<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Sziléziai Szent Hedvig</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2021. október 16., szombat | 6:00</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szileziai-szent-hedvig">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szileziai-szent-hedvig</a><div class="gmail-ikonok"> <br></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g81836']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=81836&v=0&img=c_silesiai_szent_h.jpg"><span class="gmail-galcount" title="5 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">II. András király <span style="background-color:rgb(255,242,204)">felesége,</span> Gertrúd királyné <span style="background-color:rgb(255,242,204)">húgára</span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">, Szilézia védőszentjére emlékezünk liturgikus emléknapján, október 16-án.</span></h3><div class="gmail-contentsav"><p><span style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Hedvig
1174 körül született Bajorországban, Andechs várában. Szülei, Andechsi
IV. Berthold és Groitzschi Ágnes ötéves korában bízták őt a kitzingeni
bencés apácákra. A család, mely Barbarossa Frigyes császártól hercegi
rangot kapott, királyi családokból származó vőlegényeket keresett
leányai számára: Ágnest a francia királyhoz, Gertrúdot II. András magyar
királyhoz adták feleségül. </b><b>Hedvig számára is királyi családból való
vőlegényt kerestek, de előtte meg kellett szereznie a bencés apácák
között a rangjához illő műveltséget.</b></span></span></p>
<p>A Kitzingenben töltött évek azonban Hedvig számára sokkal többet
jelentettek ennél.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A bencés élet ritmusa, az Isten jelenlétében élő
testvéri közösség megragadta a gyermek lelkét. Az 1300 körül írt legenda
Hedvig két sajátos jellemvonását említi: szorgalmasan tanulmányozta a
Szentírást, és mindenben a Szentlélek volt különleges tanítómestere. </b></span>
Ebből a két forrásból merítette erejét élete végéig.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1186 körül <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az akkor tizenkét éves Hedvig</span>et kiragadták <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a békés
kolostori környezet</span>ből</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A család megtalálta a vőlegényét Henrik, a
sziléziai herceg fia személyében. Hedvignek követnie kellett vőlegényét
egy idegen országba. Szilézia 1163-tól önálló hercegség volt a lengyel
tartományok között. Földjét szlávok lakták, Hedvig számára ismeretlen
nyelvet beszéltek, erkölcseik és szokásaik is idegenek voltak.</b></span></p>
<p>Hedvig első Sziléziában töltött éveiről csak annyit tudunk, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a
férjét „Istenben szerette mint erényes és népe javát kereső embert”, és
hét gyermekkel ajándékozta meg.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1201-ben meghalt I. Boleszláv herceg, és Henrik lett az utóda</b></span>. Heves
harcokat vívott a Piastokkal, melyekből győzelmesen került ki, ennek
következtében a sziléziai hercegség addig soha nem látott fénykort ért
meg. Henrik óvatosan és okosan kormányozta megnövekedett országát,
uralkodói erényei közül kitűnt óvatossága és az, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>alattvalóival
szemben szelíden igazságos volt. Hedvig elkísérte férjét országjáró
útjaira, s ha az bírói székébe ült, mellette foglalt helyet. Ilyenkor a
legszegényebb és a legelhagyatottabb emberek is tudták, hogy kérésük
eljut a herceg füléig. Hedvig határtalan jóságával megnyerte a lengyel
nép szívét, az emberek szeretetük jeleként a maguk nyelvén Jadvigának
nevezték el.</b></span></p>
<p><a title="Szent Hedvig szobra Wrocławban" rel="lightbox['g81836']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=81836&v=0&p=1&img=c_silesiai_st_hedvig.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Szent Hedvig szobra Wrocławban</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szent hercegnő <span style="background-color:rgb(217,234,211)">gyakran megszegte a feudális rend szabályait</span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">.</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha
szükséghelyzetbe kerültek alattvalói, elengedte</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> adójukat, szolgálataikat
és adósságaikat</b></span>. Ezért egyszer az udvari káplán, Ottó pap kifakadt:
„Úrnőm, annyi adót engedsz el alattvalóidnak, hogy mi, a te szolgáid,
éhen fogunk veszni!” Hedvig így válaszolt: „Légy nyugodt, Isten majd
gondoskodik rólatok!”</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A hercegnő hamarosan belátta, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az országban</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nagyon hiányzik</span> az a
kovász, amely a kereszténység hatását nagy mértékben tudná segíteni</b></span>:<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a
női kolostor intézménye.</b></span> Henrik elődei férfi szerzeteseket már
megtelepítettek az országban, de egyetlen női kolostor se volt, ami azt
jelentette, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a leányok számára<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> nem volt</span> nevelési lehetőség</b><b>, és
életüket <span style="background-color:rgb(234,209,220)">sem</span> szentelhették egészen Krisztusnak. </b></span>A legendában olvassuk: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
„Hedvig megkérte a férjét, hogy saját vagyonukból alapítsanak egy
kolostort a ciszterci apácáknak.”</b></span> A vágy aztán 1202-ben vált valóra
Trzebnicában.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Hedvig később itt lelt igazi otthonára, bár ő maga soha
nem tett szerzetesi fogadalmat,</b></span> akkor sem, amikor özvegyként beköltözött
a kolostorba, melynek akkor már egyetlen életben maradt gyermeke,
Gertrúd volt az apátnője. Hedvig életében az évek során egyre nagyobb
teret nyert a szemlélődés, ez lett az alapja minden tevékenységének.
