[Grem] Ma Szt. Ambrus püspök, egyháztanító ünnepe

2022. Dec. 7., Sze, 06:42:28 CET

 Szent Ambrus püspök és egyháztanító
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2022. december 7., szerda |
6:00
 https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-ambrus-puspok

A méhészek, gyertyaöntők, tanítók, diákok védőszentjére, Szent Ambrus
püspökre emlékezünk liturgikus emléknapján, december 7-én.

*Ambrus **Trierben született 339 körül*,* húga Szent Marcellina.* *Becsületes
ember és tehetséges, jó hivatalnok volt, azonban harminc éves korában még
nem szánta rá magát **a keresztségre. Az Úr úgy kereste és találta meg őt
is, mint annak idején Sault Damaszkusz kapujánál.*

*Mikor Milánó ariánus püspöke 374-ben meghalt, félő volt, hogy a város
katolikus és ariánus lakossága egymásra támad*. *Különösen nagy volt a
feszültség a püspökválasztás napján. Ambrus, a város kormányzója, aki ekkor
még csak katekumen volt, joggal tartott a legrosszabbaktól, ezért
személyesen jelent meg a templomban. **Ám a választás folyamán egyszer csak
egy gyermek fölkiáltott: „Ambrus a püspök!” És a jelenlévők egy
szempillantás alatt elfogadták ezt a különös választást. Ambrus ugyan
erélyesen tiltakozott ellene, de minden hiába volt, meg kellett hajolnia a
nép kívánsága előtt. Ezért hamarosan megkeresztelkedett, és nyolc nappal
később, valószínűleg 374. december 7-én püspökké szentelték.*

*Szent Ambrus dolgozószobájában (**1500 körül; **Metropolitan Múzeum, New
York**)*

*Ezután **vagyonát **szétosztotta, és napjait munkával, imádsággal és
tanulással töltötte. Elkezdte tanulni a teológiát, elsősorban mégsem
teológus akart lenni, hanem hívei atyja és pásztora. Szent Ágoston egyszer
azt mondta róla, hogy „a szegények serege vette körül, annyira, hogy csak a
legnagyobb nehézségek árán lehetett hozzáférkőzni”.*

*Ambrus a szociális igazságosság apostolának bizonyult, szociális
tanításában a jogász szigorával és a moralista komolyságával pellengérezte
ki *a* pénz* *hajszolását és a vagyon utáni törtetést. *Gondolkodására egy
homíliarészlet vet fényt, amelyben Nábótról beszél és * a vagyonos emberek
lelkiismeretére kíván hatni*: „*Ha egy szegénynek adsz, nem a sajátodból
adod, hanem az övéből. De te kisajátítod magadnak azt, ami mindenki javára
adatott. A föld ugyanis mindenkié, nemcsak a gazdagoké. Csak éppen, akik e
jogszerű tulajdont használják is, sokkal kevesebben vannak, mint akik nem
élnek vele. Így te csupán azt fizeted meg, amivel tartozol, és valóban nem
is lehet beszélni nagylelkűségről.”*

*Az egyháztörténelemben elsősorban olyan püspökként tartják számon, aki
biztosította az egyház függetlenségét a római birodalom államhatalmával
szemben*, *és hajlíthatatlanul védte az egyházat a tévtanítókkal szemben**
még akkor is, amikor emiatt szembekerült a császári házzal. **Egy
alkalommal a püspök azért került ellentétbe a császárral, mert az
elrendelte a tesszaloniki vérengzést. **Tesszalonikiban meggyilkoltak
ugyanis egy gót parancsnokot 390-ben, s Theodosius császár bosszúból
hétezer embert gyilkoltatott meg*. *Ambrus kiközösítette a császárt, és
fölszólította, hogy nyilvánosan tartson bűnbánatot*. *Theodosius azonban
nem törődve a fölszólítással megjelent a templomban, hogy részt vegyen a
misén*.* Ambrus **elébe* *ment **az előcsarnokba,* *és megtagadta** tőle* *a
belépést, mondván**: „Úgy látszik, császár, gyilkosságod szörnyűségét most
sem ismered be, mert magas állásod meggátol a belátásban. Merészelnéd imára
kulcsolni a kezedet, amikor emberi vér csöpög róla?* *Menj csak, és vesd
alá magadat a kiközösítésnek!”** Amikor a császár azzal védekezett, hogy
Dávid is vétkezett,* *a püspök így felelt neki: „Ha már a bűnös királyt
utánoztad, kövesd a bűnbánó Dávidot is!” **A császár sírt dühében, és
bosszúsan elment*. *Karácsonykor azonban vezeklő ruhában megjelent a
templomban, és kérte a püspöktől a bocsánatot és az egyházba való
visszafogadást. Öt évvel később Ambrus mondta a császár ravatalánál a
gyászbeszédet.*

*Ambrus püspöknek nagy gondja volt az evangélium hirdetésére, és szerette a
liturgiát, azon fáradozott, hogy a nép énekléssel vegyen benne részt. Ezért
ő maga is írt himnuszokat. Lelkének mélységei minden tevékenysége között
leginkább imádságaiban mutatkoztak meg. A hit titkai az imádságban tárultak
föl számára, az imádságban találta meg újra a saját lelkét.*

*Szent Ambrus: Ádventi himnusz*

*Figyelmezz, Izrael Ura,Ki ülsz a Kerubok felett,Jelenj meg Efraim
előtt,Jöjj, támaszd fel hatalmadat!*

*Nemzetek Megváltója, jöjj,Szűznek szülötte, jöjj közénk,Ámuljanak a
századok:Istenhez illő születés!*

