[Grem] Pannonhalmán Magyarország keresztény megújulásáért imádkoznak és dolgoznak

[Emoke Greschik]

<https://mandiner.hu>
<https://www.facebook.com/mandiner.hu/>
<https://www.instagram.com/mandiner.hu/?hl=hu>
„Magyarországért imádkozunk és dolgozunk” – Dejcsics Konrád pannonhalmi
szerzetes a Mandinernek
<https://mandiner.hu/cikk/20220819_arcus_temporum_pannonhalma_dejcsics_konrad>
https://mandiner.hu/cikk/20220819_arcus_temporum_pannonhalma_dejcsics_konrad
*Írta: Farkas Anita <https://mandiner.hu/szerzo/farkas_anita> *
*Az Arcus Temporum nem **tömegfesztivál*, *fontos eleme a
személyesség* – *vallja
Dejcsics Konrád bencés szerzetes*, akit az augusztus 26-tól induló
pannonhalmi kulturális rendezvényről, illetve az apátság szellemi
újjászületésének állásáról kérdeztünk interjúnkban!

*Mit jelent a megújulás a látogatók és mit a szerzetesközösség számára?*

*Mit jelent a megújulás a látogatók és mit a szerzetesközösség számára?*

*A főapátságnak már jó ideje minden évben van egy keresztényi-szerzetesi
hagyományokra épülő témája, ami köré szervezzük az egész esztendő
kulturális eseményeit. *A keretet kicsit kibővítve *2020-ban egy négyéves
tervet készítettünk, lazán egymásra épülő tartalmakkal, amelynek
csúcspontja a pannonhalmi bazilika fennállásának nyolcszázadik évfordulóját
ünneplő programsorozat lesz 2024-ben.* Hogy ez a várható építészeti
felújítások révén, ne csak fizikai értelemben legyen valóban méltó az
alkalomhoz,  *belül, a lelkekben is tudatos építkezésre van szükség.*

Vagyis először a feltáró munkát kell elvégezni; ez történt tavaly az
emlékezés évében, az idei megújulást pedig az elmélyülés követi 2023-ban,
amikor a zarándoklat témája áll majd a középpontban.

*A megújulás hogyan kapcsolódik az említett keresztény-szerzetesi
hagyományokhoz? Nem éppen hogy az állandóság tartja meg ezeket, a bencések
– mint a nyugati kereszténység legrégebbi szerzetesrendje – esetében több
mint másfél évezrede?*

*A megújulás számomra legerősebb, leginkább érvényes jelentése *a conversio
permanens, vagyis *az állandó megtérés.* A keresztény ember érdekes módon
annak van kitéve, hogy folyamatosan újragondolja a tevékenységet, azt, hogy
hol tart az életében.
*A szív érzékenységének és az önreflexió képességének megőrzése nagyon
fontos,  *ráadásul tökéletesen *összecseng a benedeki regulában
foglaltakkal is:* „*Nyissuk meg szemünket a megistenítő fénynek, és
megdöbbent füllel halljuk, mire int bennünket a minden nap felénk kiáltó
isteni szózat: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek
szíveteket!” (Zsolt 94, 8). *Szerintem ennek az az üzenete, hogy a
mindennapi találkozásokban vagy az elénk jövő kisebb-nagyobb kihívásokban
mindig Isten szavát kell keresni.

*A monostori élet azért mégiscsak egy zárt világ, és a buboréklét sosem
barátja a megújulásnak, egymás megértésének – ezt a hazai közéletben is
érzékeljük. Hogyan lehet a látszólagos ellentmondást feloldani?*

*A monostor zártságát alapvetően a család zártságához hasonlítanám*. *Egész
nap az emberek között mozgunk, dolgozunk, tanítunk, intézzük a főapátság
százféle ügyét, ezért muszáj, hogy legyen a mi életünkben is egy olyan
hely, ahol töltődünk, ahol otthon vagyunk, ahol az alapvető kapcsolatainkat
– önmagunkkal, a közösséggel, de főleg Istennel – táplálni tudjuk.** Erre
szolgál a klauzúra: ezt a személyes és intim terünket *a fesztivál ideje
alatt is védjük. Miközben azzal is tisztában vagyunk, hogy a bent sosem
lehet érvényes a kint nélkül; legalábbis én ebben a kettősségben tudom
igazán megélni a saját szerzetesi létemet. *Gondoljunk csak a sivatagi
atyákra, akik a 4. században kivonultak Alexandriából, de egyszer csak azt
vették észre, hogy az emberek kijöttek hozzájuk a városból azzal a
kéréssel, hogy  „Atyám, mondj egy igét!” **Vagyis ez az úgynevezett
buboréklét sosem lehet öncélú, *még a miénktől eltérő hivatású szemlélődő
rendek vagy a magányos remeték esetében sem.* Az egyedüllétben megélt
tapasztalatokat  mindig vissza kell fordítani az emberek javára.* És mi,
szerzetesek szintén nem vonhatjuk ki magunkat a világ akár fájdalmas vagy
keserű történései alól:* ha Isten olyannyira hitt a világban, hogy
egyszülött fiát adta érte, akkor nekünk is hinnünk kell benne.*

És abban is, hogy nem véletlenül állunk az ő szolgálatában: bár Isten
közvetlenül is képes volna beszélni az emberekhez, valamiért mégis szüksége
van a mi tanulságainkra, szolgálatainkra.

