<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Azzal is nevelünk, akik vagyunk, amit teszünk – Beszélgetés Ivanics M. Andrea SSND tartományfőnökkel</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2022. február 16., szerda | 20:30<div class="gmail-ikonok"> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/azzal-is-nevelunk-akik-vagyunk-amit-teszunk-beszelgetes-ivanics-m-andrea-ssnd-tartomanyfonokkel">https://www.magyarkurir.hu/hirek/azzal-is-nevelunk-akik-vagyunk-amit-teszunk-beszelgetes-ivanics-m-andrea-ssnd-tartomanyfonokkel</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g120146']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=120146&v=1&img=c_IMG_4869.jpg"><span class="gmail-galcount" title="7 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 7</span></a></div><h3 class="gmail-lead">A
Boldogasszony Iskolanővérek Magyar Tartománya tavaly június 30-án
Debrecenben megválasztotta új vezetését. A távozó Lobmayer M. Judit
helyett a következő négy esztendőre Ivanics M. Andrea nővér lett a
tartományfőnöknő. Vele beszélgettünk.</h3><div class="gmail-contentsav"><p><strong>–
Kérem, beszéljen kicsit a gyermek- és ifjúkoráról! Vallásos családból
származik? Korán érezte már a vágyat, hogy szerzetesnő legyen, vagy
kitérők után szentelte magát Istennek?</strong></p>
<p>– Esztergomban, vallásos családban nőttem fel. Állami gimnáziumban
érettségiztem. Bár a szocializmus éveiben az ország más tájain nemigen
láthattak az emberek szerzeteseket habitusban, számunkra nem volt
szokatlan, ha a rendházukhoz közeli utcákban vagy a postán szerzetesi
öltözékben feltűnt egy-egy ferences testvér. Viszonylag sok jelenlegi
rendtársam az iskolanővérek két gimnáziumának valamelyikében tanult, és a
tizennyolcadik életéve betöltése után lépett be a rendünkbe. Én
huszonhat évesen döntöttem úgy, hogy jelentkezem.</p>
<p><strong>– Miért éppen a Boldogasszony Iskolanővéreket választotta, mi vonzotta Önt hozzájuk?</strong></p>
<p>– A lelkivezetőm egy ferences volt, Szendrei Miklós atya, akinek máig
hálás vagyok. Hallatlan készséggel és nagy bölcsességgel segített
abban, hogy rátaláljak a Boldogasszony Iskolanővérekhez vezető útra.
1989 augusztusában léptem be az akkori nevén Miasszonyunkról Nevezett
Szegény Iskolanővérek Kongregációjába (SSND). A rend neve 2011-ben
változott, attól fogva Boldogasszony Iskolanővérek (SSND). 1989-ben
legálisan még csak egyetlen női szerzetesrend működött Magyarországon.
Én akkor már végzett pedagógus voltam, az iskolanővérek közössége pedig
tanítórend, így nem is volt kérdés, hogy ide jelentkezem. Bár a
szocializmus összeomlása után számos, neveléssel foglalkozó női
szerzetesrend kezdhette meg legálisan is a szolgálatát, soha nem bántam
meg, hogy az iskolanővéreknél horgonyoztam le.</p>
<p></p>
<p><strong>– A kongregáció alapítója Karolina Gerhardinger (1797–1879),
szerzetesi nevén Jézusról nevezett Mária Terézia volt. Mit kell tudnunk
róla, milyen indíttatásból alapította a rendet?</strong></p>
<p>– A bizonyosságban, hogy itt a helyem, nem csupán a nevelés-oktatás
iránti lelkesedésem segített, hanem a rendem alapítója, Boldog Jézusról
nevezett Mária Terézia Gerhardinger példája is: Istenbe vetett hite,
bizalma és óriási bátorsága, amellyel kolostorok és a hozzájuk
kapcsolódó iskolák sokaságát hozta létre az élete során. 1833-ban, a
rendalapítás első évében az egyetlen intézményünkben még csak három
nővér oktatott háromszázötven gyermeket. Néhány évtizeddel később,
1874-ben viszont már 1749 iskolanővér nevelt 71 120 diákot két földrész
179 intézményében. „Iskolákban és más olyan területeken dolgozunk, ahol
nevelői szolgálatunkra különösen szükség van. Senkit sem zárunk ki
gondoskodásunkból” – írta az alapítónk.</p>
<p><strong>– A nevelés-oktatás kezdetektől fogva kiemelt feladata a rendnek.</strong></p>
<p>– Alapítónk olyan nevelő volt, aki hitt abban, hogy minden ember
képes változni, és minden gyermeknek joga van hozzájutni a tudáshoz, a
műveltséghez, bármely társadalmi réteghez tartozzék is. Meggyőződése
volt, hogy „az iskolába járás elmulasztása fokozza a szegénységet”.
