[Grem] !!!! Gróf Esterházy János / a nagyszombati érsek szept. 18-i szentbeszéde

[Emoke Greschik]

*Esterházy János szentté avatását támogatja a nagyszombati érsek *
https://magyarnemzet.hu/velemeny/2021/09/beerik-a-vetes

Orosch János, a Nagyszombati Főegyházmegye érsekének szentbeszéde
Alsóbodokon, Isten szolgája Esterházy János születése 120. évfordulója
alkalmából meghirdetett Esterházy-emlékév alkalmából 2021. szeptember 18-án.

 A bécsi Szent István-székesegyház a régió egyik legértékesebb művészeti
emlékének számít. Ez egy nagyon szép templom. Híres művészek festményeivel
és szobraival díszítették, így inkább múzeum lett, mint keresztény templom.
És néha még az sem jó, ha egy templom olyan szép, hogy az emberek inkább
múzeumnak, múzeumi látványosságnak, semmint Isten házának (sátrának)
gondolják. És ott Bécsben is látható, hogy amikor belépünk a templomba, és
vannak turisták, fényképeznek, senki nem áll meg az Eucharisztikus Krisztus
előtt, Szűz Mária máriapócsi képe előtt, senkit sem érdekel, de sétálnak,
fényképeznek, fényképeket készítenek.

Sajnos az utóbbi időben olyan dolgok történtek, hogy olyan koncertek voltak
a templomban, amelyeknek semmi közük az egyházhoz, a katolikus egyházhoz,
de a kereszténységhez sem. Csak olyan koncertek, amelyek sok katolikusban
felháborodást keltettek. De nem akarok ezekről az eseményekről beszélni,
bár többször alá lehetne húzni, hogy ilyen nehéz időszakot élünk, amikor
még néhány püspök, pap is elmegy egy ilyen koncertre, és ott tapsolnak a
félmeztelen művészeknek, akik bemutatják vagy nem tudják, kiben, miben –
vagyis milyen szexuális irányultságban vannak: férfiak, nők vagy kik ők, és
még mindig tapsolnak nekik a Szent István-székesegyház ilyen szent helyén.
Ezt meg kell mondanom, mert ez személyes fájdalmam, és mint hívőnek, mint
papnak, mint püspöknek.

A második világháború alatt egy bomba megrongálta ennek a gyönyörű
templomnak egy részét. Az illetékes hatóságok megpróbálták az eredeti
tervek szerint megjavítani a sérült részt. Ezeket azonban nem találták
sehol. Ezért hatalmas összegeket kellett fizetniük azoknak, akik
megpróbálták utánozni az eredeti részt, és helyreállítani a templomot,
mintegy eredeti formáját adva. Mint Varsóban. Varsót teljesen lebombázták,
teljesen le volt rombolva és felépítették (lásd a királyi várat – Zamek
Królewski és a székesegyházat). Valami hasonló történt ezzel a bécsi Szent
István-székesegyházzal, hogy voltak művészek, voltak, akik igyekeztek a
lehető leghűségesebben megörökíteni az eredeti Szent István-székesegyházat.
Az egész világ, mondhatni, teljesen tönkrement az emberi büszkeség és
gyűlölet miatt. Lombardi atya, híres prédikátor a szentmisén mondta a Szent
István-székesegyház javítása után, a székesegyház felszentelésénél: „Az
egész világot tönkreteszi az emberi büszkeség és gyűlölet. A világot csak
akkor lehet helyreállítani, ha visszatérünk Isten eredeti tervéhez, Isten
akaratának megőrzéséhez. Tehát Isten temploma, amelyek mi vagyunk, elvisz
minket abba az eredeti állapotba, amelyet Isten és Jézus Krisztus akarnak
tőlünk.” Igaza volt. A világot nemcsak a művészi templomok mentik meg,
hanem mindenekelőtt az a szellemi templom, amely az Anyaszentegyház.

Esterházy János gróf egy közeli faluból származik, Nyitraújlakról, ahol
kisfiúként tanult meg szlovákul. És mivel hívő szülők nevelték fel,
tisztelte azokat is, akik különböző vallásúak voltak, és talán nem is volt
hitük. Ennek bizonyítéka, hogy az akkori szlovák parlamentben 1942. május
15-én ellene szavazott az ún. zsidótörvénynek, amely a zsidó lakosság
kitelepítéséről szólt. Mi több, 1944-ben több száz zsidónak segített
elmenekülni a koncentrációs táborba vonszolás elől. Üldözött zsidókat
rejtett el Újlakon a családi házában is. Hamis dokumentumok segítségével
zsidók, csehek, szlovákok és lengyelek nagy tömegeit segítette át a
szlovák–magyar határon, és így mentette meg az életüket. Beteljesítette
Jézus szeretetparancsának szavát és betűjét felebarátjához: „Bármit tettél
egynek is a legkisebbek közül, velem tetted.” Nyilvánvaló, hogy a Gestapo
ezért figyelte őt.

