[Grem] Orbán V. Ferenc pápának IV. Béla király IV. Ince pápának írt levelének másolatát ajándékozta

[Emoke Greschik]

Szimbolikus ajándékot adott Orbán Viktor Ferenc pápának
<https://mandiner.hu/cikk/20210912_szimbolikus_ajandekot_adott_orban_viktor_ferenc_papanak>
2021. szeptember 12. 13:23
A kormányfő őszentségének ajándékozta IV. Béla egykori magyar király IV.
Ince pápának írott levelének másolatát.
https://mandiner.hu/cikk/20210912_szimbolikus_ajandekot_adott_orban_viktor_ferenc_papanak

Mint ahogy arról mi is beszámoltunk
<https://mandiner.hu/cikk/20210912_orban_ferenc_papa_ne_hagyja_elveszni_a_kereszteny_magyarorszagot?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202109>,
ma találkozott Orbán Viktor Ferenc pápával. A találkozás során Orbán Viktor
protokolláris ajándékként átadta a híres levél másolatát, melyet IV. Béla
egykori magyar király küldött IV. Ince pápának. A levél fontosságáról Orbán
Balázs miniszterhelyettes és stratégiai államtitkár nyilatkozott Facebookon
bővebben.

*„IV. Béla uralkodása alatt szenvedte el Magyarország a tatárjárást, a
mongol csapatok hódító támadását. Az ország 1242-ben, óriási veszteségek
árán, de túlélte az első mongol inváziót. Ezt követően az újjáépítést IV.
Béla király kezdte meg kifejezetten keresztény alapokon, az egész
keresztény civilizáció védelmében.*

*A tatárveszély ugyanakkor ezzel nem múlt el. Ezt a király is tudta, ezért
külpolitikáját is gyökeresen átalakította. A nyugati kapcsolatok mellett
elkezdett keleti irányba is tekinteni annak érdekében, hogy rálátása és
befolyása legyen az ottani folyamatokra. IV. Béla azzal is tisztában volt,
hogy a hazánkat közvetlenül fenyegető veszély egész Európát veszélyezteti,
s csak Európa teljes erejével állítható meg. *

*Sajnos az akkori Európa – mint azóta is oly sokszor – megosztottsága miatt
nem vett tudomást a közelgő veszélyről. A most ajándékba adott, 1250 körül
keletkezett levél már csaknem lemondó hangnemben született meg IV. Béla
király részéről. *

*Nemcsak azért, mert a király úgy látta, hogy reális a veszélye annak, hogy
Magyarországon a kereszténységtől idegen civilizáció terjesztheti ki a
befolyását, hanem azért is, mert Európa részéről az előző években sem
támogatást, hanem elutasítást, sőt, még határvillongásokat is kapott a
nyakába. *

*Mint tudjuk, akkor Magyarországnak végül sikerült visszavernie a második
tatárjárást. *

*Nem nehéz belátni, hogy geopolitikai értelemben az akkori és a mostani
helyzet között sok a hasonlóság. A kérdés csak az, hogy bízhatunk-e
ugyanebben a végkimenetelben most is, az instabil, átalakulás alatt álló
világunkban? Mindez most rajtunk múlik. Érdemes tanulnunk a történelemből.”*

*A levél teljes szövege alább olvasható:*

*„Krisztusban szentséges atyának, Ince úrnak, Isten kegyelméből a római
szentegyház főpapjának, Béla, ugyanazon kegyelemből Magyarország királya
mindenben köteles és alázatos tiszteletet.*

