<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Akik gyönyörűségesnek tartották Istenért meghalni – Szent Márk, István és Menyhért kassai vértanúk</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2021. szeptember 7., kedd | 6:00<div class="gmail-ikonok"> <br></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g80726']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=80726&v=0&img=c_kassaivt3.jpg"><span class="gmail-galcount" title="7 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> 7</span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(255,242,204)">A kassai vértanúkra emlékezünk ünnepükön, szeptember 7-én.</span></h3><div class="gmail-contentsav"><p><span style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Márk </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1588-ban született </b></span></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Križevacban.</b></span>
Családi neve valószínűleg Stjepinac volt. Középiskolai tanulmányait
Grazban végezte, ugyanott hallgatott bölcsészetet is. Majd a zágrábi
egyházmegye papnövendékeként került Rómába, a római Collegium Germanicum
et Hungaricumba 1611-ben, ahonnan pappá szentelve tért haza négy év
múlva. Hamarosan Pázmány Péter érsek fölfigyelt rá, és meghívta
elöljárónak az Oláh Miklós prímás által létesített nagyszombati
papnevelő intézetbe. 1618-ban már esztergomi kanonok, komáromi
főesperes, valamint a káptalan Széplakon levő birtokának uradalmi
igazgatója Márk. Itt is kapcsolatban maradt nevelőinek és tanárainak
szerzetesrendjével, a jezsuitákkal. Széplaki jószágigazatósága idején
részt vett 1619 júliusában azon a nyolcnapos lelkigyakorlaton, amelyet
Homonnán tartottak, s amelynek végén Márk későbbi vértanútársa, Menyhért
letette utolsó szerzetesi fogadalmát.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Menyhért, </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>családi neve Grodziecki, a sziléziai Cieszynben született
</b></span>egy – a galíciai Grodekből származó – lengyel családban, valószínűleg
1584-ben. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1603-ban
Brünnben (ma: Brno) belépett a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányait
Prágában folytatta, ahol 1614-ben kinevezték a Szent Vencel-kollégium
igazgatójává. 1618-ban beosztották tábori lelkésznek a kassai helyőrség
német és különféle szláv anyanyelvű katonái mellé.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>István </b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1582-ben született az erdélyi Alvincen.</b></span> Az ősi szentmiklósi és
óvári Pongrácz család sarja, amely család már a 13. században szerepet
játszott az akkori Észak-Magyarország történetében. Középfokú
tanulmányait Kolozsvárott végezte a jezsuiták kollégiumában. 1602-ben
lépett be a brünni jezsuita noviciátusba. Ezt követően Klagenfurtba,
Laibachba (ma: Ljubljana), majd Grazba került. 1615-ben került Homonnára
a jezsuita kollégium tanárának és hitszónoknak. Kassára őt is 1618-ban
küldték, hogy ott a helyőrség magyar ajkú katonái, valamint a csekély
számú katolikus egyházközség lelkipásztora legyen. Érkezését megelőzte a
híre: homonnai működése annyira sikeres volt, hogy Alvinczi Péter,
Kálvin híveinek híres kassai prédikátora fölpanaszolta: „Amíg ez az egy
jezsuita él, addig felekezetünk nem remélhet nyugtot.” Bethlen Gábor
erdélyi fejedelem támadása 1619 augusztusában Sárosban találta
Pongráczot, aki késedelem nélkül Kassára sietett. Ide menekült Bethlen
vezérének, Rákóczi Györgynek hadai elől Körösi Márk és Grodziecki
Menyhért is.</p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Amikor Rákóczi hajdúi szeptember 3-án a város falai alá érkeztek,
Dóczi András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta
a harcot, tekintettel a város protestáns vezetőségére. Másnap létrejött
a város átadásáról szóló </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>szerződés, melynek az volt a kikötése, hogy
senkinek, se a katolikus híveknek, se a papoknak nem esik
bántódása.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Szeptember 5-én bevonultak a hajdúk a városba</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>és tüstént
fölrúgták</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a megállapodást:</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Dóczit</span> bilincsbe verték, és elhurcolták
Erdélybe.
</b></span><p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Rákóczi <span style="background-color:rgb(234,209,220)">meghagyta, hogy </span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">a három papot</span> tartsák szigorú házi őrizetben</b></span>.
