<div dir="ltr">



















<p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 18pt;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><b><span style="font-size:16pt;color:rgb(19,19,19)">Esterházy János szentté avatását támogatja a
nagyszombati érsek<br>
</span></b><span style="font-size:10pt;color:rgb(19,19,19)"><a href="https://magyarnemzet.hu/velemeny/2021/09/beerik-a-vetes">https://magyarnemzet.hu/velemeny/2021/09/beerik-a-vetes</a><span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:18pt 0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span style="font-size:14pt;font-family:Roboto;color:rgb(19,19,19)">Orosch János, a Nagyszombati Főegyházmegye
érsekének szentbeszéde Alsóbodokon, Isten szolgája Esterházy János születése
120. évfordulója alkalmából meghirdetett Esterházy-emlékév alkalmából 2021.
szeptember 18-án.<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span> A bécsi Szent
István-székesegyház a régió egyik legértékesebb művészeti emlékének számít. Ez
egy nagyon szép templom. Híres művészek festményeivel és szobraival
díszítették, így inkább múzeum lett, mint keresztény templom. És néha még az
sem jó, ha egy templom olyan szép, hogy az emberek inkább múzeumnak, múzeumi
látványosságnak, semmint Isten házának (sátrának) gondolják. És ott Bécsben is
látható, hogy amikor belépünk a templomba, és vannak turisták, fényképeznek,
senki nem áll meg az Eucharisztikus Krisztus előtt, Szűz Mária máriapócsi képe
előtt, senkit sem érdekel, de sétálnak, fényképeznek, fényképeket
készítenek. <span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Sajnos az utóbbi időben
olyan dolgok történtek, hogy olyan koncertek voltak a templomban, amelyeknek
semmi közük az egyházhoz, a katolikus egyházhoz, de a kereszténységhez sem.
Csak olyan koncertek, amelyek sok katolikusban felháborodást keltettek. De nem
akarok ezekről az eseményekről beszélni, bár többször alá lehetne húzni, hogy
ilyen nehéz időszakot élünk, amikor még néhány püspök, pap is elmegy egy ilyen
koncertre, és ott tapsolnak a félmeztelen művészeknek, akik bemutatják vagy nem
tudják, kiben, miben – vagyis milyen szexuális irányultságban vannak: férfiak, nők
vagy kik ők, és még mindig tapsolnak nekik a Szent István-székesegyház ilyen
szent helyén. Ezt meg kell mondanom, mert ez személyes fájdalmam, és mint
hívőnek, mint papnak, mint püspöknek. <span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>A második világháború
alatt egy bomba megrongálta ennek a gyönyörű templomnak egy részét. Az
illetékes hatóságok megpróbálták az eredeti tervek szerint megjavítani a sérült
részt. Ezeket azonban nem találták sehol. Ezért hatalmas összegeket kellett
fizetniük azoknak, akik megpróbálták utánozni az eredeti részt, és helyreállítani
a templomot, mintegy eredeti formáját adva. Mint Varsóban. Varsót teljesen
lebombázták, teljesen le volt rombolva és felépítették (lásd a királyi várat –
Zamek Królewski és a székesegyházat). Valami hasonló történt ezzel a bécsi
Szent István-székesegyházzal, hogy voltak művészek, voltak, akik igyekeztek a
lehető leghűségesebben megörökíteni az eredeti Szent István-székesegyházat. Az
egész világ, mondhatni, teljesen tönkrement az emberi büszkeség és gyűlölet
miatt. Lombardi atya, híres prédikátor a szentmisén mondta a Szent
István-székesegyház javítása után, a székesegyház felszentelésénél: „Az egész
világot tönkreteszi az emberi büszkeség és gyűlölet. A világot csak akkor lehet
helyreállítani, ha visszatérünk Isten eredeti tervéhez, Isten akaratának
megőrzéséhez. Tehát Isten temploma, amelyek mi vagyunk, elvisz minket abba az
eredeti állapotba, amelyet Isten és Jézus Krisztus akarnak tőlünk.” Igaza volt.
