[Grem] Budaörsi csata

2021. Okt. 21., Cs, 17:20:23 CEST

Kedves Egon, többiek! Egy kis kiegészítés Briand életéről, politikai tevékenységéről. Ezek alapján - legalábbis az állítható, hogy nincs ellentétben a személyisége, politikai felfogása Zita királynő által leírtaknak - persze nem is bizonyíték rá. Még egy érdekesség: Briand  a kifejezetten velünk szimpatizáló Verne barátja volt. ÜdvL. https://www.nobelprize.org/prizes/peace/1926/briand/biographical/ Aristide Briand (March 28, 1862-March 7, 1932), while at the height of his influence within the League of Nations, attended a dinner in Geneva where the guests were given menu cards on which was printed a cartoon depicting the statesmen of the world smashing a statue of Mars while Briand, alone, talked to the god of war trying to convince him to commit suicide1. The cartoon caught not only Briand’s main objective in public life – the elimination of war in international relations – but also his method: his penchant for personal diplomacy, his renowned persuasiveness, and his habit of attacking the heart of a problem rather than its symbols or symptoms.
Born in Brittany, Briand was endowed with a heritage containing something of the peasant, something of the aristocrat, and a good deal of the Breton. His father, a prosperous innkeeper, sent him to school in Saint-Nazaire and then to the Nantes Lycée. There he was warmly befriended by Jules Verne, then rising to fame as a novelist and inventor. In A Long Vacation, a novel for youngsters, Verne describes a thirteen-year-old boy named «» Briant, he says, was audacious, quick at repartee, a good chap, somewhat untidy, « intelligent but so unwilling to waste good time studying that he was usually in the last quarter of his form. Occasionally he would spurt into a period of concentrated work, and then his quick understanding and remarkable memory helped him outstrip the rest.»2. Throughout his life Briand read little but listened intently, never prepared a speech but was, by common acknowledgment, the leading French orator of his generation; he understood everything, so it was said, but knew nothing.
Although Briand studied law and established a practice, he preferred the profession of journalism to that of law. He wrote for Le Peuple, La Lanterne, La Petite République, and collaborated with Jean Jaurès in founding L’Humanité, a socialist paper. A supporter of the labor-union movement, Briand emerged as a leader in the French Socialist Party after a speech at a congress of workingmen at Nantes in 1894. He found his true calling in politics, however, when, at the age of forty, he was elected to the Chamber of Deputies in 1902. In the next thirty years he was premier of France and a cabinet minister innumerable times3.
He achieved recognition almost immediately as the moving force of the commission that prepared the law separating church and state. He guided the legislation through the Chamber and in 1906 was appointed to administer the law itself as minister of public instruction and worship in Sarrien’s cabinet. He was retained in this post when Clemenceau formed a government later in that year, was given the justice portfolio in Clemenceau’s next government, and in 1909 became premier for the first time.
Briand tended to be a political loner. In 1906 when he joined Sarrien’s «» government, he was expelled from the Socialist Party. As premier he broke the railway workers’ strike in 1910 by the novel expedient of mobilizing the railway workers who were still subject to military service. Since he never formed a political party, he survived because of his power of imagination, his mastery of procedure, his talent in oratory, and his understanding of people, especially of the common man.
Briand, the enemy of war, was forced by the irony of events to lead his nation during World War I for eighteen critical months from October, 1915, to March, 1917. He devised and, despite opposition from the French general staff, resolutely supported a plan, ultimately a successful military venture, to strike Turkey, Bulgaria, and Austria through Greece; he strengthened the French high command; he helped to obtain a new ally in Italy.