*Minthogy Magyarországot a tatárok pestise nagyobb részében pusztasággá
változtatta és mint a juhaklot a kerítés, úgy veszik körül a hitetlen
népek, mármint a rutének, brodnikok keletről, a bolgár és bosnyák eretnekek
délről, akik ellen jelenleg is harcolunk seregünkkel, egyedül nyugatról és
északról a németektől, mint azonos hitet vallóktól kellene országunknak a
segítség némi gyümölcsét vennie, de innen is nem gyümölcsöt, hanem a
villongás töviseit kell éreznünk, mikor az ország javait váratlan
rablótámadásokkal ragadozzák el. Miattuk, főként azonban a tatárok miatt,
akiktől félni háborús tapasztalat tanított meg, mint a többi olyan
nemzetet, akiken már keresztülgázoltak, országunk főpapjaival, és
előkelőivel tanácskozva jónak láttuk, hogy Krisztus helyetteséhez és az ő
testvéreihez meneküljünk, mint egyetlen, és a kereszténység végső
szorongatottságában végső védelmezőhöz, hogy általunk Rátok is, és a többi
keresztényekre is be ne következzék az, amitől tartunk. Mert napról napra
jönnek hozzánk a hírek a tatárokról, hogy nemcsak ellenünk készülődnek,
akikre legjobban fenekednek, amiért ekkora csapás után is vonakodtunk
meghódolni, holott minden más nemzet, amely ellen erejüket megmutatták, és
főképp országunk keleti szomszédjai, mint Oroszország, Kunország, a
brodnikok, Bulgária, amelyek azelőtt jórészt a mi hatalmunk alá tartoztak,
mind adófizetőik lettek, hanem az egész kereszténység ellen; s mint azt
több szavahihető bizonyságból tudjuk, szilárdan elhatározták, hogy
rövidesen egész Európa ellen teméntelen hadat indítanak. Tartunk tőle, hogy
ha ez a népség elérkezik, a mieink, akik nem tudnak és nem is akarnak a
tatárok vad kegyetlenségével szembeszállni, akaratuk ellenére félelemből
meghódolnak, miként már így cselekedtek elsorolt szomszédaink, ha csak az
Apostoli Szentszék bölcs gondviselése előrelátóbban és hathatósabban meg
nem erősíti országunkat, hogy megvigasztaltassanak a népek, amelyek ott
laknak. Főleg két dolog miatt írunk: hogy ne vádoltassunk se lustasággal,
se hanyagsággal. A készség dolgában ezt mondjuk: amit a gyakorlati
tapasztalat harci készségünkből megmutathat, azt már megmutattuk, mikor
magunkat és a mieinket kitettük a tatárok soha nem látott erejének, és
furfangjának. De hanyagsággal sem vádoltathatunk, mert mikor a tatárok
országunkban harcoltak ellenünk, a szóban forgó ügyben megkerestük az egész
kereszténység három legfőbb udvarát, tudniillik a Tieteket, mint amelyeket
a keresztények minden udvar urának és mesterének hisznek és vallanak, a
császárét, amelynek szándékunkban volt magunkat is alávetni, ha az említett
pestis idején nekünk hathatós segítséget és támogatást nyújt; megkerestük a
franciák udvarát is, de mindezektől semmiféle vigaszt vagy segítséget nem
kaptunk, csak szavakat. Mi pedig ahhoz folyamodtunk, amihez lehetett, és a
kereszténység érdekében megalázva királyi méltóságunkat, két leányunkat a
rutének két hercegéhez, a harmadikat pedig Lengyelország hercegéhez adtuk
nőül, hogy tőlük s más keleti barátainktól megtudhassuk a tatárok gondosan
titkolt terveit, s így szándékaikkal s csalárd furfangjaikkal
alkalmatosabban szembeszállhassunk. Befogadtuk a kunokat is országunkba, és
sajnos most pogányokkal védelmeztetjük országunkat, pogányokkal tiportatjuk
le az egyház ellenségeit. Sőt a kereszténység érdekében elsőszülött fiunkat
kun leánnyal házasítottuk össze, hogy ezzel elkerüljük a még rosszabbat, és
alkalmat teremtsünk őket keresztvíz alá édesgetni, mint azt már többükkel
megtettük. Mindezzel és egyebekkel szeretnők a szent főpap előtt világosan
bebizonyítani, hogy ilyen szorongatott helyzetben Európa egyetlen
keresztény uralkodójától s népétől sem kaptunk hasznos segítséget, csak a
jeruzsálemi ispotályosok házától, amelynek tagjai kérésünkre nemrég
fegyvert fogtak a pogányok és eretnekek ellen, országunk és a keresztény
