[Grem] Interjú a Boldogasszony Iskolanővérek új tartományfőnöknőjével

[Emoke Greschik]

 Azzal is nevelünk, akik vagyunk, amit teszünk – Beszélgetés Ivanics M.
Andrea SSND tartományfőnökkel
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2022. február 16., szerda
| 20:30

https://www.magyarkurir.hu/hirek/azzal-is-nevelunk-akik-vagyunk-amit-teszunk-beszelgetes-ivanics-m-andrea-ssnd-tartomanyfonokkel
7
A Boldogasszony Iskolanővérek Magyar Tartománya tavaly június 30-án
Debrecenben megválasztotta új vezetését. A távozó Lobmayer M. Judit helyett
a következő négy esztendőre Ivanics M. Andrea nővér lett a
tartományfőnöknő. Vele beszélgettünk.

*– Kérem, beszéljen kicsit a gyermek- és ifjúkoráról! Vallásos családból
származik? Korán érezte már a vágyat, hogy szerzetesnő legyen, vagy kitérők
után szentelte magát Istennek?*

– Esztergomban, vallásos családban nőttem fel. Állami gimnáziumban
érettségiztem. Bár a szocializmus éveiben az ország más tájain nemigen
láthattak az emberek szerzeteseket habitusban, számunkra nem volt
szokatlan, ha a rendházukhoz közeli utcákban vagy a postán szerzetesi
öltözékben feltűnt egy-egy ferences testvér. Viszonylag sok jelenlegi
rendtársam az iskolanővérek két gimnáziumának valamelyikében tanult, és a
tizennyolcadik életéve betöltése után lépett be a rendünkbe. Én huszonhat
évesen döntöttem úgy, hogy jelentkezem.

*– Miért éppen a Boldogasszony Iskolanővéreket választotta, mi vonzotta Önt
hozzájuk?*

– A lelkivezetőm egy ferences volt, Szendrei Miklós atya, akinek máig hálás
vagyok. Hallatlan készséggel és nagy bölcsességgel segített abban, hogy
rátaláljak a Boldogasszony Iskolanővérekhez vezető útra. 1989 augusztusában
léptem be az akkori nevén Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek
Kongregációjába (SSND). A rend neve 2011-ben változott, attól fogva
Boldogasszony Iskolanővérek (SSND). 1989-ben legálisan még csak egyetlen
női szerzetesrend működött Magyarországon. Én akkor már végzett pedagógus
voltam, az iskolanővérek közössége pedig tanítórend, így nem is volt
kérdés, hogy ide jelentkezem. Bár a szocializmus összeomlása után számos,
neveléssel foglalkozó női szerzetesrend kezdhette meg legálisan is a
szolgálatát, soha nem bántam meg, hogy az iskolanővéreknél horgonyoztam le.

*– A kongregáció alapítója Karolina Gerhardinger (1797–1879), szerzetesi
nevén Jézusról nevezett Mária Terézia volt. Mit kell tudnunk róla, milyen
indíttatásból alapította a rendet?*

– A bizonyosságban, hogy itt a helyem, nem csupán a nevelés-oktatás iránti
lelkesedésem segített, hanem a rendem alapítója, Boldog Jézusról nevezett
Mária Terézia Gerhardinger példája is: Istenbe vetett hite, bizalma és
óriási bátorsága, amellyel kolostorok és a hozzájuk kapcsolódó iskolák
sokaságát hozta létre az élete során. 1833-ban, a rendalapítás első évében
az egyetlen intézményünkben még csak három nővér oktatott háromszázötven
gyermeket. Néhány évtizeddel később, 1874-ben viszont már 1749 iskolanővér
nevelt 71 120 diákot két földrész 179 intézményében. „Iskolákban és más
olyan területeken dolgozunk, ahol nevelői szolgálatunkra különösen szükség
van. Senkit sem zárunk ki gondoskodásunkból” – írta az alapítónk.