*Nem férfiú magva hozott,Titkos lehellet ád nekünk:Isten Igéje testbe
vált,S a szűzi méh virága vagy.*

*Kelyhe gyümölcsöt bontogat,Szemérme bár bontatlan áll,Erénye tisztán
tündököl:Isten járja e templomot.*

*Szemérme mint királyi ház:E nászteremből lép elő,Mint kettős lényű óriás,S
vígan repes az út elé.*

*Kijössz Atyádnak mélyiről,Bemégy Atyádnak mélyire.Leszállasz mind a
poklokig,Felszállasz Isten székeig.*

*Ki az Atyának mása vagy,Ölts testet, győzelmed jelét.Testünket, a
gyámoltalant,Tegye acélossá erőd.*

*Már fénylik Jézus jászola,Új fényt lehel az éjszaka.Ezt immár meg ne
rontsa éj,Nem-szűnő láng legyen a hit.*

*(Sík Sándor fordítása)*

*

*A püspök már meggyengült egészséggel diktálta le a 44. zsoltár
magyarázatát. A 24. vershez ezt fűzte:** „Nehéz dolog ily sokáig hordozni
ezt a testet, amelyre már ráveti árnyékát a halál! Serkenj föl, Uram! Még
mindig vissza akarsz utasítani engem?”* *Ezek voltak utolsó sorai.
Tanúskodnak arról, hogy Milánó püspökének élete nem volt más, mint
várakozás az Úrra és Mesterre. Életét a hitben és az önátadásban tette
teljessé. 397. április 4-én halt meg. Ereklyéi a milánói bazilikában
találhatók. A bazilikában látható az a mozaikábrázolás is, melyet Ambrus
püspök kortársa készített. És ugyanitt őrzik annak a keresztelőmedencének a
maradványait is, amelyben Ambrus 387-ben megkeresztelte Szent Ágostont.*

*Ünnepét *a húsvét miatt nem áprilisban, hanem *december 7-én, püspökké
szentelése napján üljük.* A római naptárban a 12. század óta szerepel.

*Szent Ágoston a Vallomásokban így írt Szent Ambrusról: „Istennek ez az
embere a katolikus igazságnak szokatlanul kemény védelmezője volt a
tévtanítókkal szemben. Nem törődött az életveszéllyel, bátran küzdött
Krisztusért, hűségesen tanított az egyházban. Úgy tisztelem őt, mint
atyámat, hiszen engem is – a keresztség által – ő hozott a világra
Krisztusban. Én magam is együtt éltem vele a katolikus hit iránti
szeretetét, erősségét, a szenvedéseket és a fenyegetéseket, amelyekben
tettei s prédikációi miatt része volt.”*

„Jézusom, engedd meg nekem, hogy megmossam szent lábadat, hiszen
beszennyeződött, mióta a lelkemben jársz. Engedd, hogy a szennyet, amellyel
lépteidet bemocskoltam, lemossam a lábadról. De honnan vegyem a forrásvizet
hozzá? Nincs más lehetőségem, csak a könnyeim. S ha a te lábadat már
megáztattam a könnyeimmel, talán magam is megtisztulok.” (Szent Ambrus)

Ambrus legendája egy csecsemőkori történést úgy értelmez, mint próféciát a
későbbi mézajkú prédikátorról és himnuszköltőről. Eszerint egyszer, amint
Ambrus bölcsője kint ringott a ház udvarán, egy méhraj zúgta körül, s
rátelepedett a bölcsőre. A méhek teljesen ellepték a gyermeket. Anyja
rémülten kiáltott föl: „Ha ez a gyermek életben marad, nagy ember lesz
belőle!” A kis Ambrust egyetlen méh sem szúrta meg, semmi baja sem esett.

Egy vitatkozó kedvű ariánus a hagyomány szerint fölényesen beszélt
Ambrussal. De amikor egy alkalommal prédikálni hallotta, meglátott mellette
egy angyalt, aki a fülébe súgta Ambrusnak, mit mondjon. Ettől a mennyei
hitelesítéstől az ariánus úgy megrendült, hogy visszatért az egyházba.

*Ambrus nagyszombaton hajnalban halt meg. Püspöki templomában ravatalozták
föl, és éjszaka a katekumeneket holtteste jelenlétében keresztelték meg*. A
legenda szerint többen ragyogó csillagot láttak a ravatal fölött. Mások úgy
látták, hogy Ambrus a püspöki székben ül, és megáldja a népet.

*Istenünk, te példaképül adtad Szent Ambrus püspököt, hogy katolikus hitet
és apostoli bátorságot tanuljunk tőle. Támassz egyházadban szíved szerinti
férfiakat, akik népedet erős lélekkel és nagy bölcsességgel kormányozzák. A
mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.*

*Ambroziánus himnusz*

A nyugati himnuszköltészet megteremtője Szent Ambrus. Ő vezette be a
miseliturgiába a közös éneklést. Himnuszköltészetében az ószövetségi
zsoltárokat és bibliai énekeket tekinti mintának, de míg azok ritmikus
prózában íródtak, addig Szent Ambrus időmértékes formában írta
himnuszait, rímtelen négyes jambusi sorokba öntve őket: négy sor egy
strófa, s egy himnusz nyolc versszakból áll.  A bevezető strófa Istent
szólítja meg, a befejező pedig a Szentháromság dicséretével zárul.

*Forrás*
*Diós István: A szentek élete*
*Magyar katolikus lexikon*

*Fotó: Elcultural.com; Wikipédia; Wga.hu*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20221207/b9f1faf0/attachment.html>