[Grem] Beszélgetés Csókay Andrással az Eucharisztikus Kongresszus után

[Emoke Greschik]

 Beszélgetés Csókay Andrással, a NEK hírnökével
Nézőpont <https://www.magyarkurir.hu/nezopont> – 2021. szeptember 17.,
péntek | 20:40

https://www.magyarkurir.hu/hirek/nem-tehetjuk-meg-hogy-ne-hirdessuk-krisztust-beszelgetes-csokay-andrassal-nek-hirnokevel
3
Szeptember 12-én, vasárnap a budapesti Hősök terén bemutatott pápai
szentmisével ért véget az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK),
amely több százezer embernek jelentett felejthetetlen élményt. A NEK egyik
hírnökével, Csókay András idegsebésszel beszélgettünk.

*– Az eucharisztikus kongresszus hírnökeként rengeteg előadást tartott,
tanúságtételt tett az elmúlt időszakban. Milyen érzések kavarognak most
Önben, alig néhány nappal az eseménysorozat után?*

– Életünk célja, hogy a bennünk élő Krisztushoz eljussunk. El tudunk hozzá
jutni a mély bűnbánattal és a szenvedések által, ha nem Istent hibáztatjuk
ezek miatt. Megtapasztaltam ezt a kisfiam halála után. Most viszont új
élménnyel gazdagodtam:

a közösségi hit és öröm által is komoly esélyünk van arra, hogy felismerjük
végre a bennünk élő Krisztust, és hagyjuk el a felszíni tudatosság
állapotát.

Tudjuk azt, hogy Isten bennünk van, Krisztushoz kötjük ezt, mert általa
ismertük meg az Atyát és magát a Szentháromságot. Krisztus mutatta meg
nekünk az Atya arcát, de nem érzékeljük. Pusztán a gondolatok kavalkádja
nem elég ahhoz, hogy felismerjük: a lényünk magva maga az Úr.

Nem érzékeljük ezt a forrást, mert az e világi dolgok, gondok, vágyak
eltakarják előlünk, betonréteget vonnak fölé.

Ezt áttörheti a meditáció, az imádság vagy a mély bűnbánat, szenvedés. Most
megismertem a közösségi hit és öröm forrását, a hatalmas tömeg által, a
fakultációk, tanúságtételek, szentmisék révén. Ez csodálatos lehetőség az
emberek számára, akiket nem sújt feltétlenül nagy szenvedés, vagy nem
mélyülnek el a bűnbánatban, mert nem követtek el halálos bűnt.

Egyszerűen jelen voltak, és megéltük ezt a jó értelemben vett lelki
cunamit, ami gyújtópontja lehet akár Európa hitbeli megújulásának is, ha
sokan kitartunk ebben.

Ez után a kongresszus után nem tehetjük meg, hogy ne hirdessük Krisztust,
akár munkahelyen, baráti beszélgetésben, családban. Aki részt vett az
eseményeken, az nem teheti meg, hogy ne evangelizáljon. Az ember
kötelességének érzi Jézus felszólítását: „Menjetek, és hirdessétek az
evangéliumot az egész világon!”

*– Személyesen milyen konkrét élmények érték Önt a kongresszus idején?*

– Jó volt átélni a megbocsátás élményét, ami a kereszténység egyik nagy
próbája, különösen úgy, ha nem kérnek bocsánatot. Már beszéltünk róla, és a
*Kurír* le is hozta, ez teljesen személyes élmény. A bangladesi sziámi
ikrek szétválasztása kapcsán több szakmailag és emberileg nehezen
megmagyarázható dolog történt, és az emberben ez haragot váltott ki.
Nemcsak arra gondolok, hogy a rendőrség félrevezetésével házkutatásig
fajult el az ügy egy barátunknál, hanem felelőtlen kommunikációk, szakmai
beavatkozások történtek.

