<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Beszélgetés Csókay Andrással, a NEK hírnökével</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/nezopont">Nézőpont</a> – 2021. szeptember 17., péntek | 20:40<div class="gmail-ikonok"> <a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/nem-tehetjuk-meg-hogy-ne-hirdessuk-krisztust-beszelgetes-csokay-andrassal-nek-hirnokevel">https://www.magyarkurir.hu/hirek/nem-tehetjuk-meg-hogy-ne-hirdessuk-krisztust-beszelgetes-csokay-andrassal-nek-hirnokevel</a></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g116742']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=116742&v=1&img=c__MG_8500.JPG" style="margin-right: 0px;" width="192" height="137"><span class="gmail-galcount" title="3 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 3</span></a></div><h3 class="gmail-lead">Szeptember
12-én, vasárnap a budapesti Hősök terén bemutatott pápai szentmisével
ért véget az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK), amely több
százezer embernek jelentett felejthetetlen élményt. A NEK egyik
hírnökével, Csókay András idegsebésszel beszélgettünk.</h3><div class="gmail-contentsav"><p><strong>–
Az eucharisztikus kongresszus hírnökeként rengeteg előadást tartott,
tanúságtételt tett az elmúlt időszakban. Milyen érzések kavarognak most
Önben, alig néhány nappal az eseménysorozat után?</strong></p>
<p>– Életünk célja, hogy a bennünk élő Krisztushoz eljussunk. El tudunk
hozzá jutni a mély bűnbánattal és a szenvedések által, ha nem Istent
hibáztatjuk ezek miatt. Megtapasztaltam ezt a kisfiam halála után. Most
viszont új élménnyel gazdagodtam:</p>
<blockquote>
<p>a közösségi hit és öröm által is komoly esélyünk van arra, hogy
felismerjük végre a bennünk élő Krisztust, és hagyjuk el a felszíni
tudatosság állapotát.</p>
</blockquote>
<p>Tudjuk azt, hogy Isten bennünk van, Krisztushoz kötjük ezt, mert
általa ismertük meg az Atyát és magát a Szentháromságot. Krisztus
mutatta meg nekünk az Atya arcát, de nem érzékeljük. Pusztán a
gondolatok kavalkádja nem elég ahhoz, hogy felismerjük: a lényünk magva
maga az Úr.</p>
<blockquote>
<p>Nem érzékeljük ezt a forrást, mert az e világi dolgok, gondok, vágyak eltakarják előlünk, betonréteget vonnak fölé.</p>
</blockquote>
<p>Ezt áttörheti a meditáció, az imádság vagy a mély bűnbánat,
szenvedés. Most megismertem a közösségi hit és öröm forrását, a hatalmas
tömeg által, a fakultációk, tanúságtételek, szentmisék révén. Ez
csodálatos lehetőség az emberek számára, akiket nem sújt feltétlenül
nagy szenvedés, vagy nem mélyülnek el a bűnbánatban, mert nem követtek
el halálos bűnt.</p>
<blockquote>
<p>Egyszerűen jelen voltak, és megéltük ezt a jó értelemben vett lelki
cunamit, ami gyújtópontja lehet akár Európa hitbeli megújulásának is, ha
sokan kitartunk ebben.</p>
</blockquote>
<p>Ez után a kongresszus után nem tehetjük meg, hogy ne hirdessük
Krisztust, akár munkahelyen, baráti beszélgetésben, családban. Aki részt
vett az eseményeken, az nem teheti meg, hogy ne evangelizáljon. Az
ember kötelességének érzi Jézus felszólítását: „Menjetek, és hirdessétek
az evangéliumot az egész világon!”</p>
<p><strong>– Személyesen milyen konkrét élmények érték Önt a kongresszus idején?</strong></p>
<p>– Jó volt átélni a megbocsátás élményét, ami a kereszténység egyik
nagy próbája, különösen úgy, ha nem kérnek bocsánatot. Már beszéltünk
róla, és a <em>Kurír</em> le is hozta, ez teljesen személyes élmény. A
bangladesi sziámi ikrek szétválasztása kapcsán több szakmailag és
emberileg nehezen megmagyarázható dolog történt, és az emberben ez
haragot váltott ki. Nemcsak arra gondolok, hogy a rendőrség
félrevezetésével házkutatásig fajult el az ügy egy barátunknál, hanem
felelőtlen kommunikációk, szakmai beavatkozások történtek.</p>
<p></p>
<p><strong>– Milyen szakmai hibák, sérelmek történtek?</strong></p>
<p>– Amikor kettévágtam a két kislánynak a csontos koponyáját, ott
kitermelődött egy maréknyi csont, amiből fel kellett építeni a
koponyatetőt, főleg egy hátsó védelmet, a fejtetőig, mert a gyerekek
hanyatt feküdtek a műtét után. Ezáltal védtük volna az agyat a bőr
alatt. Tudtam, hogy ez nagyon nehéz feladat, ezért az orvosi
protokolltól eltérően Muhari-Papp Sándor Balázs festőművész barátomra
bíztam, aki szobrászi ismeretekkel is rendelkezik, húsz éve együtt
dolgozom vele bonc- és műtőteremben, ő rajzolta meg az innovációkat.