A világot nemcsak a művészi templomok mentik meg, hanem mindenekelőtt az a
szellemi templom, amely az Anyaszentegyház. <span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Esterházy János gróf
egy közeli faluból származik, Nyitraújlakról, ahol kisfiúként tanult meg
szlovákul. És mivel hívő szülők nevelték fel, tisztelte azokat is, akik
különböző vallásúak voltak, és talán nem is volt hitük. Ennek bizonyítéka, hogy
az akkori szlovák parlamentben 1942. május 15-én ellene szavazott az ún.
zsidótörvénynek, amely a zsidó lakosság kitelepítéséről szólt. Mi több,
1944-ben több száz zsidónak segített elmenekülni a koncentrációs táborba
vonszolás elől. Üldözött zsidókat rejtett el Újlakon a családi házában is.
Hamis dokumentumok segítségével zsidók, csehek, szlovákok és lengyelek nagy
tömegeit segítette át a szlovák–magyar határon, és így mentette meg az
életüket. Beteljesítette Jézus szeretetparancsának szavát és betűjét
felebarátjához: „Bármit tettél egynek is a legkisebbek közül, velem tetted.”
Nyilvánvaló, hogy a Gestapo ezért figyelte őt. <span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>A háború befejezése
után, koholt vádak alapján a hatalomra került kommunista csehszlovák hatóságok
letartóztatták. Halálra ítélték, mert állítólag együttműködött a nácikkal.
Először a Gulagon szenvedett orosz munkatáborban. Aztán életfogytiglani
börtönre változtatták halálbüntetését. Végigjárta az akkori Csehszlovákia
összes börtönét. De egyetlen börtön és az állandó megaláztatás sem törte meg
hitét Istenben. Sok rabtársa kijelentette, hogy nem telt el a nap, hogy ne
imádkozott volna. Még más fogolytársakat is imára és hitbeli kitartásra
buzdított, még azokat a papokat és a szerzeteseket is, akik kezdték elveszíteni
a reményt. Ez is bizonyság Istenbe vetett bizalmáról, aki megenged ugyan az
életünkben különböző dolgokat, de nem feledkezik meg rólunk. 12 év börtön után
56 éves korában meghalt a morvaországi Mírov börtönében, 1957. március 8-án.
Esterházy János tehát nagyszerű ember és nagyon emberi politikus volt.
Keresztény volt, nemcsak szóban, hanem életvitele szerint is. Aki valóban
következetesen és komolyan vette hitét és az élet tiszteletét. <span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Kedves testvérek, a mai
világban tanúi lehetünk annak, hogy az emberi élet lassan értéktelenné válik.
Napirenden a robbantások, gyilkosságok. A maffiapraktikák tanúi vagyunk. Amikor
az emberek nyomtalanul eltűnnek. Savban oldják fel őket. Üldözést és gyakran
embertelen bánásmódot jelent ez másokkal. Néhány nappal ezelőtt, szlovákiai
látogatása során Ferenc szentatya hangsúlyozta, hogy az élet szent, mert Isten
adja nekünk. Hány születendő gyermekünk van? Ti tudjátok, hogy néhány európai
országban törvényt fogadtak el az ún. asszisztált halál, az eutanázia
elfogadásáról? Úgy vélik, egy idős, beteg ember a család, a társadalom rovására
megy, ezért egy fehér köpenyes férfi, aki tévesen viseli az orvos nevet, mert
nem gyógyít, hanem öl, ebben az esetben az, aki állítólag védi az életet,
halálos injekcióval vet neki véget, Hollandiában, Belgiumban még a
kisgyermekeknél is előfordul az ilyesmi. Felháborodunk azon, hogy mi történt
Auschwitzban, mi történt Mauthausenben, és nem tudom, hol mindenhol, és az
egyáltalán nem zavar bennünket, hogy ilyen időben élünk? Amikor egyik
politikusunk azt mondja: „Nos, amikor kiderül, hogy a gyermek valószínűleg nem
lesz egészséges, akkor meg kell ölni még az anya méhében.” Én odavezetném hozzá
azokat a győzteseket, akik rengeteg aranyéremmel tértek vissza a paralimpiáról,
és megmutatnám neki, hogy ezek mind azok, akiket halálra ítéltél, mert
valamilyen fogyatékosságuk van. És látod, büszkék vagyunk rájuk, hogy a
paralimpikonok ennyi sportágban nyertek. Egy sastojásért, ha valaki eltöri, 100
000 euró bírságot fizet. Ha a tátrai sas tojását valaki összetöri, 100 000
eurós bírságot fizet. Csak az induló emberi életnek nincs értéke?<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Testvérek! Ezt is össze
kell kapcsolnom Esterházy János esetével, aki sokakért életét adta. Aki
megmutatta nekünk az utat, hogy szükség van arra, hogy szeressük felebarátunkat
– úgy, mint önmagunkat. Milyen érzés szeretni a felebarátot mint önmagadat?
