[Grem] !!! Beer Miklós püspök atya tévedései + Hogyan szavazzon egy katolikus? / Vágvölgyi Gergely

[Emoke Greschik]

 Beer Miklós püspök tévedései
<https://mandiner.hu/cikk/20220402_beer_miklos_puspok_tevedesei>
2022. április 2. 19:41

Vágvölgyi Gergely
Mandiner
https://mandiner.hu/cikk/20220402_beer_miklos_puspok_tevedesei
A napokban Beer Miklós püspök interjút adott a Partizán csatornán Gulyás
Mártonnak. A videó nagyot futott keresztény körökben is, az azzal
kapcsolatos megjegyzések jelentős része pedig inkább a teljes
tájékozatlanságról árulkodott, mintsem arról, hogy ma hazánkban egy
tudatos, bölcs és ismeretekben gazdag keresztény értelmiségi réteg vinné a
hátán az egyházat.

*(Püspök atya beszélgetett egyet Márki-Zay Péterrel is – bár inkább a
baloldal miniszterelnök-jelöltje beszélt – , amivel kapcsolatban a
baloldali kampány kezdetben hamis anyagot terjesztett
<https://www.facebook.com/beermiklos/posts/378076307658092>, majd Szalay
László írásában nagyon pontosan mutatott rá
<https://katolikus.ma/nehany-megjegyzes-beer-miklos-puspok-ur-nyilatkozatahoz/>
a hatalmas kérdőjelekre.) *

Összegezve rögtön: egy, az egyház tanításával több ponton nyíltan szembe
menő nyugalmazott püspök neomarxista vloggernek adott nyilatkozata
keresztény körökben inkább elrettentő példa kellene, hogy legyen, mintsem
hivatkozási alap. Nekünk, keresztényeknek sokkal tisztábban kell látnunk
ezekben a kérdésekben, mert csak így kerülhetjük el, hogy a
keresztényellenes korszellemnek felülve ne értsük a jelen nagy kérdéseinek
összetettségét. (Külön fájdalom, hogy egy szűk papi körben divattá vált
radikális baloldaliaknak és az lmbtq-lobbi arcainak nyilatkozgatni,
miközben ugyanők keresztény újságírók megkeresését sokszor válaszra sem
méltatják...)
Fájó volt hallgatni, ahogy Miklós püspök sok esetben az egyházat támadók
toposzait mondja fel.

Hasonlóan fájó volt hallgatni, ahogy támadta saját egyházát, bíborosunkat,
Erdő Pétert, püspöki karunkat és szinte a teljes klérust.

Püspök atya számos elévülhetetlen érdemet szerzett az elmúlt évtizedekben,
így például a rászorulók segítése, vagy a roma közösség felzárkózásának
támogatása terén, most azonban, úgy tűnik, hajlandó volt több társadalmi
kérdésben is félre tenni a Katolikus Egyház Katekizmusát és megfelelni a
baloldali-liberális elvárásoknak. Az egyházellenes erők persze állva
tapsoltak a műsor láttán.

De nézzük akkor a témákat, amik alapján Miklós püspök szomorú – és amelyek
alapján vele együtt sok keresztény testvérünk jár tévúton. Látni fogjuk,
hogy a szakpolitikai valóságok cáfolják a balos propagandát, aminek Miklós
püspök egyszerű eszköze lett.
Migráció

Szögezzük le rögtön, hogy a pápára hivatkozni e tekintetben csupán annyit
jelent, mint közéleti megszólalást idézni, a pápa ugyanis csak hit és
erkölcs dolgában tévedhetetlen (a szigorúan rögzített feltételek mellett),
míg a migrációs válság hátterét tekintve gazdasági és politikai jellegű
jelenség. Miklós püspök azt mondja, jó lenne azt segíteni, hogy inkább
senkinek ne kelljen útnak indulnia. A valós helyzet az, hogy a „csúnya
kormány” épp ezt támogatja, méghozzá erőn felül: a Hungary Helps program
világszinten is párját ritkítja, az első és egyetlen olyan ország vagyunk,
ahol kormányzati szakpolitika szintjére emelkedett az üldözött keresztények
megsegítése.
Mára több mint félmillió embernek tudtunk segíteni abban, hogy ne kelljen
belső vagy külső menekültként élnie az életét, miközben anyagilag is jól
jártunk, a fejlesztési programok ugyanis egy főre visszaosztva olcsóbbak
voltak, mint ugyanennyi ember (viszonylag kilátástalan) európai integrációs
kísérletének finanszírozása. Azt is látjuk, hogy a migrációs válság
keretében nem elsősorban (háborús) menekültek érkeztek Európába, így az ő
befogadásuk sem morális, sem jogi szempontból nem volt kötelezettségünk (a
nemzetközi jog szerint az első biztonságos országig van menekültjoguk, amit
kötelező elismerni, ettől mi földrajzi szempontból meglehetősen távol
esünk).

