<div dir="ltr">
<div id="gmail-main"><div class="gmail-post-img">
<img src="https://777blog.hu/wp-content/uploads/2018/03/bese-1080x558.png" class="gmail-attachment-full-thumb gmail-size-full-thumb gmail-wp-post-image" alt="" style="margin-right: 0px;" width="192" height="99"></div><div class="gmail-post-header">
<span class="gmail-cat"><a href="https://777blog.hu/blog/bese-gergo-blog/" rel="category tag">Bese Gergő</a>, <a href="https://777blog.hu/blog/" rel="category tag">Blog</a></span><h1 class="gmail-cim entry-title">,,Nem feladatom minden oldal kiszolgálása csak azért, mert pap vagyok” – Bese Gergő atya</h1><div><a href="https://777blog.hu/2021/10/24/nem-feladatom-minden-oldal-kiszolgalasa-csak-azert-mert-pap-vagyok-bese-gergo-atya/">https://777blog.hu/2021/10/24/nem-feladatom-minden-oldal-kiszolgalasa-csak-azert-mert-pap-vagyok-bese-gergo-atya/</a></div></div><div class="gmail-post-entry"><p style="text-align:center"><em>Fontos
– és kétségtelenül megosztó – témában ragadott billentyűzetet Bese
Gergő atya, aki írásában arról értekezik, hogy egy papnak szabad-e
társadalmi kérdésekben megnyilvánulnia.</em></p><p><span id="gmail-more-47015"></span></p><p style="text-align:justify">Szabad vagy nem szabad? – ez itt a kérdés!</p><p style="text-align:justify">Mégpedig
akkor, amikor katolikus papként megnyilvánulok közéleti vagy komoly
társadalmi kérdésekben. Ha véleményem egyezik az éppen időszerű
elvárásokkal, akkor vállveregetést kapok, jól tájékozottnak minősítenek,
reformer típusnak tartanak, azonban ha ellentmondok a fősodor
véleményének, én vagyok maga a megtestesült gonosz és rögtön kapom az
ívet azoktól, akik a templomot belülről sem ismerik, semmi közük egyik
felekezethez sem – vagy éppen vallásosak a maguk módján, viszont ők
teljesen tisztában vannak azzal, hogy mit kell tennie, gondolnia egy
katolikus papnak.</p><blockquote><p style="text-align:justify">Egy dolga biztosan van: hallgatni. </p></blockquote><p style="text-align:justify">Társadalmi
kérdésekben az elmúlt időben sajnos volt bőven lehetőség
megnyilvánulni. Ilyen volt a lengyel abortusztörvény, az
LMBTQ-propaganda, a genderőrület, a menekültkérdés, a családok morális
állapota, a fiatalokra leselkedő veszélyek, a koronavírus okozta
tragédiák, kilábalások. Azonban egyik témát sem lehet függetlenül
megközelíteni, úgy, hogy egyik politikai tömbhöz tartozó, irányzathoz
tartozó se sértődjön meg. De kell úgy fogalmazni? Fontos, hogy
mindenkinek tetsszen, egyetértsen azzal, amit én gondolok?</p><p style="text-align:justify">Az
elmúlt évek megmutatták, hogy nem feladatom minden oldal kiszolgálása
csak azért, mert pap vagyok. Nem kell megalkuvónak lennem! Ebben is
példát mutat Jézus, aki igen megosztó személyiség volt a maga korában;
nem igazán törődött azzal, hogy az igazság, mellyel előállt, mennyire
felel meg a kor vezető „értelmiségének” elvárásainak.</p><p style="text-align:justify">Nem
akart álarcokat felvenni, hogy hitelesnek tűnjön a betegek, a
tanítványok, a bámészkodók és a farizeusok előtt. Egyedül az vezette,
hogy szavain, cselekedetein keresztül minél több embert közelebb vigyen
Istenhez. Persze csak azokat, akik meghallgatták és életre váltották
tanítását. A többiek csak a buli kedvéért, a tömeg vonzása vagy éppen a
balhé keresése miatt követték. De ez mindenkinek a magánügye volt. Senki
felett sem tört pálcát és senkire sem kényszerítette rá akaratát, az
idő viszont neki dolgozott.</p><p style="text-align:justify">Nagyon
forrongó időszakot élünk, és a közelgő választás még tovább fokozza ezt a
közhangulatot. De vagyok még elég koros ahhoz, hogy megállapítsam, ez
mindig is így volt választások idején. Népünk sajátossága az, hogy öten
hat felé húzunk, egy irányba tekinteni szerintem képtelenek vagyunk. Azt
viszont mindenki tudja magáról, hogy mindenhez is ért és bármely
témából ,,nagydoktoridisszertációt” tud prezentálni.</p><p style="text-align:justify">Képtelenek
vagyunk egy irányba tekinteni. Mai napig vannak közöttünk olyanok, akik
az ’56-os eseményeket ellenforradalomnak tartják, akik a szocialista
rendszerre kánaánként emlékeznek, akik tagadják az egyházüldözést a
’90-es évek előtt (csak akkor hová is lettek a szerzetesek?), akik
hazugságnak tartják a migrációs veszélyt vagy az LMBTQ-propagandát.</p><p style="text-align:justify">Ameddig
ez így van, addig maradnak a véleménykülönbségek, az adok–kapok, a
szópárbajok, az ígéretlicitek, az egymásra mutogatások. De akkor érdemes
szólni, vagy sem? Érdemes foglalkozni a kérdéssel? Véleményem
egyértelmű: Igen! Utasítást pedig egyenesen Szent Páltól kaphatunk: <em>hirdesd
az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan.
Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő,
amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját
ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket
csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket
elfogadják. Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat,
teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be
szolgálatodat. (2. Tim. 4, 2 – 5)</em></p><p style="text-align:justify">Mire
is hív Szent Pál: az örömhír hírüladására. Ami nem más, mint megtérni,
felölteni az új embert, építeni Isten országát, felvenni a küzdelmet a
gonosszal szemben, szeretni felebarátomat, mint önmagamat. Sehol nincs
benne, hogy hallgass el, ne védd meg magad, tagadd meg közösségedet,
hallgasd el az igazságot, mondj le az életről, fordíts hátat az
Igazságnak.</p><p style="text-align:justify">Én pedig továbbra is érvelek, intek, buzdítok nagy türelemmel és kitartással.</p><p style="text-align:right"><strong>Bese Gergő</strong></p></div></div>
</div>