Briand was not a member of the Clemenceau government which conducted the negotiations for France at Versailles after the war. When he resumed as premier in January of 1921, retaining for himself the portfolio for foreign affairs, he tried to obtain a settlement of the reparations issue; represented France at the Washington Arms Conference; and negotiated a security pact with Lloyd George at Cannes in 1922, resigning when he failed to obtain its ratification.
Recalled to the foreign ministry by Painlevé in 1925, Briand now entered upon five and a half years of highly successful diplomacy. The first success was at Locarno. Briand seized upon Stresemann‘s offer of a pact of mutual guarantee and nonaggression, showed Austen Chamberlain how this proposal would fit into his concept of regional, collective security pacts, and during the conference itself, established the atmosphere of informal amiability that eventually brought understanding. On October 16, 1925, Briand, as foreign minister, initialled and on December 1, as premier, signed the Locarno Pact, which included various treaties and guarantees: four arbitration treaties between Germany on the one hand and France, Belgium, Poland, and Czechoslovakia on the other; two treaties between France on the one hand and Poland and Czechoslovakia on the other; Germany’s western boundaries were guaranteed, the Rhineland was to be demilitarized, war was renounced except in extraordinary circumstances, and Germany was to join the League of Nations. Locarno embodied the Briand spirit – the humanization of politics.
With Locarno as a model, Briand sought to extend the arbitration concept to the United States, proposing in 1927 that France and the United States join in renouncing war as « instrument of national policy» Frank B. Kellogg countered with the suggestion of a multilateral rather than a bilateral treaty, and on August 27, 1928, at the Quai d’Orsay, fifteen nations signed the Pact of Paris, or Kellogg-Briand Pact, for the renunciation of war. In the next year Kellogg joined Briand in the ranks of Nobel Peace Prize laureates.
The last major proposal Briand offered to the world was his sweeping concept of a European Union outlined in a memorandum to twenty-six nations in May, 1930. In September the proposal was presented to the League of Nations, but when Briand was not reappointed to the foreign ministry after Premier Laval’s resignation in January, 1932, the proposal languished.
On May 13, 1931, Briand lost his bid for the presidency of France, but with his vital resiliency and equable temperament, he did not lose a day at his office in Quai d’Orsay.
Briand occupied the French foreign office longer than any diplomat since Talleyrand. A moral force in post-World War I politics, he sought to substitute trust for suspicion, law for international disorder, mankind’s betterment for human destruction. Yet he tempered his ideals with a Gallic sense of reality; he would, for example, hedge an idealistic conception with precautions in case it should fail.
Briand died quite unexpectedly on March 7, 1932; he was buried at Cocherel, his country retreat.
Selected Bibliography
Aubert, Alfred, Briand. Paris, Chiron, 1928.
Baumont, Maurice, Aristide Briand: Diplomat und Idealist, translated by Birgit Franz. Göttingen, Munsterschmidt, 1966.
Chamberlain, Sir Austen, Down the Years. London, Cassell, 1935. Chapter 12 is a study of Briand.
Daniélou, Charles, Le Vrai Visage d’Aristide Briand. Paris, Figuière, 1935.
Elisha, Achille, Aristide Briand: Discours et écrits de politique étrangère. Paris, Plon, 1965.
Hermans, Jules, L’Évolution de la pensée européenne d’Aristide Briand. Nancy, Idoux, 1965. Contains a bibliography and the full text of « Projet d’Union Européenne»
Jules-Bois, « Briand: Member of Twenty-one French Cabinets», Current History, 31 (1929) 529-535.
Kolb, Annette, Versuch über Briand. Berlin, Rowohlt, 1929.
Ludwig, Emil, «», Political Quarterly, 3 (1932) 381-397.
Pensa, Henri, De Locarno au Pacte Kellogg: La Politique européenne sous le triumvirat Chamberlain-Briand-Stresemann, 1925-1929. Paris, 1930.
Sieburg, Friedrich, «», Foreign Affairs, 10 (1932) 572-588.
Suarez, Georges, Briand, sa vie, son oeuvre. 6 tomes. Paris, Plon, 1938-1952.
Thomson, Valentine, Briand: Man of Peace. New York, Covici-Friede, 1930.