A háború befejezése után, koholt vádak alapján a hatalomra került
kommunista csehszlovák hatóságok letartóztatták. Halálra ítélték, mert
állítólag együttműködött a nácikkal. Először a Gulagon szenvedett orosz
munkatáborban. Aztán életfogytiglani börtönre változtatták halálbüntetését.
Végigjárta az akkori Csehszlovákia összes börtönét. De egyetlen börtön és
az állandó megaláztatás sem törte meg hitét Istenben. Sok rabtársa
kijelentette, hogy nem telt el a nap, hogy ne imádkozott volna. Még más
fogolytársakat is imára és hitbeli kitartásra buzdított, még azokat a
papokat és a szerzeteseket is, akik kezdték elveszíteni a reményt. Ez is
bizonyság Istenbe vetett bizalmáról, aki megenged ugyan az életünkben
különböző dolgokat, de nem feledkezik meg rólunk. 12 év börtön után 56 éves
korában meghalt a morvaországi Mírov börtönében, 1957. március 8-án.
Esterházy János tehát nagyszerű ember és nagyon emberi politikus volt.
Keresztény volt, nemcsak szóban, hanem életvitele szerint is. Aki valóban
következetesen és komolyan vette hitét és az élet tiszteletét.

Kedves testvérek, a mai világban tanúi lehetünk annak, hogy az emberi élet
lassan értéktelenné válik. Napirenden a robbantások, gyilkosságok. A
maffiapraktikák tanúi vagyunk. Amikor az emberek nyomtalanul eltűnnek.
Savban oldják fel őket. Üldözést és gyakran embertelen bánásmódot jelent ez
másokkal. Néhány nappal ezelőtt, szlovákiai látogatása során Ferenc
szentatya hangsúlyozta, hogy az élet szent, mert Isten adja nekünk. Hány
születendő gyermekünk van? Ti tudjátok, hogy néhány európai országban
törvényt fogadtak el az ún. asszisztált halál, az eutanázia elfogadásáról?
Úgy vélik, egy idős, beteg ember a család, a társadalom rovására megy,
ezért egy fehér köpenyes férfi, aki tévesen viseli az orvos nevet, mert nem
gyógyít, hanem öl, ebben az esetben az, aki állítólag védi az életet,
halálos injekcióval vet neki véget, Hollandiában, Belgiumban még a
kisgyermekeknél is előfordul az ilyesmi. Felháborodunk azon, hogy mi
történt Auschwitzban, mi történt Mauthausenben, és nem tudom, hol
mindenhol, és az egyáltalán nem zavar bennünket, hogy ilyen időben élünk?
Amikor egyik politikusunk azt mondja: „Nos, amikor kiderül, hogy a gyermek
valószínűleg nem lesz egészséges, akkor meg kell ölni még az anya méhében.”
Én odavezetném hozzá azokat a győzteseket, akik rengeteg aranyéremmel
tértek vissza a paralimpiáról, és megmutatnám neki, hogy ezek mind azok,
akiket halálra ítéltél, mert valamilyen fogyatékosságuk van. És látod,
büszkék vagyunk rájuk, hogy a paralimpikonok ennyi sportágban nyertek. Egy
sastojásért, ha valaki eltöri, 100 000 euró bírságot fizet. Ha a tátrai sas
tojását valaki összetöri, 100 000 eurós bírságot fizet. Csak az induló
emberi életnek nincs értéke?

Testvérek! Ezt is össze kell kapcsolnom Esterházy János esetével, aki
sokakért életét adta. Aki megmutatta nekünk az utat, hogy szükség van arra,
hogy szeressük felebarátunkat – úgy, mint önmagunkat. Milyen érzés szeretni
a felebarátot mint önmagadat? Sokan azt mondják, de amikor ilyen keményen
beszél valaki népünk, a politikusaink ellen, akkor nem úgy szereti őket,
mint önmagát. Azt kérdik: Miféle szeretet az, amikor ilyen kemény beszédet
mond? De ez egészen más. Tudjuk, hogyan szeretjük magunkat? Az üdvösségre
vágyva. A Mennyre. Ezért megyünk gyónni. Ezért tartunk bűnbánatot. Az
üdvösség eléréséhez. Ez a legnagyobb szeretet önmagunk iránt. És azt
akarjuk, hogy mások is elérjék a Mennyországot. És így figyelmeztetjük
őket, hogy drága testvérem vigyázz, nagy szakadék van előtted! Ne menj ezen
az úton, hogy el ne kárhozz, hanem térj meg, hogy üdvözülj! Ez az én
szeretetem a felebarátom és a hitetlenek iránt, valamint azok iránt, akik
ellenünk fordulnak. Úgy szeretjük őket, hogy ezeket a testvéreket is az
üdvösség útjára akarjuk vezetni. Mivel katolikusok vagyunk, keresztények
vagyunk.