*A klauzúra faláig viszont bárkit beengednek a fesztivál ideje alatt?*

Pontosan – immáron hat éve, éppen úgy, ahogy húsvét szent három napja alatt
is. Sőt, olyannyira komolyan gondoljuk a közösséget, hogy a művészek a
vendégszárnyunkban laknak ilyenkor. Hiszen az Arcus Temporum
<http://www.arcustemporum.com/> nem tömegfesztivál, fontos eleme a
személyesség.

*A fesztivál napirendjének vázát az imaalkalmak adják, reggel hattól este
hatig bárki csatlakozhat hozzánk*. Erre épül rá az összes egyéb kulturális
program, köztük a *klasszikus zenei koncertek*. Keller András hegedűművész,
a Concerto Budapest és a mi fesztiválunk művészeti vezetője meghívta
például Lera Auerbachot; korunk „reneszánsz művésze”, a kiváló karmester,
zongorista és zeneszerző saját szonátájának európai premierjét játssza
Pannonhalmán. Mindezek *lebonyolításában már világi munkatársak, köztük sok
önkéntes is részt vesz. *

*Ezek a programok, afféle mézesmadzagként is szolgálnak a nem hívők vagy a
– hívjuk így – bizonytalanok számára? *

Reménykedem, hogy igen. Az emberek eleve nagyon sokféle módon
kapcsolódhatnak* Pannonhalmá*hoz, illetve *a bencés közösség*en keresztül a
magyar egyházhoz, az egész kereszténységhez. *Vannak iskoláink, működtetünk
szociális otthont, éttermet, pincészetet, múzeumot, könyvtárat, sörfőzdét,
boltokat, Illatmúzeumot, és még sorolhatnám – miért ne lehetne ez a
fesztivál egy ugyanilyen kapcsolódási felület? Persze ahogyan a többi
tevékenységünk, ez sem öncélú. Szent István azzal a feladattal tette ide a
közösségünket, hogy ezért az országért imádkozzunk és dolgozzunk,  *ez a fő
küldetésünk, amit nem szabad egy pillanatra sem elfelejtenünk. De
természetes, hogy *a különböző korokban különböző módon kell szólnunk az
emberekhez. Jézus Krisztus is egy konkrét időszakban egy konkrét helyen az
akkor aktuális nyelven beszélt egy konkrét közösséghez.*

*Ilyen aktuális nyelv az építészeté is. Néhány éve a pannonhalmi új
építkezések igencsak megosztották a közvéleményt, voltak, akik éppen a
túlzott  „modernséget” rótták fel például az étterem vagy a látogatóközpont
kapcsán, mondván, ezek a kortárs épületek nem illenek a történelmi
környezethez. Az ezzel kapcsolatos vita teljesen elcsitult már*?

Ezeket a döntéseket mindig a történelem igazolja – vagy nem. Ami érdekes,
hogy *a kortárs építészet révén megint egy újabb réteg kezdett kapcsolódni
hozzánk, amely számára éppen ez a formanyelv a vonzó. Most nyáron
tartottunk például egy lelkigyakorlatot, amelynek témája a szent tér volt*.
Erre a hívő közösség pereméről is érkeztek emberek, olyanok, akik a Szent
Jakab-ház erdei kápolnáján vagy a felújított bazilikán keresztül léptek
kapcsolatba az itteni lelkiséggel. Most, a fesztiválon ünnepeljük majd a
bazilika felújításának tízéves évfordulóját is.
Szerzetesközösségként mi nagyon itthon érezzük magunkat a templomban, és
szeretnénk, ha minden hívő és látogató ugyanezt az otthonosságot élné meg
nálunk. Ezért például minden koncert végén arra kérem a jelenlévőket, hogy
ne rohanjanak, hanem járják körbe ezt az alapjaiban nyolcszáz éves
épületet, és találjanak benne egy olyan pontot, amit százszázalékosan a
magukénak vélnek. Hogy ezt az érzést eredeti falak vagy a kortárs dizájn
hívja elő, a lényeget tekintve tökéletesen mindegy.