1. Noted by Emil Ludwig in «Briand», Political Quarterly, 3 (1932) 393.
2. Jules Verne, A Long Vacation, translated by Olga Marx (New York: Holt, Rinehart, and Winston, 1967), p. 28.
3. See Jules-Bois (Selected Bibliography) for his list of offices held by Briand from 1906 to 1929, with details of dates and names of premiers involved.

>From Nobel Lectures, Peace 1926-1950, Editor Frederick W. Haberman, Elsevier Publishing Company, Amsterdam, 1972 
This autobiography/biography was written at the time of the award and first published in the book series Les Prix Nobel. It was later edited and republished in Nobel Lectures. To cite this document, always state the source as shown above.

Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu> írta:
> 
Köszönjük Leventének a szöveget erre az állítólagos francia állásfoglalásra utaltam azonban ahogy a szövegben is olvasható ez csak Zita királynő visszaemlékezéseiben olvasható .Még olyan idős ismerősünk is volt aki ezt személyesen hallotta Zita királynétól .Azonban ezt semmilyen más forrás sem a  vagy a nagyhatalmak diplomáciai lépései nem erősítik meg a kis Entente államok lépései meg pláne nem .
Üdv. Egon
2021.10.21. 11:29 keltezéssel, Sziklay Levente írta:
>Early in 1921, French and British diplomacy made several statements to the effect that they did not support Charles’s goals. This was, in a way, a reinforcement of the declaration of the Conference of Ambassadors from a year earlier. By this time, however, Charles – faithful to his divine vocation and royal duties – decided to restore his power in Hungary13. He was seemingly sure of French sup?port, namely that of the Premier and Foreign Minister Aristide Briand, with whom, allegedly, he had come to a ‘gentlemen’s agreement’. As Empress Zita later disclosed to Gordon Brook-Shepherd, a friend and chronicler of the family, it was Briand himself who urged the Restoration and gave specific verbal promises that included:141. Immediate recognition of the Emperor as soon as he had taken over as King of Hungary.2. Immediate setting up of economic links.3. Immediate granting of French state credits.4. French military aid, should the Emperor need it in Hungary against foreign attacks.5. A pledge, on the other hand, that no French troops would be forced on the Emperor if he did not require them.6. An undertaking to ‘look again’ at the large territories of Hungary allotted to her neighbours and to ‘readjust the position to some extent’.7. A promise, as regards those same neighbouring states, to keep them in check and to cut off all the French credits on which they so heavily depended should they give any trouble. However, the existence of such an agreement is highly dubious since its alleged content contradicts a series of historical facts. In addition, no French archival document has been discovered so far which could prove – even indirectly – Briand’s tangible support. Nevertheless, it seems probable that Charles, indeed, still interpreted French foreign policy as favourable for his claims. M i k l ó s Z e i d l e r Charles IV’s attempted returns to the Hungarian throne  
>Reinisch Egon <reinisch at t-online.hu> írta:

>> 

>IV:Károly  második visszatérés alkalmával, 1921. október végén a vérontás megelőzése érdekében végleg letette kardját. Zitával együtt Tihanyba vitték, a bencés apátságban töltötték utolsó magyarországi napjaikat.
> https://sopronanno.hu/bejegyzes/a-budaorsi-csata-soproni-aldozata
>Kedves Lista !
>Nézzük meg végre ,hogy egy sematikus mondathoz képest (lásd fenti idézet ) mit jelent a valóság .(lásd a budaörsi csata egyik soproni áldozata ).
>Az rendben van ,hogy egy boldoggá avatott személy esetén nem írunk direkt csúnya dolgokat róla  de a "vérontás megelőzése "enyhén szólva költői túlzás .A király ütközetre kész csapatokkal érkezett még egy üteget is felpakoltak valamelyik szerelvényre egy huszár szakasz is csatlakozott  .Ráadásul mint a cikkből látszik Horthy valóban elakarta kerülni a vérontást hiszen futárt küldött a királyhoz az üzenet legfontosabb pontja az volt a kis Entente országai már a mozgósítást fontolgatják .Ezt azért lehetett tudni mert ugye ekkor már létezett a géptávíró így a budapesti kis Entente ügyvivők egymás után adták át a jegyzékeiket Horthy kormányának az állásfoglalásukról .De a futárt Győrben nem is fogadták .
>Horthy akár megegyezhetett volna abban is IV.Károly királlyal hogy Károly lesz a névleges államfő mint király és Horthy marad a király nevében eljáró kormányzó ezt az ország mérték adó körei is elfogadták volna de ez a környező államok állás foglalása miatt lehetetlen volt(hozzá kell tennem a király visszatérését a nagy hatalmak sem fogadták volna  el ) .Ez volt az amit Habsburg Ottó is képtelen volt megérteni mikor Horthyról beszélt és a valóságban nem létező hallgatólagos francia belegyezésről hozott szóba a vele készült riportokban .
>Nem kívánok állást foglalni kinek volt itt igaza IV. Károlynak vagy Horthynak ezt döntse el a kedves olvasó .
>Üdv. Egon
> Mentes a vírusoktól. www.avast.com
>
>  
>
>    
>  
>  
>    IV:Károly  második visszatérés alkalmával, 1921. október
>      végén a vérontás megelőzése érdekében végleg letette kardját.
>      Zitával együtt Tihanyba vitték, a bencés apátságban töltötték
>      utolsó magyarországi napjaikat.
>    
>    https://sopronanno.hu/bejegyzes/a-budaorsi-csata-soproni-aldozata
>    Kedves Lista !
>    Nézzük meg végre ,hogy egy sematikus mondathoz képest (lásd fenti
>      idézet ) mit jelent a valóság .(lásd a budaörsi csata egyik
>      soproni áldozata ).
>    Az rendben van ,hogy egy boldoggá avatott személy esetén nem
>      írunk direkt csúnya dolgokat róla  de a "vérontás megelőzése
>      "enyhén szólva költői túlzás .A király ütközetre kész csapatokkal
>      érkezett még egy üteget is felpakoltak valamelyik szerelvényre egy
>      huszár szakasz is csatlakozott  .Ráadásul mint a cikkből látszik
>      Horthy valóban elakarta kerülni a vérontást hiszen futárt küldött
>      a királyhoz az üzenet legfontosabb pontja az volt a kis Entente
>      országai már a mozgósítást fontolgatják .Ezt azért lehetett tudni
>      mert ugye ekkor már létezett a géptávíró így a budapesti kis
>      Entente ügyvivők egymás után adták át a jegyzékeiket Horthy
>      kormányának az állásfoglalásukról .De a futárt Győrben nem is
>      fogadták .
>    Horthy akár megegyezhetett volna abban is IV.Károly királlyal
>      hogy Károly lesz a névleges államfő mint király és Horthy marad a
>      király nevében eljáró kormányzó ezt az ország mérték adó körei is
>      elfogadták volna de ez a környező államok állás foglalása miatt
>      lehetetlen volt(hozzá kell tennem a király visszatérését a nagy
>      hatalmak sem fogadták volna  el ) .Ez volt az amit Habsburg Ottó
>      is képtelen volt megérteni mikor Horthyról beszélt és a valóságban
>      nem létező hallgatólagos francia belegyezésről hozott szóba a vele
>      készült riportokban .
>    
>    Nem kívánok állást foglalni kinek volt itt igaza IV. Károlynak
>      vagy Horthynak ezt döntse el a kedves olvasó .
>    
>    Üdv. Egon
>    
>   
>
>      
>Mentes a vírusoktól. www.avast.com 
>
>
> 
>
>_______________________________________________
>Grem mailing list
>Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
>http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem _______________________________________________ Grem mailing list Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem

