[Grem] !!!!!!!!!!!!!!!! Böjte Cs. és görögkat. papok az ifj. zarándoklaton: "Fel kell készülni a megpróbáltatásokra!"

[Emoke Greschik]

 Fel kell készülni a megpróbáltatásokra – A görögkatolikus ifjúsági
zarándoklat lelkinapján jártunk
Hazai <https://www.magyarkurir.hu/hazai> – 2022. augusztus 13., szombat |
19:00

https://www.magyarkurir.hu/hirek/fel-kell-keszulni-megprobaltatasokra-gorogkatolikus-ifjusagi-zarandoklat-lelkinapjan-jartunk
54
Augusztus 12-én a XX. ifjúsági gyalogos zarándoklat Ófehértóra ért, ahol –
mielőtt Máriapócsra érkeznének – a négyszáz fiatal görögkatolikus zarándok
lelkinapon vett részt, melynek előadói Böjte Csaba és Kocsis Fülöp
érsek-metropolita voltak. Tanításaikkal megerősítették a fiatalokat, hogyan
állhatják ki a próbákat, melyeket a világ diktál, és miként tudnak
krisztusi embernek boldogan megmaradni.

Ófehértón a művelődési ház már nyitva állt, a nagyteremben és az udvaron a
székek szépen el voltak rendezve, mire reggel megérkeztünk a lelkinapra. A
négyszáz gyalogos zarándokok elé siettünk, akik Levelekről indultak 8
órakor Ófehértóra. Böjte Csaba elöl haladt a fő kereszt után, ami a
zarándokok négy csoportjának megfelelően sárga, piros, kék és zöld kendővel
volt feldíszítve. A tizenéves és egyetemista fiatalok Mária-énekei egyre
jobban bezengték a környéket.

A postás hölgy, meglátva őket, leszállt a biciklijéről és felkiáltott:
„Isten hozta önöket!”, majd odasúgta nekem: „Jaj, de szépek!” Útközben
máshol is sokan érdeklődtek, honnan jött és hová tart a csapat. Olyan is
volt, aki mécsessel vagy térdelve fogadta őket.

A mostani, 20. ifjúsági gyalogos zarándoklat mind a három görögkatolikus
egyházmegye területét érintette, a miskolcit, a nyíregyházit és a
hajdúdorogit. Minden nap újabb csoportok csatlakoztak a zarándokokhoz
országszerte mindenhonnan. A családosok csütörtökön érkeztek, hogy az
utolsó szakaszon együtt gyalogoljanak velük Máriapócsra, és részt vegyenek
Rúzsa Magdi feledhetetlen koncertjén.

Miután megérkeztek, Böjte Csaba előadására gyülekeztek az ifjú zarándokok a
művelődési ház nagytermében és kertjében. A ferences szerzetes első, az
anyagiakról szóló tanításában felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy
nehéz idők jönnek, amire fel kell készülni lélekben is.

Felidézte, amikor kispap korában kisgyerekekkel mászott meg egy hegyet.
Amikor már mindenki csomagját ő vitte, megnézte, ki mit hozott magával a
motyójában. Volt ott kötőtű fonálgomolyaggal, sőt még egy nagy
porcelánhattyú is. „Felesleges dolgot ne rakjunk az életünkbe – vonta le a
következtetést. – A 21. század embere azért is olyan fáradt, mert sok
limlomot tett a hátizsákjába.”

Hogy állunk az anyagiakkal? – tette fel a kérdést. „Jézus nem azt mondja,
hogy a vágyat oltsuk ki magunkból, hiszen azt Isten adta, de megtanítja,
hogyan kellene azt megélni: gyűjtsetek igazi kincseket, ami megmarad az
örök életre.” Mik ezek a kincsek? A szeretteink, a gyerekeink és a Jóisten,
akinek kedves, ha áldozatokat hozunk érte, mint amilyen egy zarándoklat is.
Az első keresztény zarándok a Boldogságos Szűzanya volt, aki sokat
gyalogolt Erzsébethez, az első zarándokének mégsem siránkozás volt az út
nehézségei miatt, hanem a Magnificat.

