[Grem] Fwd: Fwd: Te és az Isten

[KEA]

Wass Albert: Te és az Isten


Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és 
mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy 
virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!

Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az 
ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, 
rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a 
tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az 
élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek 
alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei 
összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán 
kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte 
hallani lehet.

Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész 
nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy 
művész keze dolgozik körülötted.
Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy 
egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. 
Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy 
művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. 
Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.

Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold 
el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt 
világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és 
azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: 
olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő 
valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, 
hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.

/És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, 
hogy nincs Isten./
Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. 
Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a 
nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted 
alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres 
és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal 
küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, 
hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így 
egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.

Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált 
bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat 
vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi 
emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem 
néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, 
hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett 
társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel 
most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák 
gyökerével törődik csupán.

Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról 
pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. 
Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi 
törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. 
Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember 
alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha 
ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. 
Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a 
szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az 
egerek elől a gabonát.

Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. 
Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, 
ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga 
osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul 
sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor 
rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz 
Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, 
amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a 
drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül 
maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud 
ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp 
közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire 
végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra 
és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - 
feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, 
amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a 
véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges 
izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.

Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem 
várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes 
emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed 
Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta 
benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet 
akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s 
megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. 
Csak nyisd ki a szemedet jól. Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A 
virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. 
Ott dolgozik.

És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden 
magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak 
vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is 
mosolyog. Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja:

- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.