Százszor elpróbálta próbababákon, friss elhunytakon, a kisujjában volt
az egész. Máig érthetetlen módon, a megkérdezésem nélkül a műtét előtti
este, amikor én már lefeküdtem pihenni, ezt a művészt a nem idegsebész
kollégák negligálták. Nem állítom, hogy rosszindulatból, hanem a laikus
orvosi hierarchia nem volt képes elfogadni, hogy egy művész fújja a
sípot ebben a kérdésben, mert zsebre vágja az összes orvos
kézügyességét, hiszen rengeteget gyakorolta. Balázst kirekesztették
ebből, és emiatt egy elégtelen hátsó koponyavédelem készült el, aminek
következében a hanyatt fekvő gyerekeknél – vagy akár forgatáskor
tapintási mikrotramuák érték a bőr alatti agyat, ez is lehet az egyik fő
oka, hogy a műtét utáni harmincharmadik napon súlyos bevérzés történt.
Ezt pontosan már soha nem fogjuk megtudni, de az, hogy ez komolyan
szerepet játszhatott ebben, az biztos. Az egész műtét még mindig az
elmúlt ötven év sikeresebb operációi közé tartozik, mert az egyik gyerek
nagyon jól van, a másik is él, nem tudjuk még, milyen lesz a végső
kimenetel, milyen kilátásai vannak. Ezért hirdettem meg az imafelhívást,
amiről Önök és a Mária Rádió is hírt adott. Érkezett egy nagyon komoly
visszajelzés, közvetlenül az eucharisztikus kongresszus előtt: felhívott
egy hölgy, azt mondta, mindig nagyon hideg, érzelemmentes volt a hite,
misére járt, imádkozott, de soha nem volt istentapasztalata. Egy
szentségimádás közben azonban megszólította az Úr Jézus, és közölte
vele: „Nyugodj meg, meggyógyítom a kislányt.” Ebben reménykedünk, és itt
van a közbenjáró imádság hatalmas ereje. Azt, hogy ez mit jelent,
fizikai vagy lelki gyógyulást, üdvözülést, természetesen nem tudhatjuk.</p>
<p><strong>– Szavaiból azt veszem ki, hogy minden sérelmen túl kell lépnünk, meg kell bocsátanunk az ellenünk vétkezőknek…</strong></p>
<p>– Ez a kongresszuson a fakultációk vissza-visszatérő momentuma volt, és azt hiszem,</p>
<blockquote>
<p>ez Magyarország fejlődésének is a záloga, a megbocsátás gesztusa.</p>
</blockquote>
<p>Ez nem azt jelenti, hogy buta keresztényként nem kritizáljuk a rossz
cselekedeteket, de fel kell tételeznünk azokról, akik rosszat tesznek:</p>
<blockquote>
<p>nem feltétlenül szándékosan teszik a rosszat, hanem mert képtelenek másként csinálni, a habitusuknál fogva.</p>
</blockquote>
<p>Ez a kérdés több előadáson és a szentmiséken is előjött, így Ferenc
pápa prédikációjában is. Elképesztően fontos a megbocsátás és a helyesen
értelmezett ellenségszeretet,</p>
<blockquote>
<p>ami nem balgaságot jelent, a bűnök elhallgatását, de megpróbáljuk nem elítélni a bűnöst, hanem Istennek fölajánlani.</p>
</blockquote>
<p>Az ember ezáltal megnyugszik önmagával, kiűzi lelkéből a haragot, ami gátja a kreatív továbbvivő gondolkodásnak Isten felé...</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g116742']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=116742&v=1&p=1&img=c__MG_8414.JPG" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>– A Szentatya látogatása, homíliája hogyan érintette meg Önt?</strong></p>
<p>– Nagyon nagy örömet és hálát éreztem. Mindannyiunkhoz, hívőkhöz, nem
hívőkhöz eljutnak azok a rosszindulatú, sokszor gúnyos kritikák,
amikkel a Szentatyát illetik. Megpróbáltam ezen a szemüvegen keresztül
nézni, hallgatni Ferenc pápa beszédét. Azt kell mondjam, kifogástalan
volt. A Szentatya nem véletlenül figyelmeztetett: ne arra figyeljetek,
amikor hivatkoznak rám, hogy én ezt és ezt mondtam, hanem arra, amikor
valóban én beszélek, mondok valamit. Ezt most megtapasztalhattuk a
szentbeszédeiben és a megnyilatkozásaiban. Vegyük például a migrációt: a
pápa soha nem támogatta az illegális migrációt. Annak idején a püspöki
kar ad limina látogatásán is elmondta: minden országnak – így nektek is,
figyelembe véve a történelmi múltatokat, a százötven éves török uralmat
– a saját dolga, hogy mennyi menekültet tud befogadni.</p>
<blockquote>
<p>A Római Katolikus Egyháznak a fejeként, aki a szeretetparancsot
hirdeti, nem mondhat mást, mint hogy a szegényeket, az üldözötteket
