[Grem] Interjú Boros Imre közgazdásszal: 'Háború megrendelésre'

[Emoke Greschik]

 Háború megrendelésre
Voltaképpen milyen célokat szolgál az Ukrajnában zajló háború? Sikerül-e az
USA-nak megőriznie a dollár hegemóniáját? Mi a szerepük a magánpénzeknek az
utóbbi háromszáz év forradalmaiban és háborúiban? Miért erősödtek fel az
utóbbi tíz évben a birodalomépítő törekvések Európában? Milyen jövő előtt
áll az európai középosztály, és mire számíthatunk mi a mai viharos időkben?
Boros Imre közgazdásszal készült interjúsorozatunk válaszokat kínál a
kérdésekre.

https://demokrata.hu/magyarorszag/haboru-megrendelesre-519025/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202204

*– A magyar közvéleményt is sokkolta a hír, hogy Oroszország megtámadta
Ukrajnát, és karnyújtásnyira került a harmadik világháború. Ám az első
rémület után egyre inkább teret nyert az a közvélekedés, hogy valójában az
USA arra használja fel az ukrán népet, hogy helyette háborúzzon. Nagyon
messze áll ez az igazságtól?*

– Vitán felül áll, hogy Ukrajnában proxyháború zajlik. A proxy kifejezés
azt jelenti, hogy egy ügyben a valós tulajdonosok helyett megbízottak
hoznak döntést, az ő felhatalmazásukat jelöli a jogi nyelvezet proxynak.
Jelen esetben a proxyháború kifejezés azt jelenti, hogy az egyik fél, az
ukrán kormány nem saját nemzeti érdekeit, hanem valamilyen más, külső
érdeket szolgál. Ám ahhoz, hogy megértsük, milyen érdekek szólnak a háború
mellett, és mi történik a világban valójában, érdemes áttekinteni, miként
kezdődött és hogyan zajlik a magánpénzek világgazdasági méretű használata,
és e pénzvilág milyen eszközökkel érvényesíti saját érdekeit.

*– Arra gondol, hogy a magánpénzek gyakorlatilag megvásárolták a
közhatalmat, gyakorlatilag a kapitalizmus kezdete óta?*

– A magánpénz világgazdasági méretű használata Nagy-Britanniában kezdődött
a Bank of England 1694-es létrejöttével. Máig nem tudni, kik alapították,
csak annyi ismert, hogy a tulajdonosok tízezer fontonként adták össze azt a
hatszáz tonna ezüstöt, amely a bank alaptőkéje lett. Az intézményt csak
1946-ban államosította az akkori munkáspárti kormány. A frissen létrehozott
Bank of England tulajdonosai rövid idő alatt berendezkedtek az országban,
megcsapolva annak erőforrásait, majd a bank terjeszkedésbe fogott. Az első
kiszemelt célország a katolikus Franciaország lett, lázadást szítva
kirobbantották a francia forradalomként ismert eseménysort, és rövid úton
megszabadultak a terjeszkedésük elé akadályokat gördítő királyi családtól.
Zárójelben: később hasonló okokból hasonló sorsra jutott az orosz cári
család is. Arra azonban nem számítottak, hogy a romokon Napóleon
ellenbirodalmat épít fel, ráadásul úgy, hogy önálló, a Bank of Englandtől
független saját pénzt bocsát ki. A napóleoni birodalommal Anglia mellett
Oroszország, Ausztria és Poroszország szállt szembe. A háborúzó felek
ugyanakkor kötésig eladósodtak a Bank of Englandnek, és Napóleontól is
sikerült megszabadulni. Folytatódhatott a terjeszkedés. Egyébként ez
bennünket is érintett, az adósság „kezelésére” 1816-ban betelepedtek
Ausztriába Rothschildék, magánbankként megalapítva az Österreichische
Nationalbankot, hogy innen vegyék át az ellenőrzést a német nyelvterület
pénzügyei fölött. Alig ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kitörjön a
porosz–osztrák háború 1866-ban, amelynek a tétje az volt, hogy ki egyesítse
a német területeket. Addigra azonban Ausztria már teljesen Rothschildék,
azaz a magánbank bűvkörébe került. A győztes Poroszország lett, amely
szuverén állam volt. E győzelemnek köszönhetően porosz vezetéssel jött
létre a német egység, amelyből azonban a magánbank ellenőrzése alatt álló
Ausztriát kihagyták. A poroszoknak ráadásul nem tetszett az a felállás,
hogy kiszívják a frissen megalakult államból az életerőt a hitelezésen és
más pénzügyi konstrukciókon keresztül: Bismarck saját, immár aranyalapú
pénzt bocsátott ki, és hasítani kezdett a német gazdaság. No, ezt nem
lehetett hagyni. A magánpénz urainak persze nem volt és ma sincs saját
hadseregük, nem tudnak és nem is akarnak maguk háborúzni. Megtették ezt
helyettük a tőlük függő, nekik eladósodott államok. Először korlátozott,
nemzetek közötti háborúkkal, forradalmakkal, majd a XX. században a
pénzhatalom terjeszkedését szolgáló két világháborúval.

