[Grem] Kohán M: 'Gégény és a többiek: az újabb kori békepapokról'

[Emoke Greschik]

 Gégény és a többiek: az újabb kori békepapokról
<https://mandiner.hu/cikk/20210906_egyhaz_gegeny>
2021. szeptember 6. 7:01
*https://mandiner.hu/cikk/20210906_egyhaz_gegeny
<https://mandiner.hu/cikk/20210906_egyhaz_gegeny>*
*Írta: Kohán Mátyás <https://mandiner.hu/szerzo/kohan_matyas> *
A társutasok nem értik: a kereszténységnek társadalmi tanítása van, amit
csak akkor tud megvalósítani, ha beleáll a politikába. Kötésig.

Szörnyen izgalmas a magyar sajtó viszonya a kereszténységgel. A kollégáink
egy része nyíltan keresztényellenes, így tehát azon, hogy a 444 azzal
gúnyolja a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, hogy úgysem tudja senki,
mi az az Eucharisztia, egyáltalán nem kell meglepődni. Teljesen megszokott.
Utálják a hitünket, és kész, mindennel szemben állnak, amik a keresztény
hit alapjai, számukra az egyház egy pedofilok üzemeltette közpénzszivattyú.
Tiszta sor.

De van a magyar médiának egy sokkal alattomosabb része, amely sportot űz
ugyan a keresztény hit cikizéséből, de közben ezerrel keresi a békepapokat.
És meg is találja. Mert mindig megvolt, megvan és meg is lesz a magyar
keresztény közéletben az a három sértődött, alultájékozott vagy szimplán
csak naiv zélóta, akik odaállnak a kórusba a pogányok közé, és jó hegyeset
köpnek az Anyaszentegyházra
abban a hitben, hogy ők és a pogányok közös erővel jobbá teszik majd a
kereszténységet.

Amikor Kálmán Olga még csak független és objektív módon volt DK-s, nem
pedig főállásban, mint manapság, rendszeresen megetette ezzel a maszlaggal
az egyébként rendkívül hasznos munkát végző Hodász András atyát. Aztán
Perintfalvi Rita teológiai doktor, aki egyszer úgy megsértődött valakire a
magyar katolikus egyházban, hogy azóta sem leli a Bibliáját, s most a
gazdag, csak tökéletesen üres osztrák templomok biztonságából értekezik a
baloldali sajtó hasábjain és képkockáin arról, hogy a közvetlenül a
Sátántól származó transzneműségról voltaképpen van-e az egyháznak
egyáltalán elítélő véleménye. És most jön Gégény István hitoktató, a
Szemlélek lapigazgatója, ezer meg egy keresztény projekt motorja és
vezetője, s páros lábbal beleáll a Telexen a budapesti eucharisztikus
kongresszusba
<https://telex.hu/velemeny/2021/09/04/szemlelek-velemeny-gegeny-istvan-papalatogatas-nemzetkozi-eucharisztikus-kongresszus-ferenc-papa-megakadt-a-ner-torkan?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_202109>
.

Ennek pedig jelentősége van, mert valakinek már megint nem sikerült
átlátnia az ellenség stratégiáját. Pedig az rendkívül egyszerű, ugyanaz,
mint a táliboké: ők a naiv amerikaiak pénzéből győzték le Amerikát, a
keresztényellenes erők meg naiv keresztények segítségével igyekeznek
legyőzni a kereszténységet. Társutasokkal, ha úgy tetszik, akik képesek úgy
tenni, mintha a kereszténység politika felett lebegő segélyszervezet lenne,
melynek egyetlen dolga enni adni az éhezőknek, meg közben minden pokol felé
robogó bűnöst meggyőzni arról, hogy robogjon csak szépen tovább, ahogy
eddig tette, mert az Isten így is-úgy is szereti. (Ami persze önmagában
igaz, szeretni végtelenül szeret a mi Urunk mindenkit a transzneműektől
Gyurcsány Ferencig, de az üdvösségnek a keresztény teológia minden iskolája
szerint van még ezen kívül néhány apró feltétele.)

