<div dir="ltr">
<div class="gmail-img"><span><img src="https://mandiner.hu/attachment/0524/523135_iv_bela.jpg" title="">
                            </span>
                                                                            </div>
                                        <div class="gmail-articletext">

                        <h1><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210912_szimbolikus_ajandekot_adott_orban_viktor_ferenc_papanak">Szimbolikus ajándékot adott Orbán Viktor Ferenc pápának</a></h1>
                                                    <div class="gmail-info" style="margin:10px 0px">2021. szeptember 12. 13:23</div>
                                                                            <div>                            </div>
                        

                        <div class="gmail-info">
                            <div>
                                                            </div>
                            
                        </div>


                        
                        <div id="gmail-articlecontent"><div class="gmail-lead">
    A kormányfő őszentségének ajándékozta IV. Béla egykori magyar király IV. Ince pápának írott levelének másolatát.</div><div class="gmail-lead"><a href="https://mandiner.hu/cikk/20210912_szimbolikus_ajandekot_adott_orban_viktor_ferenc_papanak">https://mandiner.hu/cikk/20210912_szimbolikus_ajandekot_adott_orban_viktor_ferenc_papanak</a><br></div><div class="gmail-text">
                                        <p>Mint ahogy arról <a target="_blank" href="https://mandiner.hu/cikk/20210912_orban_ferenc_papa_ne_hagyja_elveszni_a_kereszteny_magyarorszagot?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202109">mi is beszámoltunk</a>,
 ma találkozott Orbán Viktor Ferenc pápával. A találkozás során Orbán 
Viktor protokolláris ajándékként átadta a híres levél másolatát, melyet 
IV. Béla egykori magyar király küldött IV. Ince pápának. A levél 
fontosságáról Orbán Balázs miniszterhelyettes és stratégiai államtitkár 
nyilatkozott Facebookon bővebben.</p>

<p><em>„IV. Béla uralkodása alatt szenvedte el Magyarország a 
tatárjárást, a mongol csapatok hódító támadását. Az ország 1242-ben, 
óriási veszteségek árán, de túlélte az első mongol inváziót. Ezt 
követően az újjáépítést IV. Béla király kezdte meg kifejezetten 
keresztény alapokon, az egész keresztény civilizáció védelmében.</em></p>

<p><em>A tatárveszély ugyanakkor ezzel nem múlt el. Ezt a király is 
tudta, ezért külpolitikáját is gyökeresen átalakította. A nyugati 
kapcsolatok mellett elkezdett keleti irányba is tekinteni annak 
érdekében, hogy rálátása és befolyása legyen az ottani folyamatokra. IV.
 Béla azzal is tisztában volt, hogy a hazánkat közvetlenül fenyegető 
veszély egész Európát veszélyezteti, s csak Európa teljes erejével 
állítható meg. </em></p>

<p><em>Sajnos az akkori Európa – mint azóta is oly sokszor – 
megosztottsága miatt nem vett tudomást a közelgő veszélyről. A most 
ajándékba adott, 1250 körül keletkezett levél már csaknem lemondó 
hangnemben született meg IV. Béla király részéről. </em></p>

<p><em>Nemcsak azért, mert a király úgy látta, hogy reális a veszélye 
annak, hogy Magyarországon a kereszténységtől idegen civilizáció 
terjesztheti ki a befolyását, hanem azért is, mert Európa részéről az 
előző években sem támogatást, hanem elutasítást, sőt, még 
határvillongásokat is kapott a nyakába. </em></p>

<p><em>Mint tudjuk, akkor Magyarországnak végül sikerült visszavernie a második tatárjárást. </em></p>

<p><em>Nem nehéz belátni, hogy geopolitikai értelemben az akkori és a 
mostani helyzet között sok a hasonlóság. A kérdés csak az, hogy 
bízhatunk-e ugyanebben a végkimenetelben most is, az instabil, 
átalakulás alatt álló világunkban? Mindez most rajtunk múlik. Érdemes 
tanulnunk a történelemből.”</em></p>

<p><strong>A levél teljes szövege alább olvasható:</strong></p>

<p><em>„Krisztusban szentséges atyának, Ince úrnak, Isten kegyelméből a 
római szentegyház főpapjának, Béla, ugyanazon kegyelemből Magyarország 
királya mindenben köteles és alázatos tiszteletet.</em></p>

