[Grem] Ma a KASSAI VÉRTANÚK ünnepe / dr. Diós István, Magy. Kat. Lexikon

[Emoke Greschik]

 Akik gyönyörűségesnek tartották Istenért meghalni – Szent Márk, István és
Menyhért kassai vértanúk
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2021. szeptember 7., kedd |
6:00

7
A kassai vértanúkra emlékezünk ünnepükön, szeptember 7-én.

*Márk **1588-ban született **Križevacban.* Családi neve valószínűleg
Stjepinac volt. Középiskolai tanulmányait Grazban végezte, ugyanott
hallgatott bölcsészetet is. Majd a zágrábi egyházmegye papnövendékeként
került Rómába, a római Collegium Germanicum et Hungaricumba 1611-ben,
ahonnan pappá szentelve tért haza négy év múlva. Hamarosan Pázmány Péter
érsek fölfigyelt rá, és meghívta elöljárónak az Oláh Miklós prímás által
létesített nagyszombati papnevelő intézetbe. 1618-ban már esztergomi
kanonok, komáromi főesperes, valamint a káptalan Széplakon levő birtokának
uradalmi igazgatója Márk. Itt is kapcsolatban maradt nevelőinek és
tanárainak szerzetesrendjével, a jezsuitákkal. Széplaki jószágigazatósága
idején részt vett 1619 júliusában azon a nyolcnapos lelkigyakorlaton,
amelyet Homonnán tartottak, s amelynek végén Márk későbbi vértanútársa,
Menyhért letette utolsó szerzetesi fogadalmát.

*Menyhért, **családi neve Grodziecki, a sziléziai Cieszynben született *egy
– a galíciai Grodekből származó – lengyel családban, valószínűleg 1584-ben.
Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1603-ban Brünnben (ma: Brno)
belépett a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányait Prágában folytatta, ahol
1614-ben kinevezték a Szent Vencel-kollégium igazgatójává. 1618-ban
beosztották tábori lelkésznek a kassai helyőrség német és különféle szláv
anyanyelvű katonái mellé.

*István **1582-ben született az erdélyi Alvincen.* Az ősi szentmiklósi és
óvári Pongrácz család sarja, amely család már a 13. században szerepet
játszott az akkori Észak-Magyarország történetében. Középfokú tanulmányait
Kolozsvárott végezte a jezsuiták kollégiumában. 1602-ben lépett be a brünni
jezsuita noviciátusba. Ezt követően Klagenfurtba, Laibachba (ma:
Ljubljana), majd Grazba került. 1615-ben került Homonnára a jezsuita
kollégium tanárának és hitszónoknak. Kassára őt is 1618-ban küldték, hogy
ott a helyőrség magyar ajkú katonái, valamint a csekély számú katolikus
egyházközség lelkipásztora legyen. Érkezését megelőzte a híre: homonnai
működése annyira sikeres volt, hogy Alvinczi Péter, Kálvin híveinek híres
kassai prédikátora fölpanaszolta: „Amíg ez az egy jezsuita él, addig
felekezetünk nem remélhet nyugtot.” Bethlen Gábor erdélyi fejedelem
támadása 1619 augusztusában Sárosban találta Pongráczot, aki késedelem
nélkül Kassára sietett. Ide menekült Bethlen vezérének, Rákóczi Györgynek
hadai elől Körösi Márk és Grodziecki Menyhért is.
*Amikor Rákóczi hajdúi szeptember 3-án a város falai alá érkeztek, Dóczi
András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a
harcot, tekintettel a város protestáns vezetőségére. Másnap létrejött a
város átadásáról szóló **szerződés, melynek az volt a kikötése, hogy
senkinek, se a katolikus híveknek, se a papoknak nem esik bántódása.*
*Szeptember
5-én bevonultak a hajdúk a városba*, *és tüstént fölrúgták* *a
megállapodást:** Dóczit bilincsbe verték, és elhurcolták Erdélybe. *