A társutasok nem értik, századszorra, ezredszerre sem értik, hogy
a kereszténységnek társadalmi tanítása van, amit csak akkor tud
megvalósítani, ha beleáll a politikába. Kötésig.

Nem pártszinten, mert ahhoz valóban semmi köze – hanem értékszinten. Amint
az egyház kivonul a politikából, győztek a pogányok. Ez ilyen egyszerű.

De vissza Gégény István szövegéhez. *„Barát és ellenség, harmadik lehetőség
nem létezik – nem is olyan bonyolult a Nemzeti Együttműködés Rendszere
néven emlegetett koncepció lényege”* – írja felütésében Gégény, majd
mindjárt meg is cáfolja magát, jelezve, hogy vannak olyan ismerősei, akik
úgy politizálnak kormányzati színekben, hogy a NER *„totalitárius
eszméivel”* közben nem értenek egyet.

Azaz mintha mégis volna lehetőség úgy megmaradni a magyar jobboldalon, hogy
az ember közben nem hord narancsos szemellenzőt, tehát az az állítólagos
eszme talán mégsem annyira totalitárius. Na mindegy.
Gégény szerint a NER barátokra és ellenségekre osztott, kétbites rendszere
nem tud mit kezdeni Ferenc pápával,

mert egyrészt *„a bértollnokok kendőzetlen indulatossággal próbálták a
vallási vezetőt az elmúlt években migránssimogatónak, demens vénembernek,
libsinek, sorosbérencnek, a szabadkőműves páholyok beépített emberének
címkézni, aki még arra sem méltó, hogy kereszténynek nevezzék”*; másrészt
pedig a kormányoldal mégiscsak azt szeretné, ha a pápa minél többet maradna
Magyarországon, szolgálandó azt az orbáni narratívát, hogy Magyarország
hívő népe és vitéz vezetői a kereszténység védelmezői Európában.

Ez Gégény tételmondata, egyetlen valódi állítása, egyben az ürügy arra,
hogy a Telex hasábjain is előadhassa a Magyar Hangon napjában hatvanszor
olvasható, sablonos, *„európai értelemben vett keresztény”* orbánozást,
mely a cikk fennmaradó részét kitölti. De ha Gégény valóban nem érti a
magyar jobboldal Ferenc pápához fűződő viszonyát, örömmel elmagyarázom neki.

Történt ugyanis, hogy a kapitalista gazdaság lehetővé tette a fenti
mondatok gazdáinak, köztük Bayer Zsoltnak és Bencsik Andrásnak, hogy ne
legyenek a római pápa hűbéresei; az egyház és az állam különválasztása óta
pedig Orbán Viktornak – például Richelieu bíborossal ellentétben –
lehetősége van úgy politizálni, hogy közben nem pap, püspök vagy bíboros,
azaz nem az egyházi hierarchia része. Mivel tehát Ferenc pápa sem a
jobboldali sajtónak, sem a magyar kormánynak nem főnöke (vö.
invesztitúraharc),
mind a jobboldali sajtó, mind a magyar kormány azt mond és gondol róla,
amit akar.

A magyar jobboldali hagyomány pedig – ellentétben például a brüsszelivel
vagy az amerikaival – különválasztja a személyt az általa betöltött
tisztségtől.

Így fordulhat elő, hogy nekem és sok társamnak jogunk van abbéli
véleményünkhöz, hogy a civilizációs harc kellős közepén a katolikus egyház
műveltebb, tapintatosabb és megfontoltabb pápát érdemelne Jorge
Bergogliónál, de tiszteljük Ferenc pápában Róma püspökét, Jézus Krisztus
földi helytartóját, a Szentlélek segedelmével kiválasztott katolikus
főpapot, s látogatását megtiszteltetésnek vesszük. Ha valaki, hát Joe Biden
valóban demens vénember, de az amerikai elnökben is tiszteljük legfőbb
katonai szövetségesünket és az őt megválasztó népet. Vlagyimir Putyin pedig
hiába ex-KGB-s posztkommunista, amikor hozzánk látogat, az orosz népet
tiszteljük benne.
A személyről a vélemény szabad, a tisztségnek viszont jár a tisztelet,