Ezzel a hitével ajtót nyitott a jövőre a társadalom peremén élő
gyermekek előtt ugyanúgy, mint a középosztályhoz tartozó diákjai előtt.
Boldog M. Terézia vallotta, rendje Istennek olyan műve, amely „a maga
nemében egyedülálló”. És ez igaz is, hiszen a 19. századi gyakorlattal
ellentétben ő egy olyan női rendet hozott létre, amelynek tagjait
központilag irányított és szervezett, színvonalas képzésben
részesítette. Előírta számukra a helyi körülményekhez, a kulturális
szokásokhoz való rugalmas alkalmazkodást. Bár klauzúrás rend vagyunk, ha
a nevelői munka megkívánta, a nővérek elhagyhatták a klauzúrát, például
kirándulhattak a gyerekekkel, részt vehettek továbbképzéseken. Nem
meglepő hát, hogy azzal vádolták meg, rendjének tagjai túlságosan
képzettek. Erre az volt a válasza: egy iskolanővérnek alkalmasnak kell
lennie arra, hogy egy falusi iskolában, a földművesek gyermekei között
ugyanúgy megállja a helyét, mint egy nagyvárosi, emelt szintű oktatást
nyújtó intézményben, ahová magasabb társadalmi csoportba tartozó tanulók
járnak. Ahogyan egyik levelében írta: „Rendünk életképességének csírája
éppen abban rejlik, hogy mi, iskolanővérek, mindenhová, minden helyre
és réteghez alkalmasak vagyunk, ahová minket az isteni Gondviselés
küld.”</p>
<p>Halála előtt alapítónk arra kérte a rendtársait, hogy minden tőle
származó dokumentumot, őt ábrázoló képet semmisítsenek meg. Engedelmes
apácái sajnos ezt meg is tették. Az általa írt több mint 5300 levél
azonban fennmaradt a különböző települések, egyházmegyék, hatóságok,
közösségek irattáraiban. Ebből a kiterjedt levelezésből tudjuk, hogy
teljes szívéből hitte,</p>
<blockquote>
<p>a gyermekek nevelésével, a keresztény értékek átadásával alakítható a
társadalom, az oktatás által jobbá, emberibbé tehető a világ.</p>
</blockquote>
<p><strong>– Mi lehet a küldetése egy szerzetesközösségnek, egy
katolikus iskolának a mai világban, amely kétségbe vonja a keresztény
értékrendet, tagadja a hagyományos értékeket, és közömbös a
kereszténység iránt vagy éppen ellenséges vele szemben?</strong></p>
<p>– Az egyik generálisunk egykor azt mondta, az a jó iskolanővér,
akinek az egyik kezében a Biblia, a másikban egy napilap van. A kép
természetesen szimbolikusan értendő. Hogy miért kell egy iskolanővérnek
Szentírást tartania kezében, azt nem kell magyaráznom. De mit fejez ki a
napilap? Sokan úgy vélik, az a fiatal lány, aki kicsit élhetetlen, vagy
szeretné elfordítani a fejét a realitástól, kolostorba menekül.
Nyugodtan megmosolyoghatjuk ezt az elképzelést. Egy tanítórend tagját,
aki naponta ovisokkal, általános iskolásokkal, gimnazistákkal,
egyetemistákkal találkozik, párbeszédet folytat velük, és őszintén
érdeklődik a kétségeik iránt, bizony megérintik az emberi, családi
nehézségek, küzdelmek. Ez a szerzetes a feje búbjáig elmerül a 21.
századi valóságunkban. És éppen ez az iskolanővérek küldetése. Ezért
alapította a rendünket Boldog M. Terézia.</p>
<blockquote>
<p>A létünkkel, a jelenlétünkkel, nevelői szolgálatunkkal kell tanúságot
tennünk arról, hogy az élő Isten a mi teremtőnk, és hogy Jézus Krisztus
minden embert testvérként szeret.</p>
</blockquote>
<p>A Szentlélek pedig megadja nekünk az erőt ahhoz, hogy merjünk
szembesülni a társadalmi igazságtalanságokkal, a rászorulók ínségével,
küzdjünk a kiszolgáltatottak és kitaszítottak jogaiért, és „hangosítsuk
ki” azoknak a hangját, akikét nem akarja meghallani a jóléti társadalom.
