[Grem] Bese G. atya: Szabad-e egy papnak közéleti és társadalmi kérdésekben megnyivánulnia?

[Emoke Greschik]

Bese Gergő <https://777blog.hu/blog/bese-gergo-blog/>, Blog
<https://777blog.hu/blog/>,,Nem feladatom minden oldal kiszolgálása csak
azért, mert pap vagyok” – Bese Gergő atya
https://777blog.hu/2021/10/24/nem-feladatom-minden-oldal-kiszolgalasa-csak-azert-mert-pap-vagyok-bese-gergo-atya/

*Fontos – és kétségtelenül megosztó – témában ragadott billentyűzetet Bese
Gergő atya, aki írásában arról értekezik, hogy egy papnak szabad-e
társadalmi kérdésekben megnyilvánulnia.*

Szabad vagy nem szabad? – ez itt a kérdés!

Mégpedig akkor, amikor katolikus papként megnyilvánulok közéleti vagy
komoly társadalmi kérdésekben. Ha véleményem egyezik az éppen időszerű
elvárásokkal, akkor vállveregetést kapok, jól tájékozottnak minősítenek,
reformer típusnak tartanak, azonban ha ellentmondok a fősodor véleményének,
én vagyok maga a megtestesült gonosz és rögtön kapom az ívet azoktól, akik
a templomot belülről sem ismerik, semmi közük egyik felekezethez sem – vagy
éppen vallásosak a maguk módján, viszont ők teljesen tisztában vannak
azzal, hogy mit kell tennie, gondolnia egy katolikus papnak.

Egy dolga biztosan van: hallgatni.

Társadalmi kérdésekben az elmúlt időben sajnos volt bőven lehetőség
megnyilvánulni. Ilyen volt a lengyel abortusztörvény, az LMBTQ-propaganda,
a genderőrület, a menekültkérdés, a családok morális állapota, a fiatalokra
leselkedő veszélyek, a koronavírus okozta tragédiák, kilábalások. Azonban
egyik témát sem lehet függetlenül megközelíteni, úgy, hogy egyik politikai
tömbhöz tartozó, irányzathoz tartozó se sértődjön meg. De kell úgy
fogalmazni? Fontos, hogy mindenkinek tetsszen, egyetértsen azzal, amit én
gondolok?

Az elmúlt évek megmutatták, hogy nem feladatom minden oldal kiszolgálása
csak azért, mert pap vagyok. Nem kell megalkuvónak lennem! Ebben is példát
mutat Jézus, aki igen megosztó személyiség volt a maga korában; nem igazán
törődött azzal, hogy az igazság, mellyel előállt, mennyire felel meg a kor
vezető „értelmiségének” elvárásainak.

Nem akart álarcokat felvenni, hogy hitelesnek tűnjön a betegek, a
tanítványok, a bámészkodók és a farizeusok előtt. Egyedül az vezette, hogy
szavain, cselekedetein keresztül minél több embert közelebb vigyen
Istenhez. Persze csak azokat, akik meghallgatták és életre váltották
tanítását. A többiek csak a buli kedvéért, a tömeg vonzása vagy éppen a
balhé keresése miatt követték. De ez mindenkinek a magánügye volt. Senki
felett sem tört pálcát és senkire sem kényszerítette rá akaratát, az idő
viszont neki dolgozott.

Nagyon forrongó időszakot élünk, és a közelgő választás még tovább fokozza
ezt a közhangulatot. De vagyok még elég koros ahhoz, hogy megállapítsam, ez
mindig is így volt választások idején. Népünk sajátossága az, hogy öten hat
felé húzunk, egy irányba tekinteni szerintem képtelenek vagyunk. Azt
viszont mindenki tudja magáról, hogy mindenhez is ért és bármely témából
,,nagydoktoridisszertációt” tud prezentálni.

Képtelenek vagyunk egy irányba tekinteni. Mai napig vannak közöttünk
olyanok, akik az ’56-os eseményeket ellenforradalomnak tartják, akik a
szocialista rendszerre kánaánként emlékeznek, akik tagadják az
egyházüldözést a ’90-es évek előtt (csak akkor hová is lettek a
szerzetesek?), akik hazugságnak tartják a migrációs veszélyt vagy az
LMBTQ-propagandát.

Ameddig ez így van, addig maradnak a véleménykülönbségek, az adok–kapok, a
szópárbajok, az ígéretlicitek, az egymásra mutogatások. De akkor érdemes
szólni, vagy sem? Érdemes foglalkozni a kérdéssel? Véleményem egyértelmű:
Igen! Utasítást pedig egyenesen Szent Páltól kaphatunk: *hirdesd az
evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints,
buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az
egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint
szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot
nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. Te azonban maradj mindenben
meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének
feladatát, töltsd be szolgálatodat. (2. Tim. 4, 2 – 5)*

Mire is hív Szent Pál: az örömhír hírüladására. Ami nem más, mint megtérni,
felölteni az új embert, építeni Isten országát, felvenni a küzdelmet a
gonosszal szemben, szeretni felebarátomat, mint önmagamat. Sehol nincs
benne, hogy hallgass el, ne védd meg magad, tagadd meg közösségedet,
hallgasd el az igazságot, mondj le az életről, fordíts hátat az Igazságnak.

Én pedig továbbra is érvelek, intek, buzdítok nagy türelemmel és
kitartással.

*Bese Gergő*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20211025/489e3dac/attachment.html>