<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Kétnapi éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírn</b></span>i<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> őket.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az első
sikertelen </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>kísérlet után szeptember 7-én, éjféltájban</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ismét rájuk
törtek, és válogatott kínzások után <span style="background-color:rgb(255,242,204)">Márkot és Menyhér</span>tet lefejezték</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Istvánt </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>pedig halottnak vélve egy közeli pöcegödörbe vetették</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> s
mellédobták</b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a másik két vértanú testét</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>is.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Elvonulásuk után </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Eperjessy
István, a három pap házikápolnájának sekrestyése, István <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nyöszörgésére </span>
lett figyelmes</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>De nem tudott rajta segíteni,</b></span> mert maga sem merte
elhagyni a házat, és Hoffmann tanácsos, akihez Pongrácz tanácsára
fordulnia kellett volna, szintén áldozatul esett a martalócok
kegyetlenségének. Így<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> 20 órás kínlódás után</b></span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>István atya </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>is meghalt.</b></span></p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Fél év elteltével Bethlen és a királyi Magyarország képviselői
ugyanabban a házban folytatták a béketárgyalásokat, ahol </b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a három
vértanút</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>megkínozták.</b></span> A<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> befejező díszlakoma után az erdélyi fejedelem
táncra kérte föl Forgách Zsigmond királyi nádor feleségét, P<span style="background-color:rgb(255,242,204)">álffy
Katalint</span></b></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>. Ő azonban csak azzal a föltétellel volt hajlandó táncolni
Bethlennel, ha kiadatja neki a három pap holttestét. Ez megtörtént, és a
hitéről meg nem feledkező asszony piros selyembe burkoltatta az
ereklyéket, amelyeket előbb a birtokán levő sebesi templomba, majd a
hertneki várba vitetett. 1635-ben szállíttatta őket innen a nagyszombati
klarissza zárda templomába</b><b>, e rendháznak ugyanis leánya, Forgách Mária
volt a főnöknője.</b></span> Miután II. József föloszlatta a klarisszákat,
Batthyány prímás engedélyével 1784-ben a nagyszombati Szent
Orsolya-rendi apácák templomába kerültek a holttestek és fejereklyék.
<p></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A három vértanú boldoggáavatási eljárását még 1628-ban elindította
Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek</b></span>. Azonban sokáig kellett várni az
eredményre: 1905. január 15-én Szent X. Piusz pápa népes magyar
küldöttség jelenlétében engedélyezte nyilvános tiszteletüket.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> II. János
Pál pápa szlovákiai látogatása alkalmával, 1995. július 2-án avatta
szentté a vértanúkat. Az esztergomi bazilikában tiszteletükre szentelt
oltárban őrzik ereklyéiket.</b></span></p>
<div class="gmail-keretes">
<p>„Rákóczi... először Körösit akarta megtörni... Előkelő emberekből
álló küldöttséget menesztett hozzá, melynek szónoka... arra kérte,
pártoljon át Bethlenhez, tagadja meg hitét, kövesse Kálvin vallását, s
az esetben nemcsak szabadságát nyeri vissza, hanem megkapja a széplaki
apátság birtokait is. A csábítást végig kellett hallgatnia Pongrácznak
is, aki... így szólt a vesztegetőhöz: »Úgy látszik, az ördög ábrázatát
viseled, mert annak feladata az embereket Krisztustól és az
Anyaszentegyháztól elszakítani. Távozz hazugságaiddal, te csalárd
ember!« De megfelelt neki Körösi is: »Értem, mit akar Rákóczi, és mit a
főrendek. De a széplaki jószág se nem az enyém, hogy valakinek
elajándékozhassam, se nem az uraké, hogy tőlük elfogadhassam; annak
minden jussa az esztergomi káptalannál vagyon. Ami pedig vallomását
illeti, mondd meg Rákóczinak: Inkább kívánok ezerszer meghalni, mintsem
hogy ezzel az elhajlással híremet és lelkemet pokolra vessem. Tudja meg,
vannak a római eklézsiában, kik gyönyörűségesnek tartják Istenért
meghalni. Tudja meg, vannak az esztergomi káptalanban férfiak, akiknek
szokásuk nagy dolgokat cselekedni s el is szenvedni.« Így állta ki az
első próbát; utána mindhárman térdre borultak, és Te Deumot énekeltek.”</p>
<p style="text-align:right"><em>(Részlet Eperjessy István sekrestyés vallomásából)</em></p>
</div>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><em><span style="text-align:justify">Urunk, Istenünk, segíts meg
minket Szent Márk, István és Menyhért kassai vértanúk közbenjáró
imájára, hogy akiknek győzelmét örvendezve ünnepeljük, azoknak
állhatatos hitét is kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad
által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten
mindörökkön örökké. Ámen.</span></em></b></span></p></div>
</div>