A népszavazásokkal kapcsolatban Miklós püspök alkotmányjogi
tájékozatlanságára vall, hogy összetettebb kérdéseket látott volna
szívesen, holott az Alaptörvény (és azt megelőzően a posztkommunista
alkotmány is) rögzíti, hogy csak egyértelmű, igennel vagy nemmel
megválaszolható kérdéseket lehet népszavazásra bocsátani. Megfejteni is
nehéz, miért gondolja, hogy lehetséges a közvetlen demokrácia eszközét
bonyolult kérdéseken keresztül hatékonyan működtetni…
Hogy a valódi menekültekkel hogyan bánik hazánk, az éppen ezekben a
hetekben mutatkozik meg.

Egyházi és civil szervezetek, magánszemélyek és az állam egymást segítve
feszül neki, hogy minden ukrajnai menekültet érdemben támogatni tudjon.
Lakosságarányosan mi segítettük eddig a legtöbb ukrajnai menekültet. Az
elmúlt hetekben több keresztény szeretetszolgálat vezetőjével volt
szerencsém beszélni, akik rendkívüli elismeréssel szóltak arról, ahogy az
állami szervek végzik a munkájukat.

(Az külön érdekes, hogy politikai szinten azok aggódnak a menekültekért,
akik 2004-ben saját nemzettestvéreink kettős állampolgárságára nemet
mondtak, példátlanul állítva szembe egymással magyart és magyart. Az volt
csak gyűlöletkampány, Püspök Atya, emlékezzünk csak vissza...!)
Egyházfinanszírozás

Szép toposz ez is, nem csak az egyházat kívülről támadók számára, hanem,
úgy látszik, még egy püspöknek is. Ide linkelek egy interjút
<https://mandiner.hu/cikk/20220320_udvardy_gyorgy_interju>, amit a
közelmúltban készítettem Udvardy érsek atyával, aki nagyon szépen
tisztázta, miről is van szó valójában és hogy az egyház csak azt kapja, ami
jár neki például a II. világháború után elvett földek kárpótlásaként, egy
fillérrel sem többet. (Az interjú utolsó 3 kérdése és válasza kapcsolódik
ehhez a témához.) Tehát remek dolog, hogy az egyház tartsa el magát és ne
legyen állami pénz a rendszerben, de a helyzet az, hogy az állam elvette
azokat a termelőeszközöket, amikkel el tudtuk tartani magunkat, majd nem
adta vissza és csak ezt kompenzálva kapunk forrásokat, plusz olyan
tevékenységekre – így oktatási, szociális és a kulturális örökséghez
kapcsolódóakra – amelyek közérdekű feladatvégzések.
Az egyházi örökség megbecsülése az elmúlt 12 év fókuszában volt.

Nézzük csak végig katolikus híroldalak esti hírleveleit: nincs olyan nap,
hogy ne számolnának be arról, hogy hol szenteltek fel felújított, vagy
éppen újonnan épült templomot, plébániát, katolikus közösségi házat,
bölcsődét, óvodát, iskolát.

És ez csak a katolikus hírfolyam, a protestáns egyházakról még nem is
beszéltünk. Én azt hiszem, ezekre a fejlesztésekre büszkének kellene
lennünk és örülnünk kellene nekik. Puskás Balázs udvariasan mutatott rá a
napokban arra, hogy püspök atya egyházmegyéjének mind a 29 egyházi
fenntartású iskoláját állami források segítségével újították fel az elmúlt
évtizedben – akkor ezzel nem volt semmi baj. (De emlékszünk még azokra az
évekre, mert annyira azért nem voltak messze, amikor a szocialista-szabad
demokrata kormányok az egyházak kivéreztetésén munkálkodtak és a vatikáni
szerződés felmondását készítették elő. Megjegyzem, ennek a kornak
emblematikus figurái ma előkelő helyen szerepelnek az ellenzék választási
listáján, illetve ma is tanácsadóként dolgoznak ellenzéki pártok
holdudvarában.)