*– De az utóbbi száz év már inkább a Fed korszaka?*

– Ó, igen. A Bank of England szerepét fokozatosan átvette a szintén
magánbankként működő, amerikai székhelyű, 1913-ban alapított Federal
Reserve System (Fed), amely az USA nemzeti bankjának szerepét is betölti,
egyben a dollár kibocsátója.

*– Ennek a tulajdonosait sem ismerjük?*

– Nem bizony. A tulajdonosok még az igazgatósági üléseken sem vesznek
részt, megbízottak helyettesítik őket, mint mondtam, ezek felhatalmazását
nevezik proxynak. Miután ez a működési forma törvénytelen még az USA-ban
is, az igazgatóságot köztestületté nyilvánították, elnökét az amerikai
elnök jelölheti ki, és jóvá kell hagynia a szenátusnak. Csakhogy a bank nem
tartozik elszámolással a műveleteiről sem a szenátusnak, sem senkinek,
mindentől és mindenkitől független intézmény. Tulajdonosai pedig még
önmaguk létét is tagadják. Aki háttérhatalomról beszél, azt
összeesküvés-elméletek gyártásával vádolják.

*– Azt tudjuk, hogy az első világháborút lezáró békediktátummal
előkészítették az új világrend kereteit, a második világháború pedig az USA
és a Fed számára elhozta az aranykort, a dollár világpénz lett. Milyen
állomásai voltak ennek a folyamatnak?*

– 1944-ben már látszott, hogy a németek elveszítik a háborút. Az akkor tető
alá hozott Bretton Woods-i konferencia feladata az volt, hogy szabályozza a
háború utáni világ kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatait. Annyira
demokratikus volt az összejövetel, hogy a jenkik által előterjesztett
javaslatot a konferencián osztották ki a részt vevő országok képviselőinek.
Csak az angolok voltak kivételezett helyzetben, ők egy nappal előbb
beletekinthettek a tervezetbe. A döntés értelmében a Fed átvette az európai
országoktól aranytartalékaik megőrzését, azok elfogadták a dollárt
világpénzként. Cserébe az USA ígéretet tett rá, hogy amennyiben egy állam
túl sok dollárt halmozna fel, visszavásárolhatják az aranyat fix áron,
unciánként 35 dollárért. Persze az amerikaiak tudták, dehogy vásárolják
vissza. A háború után gyakorlatilag papírdarabokért felvásárolták a fél
világot, például a német, a francia ipart. Az amerikai ígéretet egyébként
egyedül a francia elnök, Charles de Gaulle vette komolyan, vissza akarta
kapni országa aranykészletének egy részét. Rá is küldték Daniel
Cohn-Benditet, a későbbi európai parlamenti képviselőt és az 1968-as
diáklázadást. De a Breton Woods-i megállapodásnak megvolt az a további
előnye is, hogy az USA, végső soron a Fed annak juttatott dollárt, aki
elfogadta, hogy ki kell szolgálnia a Fed tulajdonosainak érdekeit.