Böjte Csaba ezzel kapcsolatosan felhívta a figyelmet: nem az a dolgunk,
hogy elsirassuk Európát. Amikor megkereszteltek, nem azt mondták, hogy
legyél a világ „gyászhuszára”, hanem hogy legyünk Jézus Krisztus prófétája,
aki megmutatja, hogyan tovább. „Európa, térjünk meg!” – ez a mi hivatásunk.
Mindannyiunk feladata, hogy a vidékünket, Európát jobbá tegyük.

Hinnünk kell lelkünk mélyén, hogy nem a világ végére készülünk, hanem Isten
szeretetének, országának kiteljesedésére. Nekünk nem a rosszal kell
küzdenünk, hanem Isten országát kell építenünk.”

A ferences szerzetes a hatalom utáni vágyról beszélt második előadásában,
hiszen az nem csak a nagy dolgokban érvényesül. Elmondott egy történetet
három kislányról, akiket négy nap után kirúgtak az iskolából, mert
kukorékoltak az órán. Egy beszélgetés során aztán kiderült, mi ennek az
oka: egy szomszéddal konfliktus alakult ki a baromfi miatt, ami addig
fajult, hogy az édesapjukat megölték. Ők így, a kukorékolással szerettek
volna fontosak lenni, középpontba kerülni.

Nem baj, hogy bennünk van a hatalom utáni vágy, de Jézus azt tanácsolja,
nemesítsük meg ezt a vágyat, legyünk mindenki szolgája. „Merd a közösség
javára fordítani mindazt, ami benned van, és értékelni fognak. Ne nagy
dolgokat tegyünk! Ha a baráti körben elmondasz egy viccet, és te vagy a jó
hangulat felelőse, valamilyen módon a kör középpontjába kerültél. Ez is
szolgáló szeretet. Rengeteg lehetőség van arra, hogy az ember a másikkal
jót tegyen.”

A ferences szerzetes erre sok példát említett. Elmesélte, amikor egy
hatodikos kislány karácsonyra cipőt kért, ami meg is érkezett, de három
számmal kisebb volt, mint az ő lába. Azt gondolták, szegény elronthatta az
angyalnak írt levélben a méretet. Aztán kiderült, miért kért a kislány
három számmal kisebb cipőt: nem magának, hanem egy másik lánynak szánta,
aki a szünetekben mindig a radiátoron melegítette az átfagyott lábait.

Azon a szinten, amin vagy, bár nem tudunk mindent gyökeresen megoldani, egy
jó szóval, kis dologgal tudsz segíteni az embertársadon!”

Felidézte azt is, hogy egy fiatal orvos elmesélte, milyen élmény volt,
amikor az első ügyeletében egy motorbalesetet szenvedett férfit „rakott
össze”, aki néhány héttel később gyógyultan távozott. „Mikor látta őt
integetni, úgy meghatódott, hogy letérdelt, és megcsókolta a saját kezeit.
Hálát adott a Jóistennek, hogy megadta neki azt a kegyelmet: életet
menthet.”

Egy 22 éves kismama szegénységben nőtt fel árván, gyerekkorában mindig a
tehenekre vigyázott. Senki nem vette észre, hogy nem jár iskolába. Ez az
asszony nem tudta azt sem, mi az, hogy ajándék. Csaba atya vett neki egy
kis bizsut, így életében először megtapasztalta, mit jelent ajándékot
kapni. Aztán a gyermekkel együtt elkerült egy idős asszonyhoz segíteni.
Évekkel később egy kisfiú köszöntötte a mise végén Csaba testvért egy nagy
csokor virággal, és azt mondta neki: „köszönöm az életet”. Aztán
megismételte. Csaba testvér először azt hitte, valamilyen verset szeretne
mondani ez a gyerek, de aztán meglátta az édesanyját hátul, és megértette,
ki ez a fiú.

„Azt a jót tedd meg, amit megtehetsz – buzdított Csaba testvér. – A mi
Urunk Jézus Krisztus a kenyérszaporítás kenyeréből adott Júdásnak is, és az
utolsó vacsorán is adott neki. Ne méricskéljük, hogy megérdemli-e az,
akinek adunk. Merjünk jók lenni!”