Sokan azt mondják, de amikor ilyen keményen beszél valaki népünk, a
politikusaink ellen, akkor nem úgy szereti őket, mint önmagát. Azt kérdik:
Miféle szeretet az, amikor ilyen kemény beszédet mond? De ez egészen más.
Tudjuk, hogyan szeretjük magunkat? Az üdvösségre vágyva. A Mennyre. Ezért megyünk
gyónni. Ezért tartunk bűnbánatot. Az üdvösség eléréséhez. Ez a legnagyobb
szeretet önmagunk iránt. És azt akarjuk, hogy mások is elérjék a Mennyországot.
És így figyelmeztetjük őket, hogy drága testvérem vigyázz, nagy szakadék van
előtted! Ne menj ezen az úton, hogy el ne kárhozz, hanem térj meg, hogy
üdvözülj! Ez az én szeretetem a felebarátom és a hitetlenek iránt, valamint
azok iránt, akik ellenünk fordulnak. Úgy szeretjük őket, hogy ezeket a
testvéreket is az üdvösség útjára akarjuk vezetni. Mivel katolikusok vagyunk,
keresztények vagyunk.<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Teológiai tanulmányaim
idejében, mint már említettem, egyik kedvenc professzorunk, dr. Jozef Búda, 70
éves koráig élt és tanúságot tett Esterházy Jánosról. Ugyanígy a lazarénus
atyák is, mint Štefan Krištín, Ján Hutira, Opálka, akik közül sokan vele együtt
ültek a mírovi börtönben, mind szuperlatívuszokban beszéltek róla, mint
keresztény emberről és politikusról, értelmiségiről és a nemesség mintaképéről.<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Kedves testvéreim!<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Ha ebben nemcsak
csodáljuk, hanem követjük is Esterházy Jánost, akkor egyre több lesz a jó,
becsületes ember, és a világ körülöttünk valóban jobb és szebb lesz. Kívánom
mindannyiótoknak, hogy éljétek meg azt az időt, amikor az Egyház azt mondja
majd, hogy a gróf nemcsak nagy politikus, hanem nagyszerű, buzgó és példamutató
keresztény is volt, ezért Boldognak és – úgy vélem – egykor Szentnek is
nyilvánítja. <span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Ámen!<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="line-height:24pt;margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><b><span style="font-size:14pt">Az ugyanott szlovákul
elmondott prédikáció fordítása:</span></b><span style="font-size:14pt"><span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Krisztusban Kedves
Testvéreim!<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Joseph Haydn, a
klasszikusok nagy zeneszerzője, nemcsak a zenének nagymestere, hanem vallása
területén is kiemelkedő személyiség volt. Sohasem szégyellte a hitét. Volt egy
tanítványa, aki szintén kiváló egyházi zeneműveket írt, aki komponált egy
misét, s mielőtt előadására került volna sor, bemutatta mesterének, Haydnnak.
