[Grem] Fr. Rivafinoli: 'Mi a csuda is az a kereszténység?'

[Emoke Greschik]

 Mi a csuda is ez a kereszténység tulajdonképpen? – de most tényleg
<https://mandiner.hu/cikk/20221225_keresztenyseg_karacsony_gyermekvallalas_francesca_rivafinoli_templom>
022. december 25. 7:00

https://mandiner.hu/cikk/20221225_keresztenyseg_karacsony_gyermekvallalas_francesca_rivafinoli_templom
Francesca Rivafinoli
Mandiner

Dzsinnhívő babonaszakkör? „A szeretet univerzalisztikus erejéről” szóló
üzenet, mint azt Gulyás Márton úr közölte? Valamiféle humanista
jótékonykodás talán? Hát igen: nem.

Burjánzanak a tévhitek bőven: az egyébként tájékozott újságírónak
meggyőződése, hogy a kereszténység üzenete „a szeretet univerzalisztikus
ereje”; értelmiségiek egész sora számára feldolgozhatatlan botrány, hogy
önmeghatározása szerint az egyház nem jótékonysági intézmény; templomba
járó emberek sérelmezik, hogy advent idején a megtérés témájával
szutyongatja őket a pap a szószékről, miközben amúgy léleksimogatóan
felmondhatná nekik a Coelho-összest, ha már ilyen ügyesen felkeltek és
vasárnap templomba mentek.

De az a jó, hogy karácsony alkalmából ezeket klasszul tisztázni lehet. A
meggyökeresedett félreértések hátterében ugyanis nem feltétlenül csak a
tájékozatlanság állhat, hanem akár karácsony ünnepének mint par excellence
keresztény ünnepnek a legújabb kori percepciója is: hogy tudniillik
adventben jókat forralt borozunk, céges bulikon mulatunk és közben a
fölöslegből adakozunk, aztán karácsonykor a hangulat kedvéért és a sok-sok
ünnepi fogás utáni ejtőzés képpen esetleg betérünk egy templomba, ahol
egyfajta spirituális wellness-szolgáltatásként szép karácsonyi énekek
szólnak. Ennyi.

Miközben volna itt egy-két kevésbé szem előtt lévő, ám annál tanulságosabb
részlet: nézzük például a történet elejét.

Amikor egy egészen fiatal, hajadon lány – aki nemhogy nem itta le magát
semmiféle buliban, de egyenesen szűz – egyik napról a másikra megtudja,
hogy gyereke lesz, méghozzá nem attól, akivel házasságra készül, és mindez
olyan helyen és időben történik, ahol az ilyesmiért megkövezés jár, akkor
azt talán joggal nevezhetjük krízishelyzetnek. A Gábriel arkangyal
szavaiban rejlő kívánalmakat pedig emberi ésszel akár teljesíthetetlennek
is.
Senki nem várhatta el a názáreti Máriától, hogy kockára tegye nemhogy a
kapcsolatát (love is love), de még a testi épségét is!

Hogy innentől kezdve ne azt az életet élje, amit olyan akkurátusan
elképzelt magának! Mindezt ráadásul úgy időzítve, hogy a népszámlálás miatt
otthonától távol, totálisan kiszolgáltatott helyzetben kelljen szülnie!
Ugye.

Márpedig a jelek szerint a Megváltó épp oda tud megszületni, a csoda ott
tud bekövetkezni, ahol még egy ilyen szituációban is sikerül a
ráhagyatkozás. Ahol az ismeretlen aktivistáktól mechanikusan átvett „az ÉN
testem, az ÉN döntésem” jellegű szlogenek görcsös mantrázása helyett kijön
a szájon egy „Íme, az Úr szolgálója vagyok”. Persze ki lehet hagyni ezt a
részt a történetből, kínos ájtatoskodásnak nevezve az ilyesmiken való
merengést (tény, hogy könnyebben emészthető üzenet az „Itt egy szép könyv,
ott egy labda, jaj de szép a karácsonyfa”), csak azért vegyük
jegyzőkönyvbe, hogy Jézus Krisztus egy „legyen nekem a te igéd szerint”
elhangzásának köszönhetően született a Földre, hogy aztán egy „ne az én
akaratom legyen meg, hanem a tied” kimondásával teljesítse be evilági
küldetését.
Ez ugyanis talán érthetőbbé teszi, mi is a különbség a Krisztust követő
egyház és egy humanista jótékonysági egylet között – bárcsak a Nagy
Filantróp is mindenkor Isten országát keresné, legalábbis két shortolás
között.

További érdekesség, hogy miközben itt az elmúlt hetekben tömegek
csodálkoztak rá, vajon mit keresnek egyes emberek már karácsony előtt, sima
hétköznap hajnalokon is a templomban („ekkora nagy a baj???” – mintha ez
valami dzsinnhívő babonaszakkör lenne, ahol az ember az imához is ugyanúgy
csak végszükség esetén folyamodik, mint a kolonoszkópiához), valójában a
karácsonyi történet másból sem áll, mint hogy emberek Isten házába mennek,
vagy pedig otthonukban, illetve a mezőn fölfelé figyelnek.

Zakariás bemegy a szentélybe, ahol az angyal szól hozzá; Erzsébet és Mária
találkozásukkor nem egymás frizuráját dicsérik, hanem a Mindenhatót az ő
irgalmáért; József nem issza le magát, hanem töpreng és tiszta fejjel
hallgat az isteni üzenetre; a pásztorok Betlehemből hazatérve Istent
magasztalják, ahelyett, hogy valamiféle korabeli szelfiket lődöznének,
mutatván a világnak, hogy Én hol jártam, Én kit láttam – satöbbi, egészen
Anna prófétaasszonyig, aki 84 éves özvegyasszonyként éjjel-nappal böjtöl és
imádkozik, pedig háboroghatna is naphosszat, hogy itt fáj, ott fáj.

És a különös, hogy egyikük se tűnik ettől az égiekre figyeléstől
boldogtalannak és besavanyodottnak: amikor a potenciálisan bármikor
megkövezhető kismamából feltör, hogy „szívem ujjong megváltó Istenemben”,
és amikor az agg Simeon a haláltól való rettegés helyett megnyugodva
mondja, hogy „most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében,
mert látta szemem üdvösségedet”, akkor azért érezzük, hogy az üzenet nem
egy obskurusan ezoterikus lózung, mint „a szeretet univerzalisztikus
ereje”, hanem hogy egészen konkrétan „velünk az Isten”,  mindennap, a világ
végéig – csak ennek átérzéséhez nem árt odafigyelni rá és folyamatos
kapcsolatban lenni vele, ahelyett, hogy az ünnep végén a fényfüzérrel
együtt bepakolnánk a szekrény mélyére, nehogy zavarjon év közben. De
természetesen mindezek átelmélkedése nélkül is ugyanolyan finom a bejgli,
nem arról van szó – csak rögzítsük, mielőtt megint jönne az értetlenkedés,
hogy minek az a sok ima egy szimpla kereszténynek.

Kis Szent Teréz mondta állítólag, hogy „Jézus nem kér mást, csak
ráhagyatkozást és hálát”. Márpedig ha mi annak idején rendszeresen
felujjonghattunk, megkapván, amit a Jézuskától kívántunk, akkor elég ciki,
ha cserébe a kis Jézus évről évre hiába várja, hogy végre ő is megkapja az
ajándékát. Pláne, mivel még pénzbe se kerül.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20221226/052e66c8/attachment.html>