[Grem] Ismét a közoktatásról (Forgács István maga is cigány romaügyi szakértőtől)

[Emoke Greschik]

 (Cigány) osztály, vigyázz!
https://mandiner.hu/cikk/20220206_belfold_oktatas_cigany_forgacs_istvan_ellenzek_baloldal_rendszer_velemeny_iskolavalasztas
Forgács István
<istvan.forgacs at gmail.NEMSPA_M.com?subject=http://index.hu/velemeny/2022/02/06/-cigany-osztaly-vigyazz-/&cc=cikkszerzonek@mail.index.NEMSPA_M.hu>
2022.02.06. 09:49

*- Ellenzék: az oktatási rendszer rossz, a szegényeket nem engedi előbbre
jutni.*

*- Ellenzéki szavazó: igen, pontosan így van, és a kormány tehet róla!
Változtassunk!*

*- Ellenzék: akkor mit szólnátok, ha a szabad iskolaválasztás jogát
esetleg...*

*- Ellenzéki szavazó: Be se fejezd, be se fejezd!!!*

Igen, tudom, hogy már a cím is erős. És legalább 2-3 jelentése is lehet,
attól függően, hogy ki és honnan nézi a világ dolgait. De mielőtt
belemegyünk abba, hogy kell-e félnie bárkinek a többségében cigány
diákokkal teli iskolai osztályoktól, vajon érti-e, látja-e mindenki, hogy
hogyan alakult át a társadalom és az oktatás kérdése az elmúlt 30 évben?
Vajon az örökké mantrázott „csak a tanulással lehet előbbre jutni”, és a
„minőségi oktatásba kell fektetnie Magyarországnak” gondolatokon túl
akarja-e látni bárki is valóban azt, hogy mi történik, és ami a
legfontosabb: meg meri-e bárki fogalmazni, hogy minek kell történnie? Nem
igazán. Nagyon sokan még mindig foggal-körömmel ragaszkodnak a saját
idealizált iskola-víziójukhoz: az egyik tömb még több fegyelmet, valódi
poroszos oktatást, a tanárok (klasszikusan értelmezett tanítók)
becsületének, tiszteletének a visszaadását és az egyre silányabbnak tartott
generációk grabancának az elkapását követeli, a másikba pedig azok
tartoznak, akik a számtalan alternatív, és egyre nagyobb szabadságokat
kínáló oktatási megközelítésektől egészen odáig is el tudnak jutni, hogy
csak akkor tanuljanak a diákok, ha éppen kedvük van hozzá. Addig meg
kézműveskedjenek.

Ki kell mondani, hogy ez a két tömb egymásból él (mint ahogy Magyarországon
számos egyéb terület szereplője is hálás a vele szögesen ellentétesen
gondolkodónak, hiszen a másiknak a megléte miatt tartja validnak és
szükségesnek a saját létezését, saját misszióját).

„A poroszos iskola elveszi a gyerekkort és kiöli a tehetséget” –
siránkoznak a progresszívek, „Nehogy még majd az kapjon jutalmat, aki még
oda se ballagott!” – háborodnak fel azok, akik szerint illene tudni, hogy
kitől idéztem most. E két szemlélet boldogan reagál a másikra, egymással
együtt léteznek.

Az, hogy elcigányosodnak az iskolák, egy egészen természetes folyamat az
elmúlt 20-25 esztendőben.

