<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-postTitle gmail-text-uppercase">Háború megrendelésre</h1>
            <div><span class="gmail-lead gmail-d-block">Voltaképpen milyen célokat 
szolgál az Ukrajnában zajló háború? Sikerül-e az USA-nak megőriznie a 
dollár hegemóniáját? Mi a szerepük a magánpénzeknek az utóbbi háromszáz 
év forradalmaiban és háborúiban? Miért erősödtek fel az utóbbi tíz évben
 a birodalomépítő törekvések Európában? Milyen jövő előtt áll az európai
 középosztály, és mire számíthatunk mi a mai viharos időkben? Boros Imre
 közgazdásszal készült interjúsorozatunk válaszokat kínál a kérdésekre.</span></div><div><span class="gmail-lead gmail-d-block"><br></span></div><div><span class="gmail-lead gmail-d-block"><a href="https://demokrata.hu/magyarorszag/haboru-megrendelesre-519025/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202204">https://demokrata.hu/magyarorszag/haboru-megrendelesre-519025/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202204</a></span></div><div class="gmail-contentBox" style="height:auto"><div class="gmail-postContent"><p><strong>–
 A magyar közvéleményt is sokkolta a hír, hogy Oroszország megtámadta 
Ukrajnát, és karnyújtásnyira került a harmadik világháború. Ám az első 
rémület után egyre inkább teret nyert az a közvélekedés, hogy valójában 
az USA arra használja fel az ukrán népet, hogy helyette háborúzzon. 
Nagyon messze áll ez az igazságtól?</strong></p>    <p>– Vitán felül 
áll, hogy Ukrajnában proxyháború zajlik. A proxy kifejezés azt jelenti, 
hogy egy ügyben a valós tulajdonosok helyett megbízottak hoznak döntést,
 az ő felhatalmazásukat jelöli a jogi nyelvezet proxynak. Jelen 
esetben a proxyháború kifejezés azt jelenti, hogy az egyik fél, az ukrán
 kormány nem saját nemzeti érdekeit, hanem valamilyen más, külső érdeket
 szolgál. Ám ahhoz, hogy megértsük, milyen érdekek szólnak a háború 
mellett, és mi történik a világban valójában, érdemes áttekinteni, 
miként kezdődött és hogyan zajlik a magánpénzek világgazdasági méretű 
használata, és e pénzvilág milyen eszközökkel érvényesíti saját 
érdekeit.</p>    <p><strong>– Arra gondol, hogy a magánpénzek gyakorlatilag megvásárolták a közhatalmat, gyakorlatilag a kapitalizmus kezdete óta?</strong></p>    <p>–
 A magánpénz világgazdasági méretű használata Nagy-Britanniában 
kezdődött a Bank of England 1694-es létrejöttével. Máig nem tudni, kik 
alapították, csak annyi ismert, hogy a tulajdonosok tízezer fontonként 
adták össze azt a hatszáz tonna ezüstöt, amely a bank alaptőkéje lett. 
Az intézményt csak 1946-ban államosította az akkori munkáspárti kormány.
 A frissen létrehozott Bank of England tulajdonosai rövid idő alatt 
berendezkedtek az országban, megcsapolva annak erőforrásait, majd a bank
 terjeszkedésbe fogott. Az első kiszemelt célország a katolikus 
Franciaország lett, lázadást szítva kirobbantották a francia 
forradalomként ismert eseménysort, és rövid úton megszabadultak a 
terjeszkedésük elé akadályokat gördítő királyi családtól. Zárójelben: 
később hasonló okokból hasonló sorsra jutott az orosz cári család is. 
Arra azonban nem számítottak, hogy a romokon Napóleon ellenbirodalmat 
épít fel, ráadásul úgy, hogy önálló, a Bank of Englandtől független 
saját pénzt bocsát ki. A napóleoni birodalommal Anglia mellett 
Oroszország, Ausztria és Poroszország szállt szembe. A háborúzó felek 
ugyanakkor kötésig eladósodtak a Bank of Englandnek, és Napóleontól is 
sikerült megszabadulni. Folytatódhatott a terjeszkedés. Egyébként ez 
bennünket is érintett, az adósság „kezelésére” 1816-ban betelepedtek 
Ausztriába Rothschildék, magánbankként megalapítva az Österreichische 
Nationalbankot, hogy innen vegyék át az ellenőrzést a német nyelvterület
 pénzügyei fölött. Alig ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 
kitörjön a porosz–osztrák háború 1866-ban, amelynek a tétje az volt, 
hogy ki egyesítse a német területeket. Addigra azonban Ausztria már 
teljesen Rothschildék, azaz a magánbank bűvkörébe került. A győztes 
Poroszország lett, amely szuverén állam volt. E győzelemnek köszönhetően
 porosz vezetéssel jött létre a német egység, amelyből azonban a 
magánbank ellenőrzése alatt álló Ausztriát kihagyták. A poroszoknak 
ráadásul nem tetszett az a felállás, hogy kiszívják a frissen megalakult
 államból az életerőt a hitelezésen és más pénzügyi konstrukciókon 
keresztül: Bismarck saját, immár aranyalapú pénzt bocsátott ki, és 
hasítani kezdett a német gazdaság. No, ezt nem lehetett hagyni. 
