<div dir="ltr">
<h1 class="gmail-cim">Sziléziai Szent Hedvig</h1><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/kultura">Kultúra</a> – 2021. október 16., szombat | 6:00</div><div class="gmail-datumsav"><a href="https://www.magyarkurir.hu/hirek/szileziai-szent-hedvig">https://www.magyarkurir.hu/hirek/szileziai-szent-hedvig</a><div class="gmail-ikonok"> <br></div></div><div class="gmail-kozepre"><a class="gmail-fokep" rel="lightbox['g81836']"><img src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=81836&v=0&img=c_silesiai_szent_h.jpg"><span class="gmail-galcount" title="5 kép a galériában, kattintson!"><img src="https://www.magyarkurir.hu/design1/img/img.png" align="absmiddle"> <br></span></a></div><h3 class="gmail-lead"><span style="background-color:rgb(217,234,211)">II. András király <span style="background-color:rgb(255,242,204)">felesége,</span> Gertrúd királyné <span style="background-color:rgb(255,242,204)">húgára</span></span><span style="background-color:rgb(255,242,204)">, Szilézia védőszentjére emlékezünk liturgikus emléknapján, október 16-án.</span></h3><div class="gmail-contentsav"><p><span style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Hedvig
 1174 körül született Bajorországban, Andechs várában. Szülei, Andechsi 
IV. Berthold és Groitzschi Ágnes ötéves korában bízták őt a kitzingeni 
bencés apácákra. A család, mely Barbarossa Frigyes császártól hercegi 
rangot kapott, királyi családokból származó vőlegényeket keresett 
leányai számára: Ágnest a francia királyhoz, Gertrúdot II. András magyar
 királyhoz adták feleségül. </b><b>Hedvig számára is királyi családból való 
vőlegényt kerestek, de előtte meg kellett szereznie a bencés apácák 
között a rangjához illő műveltséget.</b></span></span></p>
<p>A Kitzingenben töltött évek azonban Hedvig számára sokkal többet 
jelentettek ennél.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> A bencés élet ritmusa, az Isten jelenlétében élő 
testvéri közösség megragadta a gyermek lelkét. Az 1300 körül írt legenda
 Hedvig két sajátos jellemvonását említi: szorgalmasan tanulmányozta a 
Szentírást, és mindenben a Szentlélek volt különleges tanítómestere. </b></span>
Ebből a két forrásból merítette erejét élete végéig.</p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1186 körül <span style="background-color:rgb(255,242,204)">az akkor tizenkét éves Hedvig</span>et kiragadták <span style="background-color:rgb(255,242,204)">a békés 
kolostori környezet</span>ből</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A család megtalálta a vőlegényét Henrik, a 
sziléziai herceg fia személyében. Hedvignek követnie kellett vőlegényét 
egy idegen országba. Szilézia 1163-tól önálló hercegség volt a lengyel 
tartományok között. Földjét szlávok lakták, Hedvig számára ismeretlen 
nyelvet beszéltek, erkölcseik és szokásaik is idegenek voltak.</b></span></p>
<p>Hedvig első Sziléziában töltött éveiről csak annyit tudunk, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>a 
férjét „Istenben szerette mint erényes és népe javát kereső embert”, és 
hét gyermekkel ajándékozta meg.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1201-ben meghalt I. Boleszláv herceg, és Henrik lett az utóda</b></span>. Heves 
harcokat vívott a Piastokkal, melyekből győzelmesen került ki, ennek 
következtében a sziléziai hercegség addig soha nem látott fénykort ért 
meg. Henrik óvatosan és okosan kormányozta megnövekedett országát, 
uralkodói erényei közül kitűnt óvatossága és az, hogy <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>alattvalóival 
szemben szelíden igazságos volt. Hedvig elkísérte férjét országjáró 
útjaira, s ha az bírói székébe ült, mellette foglalt helyet. Ilyenkor a 
legszegényebb és a legelhagyatottabb emberek is tudták, hogy kérésük 
eljut a herceg füléig. Hedvig határtalan jóságával megnyerte a lengyel 
nép szívét, az emberek szeretetük jeleként a maguk nyelvén Jadvigának 
nevezték el.</b></span></p>
<p><a title="Szent Hedvig szobra Wrocławban" rel="lightbox['g81836']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=81836&v=0&p=1&img=c_silesiai_st_hedvig.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Szent Hedvig szobra Wrocławban</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szent hercegnő <span style="background-color:rgb(217,234,211)">gyakran megszegte a feudális rend szabályait</span></b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)">.</span> <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Ha 
szükséghelyzetbe kerültek alattvalói, elengedte</b></span><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> adójukat, szolgálataikat
 és adósságaikat</b></span>. Ezért egyszer az udvari káplán, Ottó pap kifakadt: 
„Úrnőm, annyi adót engedsz el alattvalóidnak, hogy mi, a te szolgáid, 
éhen fogunk veszni!” Hedvig így válaszolt: „Légy nyugodt, Isten majd 
gondoskodik rólatok!”</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A hercegnő hamarosan belátta, hogy <span style="background-color:rgb(217,234,211)">az országban</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">nagyon hiányzik</span> az a 
kovász, amely a kereszténység hatását nagy mértékben tudná segíteni</b></span>:<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a 
női kolostor intézménye.</b></span> Henrik elődei férfi szerzeteseket már 
megtelepítettek az országban, de egyetlen női kolostor se volt, ami azt 
jelentette, hogy<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> a leányok számára<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> nem volt</span> nevelési lehetőség</b><b>, és 
életüket <span style="background-color:rgb(234,209,220)">sem</span> szentelhették egészen Krisztusnak. </b></span>A legendában olvassuk: <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
„Hedvig megkérte a férjét, hogy saját vagyonukból alapítsanak egy 
kolostort a ciszterci apácáknak.”</b></span> A vágy aztán 1202-ben vált valóra 
Trzebnicában.<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> Hedvig később itt lelt igazi otthonára, bár ő maga soha 
nem tett szerzetesi fogadalmat,</b></span> akkor sem, amikor özvegyként beköltözött
 a kolostorba, melynek akkor már egyetlen életben maradt gyermeke, 
Gertrúd volt az apátnője. Hedvig életében az évek során egyre nagyobb 
teret nyert a szemlélődés, ez lett az alapja minden tevékenységének. 