Igen, az. Az elcigányosodás az én értelmezésemben egyáltalán nem pejoratív,
és én sem annak állítom be – próbálok neutrálisan tekinteni rá. Egyszerűen
arra utal, hogy folyamatos és egyértelmű belső demográfiai átalakuláson
megy keresztül az ország egésze a rendszerváltás, és még inkább az uniós
csatlakozás óta. Minden megyének van olyan járása és minden járásnak olyan
települése, ahol a korábbiaknál kevesebben lettek a többségiek, ahol
megnőtt a cigányok száma és aránya. Ennek elsősorban az az oka, hogy
jelentős volt azoknak a száma, akik az országban (Európában) máshol meglévő
munkalehetőségek, vagy éppen közép- és felsőoktatási tanulási lehetőségek
miatt otthagyják a megyéjüket vagy a járásukat. Beköltöznek Miskolcra,
Pécsre, Debrecenbe, feljönnek Budapestre és ők bizony hiányoznak
Edelényből, Siklósról, Hajdúböszörményből és Békéscsabáról. Tanulni mennek
a nagyobb egyetemvárosokba, és ha végeznek, ott is maradnak, vagy szintén a
fővárost választják, és nem is feltétlenül csak a magyart. Az elmúlt évek
azt jelzik, hogy a szakmát szerzett fiatalok sem biztos, hogy helyben
maradnak később – az építőipar vagy a turizmus döbbenetes erővel szívja el
a vidéki szakmunkásokat a nagyobb városok felé. Ennek aztán az lesz eredménye,
hogy Edelényben javarészt a nyugdíjasok maradnak egy idő után, és
jelentősen csökken a szakmát szerzett, helyi fejlődést segíteni tudó vagy
helyi szolgáltatásokat kínálni képes munkavállalók száma.
A cigányok maradnak

Látni kell, hogy a cigányok körében is van mozgás, ott is minden korábbinál
többen lettek azok, akik vállalták az utazást, vagy akár a költözést is
azért, hogy megtalálják valahol máshol a számításukat, de arányaikban
sokkal többen maradnak helyben, mint amennyien eljönnek. Ehhez kapcsolódik,
hogy a kormány családtámogatási politikája egyértelműen növelte a
gyermekvállalási kedvet a nem cigány többségi társadalomban, de a cigányoké
sem csökkent igazán, ami viszont csak ahhoz volt elég, hogy a két faktor
hatása miatt valóban nőtt a megszületett gyermekek száma az elmúlt években,
de nagy változás nem történt. Ugyanakkor

a nem cigány szülőknél jelentkező új gyermekek jellemzően nem azokba a
közösségekbe és térségekbe születnek, ahol a cigány gyermekek száma eddig
is változatlan volt.

Mivel az eddig is folyamatosan gyermeket vállaló cigányokat körülvevő
közegben nem nő a többségiek körében a gyermekvállalás, sőt, az
elköltözések, országon belüli migráció miatt még csökken is, ezeken a
helyeken egyértelműen nő a cigányok aránya még akkor is, ha a számuk közel
változatlan.

Mindebből az következik, hogy hiába születik a korábbiaknál több nem cigány
gyermek Dunakeszire, Veresegyházra vagy Érdre, ha közben ugyanez már nem
jellemzi Ózdot, Salgótarjánt, Ceglédet vagy éppen Szarvast, Baját, illetve
a budapesti kerületek nagy részét. Ezekről a helyekről hiányoznak a
többségi családokba születő babák. Ugyanakkor cigány gyermek ezeken a
helyeken is ugyanannyi születik, mint korábban. És ha ez alapján ránézünk a
térképre, akkor az még a laikusok számára is azt mutatja, hogy ezek a
folyamatok kihatnak a hazai közoktatásra, onnan pedig a szakképzésre és a
teljes hazai gazdaságra.

Ezekre tekintettel teljesen máshogyan kellene megközelíteni a bölcsődei
gondozás, az óvodai nevelés, a szegregáció, a kötelező iskolai korhatár és
az iskolai körzetesítés kérdését. És rájönni, megérteni, elfogadni azt,
hogy ez már tényleg nem a 90-es évek.

Kell a bölcsőde és kell az óvoda. Akár Szendrőbe is, ahol most éppen azon
megy a vita, hogy ha azt a cigánytelep mellé teszik, akkor az szegregáció-e
vagy sem. Egyértelmű, hogy

a kormányzat óvoda- és bölcsődefejlesztési programja nem a cigányoknak szól
dedikáltan, de nekik segít a leginkább.