<p><em>Minthogy Magyarországot a tatárok pestise nagyobb részében 
pusztasággá változtatta és mint a juhaklot a kerítés, úgy veszik körül a
 hitetlen népek, mármint a rutének, brodnikok keletről, a bolgár és 
bosnyák eretnekek délről, akik ellen jelenleg is harcolunk seregünkkel, 
egyedül nyugatról és északról a németektől, mint azonos hitet vallóktól 
kellene országunknak a segítség némi gyümölcsét vennie, de innen is nem 
gyümölcsöt, hanem a villongás töviseit kell éreznünk, mikor az ország 
javait váratlan rablótámadásokkal ragadozzák el. Miattuk, főként azonban
 a tatárok miatt, akiktől félni háborús tapasztalat tanított meg, mint a
 többi olyan nemzetet, akiken már keresztülgázoltak, országunk 
főpapjaival, és előkelőivel tanácskozva jónak láttuk, hogy Krisztus 
helyetteséhez és az ő testvéreihez meneküljünk, mint egyetlen, és a 
kereszténység végső szorongatottságában végső védelmezőhöz, hogy 
általunk Rátok is, és a többi keresztényekre is be ne következzék az, 
amitől tartunk. Mert napról napra jönnek hozzánk a hírek a tatárokról, 
hogy nemcsak ellenünk készülődnek, akikre legjobban fenekednek, amiért 
ekkora csapás után is vonakodtunk meghódolni, holott minden más nemzet, 
amely ellen erejüket megmutatták, és főképp országunk keleti 
szomszédjai, mint Oroszország, Kunország, a brodnikok, Bulgária, amelyek
 azelőtt jórészt a mi hatalmunk alá tartoztak, mind adófizetőik lettek, 
hanem az egész kereszténység ellen; s mint azt több szavahihető 
bizonyságból tudjuk, szilárdan elhatározták, hogy rövidesen egész Európa
 ellen teméntelen hadat indítanak. Tartunk tőle, hogy ha ez a népség 
elérkezik, a mieink, akik nem tudnak és nem is akarnak a tatárok vad 
kegyetlenségével szembeszállni, akaratuk ellenére félelemből 
meghódolnak, miként már így cselekedtek elsorolt szomszédaink, ha csak 
az Apostoli Szentszék bölcs gondviselése előrelátóbban és hathatósabban 
meg nem erősíti országunkat, hogy megvigasztaltassanak a népek, amelyek 
ott laknak. Főleg két dolog miatt írunk: hogy ne vádoltassunk se 
lustasággal, se hanyagsággal. A készség dolgában ezt mondjuk: amit a 
gyakorlati tapasztalat harci készségünkből megmutathat, azt már 
megmutattuk, mikor magunkat és a mieinket kitettük a tatárok soha nem 
látott erejének, és furfangjának. De hanyagsággal sem vádoltathatunk, 
mert mikor a tatárok országunkban harcoltak ellenünk, a szóban forgó 
ügyben megkerestük az egész kereszténység három legfőbb udvarát, 
tudniillik a Tieteket, mint amelyeket a keresztények minden udvar urának
 és mesterének hisznek és vallanak, a császárét, amelynek szándékunkban 
volt magunkat is alávetni, ha az említett pestis idején nekünk hathatós 
segítséget és támogatást nyújt; megkerestük a franciák udvarát is, de 
mindezektől semmiféle vigaszt vagy segítséget nem kaptunk, csak 
szavakat. Mi pedig ahhoz folyamodtunk, amihez lehetett, és a 
kereszténység érdekében megalázva királyi méltóságunkat, két leányunkat a
 rutének két hercegéhez, a harmadikat pedig Lengyelország hercegéhez 
adtuk nőül, hogy tőlük s más keleti barátainktól megtudhassuk a tatárok 
gondosan titkolt terveit, s így szándékaikkal s csalárd furfangjaikkal 
alkalmatosabban szembeszállhassunk. Befogadtuk a kunokat is országunkba,
 és sajnos most pogányokkal védelmeztetjük országunkat, pogányokkal 
tiportatjuk le az egyház ellenségeit. Sőt a kereszténység érdekében 
elsőszülött fiunkat kun leánnyal házasítottuk össze, hogy ezzel 
elkerüljük a még rosszabbat, és alkalmat teremtsünk őket keresztvíz alá 
édesgetni, mint azt már többükkel megtettük. Mindezzel és egyebekkel 
szeretnők a szent főpap előtt világosan bebizonyítani, hogy ilyen 
szorongatott helyzetben Európa egyetlen keresztény uralkodójától s 
népétől sem kaptunk hasznos segítséget, csak a jeruzsálemi ispotályosok 
házától, amelynek tagjai kérésünkre nemrég fegyvert fogtak a pogányok és