Mi, iskolanővérek hisszük, hogy minden gyermek, fiatal és felnőtt
értéket hordozó ember. Valljuk, hogy a neveltjeinkben rejlő adottságok,
képességek tapintatos testvéri szeretettel kibontakoztathatók. Alapítónk
az egész életével, nevelői szolgálatával és küzdelmeivel az utána
következő nemzedékek jövőjét építette. Mi, 21. századi rendtársai is
ugyanezt az utat szeretnénk járni. Az alapítónk kora sem volt mentes a
háborús konfliktusoktól, a járványoktól, a különféle eszmék okozta
zűrzavartól, az örök emberi értékek megvetésétől, tagadásától. Boldog M.
Terézia mégsem veszítette el az Istenbe és embertársaiba vetett hitét
és bizalmát. Meggyőződése volt, hogy a minőségi oktatással, a gyermeket
érlelő neveléssel Isten örömhírét hirdeti, visszaadja az ínséget
szenvedők emberi méltóságát, erősítheti a társadalom anyagi javakban
bővelkedő rétegeinek felelősségvállalását, azaz tulajdonképpen
helyreállíthatja a világ Isten által megálmodott rendjét.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g120146']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=120146&v=1&p=1&img=c_IMG_4973.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>– Az Önök szerzetesi fogadalma az engedelmességre, a
tisztaságra, a szegénységre szólt, s korábban emellett arra is, hogy
közreműködnek embertársaik megszentelésében. Mit jelent ez?</strong></p>
<p>– 1924-ig az iskolanővérek a három szerzetesi fogadalom mellett egy
negyediket is tettek. Ez arra vonatkozott, hogy a nevelés szolgálatának
szentelik az életüket, minden képességünket, Istentől kapott
tehetségünket. A negyedik fogadalom arra szólította fel az iskolanővért,
hogy tudatosítsa magában, a nevelés nem csupán ismeretátadást jelent. A
rend tagjait arra hívja az Úr, hogy az emberek közötti jelenlétük
legyen ösztönzés mások számára. Tevékenységükkel, példájukkal buzdítsák
őket arra, hogy kerüljenek kapcsolatba Istennel, értékeljék önmagukat,
és adjanak hálát az életért. Ezt jelenti az, hogy</p>
<blockquote>
<p>közreműködünk embertársaink megszentelésében, legyen szó kisgyermekekről, kamaszokról vagy felnőttekről.</p>
</blockquote>
<p><strong>– Magyarországon mióta vannak jelen, és hány helyen, hány közösségben tevékenykednek?</strong></p>
<p>– 1858-ban, Bajorországból érkeztek az első iskolanővérek
Magyarországra. Temesvárott jött létre az első rendházunk és iskolánk,
amely 1900-ra Kelet-Magyarország legnagyobb nevelési intézménye lett.
Olyannyira elismertté vált az intézményeinkben folyó oktató-nevelő
munka, hogy két tartományfőnökünk is megkapta az Osztrák–Magyar
Monarchia polgárai számára elnyerhető legmagasabb kitüntetést az
uralkodótól, Ferenc Józseftől. Jobbára a történelmi Magyarország
délkeleti területein létesültek rendházaink és iskoláink, így aztán a
trianoni határok meghúzása után az iskolanővérek magyar tartománya
elvesztette kolostorainak és intézményeinek kétharmadát. A
szerzetesrendek 1950-es feloszlatása 413 rendtársamat érintette.
Napjainkban ötvenhárom nővér tartozik a magyar tartományhoz. Rendházunk
van Budapesten, Debrecenben, Makón, Muzslyán (Szerbia), Szegeden és
Szovátán (Románia). A kongregációnk noviciátusa Rómában van, ahol
jelenleg két novíciánk készül arra, hogy a kánoni év után, első
fogadalmuk letétele előtt hazatérjenek az úgynevezett apostoli szolgálat
hónapjaira.</p>
<p></p>
<p><strong>– Nevelési-oktatási elveik között alapvető jelentőségű a szellemi bátorságra és a szív nyitottságára törekvés.</strong></p>
<p>– A szellemi bátorságra nevelés valóban alapvetés számunkra. Ez azt
jelenti, hogy intézményeinkben törekszünk a színvonalas oktatásra,
ahogyan arra is, hogy diákjainknak megtanítsuk: soha ne lankadjék az
érdeklődésük a világ történései, az újabb tudományos eredmények és
művészeti értékek iránt. Azaz mindig őrizzék meg a világban való
tájékozódás, eligazodni akarás képességét. Fontosnak tartjuk, hogy a
szívükbe véssük: soha semmit ne mondjanak vagy tegyenek a meggyőződésük,
a lelkiismeretük ellenében, sem restségből, sem félelemből.</p>
<blockquote>
<p>Az ismeretekkel túlhalmozott szellem üres marad szívben, lélekben, ha
az értelmi képzéssel nem tart lépést az érzület nemesítése, az akarat
nevelése, mert a szívet is nevelni kell”</p>
</blockquote>
<p>– olvasható egy iskolanővéri írásban. A mindennapok gyakorlatában ez
azt jelenti, hogy nekünk, nevelőknek példát kell mutatnunk szellemi
bátorságból, a világ dolgai iránti érdeklődés és az önnevelés terén.
