnak hatalmas új
autója van. Az itt dolgozók szerint a legtöbbjüknek jól megy, amihez
hozzájárul, hogy lakhatásra nem kell költeniük. A táborban mindenhol
választási plakátok jelzik, hogy a politikusok számítottak az itt élő
jezídik szavazataira is.

Bassár Varda, Erbíl káld katolikus érseke, az iskola alapítója az Iszlám
Állam uralma idején a mentőakciók egyik fő szervezője volt.
A terrorszervezet érkezése után családok tömegeit fogadta be az egyházi
intézményekbe, majd létrehozott huszonhat menekülttábort, azután pedig
lakásbérleti programot indított. Az érsekség alapította az Erbíl
külvárosában, Ankavában működő katolikus egyetemet, ahová sok muszlim is
jár, és mindenki a saját vallásának megfelelő hittanon vehet részt.

Egy szunnita kurd fiatal tanárnő lelkesen meséli, miért szeret itt
tanítani: az intézményben megjelenik az iraki kultúra sokszínűsége, minden
nemzetiség, vallás képviselteti magát, a keresztény, a muszlim és a jezídi
is. Köszönetet mond a magyar kormánynak is, amiért támogatta a kurdisztáni
hadsereg Iszlám Állam elleni harcát, és kifejti, hogy ő büszke kurd.

Az érsek arról beszél:* „Áldozatiság helyett kiengesztelődésre van szükség.
Nem szeretem az áldozati pózt. Az Erbíli Katolikus Egyetemre számos muszlim
jár, aki szabadon felvételizett, pedig mehetett volna máshová is. Ez a
remény jele: ezek a fiatalok valami mást szeretnének. A pápalátogatás
igazán megmozdította az országot, és a keresztényekre terelte a figyelmet.”*

*Nyitóképen: Karakos, piactér. Fotó: Csudai Sándor*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220109/e9a3253b/attachment.html>