*Rákóczi meghagyta, hogy a három papot tartsák szigorú házi
őrizetben*. *Kétnapi
éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírn*i* őket.* *Az első sikertelen
**kísérlet után szeptember 7-én, éjféltájban* *ismét rájuk törtek, és
válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték*, * Istvánt **pedig
halottnak vélve egy közeli pöcegödörbe vetették*,* s mellédobták** a másik
két vértanú testét* *is.* *Elvonulásuk után **Eperjessy István, a három pap
házikápolnájának sekrestyése, István nyöszörgésére lett figyelmes*. *De nem
tudott rajta segíteni,* mert maga sem merte elhagyni a házat, és Hoffmann
tanácsos, akihez Pongrácz tanácsára fordulnia kellett volna, szintén
áldozatul esett a martalócok kegyetlenségének. Így* 20 órás kínlódás
után* *István
atya **is meghalt.*
*Fél év elteltével Bethlen és a királyi Magyarország képviselői ugyanabban
a házban folytatták a béketárgyalásokat, ahol **a három vértanút*
*megkínozták.* A* befejező díszlakoma után az erdélyi fejedelem táncra
kérte föl Forgách Zsigmond királyi nádor feleségét, Pálffy Katalint**. Ő
azonban csak azzal a föltétellel volt hajlandó táncolni Bethlennel, ha
kiadatja neki a három pap holttestét. Ez megtörtént, és a hitéről meg nem
feledkező asszony piros selyembe burkoltatta az ereklyéket, amelyeket előbb
a birtokán levő sebesi templomba, majd a hertneki várba vitetett. 1635-ben
szállíttatta őket innen a nagyszombati klarissza zárda templomába**, e
rendháznak ugyanis leánya, Forgách Mária volt a főnöknője.* Miután II.
József föloszlatta a klarisszákat, Batthyány prímás engedélyével 1784-ben a
nagyszombati Szent Orsolya-rendi apácák templomába kerültek a holttestek és
fejereklyék.

*A három vértanú boldoggáavatási eljárását még 1628-ban elindította Pázmány
Péter bíboros, esztergomi érsek*. Azonban sokáig kellett várni az
eredményre: 1905. január 15-én Szent X. Piusz pápa népes magyar küldöttség
jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket.* II. János Pál pápa
szlovákiai látogatása alkalmával, 1995. július 2-án avatta szentté a
vértanúkat. Az esztergomi bazilikában tiszteletükre szentelt oltárban őrzik
ereklyéiket.*

„Rákóczi... először Körösit akarta megtörni... Előkelő emberekből álló
küldöttséget menesztett hozzá, melynek szónoka... arra kérte, pártoljon át
Bethlenhez, tagadja meg hitét, kövesse Kálvin vallását, s az esetben
nemcsak szabadságát nyeri vissza, hanem megkapja a széplaki apátság
birtokait is. A csábítást végig kellett hallgatnia Pongrácznak is, aki...
így szólt a vesztegetőhöz: »Úgy látszik, az ördög ábrázatát viseled, mert
annak feladata az embereket Krisztustól és az Anyaszentegyháztól
elszakítani. Távozz hazugságaiddal, te csalárd ember!« De megfelelt neki
Körösi is: »Értem, mit akar Rákóczi, és mit a főrendek. De a széplaki
jószág se nem az enyém, hogy valakinek elajándékozhassam, se nem az uraké,
hogy tőlük elfogadhassam; annak minden jussa az esztergomi káptalannál
vagyon. Ami pedig vallomását illeti, mondd meg Rákóczinak: Inkább kívánok
ezerszer meghalni, mintsem hogy ezzel az elhajlással híremet és lelkemet
pokolra vessem. Tudja meg, vannak a római eklézsiában, kik gyönyörűségesnek
tartják Istenért meghalni. Tudja meg, vannak az esztergomi káptalanban
férfiak, akiknek szokásuk nagy dolgokat cselekedni s el is szenvedni.« Így
állta ki az első próbát; utána mindhárman térdre borultak, és Te Deumot
énekeltek.”

*(Részlet Eperjessy István sekrestyés vallomásából)*

*Urunk, Istenünk, segíts meg minket Szent Márk, István és Menyhért kassai
vértanúk közbenjáró imájára, hogy akiknek győzelmét örvendezve ünnepeljük,
azoknak állhatatos hitét is kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad
által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten
mindörökkön örökké. Ámen.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210907/7d5c75b8/attachment.html>