A magánpénz urainak persze nem volt és ma sincs saját hadseregük, nem 
tudnak és nem is akarnak maguk háborúzni. Megtették ezt helyettük a 
tőlük függő, nekik eladósodott államok. Először korlátozott, nemzetek 
közötti háborúkkal, forradalmakkal, majd a XX. században a pénzhatalom 
terjeszkedését szolgáló két világháborúval.</p><p>  </p>    <p><strong>– De az utóbbi száz év már inkább a Fed korszaka?</strong></p>    <p>–
 Ó, igen. A Bank of England szerepét fokozatosan átvette a szintén 
magánbankként működő, amerikai székhelyű, 1913-ban alapított Federal 
Reserve System (Fed), amely az USA nemzeti bankjának szerepét is 
betölti, egyben a dollár kibocsátója.</p>    <p><strong>– Ennek a tulajdonosait sem ismerjük?</strong></p>    <p>–
 Nem bizony. A tulajdonosok még az igazgatósági üléseken sem vesznek 
részt, megbízottak helyettesítik őket, mint mondtam, ezek 
felhatalmazását nevezik proxynak. Miután ez a működési forma 
törvénytelen még az USA-ban is, az igazgatóságot köztestületté 
nyilvánították, elnökét az amerikai elnök jelölheti ki, és jóvá kell 
hagynia a szenátusnak. Csakhogy a bank nem tartozik elszámolással a 
műveleteiről sem a szenátusnak, sem senkinek, mindentől és mindenkitől 
független intézmény. Tulajdonosai pedig még önmaguk létét is tagadják. 
Aki háttérhatalomról beszél, azt összeesküvés-elméletek gyártásával 
vádolják.</p>    <p><strong>– Azt tudjuk, hogy az első világháborút 
lezáró békediktátummal előkészítették az új világrend kereteit, a 
második világháború pedig az USA és a Fed számára elhozta az aranykort, a
 dollár világpénz lett. Milyen állomásai voltak ennek a folyamatnak?</strong></p>    <p>–
 1944-ben már látszott, hogy a németek elveszítik a háborút. Az akkor 
tető alá hozott Bretton Woods-i konferencia feladata az volt, hogy 
szabályozza a háború utáni világ kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatait. 
Annyira demokratikus volt az összejövetel, hogy a jenkik által 
előterjesztett javaslatot a konferencián osztották ki a részt vevő 
országok képviselőinek. Csak az angolok voltak kivételezett helyzetben, 
ők egy nappal előbb beletekinthettek a tervezetbe. A döntés értelmében a
 Fed átvette az európai országoktól aranytartalékaik megőrzését, azok 
elfogadták a dollárt világpénzként. Cserébe az USA ígéretet tett rá, 
hogy amennyiben egy állam túl sok dollárt halmozna fel, 
visszavásárolhatják az aranyat fix áron, unciánként 35 dollárért. Persze
 az amerikaiak tudták, dehogy vásárolják vissza. A háború után 
gyakorlatilag papírdarabokért felvásárolták a fél világot, például a 
német, a francia ipart. Az amerikai ígéretet egyébként egyedül a francia
 elnök, Charles de Gaulle vette komolyan, vissza akarta kapni országa 
aranykészletének egy részét. Rá is küldték Daniel Cohn-Benditet, a 
későbbi európai parlamenti képviselőt és az 1968-as diáklázadást. De a 
Breton Woods-i megállapodásnak megvolt az a további előnye is, hogy az 
USA, végső soron a Fed annak juttatott dollárt, aki elfogadta, hogy ki 
kell szolgálnia a Fed tulajdonosainak érdekeit.</p>    <p><strong>– Az 
idősebbek megtapasztalhatták a hetvenes évek elején kitört 
olajárrobbanás következményeit. Ez is mesterségesen gerjesztett válság 
volt?</strong></p>    <p>– Hát persze. 1970–71-re mindenki tele volt 
dollárral a nyugati világban, és szabadulni akart tőle: a dollár óriási 
nyomás alatt állt. Így az USA bejelentette 1971-ben, hogy ideiglenesen 
felfüggesztik a dollár aranyra való átváltását, és egy ideig nem tartják
 a fix árfolyamát sem. Azóta a dollár árfolyama szabadon mozog. Ezek az 
ideiglenes intézkedések több mint ötven éve vannak hatályban. Kissinger,
 az USA nemzetbiztonsági főtanácsadója pedig elment a szaúdiakhoz. 