Azért egyébként, mert állami támogatással újítjuk fel a templomainkat, nem
kerülünk sem függő, sem kiszolgáltatott helyzetbe.

Ezt a párhuzamot gyakran megvonják, de még senki nem támasztotta alá
racionális eszközökkel.

És ha már állami pénzek: azt hiszem, életre szóló hitélmény és megerősödés
volt mindannyiunk számára az Eucharisztikus Kongresszus. Meglehetősen kevés
olyan állam van ma a nyugati féltekén, amelyik így állt volna a legszentebb
oltáriszentség ünnepléséhez: pénz, paripa, fegyver adott volt. Mégsem lett
októberre a katolikus egyház hűbérura Orbán Viktor…
„Egyre kevesebben vannak...”

Lehet, hogy csak én nem értem, mi köze a regnáló kormányzatnak ahhoz, hogy
egyre kevesebben vagyunk a templomokban, de félő, hogy Miklós püspök
érvelése hibádzik inkább. Az, hogy egyre kevesebb a vallását gyakorló
katolikus/keresztény, sok évtizedes folyamat (a rendszerváltáskor volt egy
rövid felívelő szakasz, amikor már nem kellett attól félni, hogy a
baloldali, diktatúrára építő állam retorziót alkalmaz veled szemben, ha
templomba jársz). Ezt a jelenlegi kormány nyakába varrni diplomatikusan
szólva sem elegáns, főleg egy olyan pap részéről, aki ezeket az évtizedeket
saját szemével láthatta. Jól hangzó megállapítás, de nem igaz.

Olvasom itt-ott, hogy néhányan azt írják: ismernek olyan fiatalt, aki a
kormány miatt nem jár templomba. Ezt is nehéz hova tenni, én inkább arra
gyanakszom, hogy az adott fiatal inkább kifogást keres és valójában még nem
áll készen nagyfokú elköteleződésre Krisztus misztikus testével, az
egyházzal.
Iványi Gábor

Másik ember személyes hitét megkérdőjelezni senkinek sem áll hatalmában,
nem is szabad, így ezt természetesen én sem fogom megtenni, sem Beer
Miklós, sem Iványi Gábor vonatkozásában. Ez kizárólag rájuk és Istenre
tartozik. Azt a megjegyzést ugyanakkor elhelyezem, hogy egy eretnek
kisegyház (vagy inkább így: szekta) feldícsérése semmilyen körülmények
között nem egy katolikus püspök feladata.
Korrupció

Az, hogy a választói emlékezet mennyire szelektív és rövidtávú, ez a téma
bizonyítja legjobban. Ne gondolja, nagyon kérem, senki, pláne, aki
hírfogyasztó ember volt már 2010 előtt is, hogy a baloldali kormányok
idején nem volt legalább ekkora a korrupció Magyarországon. A különbség,
hogy akkor nem ezt szajkózta egész nap a baloldali és liberális média és
többek között Strabagnak hívták; nem volt tehát jól megjegyezhető és
megszemélyesíthető arca, de még csak itthon sem maradtak a pénzek, hanem
külföldre vándoroltak és ott fektették be őket. Félre ne értsen senki: a
korrupció bűn, a bűnt nem szabad elfogadni. Egyetlen forint korrupció is
több annál, mint ami elfogadható. Ugyanakkor korrupció mindig és mindenhol
volt és lesz, még a mintaállam Svájcban is létező jelenség. Küzdeni kell
ellene, de ne csináljunk úgy, mintha újkeletű jelenség lenne!
Az, hogy a „tiszták koalíciója” tagjai nap nap után buknak le korrupciós
ügyekkel, az, amit a fővárosi, keresztény testvérek által is hatalomba
segített liberális vezetés az elmúlt másfél évben művel a közpénzekkel,
egyenesen mutatja, hogy a korrupció sajnos nem jobb- vagy baloldali
jelenség és egy fillérrel sem lesz jobb a helyzet, ha a baloldali-liberális
ellenzék kerül hatalomra.

