[Grem] Ma Sziléziai Szt. Hedvig ünnepe is

[Emoke Greschik]

 Sziléziai Szent Hedvig
Kultúra <https://www.magyarkurir.hu/kultura> – 2021. október 16., szombat |
6:00
https://www.magyarkurir.hu/hirek/szileziai-szent-hedvig


II. András király felesége, Gertrúd királyné húgára, Szilézia védőszentjére
emlékezünk liturgikus emléknapján, október 16-án.

*Hedvig 1174 körül született Bajorországban, Andechs várában. Szülei,
Andechsi IV. Berthold és Groitzschi Ágnes ötéves korában bízták őt a
kitzingeni bencés apácákra. A család, mely Barbarossa Frigyes császártól
hercegi rangot kapott, királyi családokból származó vőlegényeket keresett
leányai számára: Ágnest a francia királyhoz, Gertrúdot II. András magyar
királyhoz adták feleségül. **Hedvig számára is királyi családból való
vőlegényt kerestek, de előtte meg kellett szereznie a bencés apácák között
a rangjához illő műveltséget.*

A Kitzingenben töltött évek azonban Hedvig számára sokkal többet
jelentettek ennél.* A bencés élet ritmusa, az Isten jelenlétében élő
testvéri közösség megragadta a gyermek lelkét. Az 1300 körül írt legenda
Hedvig két sajátos jellemvonását említi: szorgalmasan tanulmányozta a
Szentírást, és mindenben a Szentlélek volt különleges tanítómestere. *
Ebből a két forrásból merítette erejét élete végéig.

*1186 körül az akkor tizenkét éves Hedviget kiragadták a békés kolostori
környezetből*. *A család megtalálta a vőlegényét Henrik, a sziléziai herceg
fia személyében. Hedvignek követnie kellett vőlegényét egy idegen országba.
Szilézia 1163-tól önálló hercegség volt a lengyel tartományok között.
Földjét szlávok lakták, Hedvig számára ismeretlen nyelvet beszéltek,
erkölcseik és szokásaik is idegenek voltak.*

Hedvig első Sziléziában töltött éveiről csak annyit tudunk, hogy *a férjét
„Istenben szerette mint erényes és népe javát kereső embert”, és hét
gyermekkel ajándékozta meg.*

*1201-ben meghalt I. Boleszláv herceg, és Henrik lett az utóda*. Heves
harcokat vívott a Piastokkal, melyekből győzelmesen került ki, ennek
következtében a sziléziai hercegség addig soha nem látott fénykort ért meg.
Henrik óvatosan és okosan kormányozta megnövekedett országát, uralkodói
erényei közül kitűnt óvatossága és az, hogy *alattvalóival szemben szelíden
igazságos volt. Hedvig elkísérte férjét országjáró útjaira, s ha az bírói
székébe ült, mellette foglalt helyet. Ilyenkor a legszegényebb és a
legelhagyatottabb emberek is tudták, hogy kérésük eljut a herceg füléig.
Hedvig határtalan jóságával megnyerte a lengyel nép szívét, az emberek
szeretetük jeleként a maguk nyelvén Jadvigának nevezték el.*

*Szent Hedvig szobra Wrocławban*

*A szent hercegnő gyakran megszegte a feudális rend szabályait*. *Ha
szükséghelyzetbe kerültek alattvalói, elengedte** adójukat, szolgálataikat
és adósságaikat*. Ezért egyszer az udvari káplán, Ottó pap kifakadt:
„Úrnőm, annyi adót engedsz el alattvalóidnak, hogy mi, a te szolgáid, éhen
fogunk veszni!” Hedvig így válaszolt: „Légy nyugodt, Isten majd gondoskodik
rólatok!”

*A hercegnő hamarosan belátta, hogy az országban nagyon hiányzik az a
kovász, amely a kereszténység hatását nagy mértékben tudná segíteni*:* a
női kolostor intézménye.* Henrik elődei férfi szerzeteseket már
megtelepítettek az országban, de egyetlen női kolostor se volt, ami azt
jelentette, hogy* a leányok számára nem volt nevelési lehetőség**, és
életüket sem szentelhették egészen Krisztusnak. *A legendában olvassuk: *
„Hedvig megkérte a férjét, hogy saját vagyonukból alapítsanak egy kolostort
a ciszterci apácáknak.”* A vágy aztán 1202-ben vált valóra Trzebnicában.*
Hedvig később itt lelt igazi otthonára, bár ő maga soha nem tett szerzetesi
fogadalmat,* akkor sem, amikor özvegyként beköltözött a kolostorba, melynek
akkor már egyetlen életben maradt gyermeke, Gertrúd volt az apátnője.
Hedvig életében az évek során egyre nagyobb teret nyert a szemlélődés, ez
lett az alapja minden tevékenységének. *Napjait az irgalmasság lelki és
testi cselekedetei töltötték ki – bármit tett, soha nem önmagáért tette,
mert tekintete állandóan Krisztusra figyelt.*

