[Grem] Ma Szt. Vencel király, vértanú ünnepe / dr. Diós István

[Emoke Greschik]

 Testvéreim! *Szent Vencel cseh király még nem volt harminc éves, amikor
935-ben meghalt.* *Ekkor mi, magyarok már itt voltunk a Kárpát-medencében,
már megtörtént a honfoglalás, de még a kalandozás évtizedeit éltük.* *A
magyarság még nem volt keresztény.* *A csehek akkor már 60 éve találkoztak
a kereszténységgel, legalábbis az uralkodót, Borzsivojt és a feleségét,
Ludmillát 873-ban Szent Metód megkeresztelte.* *Ludmilla szent asszony
volt, akinek **egymás után két fia, Szpityihnev, majd Vratiszláv vette át
az uralkodást. Vratiszláv felesége a lélekben még pogány Drahomira lett, és
két fiuk született: Vencel és Boleszláv.*
*Ludmilla, a nagymama kezdte nevelni Vencelt, s miközben tanítgatta
imádkozni, örömmel látta, hogy ez a kisfiú olyan, mint egy nyitott könyv:
őszinte, jószándékú, issza a szót és beleragad minden, ami jó. **Ugyanakkor
látta, hogy *a* menye, Drahomira a kisebb fiút, Boleszlávot, aki a
nagymamára alig hallgatott, vadítja:* *„Neked harcolnod kell, te vagy a
kisebb, neked meg kell harcolnod a jogaidért, mert neked is vannak
jogaid...”* *A nagymama megérezte*, *hogy* *a két fiú* *között baj lesz.*
*A baj először őt érte, mert a menye föllázította ellene a pogány
előkelőket, és megölték* *Ludmillát, a nagymamát*.* Amikor 925-ben meghalt
az uralkodó*, *Vratiszláv, a pogány Drahomira úgy érezte: kiskorú még az
elsőszülött, most enyém a hatalom! É**s megpróbálta gyorsan visszafordítani
a pogányságba a cseheket*.* Lebontatta a templomokat, elűzte a papokat,
szétkergette a szerzeteseket, amit lehetett, megtett az Egyház ellen.*
*Igen ám, csak egy-két év múlva Vencel nagykorú lett, és a nép akarata
trónra ültette. Vencel pedig mélységesen hívő, jámbor katolikus keresztény
lett, akiről följegyezték, hogy el nem mulasztotta a napi szentmisét. *Egyszer
megesett vele, hogy kora hajnalban – lehet, hogy Ádvent volt –, hóban,
fagyban ment a misére, és a szolga, aki kísérte, elkezdett panaszkodni:
„Jaj, uram, olyan hideg van, miért nem alszunk még, lefagy a lábam!” Azt
mondta neki Vencel: „Lépj a nyomomba, és nem fog fázni a lábad!” És
valóban, Vencel lábanyomában megolvadt a hó.
*Mint uralkodó királyról följegyezték róla, hogy az Oltáriszentség iránti
tiszteletből ő maga vetette, aratta a búzát, hogy abból legyen az ostya
lisztje, egy szőlőhegyet pedig a saját kezével munkált meg, hogy abból
legyen a bor, ami az oltáron Krisztus vére lesz. Ugyanakkor nagyon
érzékelte az emberi nyomorúságot, s ahol csak kellett, segített.*
*Vencelt *mi királynak mondjuk, bár igazában nem szuverén, teljesen önálló
uralkodó volt, hanem* a német császár egyik hercege, akit a többi herceggel
együtt a császár rendszeresen birodalmi gyűlésbe hívott. *Följegyezték, hogy*
a napi szentmisét akkor sem mulasztotta el, **amikor birodalmi gyűlésen
volt..* Egyszer megtörtént, hogy a szentmise előtt kezdődött az ülés,
Vencel pedig elment a misére. A császár haragra gerjedt: Mit képzel ez a
herceg?! De amikor a szentmise után Vencel megérkezett, úgy látták, hogy
két angyal kíséretében lép be az ülésterembe. A császár nem dorgálta meg,
hanem meghajolt előtte. S amikor vége volt ennek a birodalmi gyűlésnek, azt
mondta neki: „Vencel! Kérj tőlem bármit, megadom neked.” – Mire Vencel azt
mondta: „Szent Vitus és Szent Zsigmond ereklyéit kérem.” – Megkapta,
hazatért, és *Prágában fölépíttette a ma is álló Szent Vitus
székesegyházat.*
*Tíz év után az öccse, az egyre pogányabb Boleszláv úgy érezte, mindezt nem
lehet tovább tűrni*, *főként azt nem, hogy nem az övé a hatalom. És *a mai
reggelen, *amikor* *Vencel szentmisére ment, a templom kapujában* *megölte,
mint Káin* *Ábelt.* Amit az Úr mondott – miattam a családokon belül is
megoszlások fognak támadni –, az történik.* De **ránk maradt a példa, hogy
íme, uralkodói székben is lehet kereszténynek lenni, annak maradni.*
*Kérjük meg Szent Vencelt, aki ezt a térséget, ezt a közép-európai térséget
nagyon jól ismeri, hogy azok, akik ma uralkodói székben ülnek **– s
mindegy, hogy minek nevezzük őket, de uralkodnak –, el ne felejtsék a
felelősségüket! S külön foglaljuk imáinkba azokat a testvéreinket, akik
háborús órákat élnek át, épp a hatalomért való esztelen harc miatt. Hogy az
igazság mint ilyen, a Krisztus igazsága győzni tudjon. Amen.*
Dr. Diós István
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210928/d47a631b/attachment.html>