És minden erre elköltött forint egyértelműen jobb feltételeket kínál annak
érdekében, hogy a többségükben egyértelműen hátrányos közegből érkező, alig
néhány éves gyerekek számára esély legyen arra, hogy úgy fejlődjenek, hogy
az majd segítsen az iskolába való belépéshez. Arról sem szabad
megfeledkezni, hogy a senki által szegregáltnak nem tartott Biztos kezdet
gyermekházak már egészen korán, és félig-meddig a bölcsőde helyett is
segíteni tudnak – többségükben pont azoknak a fiatal cigány szülőknek,
akiknek támogató közösségre, szakmai segítségre, gyermekfelügyeletre van
szükségük. Megismétlem, erre a kezdeményezésre senki nem mondja, hogy
szegregáció, aminek a hátterében az állhat, hogy mindig csak az
alapfeladat-ellátásban akarja mindenki megtalálni és üldözni a
szegregációt, az ilyen önkéntes és segítő/támogató kezdeményezések viszont
támogatásra érdemesek mindenki szerint.

A rendszer egésze a jelenlegi körülmények között magában hordoz számos
olyan kimenetet, folyamatot, trendet, amelyek elől nem elszaladni kell,
hanem felkészülni rájuk. Az állami iskolák fejlesztése, felújítása évek óta
zajlik – nagyon sok település általános iskolája újult meg. Ehhez
kapcsolódik a legutóbbi hullámban a nagymértékű bölcsőde- és
óvodafejlesztés, ami együttesen azt biztosan segíti, hogy az infrastruktúra
jobbá váljon. Ami viszont a következő nagy etapban fontos lenne, az már
nemcsak beton, tégla, játszószőnyeg és iskolapad, hanem az oktatási
módszertanok modernizálása, tananyag-fejlesztés, a pedagógustársadalom
frissítése és körülményeik jobbá tétele (fizetés, óraszám, adminisztráció),
valamint dedikáltnak tekinthető hátránykompenzáció (nyilvánvalóan azokban a
térségekben és azokban az iskolákban, ahol megnő az ilyen gyermekek száma
és aránya). Fentről lefelé, illetve visszafelé haladva kell elemezni a
jelenlegi viszonyokat.

Az elmúlt háromnegyed év lehetőséget adott rá, hogy a hazai közoktatással
kapcsolatosan (annak egy jól meghatározható részterületére vonatkozó
eredményességéről) már a következmények oldalán kapjak valós képet. Több
mint 6000 szakképzésben dolgozó oktató, intézményvezető és szakmai támogató
munkatárs segített egy országos kutatást megvalósítani. Közel 200
szakképzési oktatóval egyeztethettem személyesen, több tucat szakképző
iskolát nézhettem meg belülről. Ezek alapján a kép, amit én látok:

   - Van egy továbbfejlesztett, valós mozgástérrel bíró szakképzési
   rendszer, amely alkalmas arra, hogy fejlődjön tovább és segítse a hazai
   gazdaságot, amelynek nagy szüksége van hazai szakemberekre. Nem
   vendégmunkásokra, hazai munkaerőre.
   - Vannak nagy számban a szakképzésbe belépő, de nem kellően
   középiskola-érett, elsősorban hátrányos helyzetű és roma diákok, akik
   jelentős számban lemorzsolódnak, és akiknek a tárgyi tudásuk és a
   szocializációs hiányosságaik a legfőbb okai annak, hogy rosszabbul
   teljesítenek.
   - Van egy határozottan elégedetlen, és a felelősséget jó okkal a
   közoktatásra hárító szakképzői oktatói társadalom, amely erősen birkózik a
   körülményekkel, diákokkal, családokkal, gyakorlati munkahelyeket kínáló
   munkaadókkal annak érdekében, hogy ők eredményesen végezhessék az oktatói
   munkájukat. Komoly megbecsülés kellene, hogy illesse őket, rajtuk tényleg
   nem múlik.
   - Vannak a kezüket széttáró általános iskolai tanárok, akik elmondják,
   hogy ők ezzel a gyerekanyaggal és ezekkel a tantárgyi követelményekkel és
   óraszámokkal ilyen diákokat tudnak csak kínálni a szakképzésnek. Nem
   buktatnak, és sokszor tűnik úgy, hogy a 8. osztályban már nem jut semmilyen
   erő és idő arra, hogy azokkal is foglalkozzanak, akik valójában nem lenne
   szabad, hogy megjelenjenek a szakképzésben néhány hónappal később.
   - Végezetül vannak az alsós osztályokban oktatókat részben felelőssé
   tevő felsős tanárok, valamint az óvodai nevelést kritizáló alsós tanárok,
   és sok esetben a mindennel elégedetlen szülők.