*Hedvig különös szeretettel volt a szegények és a betegek iránt*,
Boroszlóban (Wrocławban) *az ő kezdeményezésére nyitották meg Szilézia első
ispotályát, amelyet a neumarkti leprás otthon követett. A legenda leírja,
hogy Hedvig saját kezűleg szolgálta ki a szegényeket és a betegeket, maga
osztotta ki az alamizsnát, *s csak akkor bízta ezt másra, ha maga már nem
boldogult a sok teendővel.

*A szegényekben is Krisztust szolgálta*. Tizenhárom szegény állandóan volt
a környezetében, akikkel egy asztalnál evett. Ezek a szegények akkor is
követték, ha úton volt férjével az országban, s* ha megérkeztek egy várba
vagy más szálláshelyre, először mindig róluk gondoskodott. * Nemegyszer a
számára készített finom ételeket tálalta fel nekik. Ezért az udvari emberek
körében elterjedt a mondás: „Inkább vagyok koldus a hercegnő asztalánál,
mint vendég a hercegnél!”

*Hedvig belső életében, lelkében egyre hasonlóbbá vált Krisztushoz*. *
Lépésről lépésre követte az Urat a kereszt hordozásában*. Kegyetlenségig
menő szigorral bánt önmagával. *Az Úr pedig kemény próbára tette a kereszt
iránti szeretetét: hét gyermeke közül hat a szeme láttára halt meg,
1238-ban elvesztette a férjét is.*

*Botránkozást keltett **a környezetében *– gondoljunk csak Hedvig
méltóságára –, *hogy gyakran járt mezítláb.* Így elbeszélik, hogy a
gyóntatója egyszer csináltatott neki egy pár cipőt, és megparancsolta, hogy
hordja. Hedvig követte is a parancsot, és hordta a cipőt – de nem a lábán,
hanem a kezében. Mikor pár év múlva a pap észrevette, hogy a cipő
használatlan, Hedvig megjegyezte: „Pedig én engedelmeskedtem és gyakran
hordtam!” (Attribútumai között szerepel e pár cipő is a templommakett, a
Mária-szobor, a könyv és a rózsafüzér mellett.) Legendaírója így
magasztalja Hedvig vezeklését: „A szent lába nyoma a hóban olyan meleget
sugárzott, hogy a nyomába lépő, didergő szegények lába felmelegedett tőle!”

*Szent Hedvig (Bajorország, 15. század eleje)*

*A szentek, akik hasonlóvá váltak a megfeszített Krisztushoz, a kereszten
élték át a vele való egyesülést. „Hedvig egy alkalommal – mondja a
legendája – elmélyült imádságban térdelt a trzebnicai kolostor templomának
feszülete előtt. Egyszer csak a feszület megmozdult, a Megfeszített jobb
karja eloldódott a kereszttől, átölelte Hedviget, és megáldotta*. Az Úr így
adta tudtára, hogy meghallgatta imádságát.” Ez a jelenet Hedvig életének
legbenső misztériumát is jelzi, és az összes nagy misztikus rokonává teszi
őt.

*Hedvig 1243. október 15-én halt meg a trzebnicai kolostorban. A kolostor
templomában temették el. Tisztelete azonnal megkezdődött és a sírja körül
történt csodák hatására hamarosan megindították a szentté avatását. IV.
Kelemen pápa iktatta a szentek sorába 1267-ben.*

*Mindenható Istenünk, te Szent Hedvig csodálatos életével mindnyájunk
számára példát adtál az evangéliumi alázatosságra. Közbenjárására vezess
minket mennyei országodba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki
veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.
Ámen.*

*Forrás*
*Diós István: A szentek élete*
*Magyar katolikus lexikon*

*Magyar Kurír*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20211016/74551256/attachment.html>