*– A nevelés-oktatás kezdetektől fogva kiemelt feladata a rendnek.*

– Alapítónk olyan nevelő volt, aki hitt abban, hogy minden ember képes
változni, és minden gyermeknek joga van hozzájutni a tudáshoz, a
műveltséghez, bármely társadalmi réteghez tartozzék is. Meggyőződése volt,
hogy „az iskolába járás elmulasztása fokozza a szegénységet”. Ezzel a
hitével ajtót nyitott a jövőre a társadalom peremén élő gyermekek előtt
ugyanúgy, mint a középosztályhoz tartozó diákjai előtt. Boldog M. Terézia
vallotta, rendje Istennek olyan műve, amely „a maga nemében egyedülálló”.
És ez igaz is, hiszen a 19. századi gyakorlattal ellentétben ő egy olyan
női rendet hozott létre, amelynek tagjait központilag irányított és
szervezett, színvonalas képzésben részesítette. Előírta számukra a helyi
körülményekhez, a kulturális szokásokhoz való rugalmas alkalmazkodást. Bár
klauzúrás rend vagyunk, ha a nevelői munka megkívánta, a nővérek
elhagyhatták a klauzúrát, például kirándulhattak a gyerekekkel, részt
vehettek továbbképzéseken. Nem meglepő hát, hogy azzal vádolták meg,
rendjének tagjai túlságosan képzettek. Erre az volt a válasza: egy
iskolanővérnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy egy falusi iskolában, a
földművesek gyermekei között ugyanúgy megállja a helyét, mint egy
nagyvárosi, emelt szintű oktatást nyújtó intézményben, ahová magasabb
társadalmi csoportba tartozó tanulók járnak. Ahogyan egyik levelében írta:
„Rendünk életképességének csírája éppen abban rejlik, hogy mi,
iskolanővérek, mindenhová, minden helyre és réteghez alkalmasak vagyunk,
ahová minket az isteni Gondviselés küld.”

Halála előtt alapítónk arra kérte a rendtársait, hogy minden tőle származó
dokumentumot, őt ábrázoló képet semmisítsenek meg. Engedelmes apácái sajnos
ezt meg is tették. Az általa írt több mint 5300 levél azonban fennmaradt a
különböző települések, egyházmegyék, hatóságok, közösségek irattáraiban.
Ebből a kiterjedt levelezésből tudjuk, hogy teljes szívéből hitte,

a gyermekek nevelésével, a keresztény értékek átadásával alakítható a
társadalom, az oktatás által jobbá, emberibbé tehető a világ.

*– Mi lehet a küldetése egy szerzetesközösségnek, egy katolikus iskolának a
mai világban, amely kétségbe vonja a keresztény értékrendet, tagadja a
hagyományos értékeket, és közömbös a kereszténység iránt vagy éppen
ellenséges vele szemben?*

– Az egyik generálisunk egykor azt mondta, az a jó iskolanővér, akinek az
egyik kezében a Biblia, a másikban egy napilap van. A kép természetesen
szimbolikusan értendő. Hogy miért kell egy iskolanővérnek Szentírást
tartania kezében, azt nem kell magyaráznom. De mit fejez ki a napilap?
Sokan úgy vélik, az a fiatal lány, aki kicsit élhetetlen, vagy szeretné
elfordítani a fejét a realitástól, kolostorba menekül. Nyugodtan
megmosolyoghatjuk ezt az elképzelést. Egy tanítórend tagját, aki naponta
ovisokkal, általános iskolásokkal, gimnazistákkal, egyetemistákkal
találkozik, párbeszédet folytat velük, és őszintén érdeklődik a kétségeik
iránt, bizony megérintik az emberi, családi nehézségek, küzdelmek. Ez a
szerzetes a feje búbjáig elmerül a 21. századi valóságunkban. És éppen ez
az iskolanővérek küldetése. Ezért alapította a rendünket Boldog M. Terézia.

A létünkkel, a jelenlétünkkel, nevelői szolgálatunkkal kell tanúságot
tennünk arról, hogy az élő Isten a mi teremtőnk, és hogy Jézus Krisztus
minden embert testvérként szeret.