Ennek a misének a Credóját, a Hiszekegyet végig pianóban, halk szólamra írta
meg. Voltak benne olyan részek, amelyek nem is pianóban, hanem pianissimóban
voltak írva. Annyira halk és csendes volt ez a rész, hogy alig lehetett
hallani, miről van szó, mit énekel az énekkar. A mesternek, Haydnnak ez nem
nagyon tetszett. Ezt mondta a zenésznek, a mise alkotójának: Maga nem meri
hangosan megvallani hitét?<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Testvéreim!<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Esterházy János – kinek
sírja felett találkoztunk – mint politikus, mint mélyen hívő keresztény, majd
később mint politikai fogoly, rab, fegyenc a hitét mindig hangosan, bátran
vallotta meg. Hívő családból származott.<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Esterházy János
1901-ben született Nyitraújlakon. Jellemének és később sorsának kialakulásában
fontos szerepet játszottak az egyház és a család hagyományai. Otthon szüleitől
sajátította el a nemzeti tolerancia képességét is. A háború után bekapcsolódott
a kisebbségi magyar politikába. Tevékeny tagja maradt és 1932-ben elnöke lett
az országos keresztényszocialista pártnak. Fáradhatatlanul küzdött a
jogtalanságok és a nacionalista elnyomás ellen.<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Esterházy
rendíthetetlenül küzdött a nemzetiségi és emberi jogokért. Ő volt a pozsonyi
parlament egyetlen olyan képviselője, aki nem szavazta meg a zsidók
deportálásáról szóló 1942-es törvényt. A gróf 1945-ben nyugatra menekülhetett
volna, de nem ment, nem tette meg. Itt maradt. Tisztának és bűntelennek érezte
magát, sőt az oroszok Pozsonyba vonulása előtt attól kellett tartania, hogy
elhurcolja őt a Gestapo. 1945. április 20-án a hatalomra törekvő kommunisták
letartóztatták és átadták a szovjet katonai rendőrségnek. Több társával együtt
Moszkvába hurcolták. Egy kirakatper során szovjetellenes fasiszta tevékenység
címén kényszermunkára ítélték, amelyet 1949-ig, Csehszlovákiába való visszatéréséig
végzett. Az akkori nemzeti bíróság 1947. szeptember 16-án, távollétében
Esterházy Jánost kötél általi halálra ítélte. A grófot végül nem végezték ki,
hanem a halálos ítéletet elnöki kegyelemmel életfogytiglani börtönbüntetésre
változtatták.<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Esterházy János az
önzetlen önfeláldozás nemes példáját nyújtotta az egész magyarság és minden
jóakaratú keresztény ember számára. A gróf egyetlen (úgynevezett) bűne az volt,
hogy a tömeggyilkos nácikat éppúgy megvetette, mint a tömeggyilkos
kommunistákat. A népirtó Hitlert éppúgy, mint a népirtó Sztálint. „Keresztény
és nemzeti alapon állunk, de a nyilaskeresztes beállítottság épp oly távoli s
idegen számunkra, mint a bolsevisták sarlós kalapácsa”<i> –</i> mondta.
Tudta, hitte és vallotta: a nácik erkölcstelen, hitetlen, világromboló
gazemberek. Tudta, hitte és bátran vallotta: a kommunisták úgyszintén
erkölcstelen, hitetlen, világromboló gazemberek. Magyar politikus volt, a
szlovák parlament egyetlen magyar képviselője, aki 1942. május 15-én az ellen
az alkotmányi törvény ellen szavazott, ami a zsidóság kitelepítéséről szólt.<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Mostanában több olyan
eseményen is részt vettem, amelyek a zsidóság tragédiájával kapcsolatosak.