    Köszönjük Leventének a szöveget erre az állítólagos francia
      állásfoglalásra utaltam azonban ahogy a szövegben is olvasható ez
      csak Zita királynő visszaemlékezéseiben olvasható .Még olyan idős
      ismerősünk is volt aki ezt személyesen hallotta Zita királynétól
      .Azonban ezt semmilyen más forrás sem a  vagy a nagyhatalmak
      diplomáciai lépései nem erősítik meg a kis Entente államok lépései
      meg pláne nem .
    Üdv. Egon

    2021.10.21. 11:29 keltezéssel, Sziklay
      Levente írta:

        Early in 1921, French and British diplomacy made several
          statements to the effect that they did not support Charles’s
          goals. This was, in a way, a reinforcement of the declaration
          of the Conference of Ambassadors from a year earlier. By this
          time, however, Charles – faithful to his divine vocation and
          royal duties – decided to restore his power in Hungary13. He
          was seemingly sure of French sup?port, namely that of the
          Premier and Foreign Minister Aristide Briand, with whom,
          allegedly, he had come to a ‘gentlemen’s agreement’. As
          Empress Zita later disclosed to Gordon Brook-Shepherd, a
          friend and chronicler of the family, it was Briand himself who
          urged the Restoration and gave specific verbal promises that
          included:14
        1. Immediate recognition of the Emperor as soon as he had
          taken over as King of Hungary.
        2. Immediate setting up of economic links.
        3. Immediate granting of French state credits.
        4. French military aid, should the Emperor need it in
          Hungary against foreign attacks.
        5. A pledge, on the other hand, that no French troops would
          be forced on the Emperor if he did not require them.
        6. An undertaking to ‘look again’ at the large territories
          of Hungary allotted to her neighbours and to ‘readjust the
          position to some extent’.
        7. A promise, as regards those same neighbouring states, to
          keep them in check and to cut off all the French credits on
          which they so heavily depended should they give any trouble.
          However, the existence of such an agreement is highly dubious
          since its alleged content contradicts a series of historical
          facts. In addition, no French archival document has been
          discovered so far which could prove – even indirectly –
          Briand’s tangible support. Nevertheless, it seems probable
          that Charles, indeed, still interpreted French foreign policy
          as favourable for his claims.