*– Milyen szakmai hibák, sérelmek történtek?*

– Amikor kettévágtam a két kislánynak a csontos koponyáját, ott
kitermelődött egy maréknyi csont, amiből fel kellett építeni a
koponyatetőt, főleg egy hátsó védelmet, a fejtetőig, mert a gyerekek
hanyatt feküdtek a műtét után. Ezáltal védtük volna az agyat a bőr alatt.
Tudtam, hogy ez nagyon nehéz feladat, ezért az orvosi protokolltól eltérően
Muhari-Papp Sándor Balázs festőművész barátomra bíztam, aki szobrászi
ismeretekkel is rendelkezik, húsz éve együtt dolgozom vele bonc- és
műtőteremben, ő rajzolta meg az innovációkat. Százszor elpróbálta
próbababákon, friss elhunytakon, a kisujjában volt az egész. Máig
érthetetlen módon, a megkérdezésem nélkül a műtét előtti este, amikor én
már lefeküdtem pihenni, ezt a művészt a nem idegsebész kollégák
negligálták. Nem állítom, hogy rosszindulatból, hanem a laikus orvosi
hierarchia nem volt képes elfogadni, hogy egy művész fújja a sípot ebben a
kérdésben, mert zsebre vágja az összes orvos kézügyességét, hiszen
rengeteget gyakorolta. Balázst kirekesztették ebből, és emiatt egy
elégtelen hátsó koponyavédelem készült el, aminek következében a hanyatt
fekvő gyerekeknél – vagy akár forgatáskor tapintási mikrotramuák érték a
bőr alatti agyat, ez is lehet az egyik fő oka, hogy a műtét utáni
harmincharmadik napon súlyos bevérzés történt. Ezt pontosan már soha nem
fogjuk megtudni, de az, hogy ez komolyan szerepet játszhatott ebben, az
biztos. Az egész műtét még mindig az elmúlt ötven év sikeresebb operációi
közé tartozik, mert az egyik gyerek nagyon jól van, a másik is él, nem
tudjuk még, milyen lesz a végső kimenetel, milyen kilátásai vannak. Ezért
hirdettem meg az imafelhívást, amiről Önök és a Mária Rádió is hírt adott.
Érkezett egy nagyon komoly visszajelzés, közvetlenül az eucharisztikus
kongresszus előtt: felhívott egy hölgy, azt mondta, mindig nagyon hideg,
érzelemmentes volt a hite, misére járt, imádkozott, de soha nem volt
istentapasztalata. Egy szentségimádás közben azonban megszólította az Úr
Jézus, és közölte vele: „Nyugodj meg, meggyógyítom a kislányt.” Ebben
reménykedünk, és itt van a közbenjáró imádság hatalmas ereje. Azt, hogy ez
mit jelent, fizikai vagy lelki gyógyulást, üdvözülést, természetesen nem
tudhatjuk.

*– Szavaiból azt veszem ki, hogy minden sérelmen túl kell lépnünk, meg kell
bocsátanunk az ellenünk vétkezőknek…*

– Ez a kongresszuson a fakultációk vissza-visszatérő momentuma volt, és azt
hiszem,

ez Magyarország fejlődésének is a záloga, a megbocsátás gesztusa.

Ez nem azt jelenti, hogy buta keresztényként nem kritizáljuk a rossz
cselekedeteket, de fel kell tételeznünk azokról, akik rosszat tesznek:

nem feltétlenül szándékosan teszik a rosszat, hanem mert képtelenek másként
csinálni, a habitusuknál fogva.

Ez a kérdés több előadáson és a szentmiséken is előjött, így Ferenc pápa
prédikációjában is. Elképesztően fontos a megbocsátás és a helyesen
értelmezett ellenségszeretet,

ami nem balgaságot jelent, a bűnök elhallgatását, de megpróbáljuk nem
elítélni a bűnöst, hanem Istennek fölajánlani.

Az ember ezáltal megnyugszik önmagával, kiűzi lelkéből a haragot, ami gátja
a kreatív továbbvivő gondolkodásnak Isten felé...

*– A Szentatya látogatása, homíliája hogyan érintette meg Önt?*

– Nagyon nagy örömet és hálát éreztem. Mindannyiunkhoz, hívőkhöz, nem
hívőkhöz eljutnak azok a rosszindulatú, sokszor gúnyos kritikák, amikkel a
Szentatyát illetik. Megpróbáltam ezen a szemüvegen keresztül nézni,
hallgatni Ferenc pápa beszédét. Azt kell mondjam, kifogástalan volt. A
Szentatya nem véletlenül figyelmeztetett: ne arra figyeljetek, amikor
hivatkoznak rám, hogy én ezt és ezt mondtam, hanem arra, amikor valóban én
beszélek, mondok valamit. Ezt most megtapasztalhattuk a szentbeszédeiben és
a megnyilatkozásaiban. Vegyük például a migrációt: a pápa soha nem
támogatta az illegális migrációt. Annak idején a püspöki kar ad limina
látogatásán is elmondta: minden országnak – így nektek is, figyelembe véve
a történelmi múltatokat, a százötven éves török uralmat – a saját dolga,
hogy mennyi menekültet tud befogadni.