Mi az Isten akarata? – kérdezte a fiataloktól. „A legszebb vágyad, a
legszebb álmod. Ez igaz a párválasztás és a hivatás terén is. Ha valami nem
ott van, ahol kell lennie, fájni fog, mint egy ízület, ami kibicsaklott. Ha
neked fáj az élet, akkor meg kell nézni, mi az Isten szándéka”, mint ahogy
Teréz anya is tette, mielőtt megkapta volna a hivatását. Ő kedvesnővér
volt, elhagyta addigi rendjét, majd elkezdte összegyűjteni az utcáról a
haldokló embereket.

Végül Csaba testvér elmondott egy történetet, aminek a tanulsága ez volt: a
jó szándékot is mederbe kell terelni, hogy sikeres tettek fakadjanak az
ötleteinkből. Ebben segíthet a lelki vezető vagy egy felnőtt. Majd
összefogásra bátorított, hiszen nem tudjuk, milyen idők jönnek, de ha
egymás terheit elkezdjük hordozni, akkor biztosan le tudjuk győzni a
nehézségeket.

Előadása után ünnepélyesen zarándokká fogadták Csaba testvért egy piros
kendőt a nyakába kötve.

Virág, miközben várakozott Csaba testvér könyvének dedikálására és egy
közös fotóra, elmondta: a zarándoklat során arra jött rá, mennyire apró
dolgokon kellene változtatnunk ahhoz, hogy megteremtsük azt az életet, ami
számunkra a legszebb és legboldogabb. „Mindenki életcélja az kellene
legyen, hogy másokon segítsen” – fogalmazott.

Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspökkel is sikerült néhány szót váltanunk
az idei zarándoklatról. „A legnagyobb élményeim a személyes beszélgetések.

Lehet látni, hogy a fiatalokban megmozdul valami, meghallják a Lélek
szavát, képesek más emberként hazamenni.

Nagyon jólelkű közösség kovácsolódott össze belőlük. A lelkinap és a lelki
este, az őszinte beszélgetések, megtérések, gyónások, imádságok a
csúcspont. Amikor belépnek a fiatalok a máripócsi templomba, elkezdenek
sírni. Ez belülről jön. Most is történnek csodák.”

A zarándokok átmentek a szállásra, az ófehértói általános iskolába, ahol
bablevest és fánkot ebédeltek. Miközben kígyózott az iskola folyosóján a
sor, a napfényes udvaron Hoskó Imola, a „zöldek” csoportvezetője elmondta,
ez már a 14. zarándoklata. Az első alkalmakon főleg az tetszett neki, hogy
mindenki szívből, imádságosan énekelt. Imola tizenéves korától kántor.
Megtisztelő számára ebben a szolgálatban megélni, hogy a fiatalok lelkét
felemelheti Istenhez a liturgikus énekek által. „Minden reggel van utrenye
fél hétkor. Tegnap öt órakor volt, mégis sokan eljöttek rá. Esténként
vecsernyét imádkozunk, napközben pedig imaórát. Ha beérünk egy községbe
vagy városba, Mária-énekeket énekelünk, hiszen az Istenszülő felé tartunk.”

Egy görögkatolikus papcsalád három kisgyerekkel érkezett Szolnokról, a
kicsikkel ez az első közös zarándoklatuk. „Kiderült, hogy a feleségemmel
mindketten 2006-tól már részt vettünk a gyalogos zarándoklaton, ráadásul
volt, hogy egy csoportba osztottak be minket. Gondviselésszerűnek tartjuk,
hogy akkor még nem találkoztunk, hiszen éretlenek lettünk volna a
kapcsolatra, a házasságra. Máriapócsra megérkezni nagyon megindító, ott ma
is történnek csodák. A kegyhelyet a feleségemmel a lelki otthonunknak
választottuk, ott volt az esküvőnk és a gyerekeink keresztelője is.”