Teológiai tanulmányaim idejében, mint már említettem, egyik kedvenc
professzorunk, dr. Jozef Búda, 70 éves koráig élt és tanúságot tett
Esterházy Jánosról. Ugyanígy a lazarénus atyák is, mint Štefan Krištín, Ján
Hutira, Opálka, akik közül sokan vele együtt ültek a mírovi börtönben, mind
szuperlatívuszokban beszéltek róla, mint keresztény emberről és
politikusról, értelmiségiről és a nemesség mintaképéről.

Kedves testvéreim!

Ha ebben nemcsak csodáljuk, hanem követjük is Esterházy Jánost, akkor egyre
több lesz a jó, becsületes ember, és a világ körülöttünk valóban jobb és
szebb lesz. Kívánom mindannyiótoknak, hogy éljétek meg azt az időt, amikor
az Egyház azt mondja majd, hogy a gróf nemcsak nagy politikus, hanem
nagyszerű, buzgó és példamutató keresztény is volt, ezért Boldognak és –
úgy vélem – egykor Szentnek is nyilvánítja.

Ámen!

*Az ugyanott szlovákul elmondott prédikáció fordítása:*

Krisztusban Kedves Testvéreim!

Joseph Haydn, a klasszikusok nagy zeneszerzője, nemcsak a zenének
nagymestere, hanem vallása területén is kiemelkedő személyiség volt.
Sohasem szégyellte a hitét. Volt egy tanítványa, aki szintén kiváló egyházi
zeneműveket írt, aki komponált egy misét, s mielőtt előadására került volna
sor, bemutatta mesterének, Haydnnak. Ennek a misének a Credóját, a
Hiszekegyet végig pianóban, halk szólamra írta meg. Voltak benne olyan
részek, amelyek nem is pianóban, hanem pianissimóban voltak írva. Annyira
halk és csendes volt ez a rész, hogy alig lehetett hallani, miről van szó,
mit énekel az énekkar. A mesternek, Haydnnak ez nem nagyon tetszett. Ezt
mondta a zenésznek, a mise alkotójának: Maga nem meri hangosan megvallani
hitét?

Testvéreim!

Esterházy János – kinek sírja felett találkoztunk – mint politikus, mint
mélyen hívő keresztény, majd később mint politikai fogoly, rab, fegyenc a
hitét mindig hangosan, bátran vallotta meg. Hívő családból származott.

Esterházy János 1901-ben született Nyitraújlakon. Jellemének és később
sorsának kialakulásában fontos szerepet játszottak az egyház és a család
hagyományai. Otthon szüleitől sajátította el a nemzeti tolerancia
képességét is. A háború után bekapcsolódott a kisebbségi magyar politikába.
Tevékeny tagja maradt és 1932-ben elnöke lett az országos
keresztényszocialista pártnak. Fáradhatatlanul küzdött a jogtalanságok és a
nacionalista elnyomás ellen.

Esterházy rendíthetetlenül küzdött a nemzetiségi és emberi jogokért. Ő volt
a pozsonyi parlament egyetlen olyan képviselője, aki nem szavazta meg a
zsidók deportálásáról szóló 1942-es törvényt. A gróf 1945-ben nyugatra
menekülhetett volna, de nem ment, nem tette meg. Itt maradt. Tisztának és
bűntelennek érezte magát, sőt az oroszok Pozsonyba vonulása előtt attól
kellett tartania, hogy elhurcolja őt a Gestapo. 1945. április 20-án a
hatalomra törekvő kommunisták letartóztatták és átadták a szovjet katonai
rendőrségnek. Több társával együtt Moszkvába hurcolták. Egy kirakatper
során szovjetellenes fasiszta tevékenység címén kényszermunkára ítélték,
amelyet 1949-ig, Csehszlovákiába való visszatéréséig végzett. Az akkori
nemzeti bíróság 1947. szeptember 16-án, távollétében Esterházy Jánost kötél
általi halálra ítélte. A grófot végül nem végezték ki, hanem a halálos
ítéletet elnöki kegyelemmel életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták.

Esterházy János az önzetlen önfeláldozás nemes példáját nyújtotta az egész
magyarság és minden jóakaratú keresztény ember számára. A gróf egyetlen
(úgynevezett) bűne az volt, hogy a tömeggyilkos nácikat éppúgy megvetette,
mint a tömeggyilkos kommunistákat. A népirtó Hitlert éppúgy, mint a népirtó
Sztálint. „Keresztény és nemzeti alapon állunk, de a nyilaskeresztes
beállítottság épp oly távoli s idegen számunkra, mint a bolsevisták sarlós
kalapácsa”* –* mondta. Tudta, hitte és vallotta: a nácik erkölcstelen,
hitetlen, világromboló gazemberek. Tudta, hitte és bátran vallotta: a
kommunisták úgyszintén erkölcstelen, hitetlen, világromboló gazemberek.
Magyar politikus volt, a szlovák parlament egyetlen magyar képviselője, aki
1942. május 15-én az ellen az alkotmányi törvény ellen szavazott, ami a
zsidóság kitelepítéséről szólt.