        M i k l ó s Z e i d l e r Charles IV’s attempted returns to
          the Hungarian throne

          Reinisch Egon  írta:

      IV:Károly  második visszatérés alkalmával, 1921.
        október végén a vérontás megelőzése érdekében végleg letette
        kardját. Zitával együtt Tihanyba vitték, a bencés apátságban
        töltötték utolsó magyarországi napjaikat.

        https://sopronanno.hu/bejegyzes/a-budaorsi-csata-soproni-aldozata
        Kedves Lista !
        Nézzük meg végre ,hogy egy sematikus mondathoz képest (lásd
          fenti idézet ) mit jelent a valóság .(lásd a budaörsi csata
          egyik soproni áldozata ).
        Az rendben van ,hogy egy boldoggá avatott személy esetén nem
          írunk direkt csúnya dolgokat róla  de a "vérontás megelőzése
          "enyhén szólva költői túlzás .A király ütközetre kész
          csapatokkal érkezett még egy üteget is felpakoltak valamelyik
          szerelvényre egy huszár szakasz is csatlakozott  .Ráadásul
          mint a cikkből látszik Horthy valóban elakarta kerülni a
          vérontást hiszen futárt küldött a királyhoz az üzenet
          legfontosabb pontja az volt a kis Entente országai már a
          mozgósítást fontolgatják .Ezt azért lehetett tudni mert ugye
          ekkor már létezett a géptávíró így a budapesti kis Entente
          ügyvivők egymás után adták át a jegyzékeiket Horthy
          kormányának az állásfoglalásukról .De a futárt Győrben nem is
          fogadták .
        Horthy akár megegyezhetett volna abban is IV.Károly királlyal
          hogy Károly lesz a névleges államfő mint király és Horthy
          marad a király nevében eljáró kormányzó ezt az ország mérték
          adó körei is elfogadták volna de ez a környező államok állás
          foglalása miatt lehetetlen volt(hozzá kell tennem a király
          visszatérését a nagy hatalmak sem fogadták volna  el ) .Ez
          volt az amit Habsburg Ottó is képtelen volt megérteni mikor
          Horthyról beszélt és a valóságban nem létező hallgatólagos
          francia belegyezésről hozott szóba a vele készült riportokban
          .
        Nem kívánok állást foglalni kinek volt itt igaza IV.
          Károlynak vagy Horthynak ezt döntse el a kedves olvasó .
        Üdv. Egon

                Mentes a
                  vírusoktól. www.avast.com

            IV:Károly  második visszatérés alkalmával, 1921. október
      végén a vérontás megelőzése érdekében végleg letette kardját.
      Zitával együtt Tihanyba vitték, a bencés apátságban töltötték
              utolsó magyarországi napjaikat.

    https://sopronanno.hu/bejegyzes/a-budaorsi-csata-soproni-aldozata
            Kedves Lista !
    Nézzük meg végre ,hogy egy sematikus mondathoz képest (lásd fenti
      idézet ) mit jelent a valóság .(lásd a budaörsi csata egyik
              soproni áldozata ).
            Az rendben van ,hogy egy boldoggá avatott személy esetén nem
      írunk direkt csúnya dolgokat róla  de a "vérontás megelőzése
      "enyhén szólva költői túlzás .A király ütközetre kész csapatokkal
      érkezett még egy üteget is felpakoltak valamelyik szerelvényre egy
      huszár szakasz is csatlakozott  .Ráadásul mint a cikkből látszik
      Horthy valóban elakarta kerülni a vérontást hiszen futárt küldött
      a királyhoz az üzenet legfontosabb pontja az volt a kis Entente
      országai már a mozgósítást fontolgatják .Ezt azért lehetett tudni
      mert ugye ekkor már létezett a géptávíró így a budapesti kis
      Entente ügyvivők egymás után adták át a jegyzékeiket Horthy
      kormányának az állásfoglalásukról .De a futárt Győrben nem is
              fogadták .
    Horthy akár megegyezhetett volna abban is IV.Károly királlyal
      hogy Károly lesz a névleges államfő mint király és Horthy marad a
      király nevében eljáró kormányzó ezt az ország mérték adó körei is
      elfogadták volna de ez a környező államok állás foglalása miatt
      lehetetlen volt(hozzá kell tennem a király visszatérését a nagy
      hatalmak sem fogadták volna  el ) .Ez volt az amit Habsburg Ottó
      is képtelen volt megérteni mikor Horthyról beszélt és a valóságban
      nem létező hallgatólagos francia belegyezésről hozott szóba a vele
              készült riportokban .

    Nem kívánok állást foglalni kinek volt itt igaza IV. Károlynak
              vagy Horthynak ezt döntse el a kedves olvasó .

            Üdv. Egon

        Mentes a vírusoktól. www.avast.com 

        _______________________________________________
        Grem mailing list
        Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
        http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem

      _______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem

_______________________________________________
Grem mailing list
Grem at turul.kgk.uni-obuda.hu
http://turul.kgk.uni-obuda.hu/mailman/listinfo/grem
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20211021/2d8a6bce/attachment.html>