 eretnekek ellen, országunk és a keresztény hit védelmére; ezeket rögtön
 el is helyeztük a legveszélyesebb területeken: túl a Dunán a kunok és 
bolgárok határán, mert országunk megtámadtatásakor erre is kapu nyílt a 
tatárok serege számára. Erről a területről szeretnők remélni, ha 
szándékunkat és a mondott testvérek szándékát Isten is támogatja s az 
Apostoli Szék is kegyeskedik jóindulatába fogadni őket, hogy miként a 
Duna a konstantinápolyi tengerig hatol, úgy terjeszthetjük általuk a 
keresztény hit oltványait, és így a római birodalomnak, sőt még a 
Szentföldnek is hathatós segítséget nyújthatnak. Más részüket 
országunkban helyeztük el a Duna mellett épített váraink védelmére, mert
 ebben járatlan a mi népünk. Abban állapodtunk meg ugyanis sok 
tanácskozás után, hogy nekünk is, egész Európának is üdvösebb lesz, ha a
 Dunát várakkal erősítjük. Mert ez az ellenállás vize; itt szállt szembe
 Heraclius Koszroesszel a római birodalom védelmében, itt álltunk mi is,
 bár felkészületlenül és súlyos csapás után, tíz hónapon át ellene a 
tatároknak, pedig országunk akkor még teljességgel várak és védők híján 
szűkölködött. Ha ezt, ami távol legyen, a tatárok egyszer birtokba 
veszik, nyitva áll a kapu számukra a többi katolikus hitű ország felé, 
mert egyrészt itt nincs a keresztények felé útjukat álló tenger, 
másrészt családjaikat és csodálatosan sok állatukat alkalmatosabban 
helyezhetik el itt, mint bárhol. Például hozhatjuk Attilát, ki keletről 
nyugat leigázására jőve, kezdettől fogva Magyarország közepébe helyezte 
székhelyét; a császárok viszont, akik nyugatról harcoltak kelet 
alávetésére leggyakrabban országunk határai között gyűjtöttek sereget. 
Mindezekről tehát gondoskodjék főpapi Szentségetek és kegyeskedjék 
gyógyító orvosságot alkalmazni, mielőtt a seb elmérgesedik. A bölcsek 
sokasága csodálkozik azon, hogy ilyen körülmények között Atyaságtok 
támogatta Franciaország királyának, az egyház e nemes tagjának Európa 
határaiból való távozását. Még inkább csodálkozik és nem szűnik meg 
csodálkozni azon, hogy az apostoli kegyesség annyira gondoskodik a 
konstantinápolyi császárságról meg a tengerentúli részekről, amelyek, ha
 elvesznének is – ami távol legyen –, nem ártana Európa lakóinak annyit,
 mintha egyedül csak a mi országunkat foglalnák el a tatárok. Isten és 
ember előtt valljuk, hogy a szóban forgó dolognak oly nagy a 
szükségessége és fontossága, hogy ha az utazás különféle viszontagságai 
nem akadályoznának bennünket, nemcsak követeket küldenénk, akiket 
küldöttünk is, hanem személyesen vetnők magunkat lábad elé, hogy az 
egész egyház színe előtt odakiálthassuk a magunk mentségére, hogy ha a 
szentséges atya sem tud segítséget nyújtani, felszabadítjuk magunkat, 
hagy akaratunk ellenére, kényszerűségből megegyezzünk a tatárokkal. 
Könyörgünk tehát, tekintse az anyaszentegyház, ha nem is a mi, de 
elődeink, a szent királyok érdemeit, akik teljes buzgósággal és 
alázattal alávetették magukat és igehirdetésükkel népüket is az igaz 
hitnek, s azt meg is őrizték a világ fejedelmei közt tisztán és 
engedelmesen, amiért nekik és utódaiknak, míg kedvezően mentek dolgaik, 
kéretlenül is megígértetett az Apostoli Szék részéről minden kegy és 
támogatás, ha a szükség úgy kívánná. Íme tehát, most valóban fenyegetni 
látszik a nagy szükség, nyissátok meg az atyai szívet a hit védelmében a
 köz javára az üldöztetésnek emez idején, máskülönben, ha kérésünk, 
amely a római egyház híveinek annyira kedvező és annyira szükséges, 
elutasításban részesülne, amit nem hihetünk, nem mint fiaknak, hanem 
mint mostohafiaknak, mint az atyai nyájból kizártaknak kellene 
szükségtől kényszerítve segítséget koldulnunk. Kelt Patakon, Szent 
Márton püspök és hitvalló napján, november 11-én.”</em></p>

<p style="text-align:right"><em>Nyitókép: Orbán Balázs Facebook-oldala</em></p>

                        </div></div></div>

</div>