A Szentlélek pedig megadja nekünk az erőt ahhoz, hogy merjünk szembesülni a
társadalmi igazságtalanságokkal, a rászorulók ínségével, küzdjünk a
kiszolgáltatottak és kitaszítottak jogaiért, és „hangosítsuk ki” azoknak a
hangját, akikét nem akarja meghallani a jóléti társadalom. Mi,
iskolanővérek hisszük, hogy minden gyermek, fiatal és felnőtt értéket
hordozó ember. Valljuk, hogy a neveltjeinkben rejlő adottságok, képességek
tapintatos testvéri szeretettel kibontakoztathatók. Alapítónk az egész
életével, nevelői szolgálatával és küzdelmeivel az utána következő
nemzedékek jövőjét építette. Mi, 21. századi rendtársai is ugyanezt az utat
szeretnénk járni. Az alapítónk kora sem volt mentes a háborús
konfliktusoktól, a járványoktól, a különféle eszmék okozta zűrzavartól, az
örök emberi értékek megvetésétől, tagadásától. Boldog M. Terézia mégsem
veszítette el az Istenbe és embertársaiba vetett hitét és bizalmát.
Meggyőződése volt, hogy a minőségi oktatással, a gyermeket érlelő
neveléssel Isten örömhírét hirdeti, visszaadja az ínséget szenvedők emberi
méltóságát, erősítheti a társadalom anyagi javakban bővelkedő rétegeinek
felelősségvállalását, azaz tulajdonképpen helyreállíthatja a világ Isten
által megálmodott rendjét.

*– Az Önök szerzetesi fogadalma az engedelmességre, a tisztaságra, a
szegénységre szólt, s korábban emellett arra is, hogy közreműködnek
embertársaik megszentelésében. Mit jelent ez?*

– 1924-ig az iskolanővérek a három szerzetesi fogadalom mellett egy
negyediket is tettek. Ez arra vonatkozott, hogy a nevelés szolgálatának
szentelik az életüket, minden képességünket, Istentől kapott tehetségünket.
A negyedik fogadalom arra szólította fel az iskolanővért, hogy tudatosítsa
magában, a nevelés nem csupán ismeretátadást jelent. A rend tagjait arra
hívja az Úr, hogy az emberek közötti jelenlétük legyen ösztönzés mások
számára. Tevékenységükkel, példájukkal buzdítsák őket arra, hogy kerüljenek
kapcsolatba Istennel, értékeljék önmagukat, és adjanak hálát az életért.
Ezt jelenti az, hogy

közreműködünk embertársaink megszentelésében, legyen szó kisgyermekekről,
kamaszokról vagy felnőttekről.

*– Magyarországon mióta vannak jelen, és hány helyen, hány közösségben
tevékenykednek?*

– 1858-ban, Bajorországból érkeztek az első iskolanővérek Magyarországra.
Temesvárott jött létre az első rendházunk és iskolánk, amely 1900-ra
Kelet-Magyarország legnagyobb nevelési intézménye lett. Olyannyira
elismertté vált az intézményeinkben folyó oktató-nevelő munka, hogy két
tartományfőnökünk is megkapta az Osztrák–Magyar Monarchia polgárai számára
elnyerhető legmagasabb kitüntetést az uralkodótól, Ferenc Józseftől.
Jobbára a történelmi Magyarország délkeleti területein létesültek
rendházaink és iskoláink, így aztán a trianoni határok meghúzása után az
iskolanővérek magyar tartománya elvesztette kolostorainak és intézményeinek
kétharmadát. A szerzetesrendek 1950-es feloszlatása 413 rendtársamat
érintette. Napjainkban ötvenhárom nővér tartozik a magyar tartományhoz.
Rendházunk van Budapesten, Debrecenben, Makón, Muzslyán (Szerbia), Szegeden
és Szovátán (Románia). A kongregációnk noviciátusa Rómában van, ahol
jelenleg két novíciánk készül arra, hogy a kánoni év után, első fogadalmuk
letétele előtt hazatérjenek az úgynevezett apostoli szolgálat hónapjaira.

*– Nevelési-oktatási elveik között alapvető jelentőségű a szellemi
bátorságra és a szív nyitottságára törekvés.*

– A szellemi bátorságra nevelés valóban alapvetés számunkra. Ez azt
jelenti, hogy intézményeinkben törekszünk a színvonalas oktatásra, ahogyan
arra is, hogy diákjainknak megtanítsuk: soha ne lankadjék az érdeklődésük a
világ történései, az újabb tudományos eredmények és művészeti értékek
iránt. Azaz mindig őrizzék meg a világban való tájékozódás, eligazodni
akarás képességét. Fontosnak tartjuk, hogy a szívükbe véssük: soha semmit
ne mondjanak vagy tegyenek a meggyőződésük, a lelkiismeretük ellenében, sem
restségből, sem félelemből.