Rábeszélte őket, hogy az olajért ezentúl csak dollárt fogadjanak el, és 
az addigi hordónkénti 2,5-3 dolláros árat emeljék meg. Így a 
dollárhegyek Európából átvándoroltak az arabokhoz, mehetett tovább a 
megszokott üzletmenet.</p>    <p><strong>– Gondolom, miután felbomlott a
 Szovjetunió, és szabad prédává váltak a keleti blokk országai, egy 
időre csökkent a további pénzügyi válságok veszélye, egészen 2008-ig, a 
legutóbbi pénzügyi válságig. De mi a helyzet most?</strong></p>    <p>– 
Recseg-ropog az egész pénzügyi rendszer. A nyugati világ eladósodása 
olyan méreteket öltött, hogy mára visszafizethetetlenné váltak az 
adóssághegyek. Az európai országok nagy része gyakorlatilag bedőlne, ha 
az Európai Központi Bank nem vásárolná fel az adósságleveleiket. Az USA 
hitelállománya szintén gigantikus. A helyzetet csak rontotta a járvány, 
felpörgött az államok eladósodása. Másik oldalról viszont óriási 
dollármennyiség van kint a világban, mindenki szabadulni akar tőle. Kína
 például mindenütt építi ki a selyemútjait, vasútvonalakat, kikötőket 
létesít. Egyre nehezebb tartani a dollár világpénz szerepét, egyre 
többen akarnak kibújni alóla. Kína, India, Brazília, Oroszország már 
saját elszámolási rendszeren dolgozik. Kína jüanban fizetne az araboknak
 az olajért, az indiai–orosz kereskedelemben most dolgozzák ki a 
rúpia–rubel elszámolást. Ez azt jelenti, hogy szorul vissza a dollár, a 
birodalom a végóráit éli.</p>    <p><strong>– E folyamatok megakasztására kellett kiprovokálni a háborút?</strong></p>    <p>–
 Az teljesen világos, hogy Ukrajnában 2014-ben pénzbirodalmi segédlettel
 jött létre az a puccs, ami az országot letérítette a demokratikus 
útról. Azt is tudjuk, hogy a saját létüket tagadó pénztulajdonosok 
rátették a kezüket az energiaszektorra, a termőföldre, minden 
valamirevaló iparágra, és kényelmesen befészkelték magukat a törvényhozó
 és végrehajtó hatalomba.</p>    <p><strong>– Az erőforrásokban gazdag 
Ukrajna polgárai szegények lettek, mint a templom egere. Az ország 
kirablása sem volt elegendő a dollár helyzetének stabilizálásához?</strong></p>    <p>–
 Bizony nem. Ráadásul az európai gazdaság jövőjét is meghatározó 
energiaforrások fölött Oroszország rendelkezik. A pénz urai által 
gazdatestként használt Amerikának elemi érdeke, hogy Oroszországot 
leválassza Európáról. Naponta láthatjuk a hírekből, hogy ez éppen most 
zajlik. Az amerikai kormány abban is bízik, hogy a háború meggyengíti 
Putyint. Ha sikerül megbuktatni, rátehetik a kezüket az orosz javakra. 
Ezzel ismét teljes lesz a magánpénz világuralma, hiszen az orosz 
energiaforrások révén az európai országokat is madzagon rángathatja.</p>    <p><strong>– Ebben a helyzetben Magyarországnak milyen lehetőségei vannak?</strong></p>    <p>–
 A legelső és legfontosabb teendőnk, hogy ne hagyjuk magunkat 
beleugrasztani ebbe a háborúba. A választási győzelem után erre minden 
esélyünk megvan. Tudni kell azonban, hogy nagyon hosszú, sok szenvedést 
hozó periódus előtt áll a világ. Egyik válság követi majd a másikat. 
Arra kell törekednünk, hogy ezeknek a válságoknak ne elszenvedői 
legyünk, hanem fordítsuk őket a saját hasznunkra.</p>  
                </div></div>

</div>