A Római Katolikus Egyháznak a fejeként, aki a szeretetparancsot hirdeti,
nem mondhat mást, mint hogy a szegényeket, az üldözötteket segíteni kell,
akár befogadás formájában is.

Ez három nagyon fontos pont, de ha ezeket összekeverik és kifordítják,
akkor a valóságtól teljesen elrugaszkodott kritikai hangok rengeteg embert
megtévesztenek. A Szentatya Hősök terén elmondott beszéde kifogástalan
volt. Soha nem kételkedtem benne, de most végre jó volt látni, hallani ezt
a bizonyosságot. Utána beszélgettem olyanokkal is, akik kritizálni szokták
a pápát, mondtam is nekik: „Tessék, itt van, figyeljétek, hogy mit
mondott.” Ugyanígy, már a kongresszus után, Szlovákiából hazatérve, a
repülőgépen tartott sajtótájékoztatón a Szentatya kiállt a hagyományos
család és házasság mellett. Ez nem azt jelenti, hogy elítéli mint emberi
személyeket az egyneműek házasságát sürgetőket, de az álláspontja
egyértelmű ezzel a természetellenes dologgal kapcsolatban. Azt nyilatkozta,
hogy Magyarországot nagyon becsüli, amiért kiáll a hagyományos családi
értékek, a nemzeti értékek mellett.

*– A sziámi ikrek kapcsán már érintette a kérdést: ha gondok, bosszúságok,
sérelmek érnek bennünket, hogyan tudunk ezekhez krisztusi módon közeledni,
hogy a bennünk élő Krisztus megbocsátó szeretete töltsön be minket? Pusztán
kegyelem ez, vagy szükség van az akaratunkra is, hogy őszintén erre
törekedjünk? És akkor megkapjuk a kegyelmet is?*

– A napokban a gyóntató atyámnak tettem fel a kérdést; hosszú ideig
nyaggattam erről: Igen, tudom, hogy Krisztus a kereszten az ellene
legborzalmasabb bűnöket elkövetőknek is megbocsátott, konkrétan, akik
megölték. Hogy valósul ez meg a hétköznapi gyakorlatban? És pont ezt mondta
az atya: „Akard. Ennyit tudsz megtenni!

Akard a megbocsátást, a harag nélküliséget, ajánld fel a többit Istennek,
és megkapod hozzá a kegyelmet.”

Az akaratot mindenképpen hozzá kell adnunk, mert ha nem akarunk szívből
megbocsátani, elűzni lelkünkből a haragot, akkor visszautasítjuk a
kegyelmet. A Szentatya mondta a napokban egyik homíliájában, talán
Eperjesen: azért jött le közénk a Jóisten a Fiúban, és volt engedelmes,
egészen a nagypénteki keresztáldozatig, hogy a legeslegkiszolgáltatottabb
ember helyzetében is meglássa azt, hogy van segítség, van kiút, még ha
olyan súlyos bűnöket követett is el, mint a jobb lator. Annál rosszabb
helyzetet, mint amelyben a jobb lator volt a kereszten – tisztában volt
azzal, hogy bűnös, és hogy kivégzik –, nehéz elképzelni. Mégis megkapja
Krisztustól a megbocsátás kegyelmét, csak annyi kellett ehhez, hogy
kiálljon Jézus mellett, és az értelem hite által meg tudott térni. Ennél
biztatóbb dolog nincsen. Mindenki számára ott van a kiút, ami egyben az
öröm útja is.

Ebbe a határtalan kegyelembe mindnyájan belekapaszkodhatunk, csak
hirdetnünk kell, mert Európa lelkileg ott hever majdnem kimúltan az út
szélén, és nem tud, de ami nagyobb baj, nem is akar felállni, kijutni a
nihilizmusból.

Talán majd most, az eucharisztikus kongresszus után a lengyel, szlovén,
szlovák testvéreink segítségével elindulhat egy új evangelizáció egész
Európában.


*Szerző: Bodnár Dániel*


*Fotó (archív): Ambrus Marcsi*

*Magyar Kurír*

<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vírusoktól. www.avg.com
<http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210918/320b8f1f/attachment.html>