Mostanában több olyan eseményen is részt vettem, amelyek a zsidóság
tragédiájával kapcsolatosak. Őszintén bevallom, hogy fájt: egyetlenegy
zsidó testvérünk sem említette Esterházy Jánosnak a nevét. Ezért aztán
beszélgetés közben próbáltam megmagyarázni, hogy Maximilian Kolbe atya, aki
fogoly volt Oświęcimben, a koncentrációs táborban helyet cserélt egy másik
emberrel, akiről sokan nem tudják, hogy zsidó volt, és Kolbe atya nemcsak
az ő, hanem általa az egész családját megmentette így. Amikor a boldoggá
avatásának ünnepe volt Rómában, akkor ez a Francz Gajowniczek az egész
családjával vitte oda az oltárra a szentmise adományait. Ez is egy óriási
nagy esemény volt.

De itt van Salkaházi Sára, akinek szintén nagyon szép volt a boldoggá
avatási ünnepsége Budapesten. Akik részt vettünk ezen a szentmisén,
emlékezhetünk rá, hogy a zsidó főrabbinak a beszéde mennyire megható volt.
Ott, először hallottam egy zsidó rabbitól ilyen beszédet. Tényleg olyan
volt, mintha ő maga is boldoggá avatná Salkaházi Sárát és azokat a
nővéreket, akik áldozatot hoztak a zsidóságért. Utána lelőtték őket és
bedobták a testüket a Dunába. Sajnos nem találjuk őket, a maradványaikat.
Nekünk, felvidékieknek még jobban kellene hangsúlyozni Salkaházi Sárát is,
mivel ő Komáromban, mint szociális nővér elég sokáig működött. Próbáljunk
ezekről a dolgokról többet beszélni és nem félni akkor, amikor a Jóisten a
Szentlélek által ad lehetőséget, hogy beszélgessünk például a zsidó
testvéreinkkel vagy más nemzetiségű emberekkel. Említsük meg, hogy kik
voltak ezek a nagyjaink.

Testvéreim!

Esterházy Jánost a horogkeresztesek rövid időre internálták és a Gestapo is
körözte. A kommunista diktatúra idején Csehszlovákia majdnem minden
börtönében raboskodott. 56 éves korában, 12 évnyi rabságban eltöltött,
súlyos szenvedés után halt meg, 1957. március 8-án. A morvaországi, mírovi
politikai foglyok börtönében a börtönparancsnok nem adta ki a hamvait
családjának. Földi maradványait 2017. szeptember 16-án, itt, az alsóbodoki
Szent Kereszt felmagasztalása-kápolnában helyezték örök nyugalomra. A
mírovi politikai foglyok börtönéből jövő utolsó üzenetének tartalma ez
volt: átadta magát Isten akaratának, szenvedéseit, életét fölajánlotta a
magyarság felszabadulásáért. Börtöntársai azt mondták róla, hogy fogva
tartása idején is rendszeresen, naponta imádkozott, és ezt sose rejtette el.

Hála a Jóistennek, nagyon jól ismertem olyan szerzeteseket és papokat, akik
vele együtt Mírovban szenvedtek. Ilyen volt például P. Stephan Kristin
lazarista atya, aztán P. Hutira, a lazaristák későbbi rendfőnöke és persze
Lénárd Károly atya is, de voltak többen is, például Buda tanár úr…

Amikor mi 18-19 évesek, kispapok voltunk, csodálattal hallgattuk őket,
mikor elmondták nekünk az egész történetet, hogy képes volt térdelve a
rózsafüzért két-három órán át imádkozni. Sőt! Még azokat a papokat,
szerzeteseket is, akik már valóban olyan állapotba kerültek, hogy majdnem
elveszették a józan gondolkodásukat: számukra is példát adott. Segítséget
nyújtva nekik ezekben a drasztikus, nehéz pillanatokban. Ő, mint laikus a
papokat is támogatta a hitükben, a hitéletben és imában.

Drága Testvéreim! Ezek nem csupán üres szavak, amíg vannak olyan élő
személyek, akik képesek elmondani a történteket. Magam is örülök annak,
hogy mint lazarista valamiképpen én is ezek közé tartozom. Hogy a vincés
atyák szlovák létükre ennyire tisztelték őt. Ezt a magyar politikust, ezt a
magyar szentet: Esterházy Jánost.

Ámen!
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210926/b5ee994c/attachment.html>