<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Üzenet Valentin-napra a Komporday–Gerhardt házaspártól: Sosem csak egymás felé tekintünk</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2022. február 13., vasárnap | 12:02<div class="gmail-ikonok"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/uzenet-valentin-napra-komporday-gerhardt-hazaspartol-sosem-csak-egymas-fele-tekintunk">https://www.magyarkurir.hu/hirek/uzenet-valentin-napra-komporday-gerhardt-hazaspartol-sosem-csak-egymas-fele-tekintunk</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g120089']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=120089&v=0&img=c_kompordaykezfogos.jpg" style="margin-right: 0px;" width="474" height="315"><span class="gmail-galcount" title="7 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 7</span></a></div><h3 class="gmail-lead">Valentin-napi
és házasság heti kampányt indított a Görögkatolikus Egyház a közösségi
médiában, melyben évtizedek óta együtt élő házaspárok üzennek
fiataloknak hűségről, hitről és házasságról. Harmadikként Gerhardt
Krisztina és Komporday Zoltán mesélnek Varró Szilviának. Az
interjúsorozat a Görögkatolikus Metropólia és a Magyar Kurír
együttműködésében jött létre.</h3><div class="gmail-contentsav"><p>A kirkuki
építkezésen pénteken délután kettőkor már véget ért a munka, hisz a nagy
hőségben korán kezdtek. Zoltán bevágódott az Isuzu terepjárójába és
negyven fok ide vagy oda, a megengedett maximum 90 km/órás sebességgel
elindult Bagdadba.</p>
<blockquote>
<p>Minden héten.</p>
</blockquote>
<p>Volt ott egy lány, akiért ő felelt, mert miatta jött ki Irakba. A
lányt Zoltán édesapja nézte ki a fiának. Menj fel fiam Pestre, mondta
hónapokkal korábban, itt ez a levél, add át ezen és ezen a címen, és
nézd meg azt a lányt magadnak. Járj szerencsével.</p>
<p>Zoltán, a legidősebb fiú, szót fogadva kibattyogott a miskolci
pályaudvarra, és felült az első pesti gyorsra, zsebében a hatvan
filléres levéllel.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g120089']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=120089&v=0&p=1&img=c_komporday-kutyas.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>Szerelem szeptember 11-én</strong></p>
<p>„Becsöngettem a megadott lakásba, kijött egy lány, kendővel a fején
és csak annyit mondott, menjetek be a szobába, épp festem a konyhát.
Hát, gondoltam, ez egy nekem való, szép, dolgos lány. Ez a mi 9/11ünk,
mert akkor találkoztunk. Az a levél eldöntötte az életem”.</p>
<blockquote>
<p>Nagyon hamar beugratós kérdéseket tett föl Krisztának, például, hogy
ha külföldi munka adódna, belevágna-e. Későbbi felesége gondolkodás
nélkül vágta rá, hogy persze.</p>
</blockquote>
<p>Krisztától ugyanis nem állt távol a kaland. „A bátyáim miatt
mozgalmas életem volt, elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy
dögunalmas férfiba szeressek bele. Aki viszont túl vagány volt, az
szélhámosnak tűnt. És akkor jött Zoli, akinek volt humora, hegyet
mászott, síelt, ezer dolgot csinált, és vele láttam ezt a színes közös
életet. Amilyen lett is.”</p>
<p>Pár hónappal a lakásfestés után már mindketten Irakban dolgoztak. Az
irak-iráni nyolcvanas évekbeli háborúba csöppentek bele, bár Bagdadban
ennek még a katonákon kívül kevés jele volt.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g120089']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=120089&v=0&p=1&img=c_komporday-eskuvo.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>Teret engedünk egymásnak</strong></p>
<p>„Én úgy voltam vele: ha Kriszta elég vagány az iraki kalandhoz, akkor a házasságban is megfelel nekem”.</p>
<p>A bagdadi fiúk miatt nem aggódott Zoltán, ha lettek volna Krisztának
komolyabb udvarlói “lelövettem volna őket”, humorizál. De a kapcsolatuk
mindig is a kölcsönös tiszteleten és szereteten nyugodott és azon, hogy
teret engedtek egymásnak.</p>
<blockquote>
<p>Kriszta háromszor elengedett a Himalájába, és én is elengedtem őt
Rómába köveket nézni. Engem a természet köt le, nem a városok és romok.”</p>
</blockquote>
<p>A gyermekek születése lett életük legnagyobb kalandja, ami még
szorosabbá tette viszonyukat. „Huszonnyolc évesen szültem az elsőt,
addig az állandó szellemi munkához voltam szokva és ezt nem szerettem
volna megszakítani a kicsik miatt sem. Három hónapos volt Réka lányom,
amikor már fordítottam. Sose értettem, mi az a gyes-betegség, pedig öt
gyermekünk van.”</p>
<p>Ha az ember normálisan és lazán veszi a gyereknevelést, akkor belefér
a munka is. „Azt láttam, hogy elfut az élet meg a háztartás azok
mellett az anyukák mellett, akik 11-ig pizsamában törölgetik a gyerek
száját. Nem kell megijedni attól, hogy be van táblázva a nap”.</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g120089']"><img style="display: block; margin: auto 0px auto auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=120089&v=0&p=1&img=c_komporday-boros.jpg" alt="" width="474" height="315" border="0"></a></p>
<p><strong>Villányi vörös</strong></p>
<p>Zoli a hasonló családi háttér és azonos intellektuális nívó mellett a
közös szabadidős programokban látja a jó házasság kulcsát. „Ha Kriszta
nem szeretett volna síelni, az nekem, mint síoktatónak, nehéz lett
volna. Vagy ha nem szereti a hegyeket.</p>
<blockquote>
<p>A személyisége ne szűnjön meg attól, hogy házasok vagyunk, de szerezzünk közösen is élményeket.”</p>
</blockquote>
<p>Emellett fontos figyelni arra is, hogy ne hűljön ki az érzelem a
házasságban. „Édesapám görögkatolikus papgyerek volt, mélyen vallásos
ember. Ő azt mondta: fiam, bármi problémád van napközben az asszonnyal,
akkor is öleld magadhoz este. Ehhez csak annyi tennék hozzá, hogy nincs
az a probléma, amit ne lehet megbeszélni egy pohár villányi vörös
mellett.”</p>
<p>„Persze a hűség alapvető” – teszi hozzá Kriszta, szerinte az inkább
Zolinak jelenthetett kihívást, aki utazott, jött-ment, míg Kriszta
otthon volt a gyerekekkel vagy otthonról végezte a munkát.</p>
<p>„Vak persze én se voltam, a mai napig megnézek egy csinos nőt. De
miért kockáztatnám a családomat? Különben is, ha az ember a Jóisten
előtt tett esküt, tartsa magát hozzá.”</p>
<p></p>
<blockquote>
<p>És még egy tuti recept, mondja Kriszta. „Mi sosem csak egymás felé, hanem fölfelé is tekintünk”.</p>
</blockquote>
<p><strong>Szerző: Varró Szilvia</strong></p>
<p><strong>Fotók: Komporday Tamás</strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div>