Az ismeretekkel túlhalmozott szellem üres marad szívben, lélekben, ha az
értelmi képzéssel nem tart lépést az érzület nemesítése, az akarat
nevelése, mert a szívet is nevelni kell”

– olvasható egy iskolanővéri írásban. A mindennapok gyakorlatában ez azt
jelenti, hogy nekünk, nevelőknek példát kell mutatnunk szellemi
bátorságból, a világ dolgai iránti érdeklődés és az önnevelés terén. Óriási
felelősség hordozói vagyunk. A szabályunk ezt így fogalmazza meg.

Mindazzal nevelünk, amik vagyunk és amit teszünk.”

*– Kiemelten fontosnak tartják a bizalomra nevelést is. Mit értenek ezen?*

– Az iskolanővéri nevelésnek célja az is, hogy felismertessük a
diákjainkkal, az élet nem véletlenek sorozatából áll, hanem Isten
gondviselő cselekedeteinek füzére alkotja. A mindennapok gondjai,
küzdelmei, tragédiái közepette olykor lehetetlennek látszik, hogy
megéreztessük egy-egy érintett diákunkkal Isten jelenlétét, azt, hogy vele
van, vele szenved, megérti őt, és soha nem hagyja magára. Ezekben a
helyzetekben

mi, a nevelők vagyunk Isten eszközei; együttérzésünkkel, közös
reménykedésünkkel igyekszünk erősíteni őt vagy éppen a családtagjait.
Istenbe és embertársainkba vetett bizalmunkkal kell táplálnunk és
gyógyítanunk a kétségbeesett szíveket, lelkeket.

Ehhez Isten kegyelmén kívül szakmai tudásra, nagy alázatra, kitartó és erős
akaratra, gyengéd, megértő szívre van szükségünk.

*– Az ifjúság nevelésén kívül hogyan vesznek még részt a társadalom
formálásában?*

– Ma 30 országban 2045 iskolanővér szolgálja Isten népét óvodákban,
iskolákban, árvaházakban, kollégiumokban, egészségügyi intézményekben,
menekülttáborokban, családsegítő központokban, plébániákon,
lelkigyakorlatos házban, idősek és fogyatékossággal élők otthonában.
Shalom-hálózatunk különösen a kiszolgáltatottak, a peremre szorultak
segélykiáltására igyekszik felhívni a világ figyelmét különböző akciók,
demonstrációk szervezésével. Kongregációnk csatlakozott Ferenc pápa
felhívásához, és mint a *Laudato si'* kezdetű enciklika tanításai iránt
elkötelezett rend szeretnénk, ha óvodásaink és diákjaink felismernék, hogy
otthonunk, a Föld sok sebből vérzik, védelemre szorul. A Boldogasszony
Iskolanővérek Kongregációja 1993-ban került be az ENSZ-be nem kormányzati
képviselettel rendelkező szervezetként. 1997 júliusában kérvényeztük, és a
követkető év júniusában megkaptuk tanácsadói státuszunkat az ENSZ Gazdasági
és Szociális Tanácsánál (ECOSOC). Az ENSZ-ben a peremre szorultak és a
mellőzöttek, különösen a nők, az ifjúság és a szegények szószólóiként
vagyunk jelen.

*– Tartományfőnökként milyen terveket szeretne megvalósítani?*

– A terveimet részben a szabályunk, részben a legutóbbi általános
káptalanunk már megfogalmazta. A szabályunk arra szólít fel, hogy
tartományfőnökként erősítsem a közösségem egységét.

Elő kell segítenem, hogy képessé váljunk felismerni, milyen feladatok
vállalására vagyunk hivatottak, milyen sürgető nevelési kihívások várnak
ránk korunkban. Az iskolanővérek általános káptalanja pedig arra hívott meg
bennünket, hogy „a világ szívében a béke, a remény és a szeretet emberei
legyünk.”

Természetesen a szívemben hordozom a Boldogasszony Iskolanővérek Magyar
Tartománya által fenntartott intézményekhez kapcsolódó több mint 3400
gyermeket, fiatalt és családtagjaikat, ahogyan a nevelői munkánkat segítő
közel 550 kollégánk gondjait is.

Tartományfőnökként egyvalamit szívből sajnálok: vezetői szolgálatom olyan
szerteágazó, hogy mellette nem marad időm a tanításra. Ez bizony nagyon
hiányzik az életemből.

*Szerző: Bodnár Dániel*


*Fotó: Lambert Attila*

*Magyar Kurír*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220217/c0950263/attachment.html>