mert az több az azt betöltő személynél. Ezt a hozzáállást bárki
megengedheti magának, aki a katolikus hierarchiában elöljáróinak, s rajtuk
keresztül Ferenc pápának nem fogadott engedelmességet. Gondolhat cifrákat
az ember Veres Andrásról, Balog Zoltánról és Hortobágyi Cirillről is, s
közben tisztelheti bennük a katolikus püspökkari konferencia elnökét, a
dunamelléki református püspököt és a pannonhalmi főapátot.

Ilyen egyszerű a magyar jobboldal viszonya Ferenc pápához: semmi nem akadt
a torkán senkinek, s mindaddig, amíg a pápa egy adott kijelentéséhez hozzá
nem teszi, hogy ezt tévedhetetlenségének tudatában nyilatkoztatta ki, az
általa mondottakkal is bátran vitatkozhat, aki akar.

Eddig Gégény István részéről a legitim kérdésfelvetés, innen már a
gyalázkodás következik, felváltva a jobboldal és a keresztény magyarok
ellen. Gégény szerint ugyanis a NER *„politikai termékből kezd vallási
jellegű szerveződéssé formálódni”*, Orbán Viktor *„messianisztikus személy”*,
szövetségesei *„próféták”*, s szavukkal szemben *„a rációnak, a logikának
alárendelt szerepe van”*. Azaz
Gégény képtelen elképzelni azt, hogy nem a többmilliós magyar jobboldal
lesi megadóan napról napra Orbán iránymutatását,

hanem Orbán Viktor szagolja ki ciklusról ciklusra egyre jobban, hogy mit
gondolnak a világról a magyarok. Akár hiszi Gégény István, akár nem,
*„messianisztikus
személyként”* a magyar jobboldaliak hívő része egyedül Jézus Krisztust
tiszteli – Orbán Viktort pedig ráció és logika alapján látja a maga és
hazája számára legmegfelelőbb vezetőnek a mai választékból.

Aztán nekiáll Gégény István propagandistázni is egy szaftosat: szerinte
azzal, hogy a magyar baloldali médiát az egyházban kizárólag a pénz és a
maroknyi pedofil pap érdekli, semmi gond nincs a világon, sőt,* „lassan
megtanulhatnák a klerikusok is, hogy a valódi sajtó alapvetően az
igazsággal, a valósággal foglalkozik, még ha sajátos érdekei, értékrendje
mentén teszi is ezt”.* Ennél a mondatnál csókoltatják csak igazán Gégény
Istvánt a kommunistákkal megalkuvó békepapok, akiknek semmi gondjuk nem
volt azzal, hogy a pártállami Népszabadságot is épp ugyanez a két dolog
érdekelte az egyházban. Akinek nem tűnik fel az, hogy ha a jobboldali média
nem lenne, az egész egyházi tevékenység oktatásostól,
közösségszervezésestől, segélyezésestől együtt csak negatív fényben jelenne
meg a magyar nyilvánosságban, az ne képzelje magáról, hogy a magyar
politikai pályán bármit is lát.

A magyar baloldali médiának, a gégényi „valódi sajtónak” nem „sajátos” az
értékrendje, hanem pogány és keresztényellenes. Máshogy nem lehet tekinteni
olyan médiumokra, amelyeknek Iványi Gábor politikailag hasznos
törpeegyházán kívül
semelyik keresztény felekezetre nincs egy jó szavuk.

A közmédián van mit kritizálni, de a kereszténységüket nyíltan felvállaló
újságírók által üzemeltetett, napról napra egyre népszerűbb jobboldali
médiafelületeket „pártmédiázni” végtelen rövidlátásról tanúskodik.

