<div dir="ltr">
<h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20221225_keresztenyseg_karacsony_gyermekvallalas_francesca_rivafinoli_templom" target="_blank">Mi a csuda is ez a kereszténység tulajdonképpen? – de most tényleg</a></h1>


<div style="margin:10px 0px">022. december 25. 7:00</div>
                                                                            <div> <a href="https://mandiner.hu/cikk/20221225_keresztenyseg_karacsony_gyermekvallalas_francesca_rivafinoli_templom" target="_blank">https://mandiner.hu/cikk/20221225_keresztenyseg_karacsony_gyermekvallalas_francesca_rivafinoli_templom</a>                                    <br>
                                                                <span style="text-transform:uppercase;font-weight:700">Francesca Rivafinoli</span>
                                                                
                                <br><span><a>Mandiner</a></span><br></div><div><br></div><div>Dzsinnhívő babonaszakkör? „A szeretet univerzalisztikus erejéről” 
szóló üzenet, mint azt Gulyás Márton úr közölte? Valamiféle humanista 
jótékonykodás talán? Hát igen: nem.</div><div>
<p>Burjánzanak a tévhitek bőven: az egyébként tájékozott újságírónak 
meggyőződése, hogy a kereszténység üzenete „a szeretet univerzalisztikus
 ereje”; értelmiségiek egész sora számára feldolgozhatatlan botrány, 
hogy önmeghatározása szerint az egyház nem jótékonysági intézmény; 
templomba járó emberek sérelmezik, hogy advent idején a megtérés 
témájával szutyongatja őket a pap a szószékről, miközben amúgy 
léleksimogatóan felmondhatná nekik a Coelho-összest, ha már ilyen ügyesen felkeltek és vasárnap templomba mentek.</p>

<p>De az a jó, hogy karácsony alkalmából ezeket klasszul tisztázni 
lehet. A meggyökeresedett félreértések hátterében ugyanis nem 
feltétlenül csak a tájékozatlanság állhat, hanem akár karácsony 
ünnepének mint par excellence keresztény ünnepnek a legújabb kori 
percepciója is: hogy tudniillik adventben jókat forralt borozunk, céges 
bulikon mulatunk és közben a fölöslegből adakozunk, aztán karácsonykor a
 hangulat kedvéért és a sok-sok ünnepi fogás utáni ejtőzés képpen esetleg
 betérünk egy templomba, ahol egyfajta spirituális 
wellness-szolgáltatásként szép karácsonyi énekek szólnak. Ennyi.</p>

<p>Miközben volna itt egy-két kevésbé szem előtt lévő, ám annál tanulságosabb részlet: nézzük például a történet elejét.</p>

<p>Amikor egy egészen fiatal, hajadon lány – aki nemhogy nem itta le 
magát semmiféle buliban, de egyenesen szűz – egyik napról a másikra 
megtudja, hogy gyereke lesz, méghozzá nem attól, akivel házasságra 
készül, és mindez olyan helyen és időben történik, ahol az ilyesmiért 
megkövezés jár, akkor azt talán joggal nevezhetjük krízishelyzetnek. A 
Gábriel arkangyal szavaiban rejlő kívánalmakat pedig emberi ésszel akár 
teljesíthetetlennek is.</p>

<div>Senki nem várhatta el a názáreti Máriától, hogy kockára tegye nemhogy a kapcsolatát (love is love), de még a testi épségét is!</div>

<p>Hogy innentől kezdve ne azt az életet élje, amit olyan akkurátusan 
elképzelt magának! Mindezt ráadásul úgy időzítve, hogy a népszámlálás 
miatt otthonától távol, totálisan kiszolgáltatott helyzetben kelljen 
szülnie! Ugye.</p>