Őszintén bevallom, hogy fájt: egyetlenegy zsidó testvérünk sem említette
Esterházy Jánosnak a nevét. Ezért aztán beszélgetés közben próbáltam
megmagyarázni, hogy Maximilian Kolbe atya, aki fogoly volt Oświęcimben, a
koncentrációs táborban helyet cserélt egy másik emberrel, akiről sokan nem
tudják, hogy zsidó volt, és Kolbe atya nemcsak az ő, hanem általa az egész
családját megmentette így. Amikor a boldoggá avatásának ünnepe volt Rómában,
akkor ez a Francz Gajowniczek az egész családjával vitte oda az oltárra a
szentmise adományait. Ez is egy óriási nagy esemény volt.<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>De itt van Salkaházi
Sára, akinek szintén nagyon szép volt a boldoggá avatási ünnepsége Budapesten.
Akik részt vettünk ezen a szentmisén, emlékezhetünk rá, hogy a zsidó főrabbinak
a beszéde mennyire megható volt. Ott, először hallottam egy zsidó rabbitól
ilyen beszédet. Tényleg olyan volt, mintha ő maga is boldoggá avatná Salkaházi
Sárát és azokat a nővéreket, akik áldozatot hoztak a zsidóságért. Utána
lelőtték őket és bedobták a testüket a Dunába. Sajnos nem találjuk őket, a
maradványaikat. Nekünk, felvidékieknek még jobban kellene hangsúlyozni
Salkaházi Sárát is, mivel ő Komáromban, mint szociális nővér elég sokáig
működött. Próbáljunk ezekről a dolgokról többet beszélni és nem félni akkor,
amikor a Jóisten a Szentlélek által ad lehetőséget, hogy beszélgessünk például
a zsidó testvéreinkkel vagy más nemzetiségű emberekkel. Említsük meg, hogy kik
voltak ezek a nagyjaink.<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Testvéreim!<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Esterházy Jánost a
horogkeresztesek rövid időre internálták és a Gestapo is körözte. A kommunista
diktatúra idején Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott. 56 éves
korában, 12 évnyi rabságban eltöltött, súlyos szenvedés után halt meg, 1957.
március 8-án. A morvaországi, mírovi politikai foglyok börtönében a
börtönparancsnok nem adta ki a hamvait családjának. Földi maradványait 2017.
szeptember 16-án, itt, az alsóbodoki Szent Kereszt felmagasztalása-kápolnában
helyezték örök nyugalomra. A mírovi politikai foglyok börtönéből jövő utolsó
üzenetének tartalma ez volt: átadta magát Isten akaratának, szenvedéseit,
életét fölajánlotta a magyarság felszabadulásáért. Börtöntársai azt mondták
róla, hogy fogva tartása idején is rendszeresen, naponta imádkozott, és ezt
sose rejtette el.<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Hála a Jóistennek,
nagyon jól ismertem olyan szerzeteseket és papokat, akik vele együtt Mírovban
szenvedtek. Ilyen volt például P. Stephan Kristin lazarista atya, aztán P.
Hutira, a lazaristák későbbi rendfőnöke és persze Lénárd Károly atya is, de
voltak többen is, például Buda tanár úr…<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Amikor mi 18-19 évesek,
kispapok voltunk, csodálattal hallgattuk őket, mikor elmondták nekünk az egész
történetet, hogy képes volt térdelve a rózsafüzért két-három órán át imádkozni.
Sőt! Még azokat a papokat, szerzeteseket is, akik már valóban olyan állapotba
kerültek, hogy majdnem elveszették a józan gondolkodásukat: számukra is példát
adott. Segítséget nyújtva nekik ezekben a drasztikus, nehéz pillanatokban. Ő,
mint laikus a papokat is támogatta a hitükben, a hitéletben és imában.<span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Drága Testvéreim! Ezek
nem csupán üres szavak, amíg vannak olyan élő személyek, akik képesek elmondani
a történteket. Magam is örülök annak, hogy mint lazarista valamiképpen én is
ezek közé tartozom. Hogy a vincés atyák szlovák létükre ennyire tisztelték őt.
Ezt a magyar politikust, ezt a magyar szentet: Esterházy Jánost. <span></span></span></p>

<p class="MsoNormal" style="margin:0cm;font-size:12pt;font-family:"Times New Roman",serif"><span>Ámen!</span><span><span></span></span></p>





</div>