Nos, ebből kellene valamerre továbblépni. Nem lehet kérdés, hogy meg kell
növelni az általános iskolai tanárok fizetését és számát. Sztrájkkal vagy
anélkül, kék szalaggal vagy anélkül, de ezt el kell érni. Bízom benne,
április után ez nem lesz elodázott kérdés többé akkor sem, ha a jelenlegi
kormány marad. Tiszta vizet kell önteni a pohárba azzal kapcsolatosan, hogy
a mostani oktatási módszertanok mennyire alkalmasak arra, hogy a jelenkor
diákjait vezessék. A jól teljesítő, nívós iskolákba járó diákok szülei
biztosan elégedettek. Az ide be nem férő diákok esetében viszont
tanácstalanok sok esetben azok a szülők, akik azt látják, hogy

az elcigányosodó, majd a még közepesnek tekinthető iskolákban is
megváltoznak a viszonyok, és nem szabad csodálkozni azon, hogy ők próbálnak
keresni egy másik, szintén közepesnek tekinthető olyan iskolát, ahol
kevesebb a hátrányos helyzetű. Akár még a felelősebb cigány szülő is
próbálkozik ezzel.

Ez pedig azzal jár, hogy azok az eddig hellyel-közzel elfogadhatónak
tartott iskolák, ahonnan elviszik a nem cigányokat (és a tehetségesebb
cigányokat), azok ezt követően már egyértelműen a rosszabb iskolák közé
kerülnek. Pontosabban rosszabbnak tűnők lesznek, miközben lehetséges, hogy
ezekben is vannak még lelkes és jó tanárok, vannak még továbbra is
tehetséges diákok, de a többi tanár kiégettsége, vagy a többi diák és a
családjaik visszahúzó ereje szabja meg az iskola, a helyi közösség és a
helyi gazdaság jövőjét.

És ezekből az általános iskolákból alacsony tudásszintű és sok esetben
komoly szocializációs hátrányokkal bíró diákok érkeznek a szakképzésbe,
ahol aztán rendre, nagy számban el is buknak. Az okokat a laikusoknak is
látniuk kell: a szomszédos megyéket megnevezni nem képes, százalékot
számolni nem tudó és Arany Jánostól egy sorra sem emlékező, illetve
szövegértésben katasztrofálisan teljesítő diákokkal kellene megkezdeni a
szakképzést. Akiknek egy része nagyon hamar válik tiszteletlenné,
erőszakossá, nemtörődömmé, és gondolja azt, hogy a tanulás és a
szakmaszerzés nem visz sehova. Teszik ezt úgy, hogy közben munkaerőhiány
van, illetve komoly segítség lenne pont az ő számukra, hogy 25 éves kor
alatt nem kell adót fizetniük a munkába álló fiataloknak. Megismétlem: a
hazai szakképzés alkalmas arra, hogy nagy számban és jó minőségű magyar
szakembereket adjon a hazai gazdaságnak. De nehezen teszi ezt akkor, ha a
hozzá bekerülő diákok egy része nem alkalmas arra, hogy a rendelkezésre
álló idő alatt megfelelő munkaerővé lehessen faragni, pallérozni őket.
A kulcs a közoktatás