<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Napjait az irgalmasság lelki és testi cselekedetei töltötték ki – <span style="background-color:rgb(217,234,211)">bármit
 tett,</span> soha nem <span style="background-color:rgb(217,234,211)">önmagáért </span>tette, mert tekintete állandóan Krisztusra 
figyelt.</b></span></p>
<p><span style="text-align:justify"><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hedvig különös szeretettel volt a 
szegények és a betegek iránt</b></span>, Boroszlóban (Wrocławban) <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>az ő 
kezdeményezésére nyitották meg Szilézia első ispotályát, amelyet a 
neumarkti leprás otthon követett. A legenda leírja, hogy Hedvig saját 
kezűleg szolgálta ki a szegényeket és a betegeket, maga osztotta ki az 
alamizsnát, </b></span>s csak akkor bízta ezt másra, ha maga már nem boldogult a 
sok teendővel.</span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szegényekben is Krisztust szolgálta</b></span>. Tizenhárom szegény állandóan 
volt a környezetében, akikkel egy asztalnál evett. Ezek a szegények 
akkor is követték, ha úton volt férjével az országban, s<span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b> ha megérkeztek 
egy várba vagy más szálláshelyre, először mindig róluk gondoskodott. </b></span>
Nemegyszer a számára készített finom ételeket tálalta fel nekik. Ezért 
az udvari emberek körében elterjedt a mondás: „Inkább vagyok koldus a 
hercegnő asztalánál, mint vendég a hercegnél!”</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hedvig belső életében, lelkében egyre hasonlóbbá vált Krisztushoz</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>
Lépésről lépésre követte az Urat a kereszt hordozásában</b></span>. Kegyetlenségig 
menő szigorral bánt önmagával. <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Az Úr pedig kemény próbára tette a 
kereszt iránti szeretetét: hét gyermeke közül hat<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> a szeme láttára halt 
meg,</span> 1238-ban<span style="background-color:rgb(217,234,211)"> elvesztette</span> a férjét <span style="background-color:rgb(217,234,211)">is.</span></b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Botránkozást keltett </b><b>a környezetében </b></span>– gondoljunk csak Hedvig 
méltóságára –, <span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>hogy gyakran járt mezítláb.</b></span> Így elbeszélik, hogy a 
gyóntatója egyszer csináltatott neki egy pár cipőt, és megparancsolta, 
hogy hordja. Hedvig követte is a parancsot, és hordta a cipőt – de nem a
 lábán, hanem a kezében. Mikor pár év múlva a pap észrevette, hogy a 
cipő használatlan, Hedvig megjegyezte: „Pedig én engedelmeskedtem és 
gyakran hordtam!” (Attribútumai között szerepel e pár cipő is a 
templommakett, a Mária-szobor, a könyv és a rózsafüzér mellett.) 
Legendaírója így magasztalja Hedvig vezeklését: „A szent lába nyoma a 
hóban olyan meleget sugárzott, hogy a nyomába lépő, didergő szegények 
lába felmelegedett tőle!”</p>
<p><a title="" rel="lightbox['g81836']"><img style="display: block; margin: auto;" class="gmail-ckep" src="https://www.magyarkurir.hu/img1.php?id=81836&v=0&p=1&img=c_silesiai_szt_hedvig.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><em>Szent Hedvig (Bajorország, 15. század eleje)</em></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>A szentek, akik hasonlóvá váltak a megfeszített Krisztushoz, a 
kereszten élték át a vele való egyesülést. „Hedvig egy alkalommal – 
mondja a legendája – elmélyült imádságban térdelt a trzebnicai kolostor 
templomának feszülete előtt. Egyszer csak a feszület megmozdult, a 
Megfeszített jobb karja eloldódott a kereszttől, átölelte Hedviget, és 
megáldotta</b></span>. Az Úr így adta tudtára, hogy meghallgatta imádságát.” Ez a 
jelenet Hedvig életének legbenső misztériumát is jelzi, és az összes 
nagy misztikus rokonává teszi őt.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,242,204)"><b>Hedvig 1243. október 15-én halt meg a trzebnicai kolostorban. A 
kolostor templomában temették el. Tisztelete azonnal megkezdődött és a 
sírja körül történt csodák hatására hamarosan megindították a szentté 
avatását. IV. Kelemen pápa iktatta a szentek sorába 1267-ben.</b></span></p>
<p><span style="color:rgb(0,0,255)"><b><em>Mindenható Istenünk, te Szent Hedvig csodálatos életével 
mindnyájunk számára példát adtál az evangéliumi alázatosságra. 
Közbenjárására vezess minket mennyei országodba. A mi Urunk, Jézus 
Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel 
egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.</em></b></span></p>
<p><strong><span style="text-decoration:underline">Forrás</span></strong><br><strong>Diós István: <em>A szentek élete</em></strong><br><strong><em>Magyar katolikus lexikon</em></strong></p>
<p><strong>Magyar Kurír</strong></p></div>

</div>