S az írás végén ott van minden nyünnyögések legostobábbika, a
„neresztényezés”, amely épp csak egy n-nel van arrébb az
„eresztényezéstől”. Eszerint a magyar jobboldal álkeresztény, sőt mitöbb:
maga előtt kürtöltető, korrupt farizeusok gyülekezete, mert korrekt a
viszonya Kínával, Oroszországgal és Azerbajdzsánnal, mert Szijjártó Péter
járt egy yachton, és valami okból kifolyólag ideírta Gégény a Fudan
Egyetemet is. Utóbbival meg a külpolitikával kapcsolatban én kimondottan
kevés iránymutatást találtam a Bibliában, hiába kerestem, úgyhogy
feltételezhető, hogy a kínázással, ruszkizással és fudanozással csak a
Telexnek akart a témához egyébként semmit nem konyító szerző udvarolni – de
a felvetés többi részével igenis foglalkozni kell, mert annyira hazug, hogy
nehéz a mélyére látni.

A 21. században egy politikai párt attól keresztény, ha tisztességgel
viszonyul a keresztény egyházakhoz. Ha ellenség helyett partnert találnak
benne a keresztény intézmények, célok és projektek, ha lehet vele
oktatásban, idős- és beteggondozásban, lelkigondozásban együttműködni, és
ha az országban olyan légkört teremt, amelyben jó kereszténynek lenni.
Ha Gégény Istvánnak nem tűnt volna fel, keresztényüldözés van most a
világon,

és Olaszországban látjuk, milyen az, ha egy mégoly erős egyház nem találja
a kormányban szövetségesét. Végzetes.

A jó keresztény párt a kereszténység szövetségese a keresztényüldözés
idején. Nem szórakozik az egyházi iskolák pénzével, nem vegzálja a gyónási
titkot, nem emel piedesztálra keresztényellenes, kárhozatos nézeteket, és
sem anyagilag, sem eszmeileg nem támogatja az LMBTQ-lobbit, a kereszténység
esküdt ellenségeit. Nem nehéz eldönteni, hogy a mai magyar politikában
melyik párt ilyen, és melyik nem az.

Minden egyébről majd döntés születik az utolsó ítéletkor, ne legyen
senkinek kétsége.

A kereszténység érdeke szempontjából egy választás van. Ahogy Pogrányi
Lovas Miklós filozófus írta pár hónapja a Kommentár hasábjain, *„a
konzervativizmus a kereszténység politikai formája”*. A Telex és szellemi
köre meg a szöges ellentéte. Pont.

Ha Gégény nem is látja át a baloldal keresztényellenes médiastratégiáját,
mi igen – mert a magyar kereszténységgel ezt egyszer már megcsinálták.
Megtörték a gerincét, ostoba érvekkel lejáratták, és hozzásimították az őt
tönkretevő marxizmushoz. És ez többször nem történhet meg vele.

*„Az a pár óra, amíg Magyarországon tartózkodik, az a pár szó, amit esetleg
magyarul mond nekünk, sokak szívét megváltoztathatja”* – reménykedik Ferenc
pápával kapcsolatban Gégény István. Én is ebben reménykedem, gondoljunk
bármit is a regnáló pápáról.
Adjon nekünk a pápalátogatás erőt, gerincet, józanságot,

hogy a magyar kereszténység a nyugati álkereszténységgel ellentétben hű
maradjon ahhoz, amilyennek Isten megalkotta, hogy ne váljon a politika
csicskásává, sőt, épp ellenkezőleg – inkább ő formálja helyes irányban a
politikát. És amíg Gégény István azt várja, hogy a pápa ellenzékivé teszi
majd azokat,* „akik ma még a NER bűvkörében élik az életüket”*, én azért
imádkozom, hogy a kereszténység ellenségei soha ne találjanak többet
szövetségeseket a saját testvéreink közül. Hogy lássák meg a veszélyt a
Gégény Istvánok és Perintfalvi Riták, és dolgozzanak a pogányság helyett
végre inkább az egyházukért. Egy titkot elárulhatok: harmatgyenge
hátbatámadásaiktól az egyház csak közelebb kényszerül a magyar
jobboldalhoz, nem távolabb.

És egy végső üzenet egy ismert írásműből:* „...mivel langyos vagy, és sem
forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból”.*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20210906/304b2760/attachment.html>