Ennek kell olyanná válnia, hogy az innen a szakképzésbe érkezőkből valóban
a legtöbbet, a legjobbat hozza ki a rendszer. A közoktatás csakis akkor
lesz jó, ha túl lehet lépni a régi toposzokon, és olyan reform érkezik
majd, amelyik nem politikai érdekek által vezérelt. Az ellenzék víziója
arról, hogy megtartják a szabad iskolaválasztás jogát, miközben 18 éves
korra emelnék fel a tankötelezettséget, az azzal jár, hogy minden
korábbinál gyorsabban menekítik majd ki a gyermekeiket azok, akik
megtehetik. A mostani szakképzésre rászakadna annak a terhe, hogy
erőszakkal bent tarthatók az iskolában azok, akik eddig sem igazán akarták
azt. Kérdés, hogy vajon mi lesz elvárható tőlük ezek után? Csak én látok
magam előtt cigánygyerekekkel teli szakképző iskolai osztályokat? Az így
elcigányosodó szakképző iskolai osztályok ellen is szegregációs perek
indulnak majd, mint korábban a közoktatásban?

Maradva a szegregáció kérdésénél: senki nem támogathatja a szándékos
szegregációt, fel kell lépni minden ilyen kísérlet ellen. De mit lehet
tenni akkor, amikor egy 1500 fős településen már az óvodában lehet látni,
hogy többségükben és nagy arányban cigányokkal teli általános iskolai
osztályok indulnak majd a maguk természetességében az elkövetkezendő évek
mindegyik szeptemberében? Ilyen helyeken a körzetesítés csak annyit érne,
hogy azt a kevés nem cigány diákot, akik ezekbe az osztályokba kerülnek,
odakötözi a rendszer, miközben a vegyesebb iskolákban sem garantálja semmi,
hogy nem nő majd a feszültség és az iskolai konfliktusok száma.

Ha az ellenzék valóban elkötelezett lenne a sokszínű és befogadó
Magyarország gondolata mellett és hisz az integrált oktatásban, akkor
álljon bele abba, hogy eltörli a szabad iskolaválasztás jogát, és akkor
valóban egymás mellett tanul és nő fel a cigány és a nem cigány diák.

Szép kép. Biztosan megszeretik egymást majd egy idő után. Az a gond, hogy
az ellenzéki szavazók ennyire azért mégsem befogadók, ennyire azért mégsem
megértők. Ebből adódóan nem is lesz az ellenzék programjának a része. A
befogadás, a sokszínű Magyarország képét csak erőlteti az ellenzék, a
kirekesztőnek tartott orbáni oktatáspolitikának ellenpontjaként, de csak
addig, ameddig ki nem derül, hogy a saját szavazói sem szeretnének
befogadóbb iskolákat. Pont. Innentől fogva pedig erősen hiteltelen olyasmit
számon kérni a kormányon, amit ők sem tudnának, illetve a szavazóik akarata
mentén nem is szándékoznak megváltoztatni. A mantraként ismételgetett finn
oktatási rendszer példája pedig nem értelmezhető Magyarországon. Kíváncsi
lennék a finnek oktatási sikerességére, ha hirtelen megjelenne a
rendszerben 30-40 százaléknyi hátrányos helyzetű diák. Az ellenzék által
kínált oktatáspolitikai vízió nagyon szép, de a valóság körülményei között
pillanatok alatt összetörne.