Egy hatalmas teherautóról közben lekerültek a csomagok is. A zarándokok
bekuckózták magukat az iskola kertjébe, tornacsarnokába, folyosóira és
osztálytermeibe. Akinek még volt energiája, a gyönyörű zöld füves
focipályán rúgta a bőrt. Néhányan meglátogatták az Árpád-korból származó
római katolikus templomot, ahol a hetvenes években előkerült freskók között
megtalálták Magyarország legrégebbi Szent Erzsébet-ábrázolását is.

A művelődési házban a napközbeni imaóra után Kocsis Fülöp tartott előadást.
Csaba testvérrel kapcsolatosan kiemelte, Jézus kezdettől fogva felkészített
arra: ha őt üldözték, minket is üldözni fognak. Nem lehet a tanítvány
nagyobb a mesterénél. „Ne csodálkozzunk a bajokon, fájdalmakon,
nehézségeken, ezek részei az életünknek. Hűséges az Isten, a próbatétellel
együtt megadja a kegyelmet is. Amikor azt érzed, nagyon bántanak, földön
vagy, ezt már nem bírod elviselni, akkor nem kell félni, megjön hozzá a
kegyelem és az erő is.

Tanuljunk meg a megpróbáltatások alatt is Krisztus társai maradni!”

Az érsek-metropolita figyelmeztetett: ne legyünk biztosak abban, hogy a
hitünk a nehézségek idején kiállja a próbát, hiszen a háború idején sok
vallásos ember szörnyeteggé vált.

A fiatalok sokszor élvezni akarják az életet, úgy gondolják, elég a halálos
ágyon megbánni a bűnöket, és mennek a mennyországba. „Csakhogy mit fogsz
csinálni az utolsó pillanatban?

A favágók mondják, minden fa arra dől, amerre az életében is dőlt. Amilyen
életet élek, az utolsó pillanatban olyan lesz a döntésem.

Ezért fontos, hogy haladjak szépen egyenes irányban Krisztus országa felé,
ne játsszak azzal a komoly dologgal, hogy az életem milyen irányt vesz.
Tanulni kell, hogyan maradjak Jézus társaságában, hogy fel legyek készülve
a nehéz időszakokra és helyzetekre, és akkor is ott legyek Jézus mellett.”

A metropolita többször hangsúlyozta, mekkora jelentősége van annak, hogy a
jelenben éljünk. „Amikor imádkozol, akkor is a jelenben legyél – buzdított.
– Figyelj arra, hogy Jézus is figyel rád. Amikor a szerelmesek együtt
vannak, rengeteget beszélgetnek egymással, mégis az a legszebb, amikor
egymás szemébe néznek. Jézus egész valójával szeret téged, és vágyik arra,
hogy te is szeresd őt.

Az imádság szerelmes együttlét az Istennel.”

Befejezésül egy kulcsot adott a folytonos jelenléthez, a Jézus-imát: „Uram,
Jézus Krisztus, könyörülj rajtam.” Miközben ezt mondjuk egymás után, mint
egy fúrótorony mélyíti a szívünkbe azt, hogy Isten végtelenül irgalmas,
közelebb van hozzám, mint én saját magamhoz. Fülöp atya arra is hívta a
fiatalokat, hogy reggel az ébredésük után, mielőtt bármit tennének, kezdjék
öt perc csenddel a napjaikat, amiben együtt vannak a Jóistennel. „Ha nincs
csönd, nem tud hozzám szólni az Isten.” Napközben pedig mondják sokszor a
Jézus-imát a tevékenységeik során, ami ebben a csöndben gyökerezik; hiszen
Jézus arra figyelmeztet, hogy szüntelenül imádkozzunk, hogy megmeneküljünk.

A zarándokok közül sokan elmondták, milyen megindító, felemelő élmény
megérkezni Máriapócsra, megpillantani messziről a templom tornyait, belépni
a bazilikába, és rátekinteni a kegyképre. Az úton pedig, mely oda vezetett,
bár megterhelő a gyaloglás és nagyon süt a nap, a közösségnek mégis megtart
az ereje. Nem egyedül kell vinni a keresztet.

*Szerző: Vámossy Erzsébet*

*Fotó: Lambert Attila*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220814/8f363896/attachment.html>