*Dejcsis Konrád atya látogatók gyűrűjében egy korábbi Arcus Temporum
fesztiválon (pannonhalmifoapatsag.hu <http://pannonhalmifoapatsag.hu>) *



*Ha már kortárs: a fesztivál házigazdája Mácsai Pál, díszvendége az idén
nyolcvanéves Nádas Péter lesz. Bár utóbbinak a magyar irodalomban elfoglalt
vezető helye vitathatatlan, elsőre talán mégsem tűnik kézenfekvőnek ez a
választás. Miért őt hívták?*

Először egy személyes élményemet mesélném el *Nádas Péterrel kapcsolatban.
Amikor nemrégiben, még a fesztivál előkészítéseként eljött Pannonhalmára,
szerveztem neki egy közös kávézást a volt és a jelenlegi főapáttal,
Várszegi Asztrikkal és Hortobágyi T. Cirill-lel. Olyan csodálatosan
intenzív és szép spirituális-kulturális párbeszéd indult meg hármójuk közt,
ami nem csupán nekem lett életre szóló élmény, de talán Nádas Péternek
is. *Legalábbis
erre enged következtetni, hogy *az apátság emlékkönyvébe azt írta:   „De jó
lenne itt maradni még!”*

Ez számomra azt jelenti, hogy megérzett valamit az itteni közösség
erejéből. És abból a felfogásból, ami az Arcus Temporum eddigi tizennyolc
évére kivétel nélkül jellemző volt: a kortárs kultúrával folytatott
szüntelen párbeszédből. Beleértve nemcsak az írókat, köztük is a
legnagyobbakat – az elmúlt években vendégünk volt többek közt Krasznahorkai
László, Takács Zsuzsa, Marnó János –, hanem a fiatal képzőművészeket is. Az
ifjú alkotók Pannonhalma felkérésére született műveiből idén is készülünk
egy kiállítással.

*Nádas Péter fotóiból szintén látható majd tárlat, illetve egy
felolvasószínházi előadás a Saját halál című írásából Dömötör András
rendezésében. Nem éppen könnyed, nyári téma.*

Nem. Ugyanakkor *mi más lenne egy monostor feladata, mint hogy ráirányítsa
a figyelmet az élet nagy kérdéseire?* *Az életnek pedig természetes része a
halál is, ahogy Szent Benedek is mondja: „A halál naponként ott álljon a
szemed előtt”**.* Nagyon szeretek a pannonhalmi Boldogasszony-kápolnában
lenni, nemcsak a gyönyörű barokk tér miatt, hanem mert az ikonográfiája
ugyanazt mondja nekem, mint amit Nádas mesél el a Saját halálban. A kápolna
nyugati oldalán Benedek áll, mellette félrecsúsztatva egy kripta fedőlapja,
alattunk az előttünk járó bencés szerzetesek sírjai, a keleti oldal
oltárképén pedig Jézus Krisztus feltámadása, ugyancsak egy félrecsúszott
kriptafedőlappal. Vagyis a halál csak állomás, nem a vég,  ahogyan Nádas is
meghalt, de mivel beszél róla, mégis él – ez Isten kegyelme.

*Ennél könnyedebb, de meglehet, hasonlóan katartikus esemény lesz az
Ásványok és irodalom című tárlatvezetés, amelyet Ontko Henrik atya vezet
Komálovics Zoltán költő-magyartanárral. Hogy jön össze ez a két, látszólag
össze nem illő dolog?*

Az elmúlt három évben – a megújulást mintegy előkészítendő – nagyon komoly
munkába kezdtünk*, újrarendszereztük az összes gyűjteményünket a liturgikus
fémtárgyaktól a kincstáron, érem-, festmény- és fotótáron át az ásványtárig*.
Az ásványaink sok éve óta dobozokban porosodtak a tetőtérben, a szerzetesi
lakrészben, most, alapos tisztítás után lehoztuk őket a gyűjteményi
folyosóra, *az ELTE szakértői pedig megállapították, hogy ez az ország
második legjelentősebb ásványtára.*

Még a 19. században egy természettudós főapátnak köszönhetően vásároltak
meg az alapjait a bencések, mondván, a frissen létrehozott tanárképző
főiskolán elengedhetetlenek a modern szemléltetőeszközök. És azzal, hogy az
egész 20. században aztán nem nyúltak hozzá, konzerválták az ásványok
eredeti állapotát, amelyek egy része ráadásul olyan helyről származik,
amely ma már vagy a határon kívül van, vagy már nem is létezik.

Vagyis ezek a kövek nemcsak kövek, hanem sokkal többek annál: metaforái
vagy szimbólumai az emberi lélek állandóságának és egyszersmind a világ
folyamatos változásának. Ily módon abszolút összeillenek az irodalommal, a
romantika korában született művekkel pedig különösen; a kettő összehozása
érdekes kísérlet, meglátjuk, mit hozunk majd ki belőle.



*Az Arcus Temporum részletes programjáról itt lehet tájékozódni**:
https://www.arcustemporum.com/
<https://www.arcustemporum.com/>*




[image: width=]
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Vírusmentes.www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_8688358616996437494_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220820/425c2db0/attachment.html>