Korrupció tekintetében nagyon fontos ugyanakkor megjegyezni: balról
rendszeresen érvelnek azzal, hogy az elmúlt évtized felmérései szerint
növekedett a korrupció. Látványos szalagcímek születnek, amik szerint még
Románia is jobban áll nálunk, mi meg mondjuk Zaire szintjén vagyunk. No,
aki ezt elhiszi, az életben nem járt még Romániában 10 percre sem... De,
ami fontosabb: nincs olyan mérési metodológia, ami magát a korrupciót
mérné. Ezek a szervezetek a „korrupció érzetét” mérik, azaz gyakorlatilag
specifikus közvélemény-kutatást végeznek, amiben részben újságírókat,
részben közembereket kérdeznek arról, benyomásuk szerint mekkora a
korrupció az országukban. Na most, egy olyan országban, ahol az online
teret 12 éve kiabálják tele azzal, hogy „most aztán végünk, akkora a
korrupció”, nyilván azt fogja mondani az egyszeri hírfogyasztó, hogy
szerinte nagyon nagy a korrupció, így tehát önbeteljesítő jóslat módjára
épp ezt alátámasztó „felméréseket” publikálnak majd a – kapaszkodjunk meg –
liberális hátterű szervezetek.
Ez ma Magyarországon ilyen fontos kérdés?

Mármint az LMBTQ-lobbi előretörése. Vagyunk jónéhányan, akik hosszú évek
óta figyelemmel kísérjük ezt a témát, írunk róla, foglalkozunk vele, látjuk
a nemzetközi folyamatokat és beleástuk magunkat a hazai lobbi működésébe.
Igen, ez ilyen komoly kérdés. A gyermekvédelmi törvény és a népszavazás
preventív jellegű, mert mi még nem tartunk ott, ahol pl. az Egyesült
Királyság, Németország, vagy éppen Kanada, az USA. De hát a cél éppen az,
hogy ne is tartsunk ott, ha lehet, soha.

Nyilván a 444, a Telex, vagy a Szemlélek nem igazán közöl cikkeket erről
(így tehát az innen „tájékozódó” atyák sem lehetnek igazán képben), csak
azt írják le címlapon, hogy én pl. homofób vagyok, amiért az egyházam
tanításának megfelelően nem támogatom, hogy azonos nemű párok „házasságra”
lépjenek, vagy gyermeket fogadhassanak örökbe. (A jobboldal viszont, velük
ellentétben, nagyon gyűlölködő, ugyebár…) Rétegzettebb tájékozottsággal, az
IFTCC konferenciák nyomon követésével, a szakirodalom megismerésével
azonban tisztázódik a kép. Igen, ez fontos probléma, amivel kapcsolatban a
kormányzat felismerte a jeleket és éppen keresztény szervezetek kérésére
határozottan lépett.
Igen, fontos, hogy népszavazzunk és négy nemet ikszeljünk.

London ma már könnyen elérhető. A legtöbben könnyedén vehetnek egy párezer
forintos fapados repjegyet, hogy kimenjenek és megnézzék, hol tart nyugaton
a liberális agymosás, amihez megdöbbentő módon itthon keresztény
öndefinícióval bíró szerkesztőségek is csatlakoztak. Minden harmadik plakát
a lobbié, szivárványos közúti burkolatok, a „94 társadalmi nem”
valamelyikét szimbolizáló közlekedési lámpák, érzékenyítő programok a
tévétől az utcán át az óvodákig. Egy kedves családtagom a napokban a Times
Square-en járt New Yorkban, ahol minden második hirdetés a lobbi üzeneteit
tolja. Naivitásra vall azt gondolni, hogy ami begyűrűzött ezekbe a
társadalmakba, a mögöttes gazdasági és politikai érdekek miatt nem akar
majd Közép-Európában is meghonosodni.
Mi az, amiben igaza van Beer Miklósnak?