segíteni kell, akár befogadás formájában is.</p>
</blockquote>
<p>Ez három nagyon fontos pont, de ha ezeket összekeverik és
kifordítják, akkor a valóságtól teljesen elrugaszkodott kritikai hangok
rengeteg embert megtévesztenek. A Szentatya Hősök terén elmondott
beszéde kifogástalan volt. Soha nem kételkedtem benne, de most végre jó
volt látni, hallani ezt a bizonyosságot. Utána beszélgettem olyanokkal
is, akik kritizálni szokták a pápát, mondtam is nekik: „Tessék, itt van,
figyeljétek, hogy mit mondott.” Ugyanígy, már a kongresszus után,
Szlovákiából hazatérve, a repülőgépen tartott sajtótájékoztatón a
Szentatya kiállt a hagyományos család és házasság mellett. Ez nem azt
jelenti, hogy elítéli mint emberi személyeket az egyneműek házasságát
sürgetőket, de az álláspontja egyértelmű ezzel a természetellenes
dologgal kapcsolatban. Azt nyilatkozta, hogy Magyarországot nagyon
becsüli, amiért kiáll a hagyományos családi értékek, a nemzeti értékek
mellett.</p>
<p><strong>– A sziámi ikrek kapcsán már érintette a kérdést: ha gondok,
bosszúságok, sérelmek érnek bennünket, hogyan tudunk ezekhez krisztusi
módon közeledni, hogy a bennünk élő Krisztus megbocsátó szeretete
töltsön be minket? Pusztán kegyelem ez, vagy szükség van az akaratunkra
is, hogy őszintén erre törekedjünk? És akkor megkapjuk a kegyelmet is?</strong></p>
<p>– A napokban a gyóntató atyámnak tettem fel a kérdést; hosszú ideig
nyaggattam erről: Igen, tudom, hogy Krisztus a kereszten az ellene
legborzalmasabb bűnöket elkövetőknek is megbocsátott, konkrétan, akik
megölték. Hogy valósul ez meg a hétköznapi gyakorlatban? És pont ezt
mondta az atya: „Akard. Ennyit tudsz megtenni!</p>
<blockquote>
<p>Akard a megbocsátást, a harag nélküliséget, ajánld fel a többit Istennek, és megkapod hozzá a kegyelmet.”</p>
</blockquote>
<p>Az akaratot mindenképpen hozzá kell adnunk, mert ha nem akarunk
szívből megbocsátani, elűzni lelkünkből a haragot, akkor visszautasítjuk
a kegyelmet. A Szentatya mondta a napokban egyik homíliájában, talán
Eperjesen: azért jött le közénk a Jóisten a Fiúban, és volt engedelmes,
egészen a nagypénteki keresztáldozatig, hogy a
legeslegkiszolgáltatottabb ember helyzetében is meglássa azt, hogy van
segítség, van kiút, még ha olyan súlyos bűnöket követett is el, mint a
jobb lator. Annál rosszabb helyzetet, mint amelyben a jobb lator volt a
kereszten – tisztában volt azzal, hogy bűnös, és hogy kivégzik –, nehéz
elképzelni. Mégis megkapja Krisztustól a megbocsátás kegyelmét, csak
annyi kellett ehhez, hogy kiálljon Jézus mellett, és az értelem hite
által meg tudott térni. Ennél biztatóbb dolog nincsen. Mindenki számára
ott van a kiút, ami egyben az öröm útja is.</p>
<blockquote>
<p>Ebbe a határtalan kegyelembe mindnyájan belekapaszkodhatunk, csak
hirdetnünk kell, mert Európa lelkileg ott hever majdnem kimúltan az út
szélén, és nem tud, de ami nagyobb baj, nem is akar felállni, kijutni a
nihilizmusból.</p>
</blockquote>
<p>Talán majd most, az eucharisztikus kongresszus után a lengyel,
szlovén, szlovák testvéreink segítségével elindulhat egy új
evangelizáció egész Európában.</p>
<p><strong>Szerző: Bodnár Dániel<br></strong></p>
<p><strong>Fotó (archív): Ambrus Marcsi<br></strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div><div id="DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2"><br> <table style="border-top:1px solid #d3d4de">
<tr>
<td style="width:55px;padding-top:18px"><a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank"><img src="https://ipmcdn.avast.com/images/icons/icon-envelope-tick-green-avg-v1.png" alt="" width="46" height="29" style="width: 46px; height: 29px;"></a></td>
<td style="width:470px;padding-top:17px;color:#41424e;font-size:13px;font-family:Arial,Helvetica,sans-serif;line-height:18px">Mentes a vírusoktól. <a href="http://www.avg.com/email-signature?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail" target="_blank" style="color:#4453ea">www.avg.com</a> </td>
</tr>
</table>
<a href="#DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2" width="1" height="1"></a></div>