[Grem] Üzenet Valentin napra a Komporday-Gerhardt házaspártól / "Sosem csak egymás felé tekintünk" ..

[Emoke Greschik]

 Üzenet Valentin-napra a Komporday–Gerhardt házaspártól: Sosem csak egymás
felé tekintünk
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2022. február 13.,
vasárnap | 12:02
https://www.magyarkurir.hu/hirek/uzenet-valentin-napra-komporday-gerhardt-hazaspartol-sosem-csak-egymas-fele-tekintunk
7
Valentin-napi és házasság heti kampányt indított a Görögkatolikus Egyház a
közösségi médiában, melyben évtizedek óta együtt élő házaspárok üzennek
fiataloknak hűségről, hitről és házasságról. Harmadikként Gerhardt
Krisztina és Komporday Zoltán mesélnek Varró Szilviának. Az interjúsorozat
a Görögkatolikus Metropólia és a Magyar Kurír együttműködésében jött létre.

A kirkuki építkezésen pénteken délután kettőkor már véget ért a munka, hisz
a nagy hőségben korán kezdtek. Zoltán bevágódott az Isuzu terepjárójába és
negyven fok ide vagy oda, a megengedett maximum 90 km/órás sebességgel
elindult Bagdadba.

Minden héten.

Volt ott egy lány, akiért ő felelt, mert miatta jött ki Irakba. A lányt
Zoltán édesapja nézte ki a fiának. Menj fel fiam Pestre, mondta hónapokkal
korábban, itt ez a levél, add át ezen és ezen a címen, és nézd meg azt a
lányt magadnak. Járj szerencsével.

Zoltán, a legidősebb fiú, szót fogadva kibattyogott a miskolci
pályaudvarra, és felült az első pesti gyorsra, zsebében a hatvan filléres
levéllel.

*Szerelem szeptember 11-én*

„Becsöngettem a megadott lakásba, kijött egy lány, kendővel a fején és csak
annyit mondott, menjetek be a szobába, épp festem a konyhát. Hát,
gondoltam, ez egy nekem való, szép, dolgos lány. Ez a mi 9/11ünk, mert
akkor találkoztunk. Az a levél eldöntötte az életem”.

Nagyon hamar beugratós kérdéseket tett föl Krisztának, például, hogy ha
külföldi munka adódna, belevágna-e. Későbbi felesége gondolkodás nélkül
vágta rá, hogy persze.

Krisztától ugyanis nem állt távol a kaland. „A bátyáim miatt mozgalmas
életem volt, elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy dögunalmas férfiba
szeressek bele. Aki viszont túl vagány volt, az szélhámosnak tűnt. És akkor
jött Zoli, akinek volt humora, hegyet mászott, síelt, ezer dolgot csinált,
és vele láttam ezt a színes közös életet. Amilyen lett is.”

Pár hónappal a lakásfestés után már mindketten Irakban dolgoztak. Az
irak-iráni nyolcvanas évekbeli háborúba csöppentek bele, bár Bagdadban
ennek még a katonákon kívül kevés jele volt.

*Teret engedünk egymásnak*

„Én úgy voltam vele: ha Kriszta elég vagány az iraki kalandhoz, akkor a
házasságban is megfelel nekem”.

A bagdadi fiúk miatt nem aggódott Zoltán, ha lettek volna Krisztának
komolyabb udvarlói “lelövettem volna őket”, humorizál. De a kapcsolatuk
mindig is a kölcsönös tiszteleten és szereteten nyugodott és azon, hogy
teret engedtek egymásnak.

Kriszta háromszor elengedett a Himalájába, és én is elengedtem őt Rómába
köveket nézni. Engem a természet köt le, nem a városok és romok.”

A gyermekek születése lett életük legnagyobb kalandja, ami még szorosabbá
tette viszonyukat. „Huszonnyolc évesen szültem az elsőt, addig az állandó
szellemi munkához voltam szokva és ezt nem szerettem volna megszakítani a
kicsik miatt sem. Három hónapos volt Réka lányom, amikor már fordítottam.
Sose értettem, mi az a gyes-betegség, pedig öt gyermekünk van.”

Ha az ember normálisan és lazán veszi a gyereknevelést, akkor belefér a
munka is. „Azt láttam, hogy elfut az élet meg a háztartás azok mellett az
anyukák mellett, akik 11-ig pizsamában törölgetik a gyerek száját. Nem kell
megijedni attól, hogy be van táblázva a nap”.

*Villányi vörös*

Zoli a hasonló családi háttér és azonos intellektuális nívó mellett a közös
szabadidős programokban látja a jó házasság kulcsát. „Ha Kriszta nem
szeretett volna síelni, az nekem, mint síoktatónak, nehéz lett volna. Vagy
ha nem szereti a hegyeket.

A személyisége ne szűnjön meg attól, hogy házasok vagyunk, de szerezzünk
közösen is élményeket.”

Emellett fontos figyelni arra is, hogy ne hűljön ki az érzelem a
házasságban. „Édesapám görögkatolikus papgyerek volt, mélyen vallásos
ember. Ő azt mondta: fiam, bármi problémád van napközben az asszonnyal,
akkor is öleld magadhoz este. Ehhez csak annyi tennék hozzá, hogy nincs az
a probléma, amit ne lehet megbeszélni egy pohár villányi vörös mellett.”

„Persze a hűség alapvető” – teszi hozzá Kriszta, szerinte az inkább Zolinak
jelenthetett kihívást, aki utazott, jött-ment, míg Kriszta otthon volt a
gyerekekkel vagy otthonról végezte a munkát.

„Vak persze én se voltam, a mai napig megnézek egy csinos nőt. De miért
kockáztatnám a családomat? Különben is, ha az ember a Jóisten előtt tett
esküt, tartsa magát hozzá.”

És még egy tuti recept, mondja Kriszta. „Mi sosem csak egymás felé, hanem
fölfelé is tekintünk”.

*Szerző: Varró Szilvia*

*Fotók: Komporday Tamás*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220213/3e0a0e72/attachment.html>