*– Az idősebbek megtapasztalhatták a hetvenes évek elején kitört
olajárrobbanás következményeit. Ez is mesterségesen gerjesztett válság
volt?*

– Hát persze. 1970–71-re mindenki tele volt dollárral a nyugati világban,
és szabadulni akart tőle: a dollár óriási nyomás alatt állt. Így az USA
bejelentette 1971-ben, hogy ideiglenesen felfüggesztik a dollár aranyra
való átváltását, és egy ideig nem tartják a fix árfolyamát sem. Azóta a
dollár árfolyama szabadon mozog. Ezek az ideiglenes intézkedések több mint
ötven éve vannak hatályban. Kissinger, az USA nemzetbiztonsági
főtanácsadója pedig elment a szaúdiakhoz. Rábeszélte őket, hogy az olajért
ezentúl csak dollárt fogadjanak el, és az addigi hordónkénti 2,5-3 dolláros
árat emeljék meg. Így a dollárhegyek Európából átvándoroltak az arabokhoz,
mehetett tovább a megszokott üzletmenet.

*– Gondolom, miután felbomlott a Szovjetunió, és szabad prédává váltak a
keleti blokk országai, egy időre csökkent a további pénzügyi válságok
veszélye, egészen 2008-ig, a legutóbbi pénzügyi válságig. De mi a helyzet
most?*

– Recseg-ropog az egész pénzügyi rendszer. A nyugati világ eladósodása
olyan méreteket öltött, hogy mára visszafizethetetlenné váltak az
adóssághegyek. Az európai országok nagy része gyakorlatilag bedőlne, ha az
Európai Központi Bank nem vásárolná fel az adósságleveleiket. Az USA
hitelállománya szintén gigantikus. A helyzetet csak rontotta a járvány,
felpörgött az államok eladósodása. Másik oldalról viszont óriási
dollármennyiség van kint a világban, mindenki szabadulni akar tőle. Kína
például mindenütt építi ki a selyemútjait, vasútvonalakat, kikötőket
létesít. Egyre nehezebb tartani a dollár világpénz szerepét, egyre többen
akarnak kibújni alóla. Kína, India, Brazília, Oroszország már saját
elszámolási rendszeren dolgozik. Kína jüanban fizetne az araboknak az
olajért, az indiai–orosz kereskedelemben most dolgozzák ki a rúpia–rubel
elszámolást. Ez azt jelenti, hogy szorul vissza a dollár, a birodalom a
végóráit éli.

*– E folyamatok megakasztására kellett kiprovokálni a háborút?*

– Az teljesen világos, hogy Ukrajnában 2014-ben pénzbirodalmi segédlettel
jött létre az a puccs, ami az országot letérítette a demokratikus útról.
Azt is tudjuk, hogy a saját létüket tagadó pénztulajdonosok rátették a
kezüket az energiaszektorra, a termőföldre, minden valamirevaló iparágra,
és kényelmesen befészkelték magukat a törvényhozó és végrehajtó hatalomba.

*– Az erőforrásokban gazdag Ukrajna polgárai szegények lettek, mint a
templom egere. Az ország kirablása sem volt elegendő a dollár helyzetének
stabilizálásához?*

– Bizony nem. Ráadásul az európai gazdaság jövőjét is meghatározó
energiaforrások fölött Oroszország rendelkezik. A pénz urai által
gazdatestként használt Amerikának elemi érdeke, hogy Oroszországot
leválassza Európáról. Naponta láthatjuk a hírekből, hogy ez éppen most
zajlik. Az amerikai kormány abban is bízik, hogy a háború meggyengíti
Putyint. Ha sikerül megbuktatni, rátehetik a kezüket az orosz javakra.
Ezzel ismét teljes lesz a magánpénz világuralma, hiszen az orosz
energiaforrások révén az európai országokat is madzagon rángathatja.

*– Ebben a helyzetben Magyarországnak milyen lehetőségei vannak?*

– A legelső és legfontosabb teendőnk, hogy ne hagyjuk magunkat
beleugrasztani ebbe a háborúba. A választási győzelem után erre minden
esélyünk megvan. Tudni kell azonban, hogy nagyon hosszú, sok szenvedést
hozó periódus előtt áll a világ. Egyik válság követi majd a másikat. Arra
kell törekednünk, hogy ezeknek a válságoknak ne elszenvedői legyünk, hanem
fordítsuk őket a saját hasznunkra.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220419/c61de8ef/attachment.html>