<p>Márpedig a jelek szerint a Megváltó épp oda tud megszületni, a csoda 
ott tud bekövetkezni, ahol még egy ilyen szituációban is sikerül a 
ráhagyatkozás. Ahol az ismeretlen aktivistáktól mechanikusan átvett „az 
ÉN testem, az ÉN döntésem” jellegű szlogenek görcsös mantrázása helyett 
kijön a szájon egy „Íme, az Úr szolgálója vagyok”. Persze ki lehet 
hagyni ezt a részt a történetből, kínos ájtatoskodásnak nevezve az 
ilyesmiken való merengést (tény, hogy könnyebben emészthető üzenet az 
„Itt egy szép könyv, ott egy labda, jaj de szép a karácsonyfa”), csak 
azért vegyük jegyzőkönyvbe, hogy Jézus Krisztus egy „legyen nekem a te 
igéd szerint” elhangzásának köszönhetően született a Földre, hogy aztán 
egy „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” kimondásával teljesítse
 be evilági küldetését.</p>

<div>Ez ugyanis talán érthetőbbé teszi, mi is a különbség a Krisztust követő egyház és egy humanista jótékonysági egylet között – bárcsak a Nagy Filantróp is mindenkor Isten országát keresné, legalábbis két shortolás között.</div>

<p>További érdekesség, hogy miközben itt az elmúlt hetekben tömegek 
csodálkoztak rá, vajon mit keresnek egyes emberek már karácsony előtt, 
sima hétköznap hajnalokon is a templomban („ekkora nagy a baj???” – 
mintha ez valami dzsinnhívő babonaszakkör lenne, ahol az ember az imához
 is ugyanúgy csak végszükség esetén folyamodik, mint a 
kolonoszkópiához), valójában a karácsonyi történet másból sem áll, mint 
hogy emberek Isten házába mennek, vagy pedig otthonukban, illetve a 
mezőn fölfelé figyelnek.</p>

<p>Zakariás bemegy a szentélybe, ahol az angyal szól hozzá; Erzsébet és 
Mária találkozásukkor nem egymás frizuráját dicsérik, hanem a 
Mindenhatót az ő irgalmáért; József nem issza le magát, hanem töpreng és
 tiszta fejjel hallgat az isteni üzenetre; a pásztorok Betlehemből 
hazatérve Istent magasztalják, ahelyett, hogy valamiféle korabeli 
szelfiket lődöznének, mutatván a világnak, hogy Én hol jártam, Én kit 
láttam – satöbbi, egészen Anna prófétaasszonyig, aki 84 éves 
özvegyasszonyként éjjel-nappal böjtöl és imádkozik, pedig háboroghatna 
is naphosszat, hogy itt fáj, ott fáj.</p>

<p>És a különös, hogy egyikük se tűnik ettől az égiekre figyeléstől 
boldogtalannak és besavanyodottnak: amikor a potenciálisan bármikor 
megkövezhető kismamából feltör, hogy „szívem ujjong megváltó 
Istenemben”, és amikor az agg Simeon a haláltól való rettegés helyett 
megnyugodva mondja, hogy „most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid 
szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet”, akkor azért érezzük, 
hogy az üzenet nem egy obskurusan ezoterikus lózung, 
mint „a szeretet univerzalisztikus ereje”, hanem hogy egészen konkrétan 
„velünk az Isten”,  mindennap, a világ végéig – csak ennek átérzéséhez nem árt 
odafigyelni rá és folyamatos kapcsolatban lenni vele, ahelyett, hogy az 
ünnep végén a fényfüzérrel együtt bepakolnánk a szekrény mélyére, nehogy
 zavarjon év közben. De természetesen mindezek átelmélkedése nélkül is 
ugyanolyan finom a bejgli, nem arról van szó – csak rögzítsük, mielőtt 
megint jönne az értetlenkedés, hogy minek az a sok ima egy szimpla 
kereszténynek.</p>

<p>Kis Szent Teréz mondta állítólag, hogy „Jézus nem kér mást, csak 
ráhagyatkozást és hálát”. Márpedig ha mi annak idején rendszeresen 
felujjonghattunk, megkapván, amit a Jézuskától kívántunk, akkor elég 
ciki, ha cserébe a kis Jézus évről évre hiába várja, hogy végre ő is 
megkapja az ajándékát. Pláne, mivel még pénzbe se kerül.</p>

</div><div><br></div><div><br></div>

</div>