Mindezzel együtt igaza van Miklós püspöknek abban, hogy mi, katolikusok
több tekintetben „gyöngén állunk”, főleg történelmi összehasonlításban. De
erre éppen nem az a megoldás, hogy felhigítjuk a tanítást és liberalizáljuk
az egyházat, valamint a korszellemet majmoljuk, hanem az, hogy megerősödünk
hitünkben, visszatérünk az alapokhoz és szigorúan vesszük Jézus Krisztus és
az egyház tanítását, a szentségeket, az imát és a böjtöt.
Nagyon kérem keresztény testvéreimet, hogy tiszta forrásokból
tájékozódjunk, széles összefüggéseiben vizsgáljuk az eseményeket (nagyon
fontosak az eszmetörténeti aspektusok, a kortárs szellemi folyamatok, a
nemzetközi összefüggésrendszerek), mert ezek nélkül végzetesen nagy hibát
követhet el az ország...
Hogyan szavazzon egy katolikus?

Ezért fogok talán a leginkább kapni, de vállalom. A helyzet az, hogy ha
komolyan vesszük a hitünket és azt, amit az egyházunk tanít, nem
szavazhatunk kényünk és kedvünk szerint. Aki katolikus emberként liberális
és balos pártokra szavaz, az a következők közül legalább egy dologgal
nincsen tisztában:

1. miket foglal magában az Egyház társadalmi tanítása;
2. miket jelenít meg ezen pártok programja, politikai törekvése;
3. miért állnak ezek antagonisztikus ellentétben.

Eljátszhatja persze a kritikus értelmiségi muris szerepét, a helyzet attól
még ez.

Tehát rendben, tételezzük fel, hogy valaki katolikusként valamiért nem
akarja támogatni a minket támogató politikai erőket a folytatásban. Nekik
alapvetően - ha komolyan veszik az egyházi tanítást - marad az érvénytelen
szavazat, vagy valamelyik kis pártocska.

A fentiekről kiváló összegzést ad az egyre színvonalasabb katolikus.ma
háttéranyaga
<https://katolikus.ma/mely-etikai-elveket-kell-a-keresztenyeknek-tiszteletben-tartaniuk-a-politikai-reszvetel-soran/>
.

Ebből idézek:

A Tanítóhivatal tanítása szerint „a megalapozott keresztény öntudat nem
engedi meg olyan politikai program vagy törvényjavaslat támogatását,
amelynek tartalma ellentétes a hit és az erkölcs alapvető tételeivel”.

„Ez a helyzet az abortuszra és az eutanáziára vonatkozó törvények esetében
(nem tévesztendő össze azzal, amikor valaki lemond a rendkívüli
kezelésekről, ami erkölcsileg legitim). Az ilyen törvényeknek meg kell
védeniük az élethez való alapvető jogot a fogantatástól a természetes
halálig. Ugyanígy emlékeztetni kell az emberi embrió jogainak tiszteletben
tartására és védelmére vonatkozó kötelezettségre.
Ehhez hasonlóan védeni és támogatni kell a családot, amelynek alapját egy
férfi és egy nő közötti monogám házasság jelenti, és amely egységében és
stabilitásában védelmet kap a válásra vonatkozó modern törvényekkel
szemben. Más együttélési formák semmiképpen sem helyezhetők a házassággal
azonos szintre, és nem is kaphatnak jogi elismerést.

Ugyanez vonatkozik a szülők szabadságára gyermekeik nevelése kérdésében;
ezt az elidegeníthetetlen jogot az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is
elismeri. Hasonlóképpen, figyelembe kell venni a kiskorúak társadalmi
védelmét a rabszolgaság modern formáitól (például a kábítószerrel való
visszaélés és a prostitúció). Szólnunk kell továbbá a vallásszabadsághoz
való jogról és a gazdaságnak az emberi személy és a közjó szolgálatában
álló fejlesztéséről, amely tiszteletben tartja a társadalmi igazságosságot,
az emberi szolidaritás és a szubszidiaritás elvét. (…) Végül meg kell
említeni a béke kérdését (…), amely az erőszak és a terrorizmus abszolút és
radikális elutasítását követeli meg, és állandó és éber elkötelezettséget
kíván minden politikai vezetőtől.”

Nagyon kérem, hogy ne a tanítást felpuhító és mérsékelten tájékozott püspök
és egy újmarxista srác beszélgetéséből merítsünk „információkat”, hanem
menjünk vissza a forráshoz és katolikus egyházunk tanításának megfelelően
mérlegeljük felelősségünket!

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20220403/81e69a72/attachment.html>