<div dir="ltr">
<div style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">Testvéreim!
 <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Szent Vencel cseh király még nem volt harminc éves, amikor 935-ben 
meghalt.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ekkor mi, magyarok már itt voltunk a Kárpát-medencében, már 
megtörtént a honfoglalás, de még a kalandozás évtizedeit éltük.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A 
magyarság még nem volt<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> keresztény</span>.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A csehek akkor már 60 éve találkoztak
 a kereszténységgel, legalábbis az uralkodót, Borzsivojt és a feleségét,
 Ludmillát 873-ban Szent Metód megkeresztelte.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ludmilla szent asszony 
volt, akinek </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>egymás után két fia, Szpityihnev, majd Vratiszláv vette át 
az uralkodást. Vratiszláv felesége a lélekben még pogány Drahomira lett,
 és két fiuk született: Vencel és Boleszláv.</b></span><br><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ludmilla, a nagymama 
kezdte nevelni Vencelt, s miközben tanítgatta imádkozni, örömmel látta, 
hogy ez a kisfiú olyan, mint egy nyitott könyv: őszinte, jószándékú, 
issza a szót és beleragad minden, ami jó. </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Ugyanakkor látta, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">hogy </span></b></span>a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> 
<span style="background-color:rgb(217,234,211)">menye, Drahomira a kisebb fiút, Boleszlávot, ak</span>i <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a nagymamára </span>alig 
hallgatott, vadítja:</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>„Neked harcolnod kell, te vagy a kisebb, neked meg 
kell harcolnod a jogaidért, mert neked is vannak jogaid...”</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A nagymama 
megérezte</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a két fiú</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>között baj lesz.</b></span><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A baj először<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> őt </span>érte, 
mert a menye föllázította ellene a pogány előkelőket, és megölték</b></span> 
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ludmillát, a nagymamát</b></span>.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Amikor 925-ben meghalt az uralkodó</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Vratiszláv, a
 pogány Drahomira úgy érezte: kiskorú még az elsőszülött, most enyém a 
hatalom! <span style="background-color:rgb(234,209,220)">É</span></b><b>s megpróbálta gyorsan visszafordítani a pogányságba <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a 
cseheket</span></b></span>.<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> Lebontatta<span style="background-color:rgb(255,242,204)"> a templomokat,</span> elűzte <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a papokat,</span> szétkergette <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a 
szerzeteseket,</span> amit lehetett, megtett <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az Egyház</span> ellen.</b></span><br><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Igen ám, csak 
egy-két év múlva Vencel nagykorú lett, és a nép akarata trónra ültette. 
Vencel pedig mélységesen hívő, jámbor katolikus keresztény lett, akiről 
följegyezték, hogy el nem mulasztotta a napi szentmisét. </b></span>Egyszer 
megesett vele, hogy kora hajnalban – lehet, hogy Ádvent volt –, hóban, 
fagyban ment a misére, és a szolga, aki kísérte, elkezdett panaszkodni: 
„Jaj, uram, olyan hideg van, miért nem alszunk még, lefagy a lábam!” Azt
 mondta neki Vencel: „Lépj a nyomomba, és nem fog fázni a lábad!” És 
valóban, Vencel lábanyomában megolvadt a hó.<br><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Mint uralkodó királyról 
följegyezték róla, hogy az Oltáriszentség iránti tiszteletből ő maga 
vetette, aratta a búzát, hogy abból legyen az ostya lisztje, egy 
szőlőhegyet pedig a saját kezével munkált meg, hogy abból legyen a bor, 
ami az oltáron Krisztus vére lesz. Ugyanakkor nagyon érzékelte <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az emberi
</span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"> </span>nyomorúságot,</span> s ahol csak kellett, segített.</b></span><br><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Vencelt </b></span>mi királynak 
mondjuk, bár igazában nem szuverén, teljesen önálló uralkodó volt, hanem<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
 a német császár egyik hercege, akit a többi herceggel együtt a császár 
rendszeresen birodalmi gyűlésbe hívott. </b></span>Följegyezték, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a napi 
szentmisét akkor sem mulasztotta el, </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>amikor birodalmi gyűlésen volt..</b></span> 
Egyszer megtörtént, hogy a szentmise előtt kezdődött az ülés, Vencel 
pedig elment a misére. A császár haragra gerjedt: Mit képzel ez a 
herceg?! De amikor a szentmise után Vencel megérkezett, úgy látták, hogy
 két angyal kíséretében lép be az ülésterembe. A császár nem dorgálta 
meg, hanem meghajolt előtte. S amikor vége volt ennek a birodalmi 
gyűlésnek, azt mondta neki: „Vencel! Kérj tőlem bármit, megadom neked.” –
 Mire Vencel azt mondta: „Szent Vitus és Szent Zsigmond ereklyéit 
kérem.” – Megkapta, hazatért, és <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Prágában fölépíttette a ma is álló 
Szent Vitus székesegyházat.</b></span><br><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Tíz év után az öccse, az egyre pogányabb 
Boleszláv úgy érezte, <span style="background-color:rgb(255,242,204)">mindezt </span>nem lehet tovább tűrni</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>főként azt nem, 
hogy nem az övé a hatalom. És </b></span>a mai reggelen, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>amikor</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Vencel szentmisére 
ment, a templom kapujában</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>megölte, mint Káin</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ábelt.</b></span> Amit az Úr mondott –
 miattam a családokon belül is megoszlások fognak támadni –, az 
történik.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> De </b><b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">ránk </span>maradt a példa, hogy íme, uralkodói székben is lehet 
kereszténynek lenni, annak maradni.</b></span><br><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Kérjük meg Szent Vencelt, aki ezt
 a térséget, ezt a közép-európai térséget nagyon jól ismeri<span style="background-color:rgb(255,255,255)"><i>,<span style="color:rgb(0,0,255)"> hogy azok, 
akik ma uralkodói székben ülnek </span></i></span></b></span><span style="color:rgb(0,0,255)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"><i><b>– s mindegy, hogy minek nevezzük őket, 
de uralkodnak –, el ne felejtsék a felelősségüket! S külön foglaljuk 
imáinkba azokat a testvéreinket, akik háborús órákat élnek át, épp a 
hatalomért való esztelen harc miatt. Hogy az igazság mint ilyen, a 
Krisztus igazsága győzni tudjon. Amen.</b></i></span></span></div><div style="color:rgb(60,64,67);font-family:Roboto,Helvetica,Arial,sans-serif;font-size:14px;background-color:rgb(241,243,244)">Dr. Diós István</div>

</div>