Az általános iskola kapcsán nem az a legfőbb gond, hogy mennyi a cigány. Az
a meghatározó, hogy miért olyan az ottani oktatási előmenetel, amilyen, és
mit kellene tenni a megváltoztatásáért. A magasabb fizetés és a jobb
körülmények még nem hoznak változást. Nagymértékben kell növelni a támogató
szakmai munkatársak számát – gyermekpszichológus kell, gyógypedagógus,
mentor, szexológus, pályaválasztási tanácsadó, pedagógiai asszisztens.
Ezzel egyébként sok kormánykritikus oktatási szakértő is egyetért. De akkor
bátran kimondhatnák végre ők is, hogy

a nagy számban érkező cigány és hátrányos helyzetű diák miatt kell
elsősorban átalakítani a hazai közoktatást.

Azért, hogy legyenek újra elegen majd azok, akik alkalmasak szakmát
szerezni és a hazai gazdaságot már 18 éves koruktól segíteni, képességek és
lehetőségek terén felzárkózva a többségi társadalomhoz. Az elit, a
diplomások száma elegendő lesz a jövőben akkor is, ha az amúgy is jól
teljesítő, versenyistállónak tekintett általános- és középiskolákra
kevesebb figyelem jut, ebből adódóan nem is kellene hozzányúlni a mostani
hat- és nyolcosztályos gimnáziumokhoz sem.

Szükséges továbbá a komplex digitális hátránykompenzáció, mint ahogy az is,
hogy minden korábbinál több cigány származású tanár, tanító és oktató
legyen a jövőben. Ezzel kapcsolatosan Izgalmas előrelépést kínálhat, hogy a
tervek szerint hamarosan nagyobb számban jelenhetnek meg a pedagógiai
asszisztensek majd az iskolákban és kortárs segítők is érkezhetnek. Biztos,
hogy évek szükségesek ahhoz, hogy úgy változzon meg a közoktatás, hogy az
onnan érkező roma és hátrányos helyzetű diákok kellően felkészültek
legyenek a szakképzésre. Addig is, amíg ennek érdekében lesz kellő bátorság
a gyakorlatiasabb közoktatás megteremtésének, mindenképpen kell egy
átmeneti időszak és egy áthidaló megoldás, amely azt segíthetné elő, hogy a
most nem eléggé iskolaérett diákokat segíteni lehessen. Akár egy olyan
nulladik évfolyam bevezetésével is, amelyben ezek a diákok pótolhatják a
hiányzó tárgyi tudásukat, tanulásmódszertant, informatikát, idegen nyelvet,
kommunikációt tanulhatnak és javulhatnak a szociális képességeik is. Ha
mindez rendelkezésre állna, biztos, hogy kisebb számban morzsolódnának le
utána, és akkor a 18 éves kötelező iskolában tartás sem lenne releváns,
esetleg az ő esetükben ezt 17-re lehetne emelni. Ez esetben a 9.
osztályokban sikeresebben és gyorsabban haladnának az oktatók a diákokkal,
mert valóban csak azok kerülnének oda, akik egy előminősítésen
(szakképzettség-érettségin) megfelelnek. Akik viszont azon elhasalnak,
kapnak egy felkészítő évet arra, hogy benőjön a fejük lágya, elkezdje őket
érdekelni, hogy mit is akarnak az élettől, és hogy valóban akarjanak
szakmát tanulni és az iskolában maradni. A kormányzati Dobbantó program
valami hasonlót célzott már eddig is, annak tapasztalatai vagy
továbbfejlesztése hozzájárulhat, hogy a dolgok jó irányba forduljanak.

A kormány számára bőven van mozgástér, és lesz forrás is. Tiszta fejek
kellenek a társadalmi vitákban. Felvállalt felelősség egymás
segítésére, cigányok és a nem cigányok között egyaránt.

*A szerző romaügyi szakértő, felzárkózás-politikai tanácsadó.*

*A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének
álláspontját.*

*Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk
<%20ambrusb at index.inda.hu> az ön véleményét is.*

*(Borítókép: * *Balázs Attila / MTI)*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220206/9d814ed2/attachment.html>