hit védelmére; ezeket rögtön el is helyeztük a legveszélyesebb területeken:
túl a Dunán a kunok és bolgárok határán, mert országunk megtámadtatásakor
erre is kapu nyílt a tatárok serege számára. Erről a területről szeretnők
remélni, ha szándékunkat és a mondott testvérek szándékát Isten is
támogatja s az Apostoli Szék is kegyeskedik jóindulatába fogadni őket, hogy
miként a Duna a konstantinápolyi tengerig hatol, úgy terjeszthetjük általuk
a keresztény hit oltványait, és így a római birodalomnak, sőt még a
Szentföldnek is hathatós segítséget nyújthatnak. Más részüket országunkban
helyeztük el a Duna mellett épített váraink védelmére, mert ebben járatlan
a mi népünk. Abban állapodtunk meg ugyanis sok tanácskozás után, hogy
nekünk is, egész Európának is üdvösebb lesz, ha a Dunát várakkal erősítjük.
Mert ez az ellenállás vize; itt szállt szembe Heraclius Koszroesszel a
római birodalom védelmében, itt álltunk mi is, bár felkészületlenül és
súlyos csapás után, tíz hónapon át ellene a tatároknak, pedig országunk
akkor még teljességgel várak és védők híján szűkölködött. Ha ezt, ami távol
legyen, a tatárok egyszer birtokba veszik, nyitva áll a kapu számukra a
többi katolikus hitű ország felé, mert egyrészt itt nincs a keresztények
felé útjukat álló tenger, másrészt családjaikat és csodálatosan sok
állatukat alkalmatosabban helyezhetik el itt, mint bárhol. Például
hozhatjuk Attilát, ki keletről nyugat leigázására jőve, kezdettől fogva
Magyarország közepébe helyezte székhelyét; a császárok viszont, akik
nyugatról harcoltak kelet alávetésére leggyakrabban országunk határai
között gyűjtöttek sereget. Mindezekről tehát gondoskodjék főpapi
Szentségetek és kegyeskedjék gyógyító orvosságot alkalmazni, mielőtt a seb
elmérgesedik. A bölcsek sokasága csodálkozik azon, hogy ilyen körülmények
között Atyaságtok támogatta Franciaország királyának, az egyház e nemes
tagjának Európa határaiból való távozását. Még inkább csodálkozik és nem
szűnik meg csodálkozni azon, hogy az apostoli kegyesség annyira gondoskodik
a konstantinápolyi császárságról meg a tengerentúli részekről, amelyek, ha
elvesznének is – ami távol legyen –, nem ártana Európa lakóinak annyit,
mintha egyedül csak a mi országunkat foglalnák el a tatárok. Isten és ember
előtt valljuk, hogy a szóban forgó dolognak oly nagy a szükségessége és
fontossága, hogy ha az utazás különféle viszontagságai nem akadályoznának
bennünket, nemcsak követeket küldenénk, akiket küldöttünk is, hanem
személyesen vetnők magunkat lábad elé, hogy az egész egyház színe előtt
odakiálthassuk a magunk mentségére, hogy ha a szentséges atya sem tud
segítséget nyújtani, felszabadítjuk magunkat, hagy akaratunk ellenére,
kényszerűségből megegyezzünk a tatárokkal. Könyörgünk tehát, tekintse az
anyaszentegyház, ha nem is a mi, de elődeink, a szent királyok érdemeit,
akik teljes buzgósággal és alázattal alávetették magukat és
igehirdetésükkel népüket is az igaz hitnek, s azt meg is őrizték a világ
fejedelmei közt tisztán és engedelmesen, amiért nekik és utódaiknak, míg
kedvezően mentek dolgaik, kéretlenül is megígértetett az Apostoli Szék
részéről minden kegy és támogatás, ha a szükség úgy kívánná. Íme tehát,
most valóban fenyegetni látszik a nagy szükség, nyissátok meg az atyai
szívet a hit védelmében a köz javára az üldöztetésnek emez idején,
máskülönben, ha kérésünk, amely a római egyház híveinek annyira kedvező és
annyira szükséges, elutasításban részesülne, amit nem hihetünk, nem mint
fiaknak, hanem mint mostohafiaknak, mint az atyai nyájból kizártaknak
kellene szükségtől kényszerítve segítséget koldulnunk. Kelt Patakon, Szent
Márton püspök és hitvalló napján, november 11-én.”*

*Nyitókép: Orbán Balázs Facebook-oldala*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210912/3a74bd45/attachment.html>