Óriási felelősség hordozói vagyunk. A szabályunk ezt így fogalmazza meg.</p>
<blockquote>
<p>Mindazzal nevelünk, amik vagyunk és amit teszünk.”</p>
</blockquote>
<p><strong>– Kiemelten fontosnak tartják a bizalomra nevelést is. Mit értenek ezen?</strong></p>
<p>– Az iskolanővéri nevelésnek célja az is, hogy felismertessük a
diákjainkkal, az élet nem véletlenek sorozatából áll, hanem Isten
gondviselő cselekedeteinek füzére alkotja. A mindennapok gondjai,
küzdelmei, tragédiái közepette olykor lehetetlennek látszik, hogy
megéreztessük egy-egy érintett diákunkkal Isten jelenlétét, azt, hogy
vele van, vele szenved, megérti őt, és soha nem hagyja magára. Ezekben a
helyzetekben</p>
<blockquote>
<p>mi, a nevelők vagyunk Isten eszközei; együttérzésünkkel, közös
reménykedésünkkel igyekszünk erősíteni őt vagy éppen a családtagjait.
Istenbe és embertársainkba vetett bizalmunkkal kell táplálnunk és
gyógyítanunk a kétségbeesett szíveket, lelkeket.</p>
</blockquote>
<p>Ehhez Isten kegyelmén kívül szakmai tudásra, nagy alázatra, kitartó és erős akaratra, gyengéd, megértő szívre van szükségünk.</p>
<p></p>
<p><strong>– Az ifjúság nevelésén kívül hogyan vesznek még részt a társadalom formálásában?</strong></p>
<p>– Ma 30 országban 2045 iskolanővér szolgálja Isten népét óvodákban,
iskolákban, árvaházakban, kollégiumokban, egészségügyi intézményekben,
menekülttáborokban, családsegítő központokban, plébániákon,
lelkigyakorlatos házban, idősek és fogyatékossággal élők otthonában.
Shalom-hálózatunk különösen a kiszolgáltatottak, a peremre szorultak
segélykiáltására igyekszik felhívni a világ figyelmét különböző akciók,
demonstrációk szervezésével. Kongregációnk csatlakozott Ferenc pápa
felhívásához, és mint a <em>Laudato si'</em> kezdetű enciklika tanításai
iránt elkötelezett rend szeretnénk, ha óvodásaink és diákjaink
felismernék, hogy otthonunk, a Föld sok sebből vérzik, védelemre szorul.
A Boldogasszony Iskolanővérek Kongregációja 1993-ban került be az
ENSZ-be nem kormányzati képviselettel rendelkező szervezetként. 1997
júliusában kérvényeztük, és a követkető év júniusában megkaptuk
tanácsadói státuszunkat az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsánál
(ECOSOC). Az ENSZ-ben a peremre szorultak és a mellőzöttek, különösen a
nők, az ifjúság és a szegények szószólóiként vagyunk jelen.</p>
<p><strong>– Tartományfőnökként milyen terveket szeretne megvalósítani?</strong></p>
<p>– A terveimet részben a szabályunk, részben a legutóbbi általános
káptalanunk már megfogalmazta. A szabályunk arra szólít fel, hogy
tartományfőnökként erősítsem a közösségem egységét.</p>
<blockquote>
<p>Elő kell segítenem, hogy képessé váljunk felismerni, milyen feladatok
vállalására vagyunk hivatottak, milyen sürgető nevelési kihívások
várnak ránk korunkban. Az iskolanővérek általános káptalanja pedig arra
hívott meg bennünket, hogy „a világ szívében a béke, a remény és a
szeretet emberei legyünk.”</p>
</blockquote>
<p>Természetesen a szívemben hordozom a Boldogasszony Iskolanővérek
Magyar Tartománya által fenntartott intézményekhez kapcsolódó több mint
3400 gyermeket, fiatalt és családtagjaikat, ahogyan a nevelői munkánkat
segítő közel 550 kollégánk gondjait is.</p>
<p></p>
<p>Tartományfőnökként egyvalamit szívből sajnálok: vezetői szolgálatom
olyan szerteágazó, hogy mellette nem marad időm a tanításra. Ez bizony
nagyon hiányzik az életemből.</p>
<p><strong>Szerző: Bodnár Dániel</strong></p>
<p><strong>Fotó: Lambert Attila<br></strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>