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Napjait az irgalmasság lelki és testi cselekedetei töltötték ki – <span style="background-color:rgb(217,234,211)">bármit
tett,</span> soha nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">önmagáért </span>tette, mert tekintete állandóan Krisztusra
figyelt.</b></span></p>
<p><span style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hedvig különös szeretettel volt a
szegények és a betegek iránt</b></span>, Boroszlóban (Wrocławban) <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az ő
kezdeményezésére nyitották meg Szilézia első ispotályát, amelyet a
neumarkti leprás otthon követett. A legenda leírja, hogy Hedvig saját
kezűleg szolgálta ki a szegényeket és a betegeket, maga osztotta ki az
alamizsnát, </b></span>s csak akkor bízta ezt másra, ha maga már nem boldogult a
sok teendővel.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szegényekben is Krisztust szolgálta</b></span>. Tizenhárom szegény állandóan
volt a környezetében, akikkel egy asztalnál evett. Ezek a szegények
akkor is követték, ha úton volt férjével az országban, s<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ha megérkeztek
egy várba vagy más szálláshelyre, először mindig róluk gondoskodott. </b></span>
Nemegyszer a számára készített finom ételeket tálalta fel nekik. Ezért
az udvari emberek körében elterjedt a mondás: „Inkább vagyok koldus a
hercegnő asztalánál, mint vendég a hercegnél!”</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hedvig belső életében, lelkében egyre hasonlóbbá vált Krisztushoz</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Lépésről lépésre követte az Urat a kereszt hordozásában</b></span>. Kegyetlenségig
menő szigorral bánt önmagával. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az Úr pedig kemény próbára tette a
kereszt iránti szeretetét: hét gyermeke közül hat<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a szeme láttára halt
meg,</span> 1238-ban<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> elvesztette</span> a férjét <span style="background-color:rgb(217,234,211)">is.</span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Botránkozást keltett </b><b>a környezetében </b></span>– gondoljunk csak Hedvig
méltóságára –, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy gyakran járt mezítláb.</b></span> Így elbeszélik, hogy a
gyóntatója egyszer csináltatott neki egy pár cipőt, és megparancsolta,
hogy hordja. Hedvig követte is a parancsot, és hordta a cipőt – de nem a
lábán, hanem a kezében. Mikor pár év múlva a pap észrevette, hogy a
cipő használatlan, Hedvig megjegyezte: „Pedig én engedelmeskedtem és
gyakran hordtam!” (Attribútumai között szerepel e pár cipő is a
templommakett, a Mária-szobor, a könyv és a rózsafüzér mellett.)
Legendaírója így magasztalja Hedvig vezeklését: „A szent lába nyoma a
hóban olyan meleget sugárzott, hogy a nyomába lépő, didergő szegények
lába felmelegedett tőle!”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g81836']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=81836&v=0&p=1&img=c_silesiai_szt_hedvig.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Szent Hedvig (Bajorország, 15. század eleje)</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szentek, akik hasonlóvá váltak a megfeszített Krisztushoz, a
kereszten élték át a vele való egyesülést. „Hedvig egy alkalommal –
mondja a legendája – elmélyült imádságban térdelt a trzebnicai kolostor
templomának feszülete előtt. Egyszer csak a feszület megmozdult, a
Megfeszített jobb karja eloldódott a kereszttől, átölelte Hedviget, és
megáldotta</b></span>. Az Úr így adta tudtára, hogy meghallgatta imádságát.” Ez a
jelenet Hedvig életének legbenső misztériumát is jelzi, és az összes
nagy misztikus rokonává teszi őt.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hedvig 1243. október 15-én halt meg a trzebnicai kolostorban. A
kolostor templomában temették el. Tisztelete azonnal megkezdődött és a
sírja körül történt csodák hatására hamarosan megindították a szentté
avatását. IV. Kelemen pápa iktatta a szentek sorába 1267-ben.</b></span></p>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><em>Mindenható Istenünk, te Szent Hedvig csodálatos életével
mindnyájunk számára példát adtál az evangéliumi alázatosságra.
Közbenjárására vezess minket mennyei országodba. A mi Urunk, Jézus
Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel
egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.</em></b></span></p>
<p><strong><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></strong><br><strong>Diós István: <em>A szentek élete</em></strong><br><strong><em>Magyar katolikus lexikon</em></strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>
</div>